Gesztenyemousse+Kellemes Ünnepeket!

Alábbiakban összeválogattam néhány receptet, amely esetleg ihletet adhat, ha valaki még ötletet keres (nem hagyományos) ünnepi menühöz:

édesköménykrémleves garnélával
kacsamell körtés borókabogyós vöröskáposztával
fűszeres csokoládéparfé


vagy:

libamáj terrine
lazac citromos vajjal (lazac elkészítése pl.itt)
körte szép heléna módra

vega:

sült édesburgonya, hagyma, kakukkfű



esetleg (csak más körettel, pl. gyömbéres sütőtökpürével)
szezámmagos tőkehal


desszert:
mákos guba elegánsan
házi gesztenyepüré

könnyebb desszert, pl. libasült után:
marokkói narancssaláta gránátalmával és datolyával
vaníliás-karamellás narancssaláta

aprósütik:
fahéjas linzerkarika narancskrémmel
diós-sárgabarackos rugelach


Esetleg (a képen):



Gesztenyemousse kakaóbabbal
Hozzávalók:

2dl tej
2 tojássárgája
4dkg cukor
1ek étkezési keményítő
20dkg gesztenyemassza
2dl tejszín
durvára tört kakaóbab



A tejet csipet sóval felmelegítjük. A tojások sárgáját a cukorral és a keményítővel fehéredésig keverjük. Fokozatosan hozzáöntjük a forró tejet, visszaöntjük a lábasba, és lassan sűrűre főzzük (ne forrjon!). Leveszzük a tűzről, és állandó keverés mellett langyosra hűtjük. Simára keverjük a gesztenyemasszával. Habbá verjük a tejszínt, majd óvatosan összeforgatjuk a lehűtött gesztenyés-pudingos krémmel. Tetejét megszórjuk kakaóbab darabokkal (vagy csokoládéval)





Én most visszavonulok, mindenkinek nagyon kellemes Ünnepeket , jó főzést kívánok!

Mostan színes tintákról álmodom

Kissé lelassultam, pont itt az év végi hajrában, elnézést. Tegnapra pl. ezeket a zöldségmártogatós kencéket gyártottam, nem kis tételben (7kg-ot egész pontosan), a WAMP karácsonyi party-jára (vasárnap, dec. 21-én lesz egyébként karácsonyi Wamp a Gödörben) A feladat: design-os ételekben kellett gondolkodnom, (de úgy, hogy nem az ételeké a főszerep, csak falatok legyenek). A lehetőségek nagyjából adottak voltak, így került a választás a zöldségekre és mártogatósaikra.

Virtuóz zöldségfaragó készített rengeteg látványos zöldség falatot (volt pöttyös retek, csíkos uborka, levélformájú cukkini, stb.), ezekhez készültek a dip-ek. Plusz ráadás volt, hogy tudtam, hogy design tálkákban lehet majd tálalni, de előzetesen csak virtuálisan volt módom megnézni ezeket. Annál boldogabb voltam, amikor élőben megláttam Lubloy Zoltán gyönyörű porcelán party készletét, amelyet mintha a színes kencékre szabtak volna (mint ahogy tényleg), hát, élmény volt ezekben tálalni.

Hab a tortán, hogy tányér helyett műanyag festékpaletta formájú tálkákon lehetett fogyasztani, (ami onnan jött, hogy amikor elkészültek a kencék, tudósítottam, hogy olyan színesek, és úgy néznek ki, mintha temperafesték lenne, simán el tudnám képzelni palettán). Készültek fotók is, remélem, tudok szerezni, és akkor meg tudom mutatni, nagyon látványos volt.

Pink: tormás céklamártogatós
Összetevők: sült cékla, tejföl, tejszín, citromlé, olívaolaj, só, bors, frissen reszelt torma

Sárga: kurkumás fehérrépapüré
Összetevők: fehérrépa (alaplében megpárolva), kurkuma, tejszín, vaj, só, bors

Rozsdabarna: diós sült paprikakrém (muhammara)
Összetevők: sült, lehéjazott kaliforniai paprika, dió, olívaolaj, citromlé, gránátalmasűrítmény, fokhagyma, őrölt római kömény (nálam egy kevés raz el hanout fűszerkeverék is)

Zöld: parmezános-spenótos
Összetevők: natúr krémsajt (vagy vajkrém), tejszín, reszelt parmezán, blansírozott spenót és petrezselyem, fokhagyma, szerecsendió


PS. Igen, érzem a köz nyomását, és ezennel megígérem, hogy ajánlok karácsonyi menüt nagyon hamarosan:) addig is gyorsan belinkelem a libamáj-terrine receptjét, mert elbújik, és sokan kérik.

Kis színes: céklakultusz

Egy kis színes a szemnek: mindkét zöldség igazi cékla, a sárga (golden) édeskés, enyhe kesernyés utóízzel, a csíkos pedig ún. „Chioggia cékla”, egy olasz ősi fajta, amely Chioggia városából származik (mint Goldoni csetepatéja). Ez jellegzetes rózsaszínű-fehér évgyűrűket rejt, íze enyhe, édeskés, inkább retekhez hasonlít. Nem gyönyörűek?

Hát, cékla aztán tényleg megterem nálunk is, bárcsak valaki elkezdene ilyeneket termelni, szerintem sokan jelentkeznénk rá! Látok pl. olyan salátát, amely egész vékonyra szeletelt, különböző színű céklákból áll, csak némi olívaolajjal, pár csepp ecettel összeforgatva, rajta esetleg kecseksajthab, talán néhány szem pisztácia.

Csak kísérletképpen hoztam néhány szemet, sajnos nem itthon vadásztam, hanem a londoni Borough Marketen.

Vaníliás-karamellás narancssaláta

Hihetetlen, hogy narancs valaha nem is létezett. Ahhoz képest, hogy milyen természetesnek vesszük jelenlétét a hétköznapi konyhai létünkben, meglepő, micsoda hosszú és kacskaringós úton jutott el idáig. A kereskedelmi szempontból legfontosabb és legelterjedtebb édes narancs Európában tulajdonképpen fiatal gyümölcsnek számít. Valójában a mandarin és a pomeló (leginkább a grépfrútra hasonlító, világoszöld, édes citrusféle) keresztezéséből született. Évszázadokon át csak őshazájában, Kínában élvezték (nagy valószínűséggel nem frissen facsart reggeli narancslé formájában), és csak a fűszerkereskedők révén került végül Európába, az 1400-as években. A portugáloknak köszönhetően a 16. század elejére már az egész mediterrán térségben elterjedt. Különböző fajtái – a keserűtől az édesig, a mag nélküli Navel narancstól a drámai vérnarancsig- oly sokféle módon használhatóak, hogy mellékletet lehetne velük megtölteni, álljon itt inkább egy desszert javaslat, amely akár az ünnepi asztalon is megállja majd a helyét.

A recept szemtelenül egyszerű, egyetlen, odafigyelést igénylő eleme a karamella elkészítése. Érdemes nagy adagot készíteni belőle, mivel tapasztalatom szerint gyorsan és feltűnésmentesen „elpárolog”. Ha közvetlenül összeállítását követően csak kevés ideig hagyjuk állni, a karamella megdermed, és vékony, roppanós réteget képez a gyümölcsön. Ha később kínáljuk, akkor sűrű, füstös-édes sziruppá olvad össze a narancs levével. Az ízekkel kísérletezhetünk: a cukorhoz adhatunk fűszereket, pl. őrölt kardamomot, fahéjat, de különleges hatást érünk el, ha finomra aprított friss zöldfűszereket, pl. rozmaringot, vagy kakukkfüvet keverünk hozzá.

Vaníliás-karamellás narancssaláta

Hozzávalók (2-4 adag)

4 közepes méretű narancs
8dkg kristálycukor
4ek narancslikőr, vagy rum
fél rúd vanília

A narancsokat kifilézzük: a gyümölcs két végét levágjuk, vágódeszkára állítjuk. Egy nagyon éles késsel a felső végénél indulva, a gyümölcs kerek formáját szorosan követve, 4-5 darabban, függőlegesen, fentről lefelé haladva, levágjuk a héját, úgy, hogy a gyümölcsön egyáltalán ne maradjon fehér hártya. Ekkor vagy óvatosan kiszeljük a cikkelyeket az elválasztóhártyák közül, vagy felszeleteljük a narancsot. Egy lapos edényben, pl. jénaiban elrendezzük, meglocsoljuk a narancslikőrrel, legalább fél órára állni hagyjuk. Elkészítjük a karamellát: a fél vaníliarudat felhasítjuk, a magokat kikaparjuk, összekeverjük a cukorral. Egyenletesen egy vastag falú lábasba szórjuk, lassú tűzön, keverés nélkül felolvasztjuk, majd karamellizáljuk, amíg szép, sötét borostyán színűvé válik. Óvatosan a narancsra csorgatjuk. Tipp: mivel nagyobb mennyiségű narancshéjunk marad, ezt még filézés előtt lereszelhetjük, szobahőmérsékleten terítsük ki egy konyharuhán, néhány óra alatt szárítsuk meg. Kávéőrlőben kevés kristálycukor hozzáadásával őröljük finomra. Ez a „citruspor” néhány hétig eláll, használhatjuk szárnyasok, sültek bedörzsöléséhez, desszertekre.

Gesztenye hámozása

Ismét eljött hát az évnek az a szezonja is, amikor gesztenyét pucolok. Tavaly (még Brüsszelben) is készítettem egy nagy adag pürét (kint nem is lehetett kapni igazit, csak a francia, lágyabb típusút), olyan nagy sikere volt, hogy már alig vártam, hogy eljöjjön az ideje. Végre megtaláltam a megfelelő minőségű és méretű gesztenyét is, a hámozás ugyanis akkora munka, hogy apró szemű, közepes minőségű, selejtes gesztenyével hozzá sem szabad fogni. Bár ezzel a széppel sem egy leányálom (javaslom, hogy semmiképpen ne frissem manikűrözött kézzel kezdjenek neki a hozzám hasonlóan elvetemültek), de néhány trükk segítségével egészen túlélhető. Különösen ajánlom olyan alkalmakra, amikor vagy a.) valamit nagyon el akarunk felejteni, b.) fontos döntést kell hozni, amit gondolatban jól meg kell filozofálni. Nem ajánlom ellenben olyan alkalmakra, amikor a.) valaki téblábol körülöttünk, b.) időre kell elkészülnünk, és közben folyamatosan csöng a telefon. A gesztenyepucolás nagyon kikapcsol, kvázi a kocogással vetekszik, bár attól tartok, inkább a mentális, mint a fizikai kondícióra gyakorol pozitív hatást.

Van valami, ami az én gesztenyepucoló életemben óriási minőségi változást hozott: ez pedig a turnírozó kés. Ez a képen látható, görbe végű, éles kés az egyik legjobb beszerzésem, sokkal gyakrabban használom, mint gondoltam. (egyébként formára faragott, azaz turnírozott zöldségek, pl. burgonya, répa formázásához használják). Természetesen nélküle is lehet azért gesztenyét pucolni, de nekem nagyon sokat javított a hatékonyságomon. A módszer tekintetében, mindenkinek (már aki pucol) megvan a saját tippje, fortélya, nekem ez vált be:

* Szép, nagy, egyforma méretű, telt, fényes gesztenyéket válasszunk

* A kerek, domború felüket éles késsel keresztet metszünk, úgy, hogy átvágjuk a héjat, de a húsba ne vájjuk bele túl mélyen

*A sütőt előmelegítjük 120C-ra.

*Egy nagy tepsit kibélelünk alufóliával, erre helyezzük a bemetszett gesztenyéket, domboró felükkel felfelé

*A tepsibe egy nagy pohár vizet öntünk, kb. 1,5dl-t.

*45 percig gőzöljük. Az alacsony hőmérséklet miatt a gesztenye nem sül meg, a gőz azonban szépen felpuhítja a külső és belső héjat.

*Még melegen, éles kés segítségével meghámozzuk, a belső héj is szépen eltávolítható. A pucolás a gesztenye hűlésével egyre lehetetlenebbé válik. Ezért én úgy csinálom, hogy a sütőben hagyom a tepsit, és onnan veszem ki egyesével a szemeket, így nem hűl ki.

Azért szeretem ezt a módszert, mert a gesztenye szép ép marad, nem szárad ki, nem lesz aszott, megtartja a nedvességtartalmát. Továbbá azért preferálom ezt a módszert a főzőssel szemben, mert ha forró vízből kell kiszedni, az olyan forró, hogy fáj hozzáérni, és nehéz vele dolgozni, úgy éget. A sütőben viszont nem annyira forró, pont csak annyira melegedik át a gőztől, hogy normálisan meg lehet fogni.

A gesztenyepüré receptje tavalyról.
Most olyan szépen sikerült meghámozni, hogy szinte sajnáltam pürésíteni, majdnem elcsábultam, hogy esetleg kandírozzak néhány szemet, de mégsem. Párat azért félretettem a török gesztenyés-birsalmás csirkéhez.

A gesztenye a Tátra u./Wallenberg u. sarki Ági zöldségestől van, 1600Ft/kg, ami drága,viszont egyetlen szem sem volt selejtes, 1kg-ból hámozás után 80dkg lett.

Czifray verseny: határidő hosszabbítás

Jó hírem van azok számára, akik esetleg időhiány miatt nem készülnének a Czifray kurzusra –még semmi nincs veszve, sokak kérésére ugyanis meghosszabbításra kerül a határidő.

Az első két feladat módosított leadási határideje:

2008. december 19.

Az egyértelműség kedvéért, erre az időpontra a szufflét és a habart tojást kell elkészíteni (a kolozsvári káposztát nem). A határidőt követően a zsüri értékeli majd a pályázatokat, a profik pedig január 12-én főznek (velük együtt az amatőrök közül a forduló kiválasztott győztese is)

Minden más változatlan.


Aki pedig nagyon lendületben van, és szeret mandulával dolgozni, az egy másik, regionális versenyen is indulhat, erről a részletek a pécsi borozón.

The River Café, citromtart

Valamikor 2006-ban elindultam a tökéletes citromtorta nyomában, aztán, mint más kezdeti lángolások, ez is elmúlt, és leragadtam az elsőnél. Az anno összegyűjtött receptek közül csak egyet készítek rendszeresen (Thomas Keller-ét), amelyben a citromkrém sabayon alapú, nagyon könnyű, habos, krémes. Egy-két másikat is kipróbáltam, ilyen-olyan eredményekkel. Amilyen puritán valójában ez a citromtart műfaj, annyira nehéz belőle kiválóra bukkanni. Leggyakrabban túl vastag, vagy nem elég omlós a tészta, nem elég savanyú, túl kocsonyás (keményítős), vagy ragacsos a krém. A kiváló londoni The River Café-ban (amely külön írást érdemel majd) tökéletes a citromtart. Ezt egyetlen falat alatt felmértem. Vékony, omlós tésztaréreg, rajta selymes, savanykás krém, amelyet nem lehet abbahagyni. Majd kiugrottam a bőrömből, amikor felfedeztem, hogy szuper könyvük utolsó fejezetében ott lapul a recept. A mennyiségek mondjuk kissé elriasztottak (pl. az összesen 18! darab tojás). Ha azonban citromtart-ról van szó, akkor nem viccelek, úgyhogy nekiálltam. A recept állítólag 10 személyre szól (egy darab 30cm átmérőjű forma), szerintem a duplájára, de legalábbis minimum 16 szeletre (én kettő 23cm átmérőjű formában sütöttem). Persze, felezni is lehetne a receptet, nekem most pont jól jött a kettő sütemény, el is fogyott mindkettő utolsó morzsáig. Az eredmény nagyon meggyőző, pontosan olyan finom, mint az eredeti. (A felső kép a házi változat, az alsó a River Café-s.) Az enyémen is ott voltak a szép barna foltok, csak elkövettem azt a hülyeséget, hogy rátettem egy fóliát, ami pont azt a réteget ragadta magával..

Recept:

Hozzávalók (2x23cm átmérőjű sütemény, kb. 16 szelet)

Tészta:
35dkg liszt
17,5dkg hideg vaj
10dkg porcukor
3 tojássárgája
csipet só
Citromkrém:
7 citrom leve és héja (kb. 4dl) (*csak 3 héját használtam)
35dkg cukor
6 egész tojás
9 tojássárgája
30dkg vaj

A tésztához robotgépben morzsa állagúra dolgozzuk össze a lisztet, sót és felkockázott hideg vajat. Hozzáadjuk a porcukrot és a tojássárgákat. Amikor összeállt, és elválik az edény falától, fóliába csomagoljuk, majd egy órára a hűtőbe tesszük pihentetni.
A sütőt előmelegítjük 170C-ra. Cakkos szélű forma alját kibéleljük sütőpapírral, kivajazzuk a szélét, majd a tésztát nagy lyukú reszelőn a formába reszeljük, szorosan belenyomkodjuk, a szélén is. (A recept egy 30cm átmérőjű formát ír, én két 23cm-esben sütöttem). 20-30 perc alatt arany színűre elősütjük, kissé lehűtjük (az első 15 percben fóliát és sütőbabot tettem rá, utána levettem). Amíg sül, elkészítjük a citromkrémet: lábasba tesszük a citromlevet, citromhéjat, cukrot és tojásokat. Alacsony lángon folyamatosan keverjük, amíg a cukor teljesen felolvad. Ekkor hozzáadjuk a vaj felét. Amikor elkezd sűrűsödni, hozzáadjuk a vaj másik felét. Folyamatosan keverjük, nehogy kicsapódjon. Amikor sűrű, levesszük a tűzről, átöntjük egy edénybe, és addig keverjük, amíg langyosra hűl. A sütő hőmérsékletét felvesszük 230C-ra. A krémet beleöntjük a tésztába, majd kb. 5-10 percig sütjük, amíg a teteje enyhén elkezd pirulni. Teljesen lehűtjük.

Karfiolkrémleves pirított mogyoróval

Van úgy, hogy írok egy-egy hozzávalóról, és annyira beleélem magam, hogy aztán napokig azzal az adott alapanyaggal kísérleteznék. Annyi recept és elkészítési mód kering a fejemben, de hát, mégiscsak rém unalmas lenne, ha hetekig egy és ugyanaz a dolog váltakozna itt különböző receptekben. Persze, mindig van valami aktuális hullám, de azért igyekszem kontrollálni. Múltkor, amikor a karfiolos cikket írtam pl. annyi ötletem lett volna, aztán persze nem maradt idő, hogy ezeket meg is valósítsam.

Helyette a maradék fél fej karfiolból készült egy gyors leves, aminek nem tetszett a színe, mert szürkés lett - karfiolkrémleves pedig vagy legyen hófehér, vagy valamitől szép színes. Mivel nagyon szeretem a színes ételeket, utóbbi mellett döntöttem: kevés kurkumával színeztem.

Tetejére mindenképpen kellett valami ropogós, ami ezúttal fantasztikus minőségű mogyoró lett, ami automatikusan bevonzotta a pár csepp mogyoróolajat (amit Vom Fass üzletben vettem). Azt kell mondjam, úy tűnik, a karfiol és a mogyoró frigye a mennyben köttetett.

Recept:

Hozzávalók (2-4 adag)

2 salotta, finomra aprítva

3-4 szál újagyma, felszeletelve

1/2kg karfiol, apró rózsákra szedve

1/2l húsleves

só, bors

csipet kurkuma

pirított mogyoró

mogyoróolaj

vaj

A vajon, fedő alatt, csipet sóval üvegesre párolom a finomra aprított hagymát. Hozzáadom a karfiolrózsákat (egyenletes méretű, apró rózsákra szedem, így gyorsabban megfő), felöntöm a húslevessel. Fedő alatt, kb. 15 perc alatt puhára főzöm. Hozzáadom a kurkumát. Teljesen simára pürésítem. Tálaláskor megszórom a mogyoróval és néhány csepp olajjal.

Mint az összes, ennyire egyszerű, kevés hozzávalóból álló leves esetében, a kulcs a házi húsleves.

Bihar, Nizza, Palermo

A kelet-indiai Bihar megyében pirított csicseriborsóliszttel (sattu) hagymával, chilivel, korianderzölddel, római köménnyel, gyömbérrel gyúrt masszával töltik meg az ottani jellegzetes gombócokat, tepsiben megsütik, és olvasztott ghee-vel (tisztított vaj), megkenve tálalják. Ez a littee. Indiában a csicseriborsóliszt az egyik legfontosabb alapanyag, besan, vagy gram liszt néven fut, lehet sima, vagy pirított. Nevezett bihari specialitáson kívül számos más fogás alapja. A laddu pl. népszerű, szirupos édesség, csicserilisztből készülő változata (besan laddu) a hindu mitológia szerint Ganesa isten kedvence. Használják továbbá a népszerű bundázott zöldségek (bhaji) tésztájához és az előételként kínált tócsnifélékhez (pakora), vagy a ropogós pappadum kenyérhez. Indián kívül is gyakori, Burmában (kurkumától sárga) tofu készül belőle, Algériában karantita nevű étel (tojással, vízzel kevert tészta, amelyet sütőben sütnek, majd csípős paprikakrémmel, harissával tálalnak.).

A dél-francia konyhában is fontos szerephez jut, az egyik legkedveltebb nizzai specialitás a socca: vékony, nagy átmérőjű palacsintaféle, amelyet az utcán sütnek. Hasonlót az olaszoknál farinata-nak neveznek, és só, bors mellett friss rozmaringgal ízesítenek (sütőben sütik). Formázott, olajban ropogósra sütött snack változata pedig a franciáknál panisses, az olaszoknál panelle néven fut. Az alábbi receptben sült céklával ajánlom. Aki szereti a hummuszt, annak garantáltan ízleni fog. Kívül ropog, belül krémes.

Palermo, 9.00 óra.

Sült cékla saláta csicseriborsó ropogóssal

Hozzávalók (4-6 személyre)

4 közepes méretű cékla
1 lilahagyma, vékonyra szeletelve
marék pirított pisztácia, vagy dió
balzsamecet
olívaolaj
só, bors
15dkg csicseriborsóliszt
1/2l húsleves (vagy víz)
2ek olívaolaj
csipet őrölt római kömény
só, bors
olaj a sütéshez

A sült céklához a sütőt előmelegítjük 200C-ra. A céklagumókat megmossuk, megszárítjuk, egyenként alufóliába csomagoljuk őket, amelyet meglocsoltunk kevés olívaolajjal, és megszórtunk egy csipet sóval. Kb. 1 óra alatt megsütjük . Amikor megsült, a héja gyönyörűen lejön. Cikkelyekre szeleteljük. A sült cékla akár előző nap is elkészíthető. A csicseriborsó ropogóshoz a csicseriborsólisztet csomómentesre keverjük a vízzel, sót, borsot és őrölt római köményt adunk hozzá. Lassú tűzön, állandóan kevergetve, kb. 15 percig főzzük, míg puliszka állagú lesz. Hozzákeverjük az olívaolajat. Fóliával bélelt tepsire öntjük, néhány óra alatt (vagy egy éjszakán át) kidermesztjük. Tálaláskor szeletekre, vagy cikkelyekre vágjuk, majd forró olajban mindkét oldalán ropogósra sütjük. Konyhai papírtörlőn leszárítjuk. A sült céklát összeforgatjuk a vékonyra szeletelt lilahagymával és az ecetből és olívaolajból készített vinaigrette öntettel (1:3 arányban). Némi zöldsalátát is adhatunk hozzá. Megszórjuk pirított pisztáciával, vagy dióval, a tetejére helyezzük a ropogóst.

3 darab birsalma, 3 desszert

Nem panaszkodhatom, annyi idén a birsalma, hogy igazán kiélhetem a kísérletezési vágyaimat. Nemrégiben kaptam is megint egy nagy adaggal, még mindig van belőle, illata belengi a konyhát. Nemrégiben lassan főtt birsalmakompótot terveztem készíteni desszertként , az Élet azonban közbeszólt, a lassúból pedig így gyors lett. Olyannyira, hogy kb. negyed órám maradt nevezett desszert összeállítására. A birsalmát kuktában főztem meg, aminek köszönhetően természetesen még véletlenül sem lett szép rózsaszínű színe, ellenben napsárga. Így született az a döntés, hogy akkor megyek ebbe az irányba – a kompóthoz sáfrányt adtam – a birsalma-sáfrány párosítás pedig kiválónak bizonyult. A három darab birsalmából a következő desszertek születtek:

1. Sáfrányos birsalma mascarpone-vel
A tavalyi mintájára, csak sárgán.

2. Sáfrányos birsalmakompót keserűcsokoládé sorbet-val
Ez külön, másik alkalommal készült. A gyümölcs fele birsalma, fele Vilmos körte volt. egyenletes, apró kockákra szeleteltem a gyümölcsöket, sáfrányos szirupban megfőztem, kihűtöttem. Tetején csokoládésorbet.

3. Gőzölt birsalmapuding vaníliamártással

Borzasztóan frusztrál, hogy nem sikerül itthon elkészíteni ezt a desszertet, ahogy szeretném. Nemrégiben, egy külföldi étteremben olyan birsalmasüteményt ettem, amely nem sütve, hanem gőzölve volt. A sütemény valahol a szufflé és a piskóta között volt, bíbor színű, intenzív birsalma ízű. Az édességét és omlósságát a birsalma püré adja. A birsalmát másodjára már sütöttem, hátha úgy intenzívebb lesz az íze és a színe,mindhiába, ezen a recepten még dolgoznom kell.

Birsalmából aztán van elég ihlet, tessék mazsolázni:

Az összes birsalmás poszt a magyar blogokon
Közöttük pl: diós birstorta (grenadine), birsalmasorbet (zsófi foodbogja), birs tatin (gourmandula), birs curry, birses kacsamell (ízbolygó).

Az összes birsalmás írás a külföldi blogokon.

Rengeteg birses ötlet a Bűvös Szakácson.

Régi receptjeim:
Birsalmás csirkemell
Birsalmás-gesztenyés csirkeragu Ciya módra
Sült birsalma
Vörös áfonyás birsalma chutney
Lassan főtt birskompót mascarpone-vel
Birsalmás sütőtök krémleves
Fűszeres birsszufflé
Birsalmasajt 2007
Birsalmasajt 2005