hétfő, február 28, 2011

Rukola karamellizált petrezselyemgyökérrel, gránátalmával

Aki régen olvassa a blogot, cseppet sem lepődik meg azon, hogy a petrezselyemgyökér milyen előkelő helyet foglal el a háztartásomban. Legalább három, különböző féle levesben lehetett vele itt találkozni, de sütve is gyakran készítem. Kevés olívaolajjal, mézzel és csipet curryvel karamellizálva (sütőben megsütve) salátán is remek, ezúttal például rukolával és gránátalmával került tányérra.

Rukola karamellizált petrezselyemgyökérrel és gránátalmával
Hozzávalók (2 adag)

2 közepes petrezselyemgyökér, meghámozva, feldarabolva
2 evőkanál olívaolaj
1 evőkanál méz
1/2 kávéskanál curry
10 dkg rukola
1 evőkanál balzsamecet
3 evőkanál olívaolaj
só, bors
1 gránátalma magjai

A sütőt előmelegítjük 200 C fokra. A gyökeret meghámozzuk, falatnyi darabokra vágjuk, majd meglocsoljuk olívaolajjal, összeforgatjuk a mézzel és a curryvel. Sózzuk, borsozzuk. Sütőlapra szórjuk, és mindegyik darabot vágott felületével lefelé helyezzük (így az szépen karamellizálódik). 15 percig sütjük. Közben kikeverjük a saláta öntetetét: összekeverjük a balzsamecetet a sóval és borrsal, majd hozzáadjuk az olívaolajat. A rukolára öntjük, összekeverjük. Elrendezzük rajta a karamellizál petrezselyemgyökeret és a gránátalmát.

A recepthez videó is tartozik, benne vendégünk egy igazi petrezselyemgyökér szakértő volt a vendégünk.

Címkék: , ,


 

 

hétfő, február 21, 2011

Szegfűborsos, kapros rizs saláta kagylóval

Arnavutköy ma Isztambul egyik legelegánsabb negyede, elsősorban impozáns, többemeletes, oszmán kori épületeiről, kitűnő haléttermeiről és exkluzív klubjairól híres. Történelme során szinte mindig a görög lakosság volt itt többségben, a 19. századig a város egyik legjelentősebb zsidó negyede is. Itt található az Abracadabra, Dilara Erbay kulináris birodalma. A fiatal séfnő a modern –a világ konyhái által is megérintett- török gasztronómia egyik legkreatívabb úttörője, aki bátran ötvözi a nemzetközi ízeket a hagyományos török fogásokkal. Menő étterme mindegyik emelete más-más hangulatot idéz, a romantikázni vágyók a Boszporuszra néző legfelső emeletet választják, a kalandvágyók a konyhaszintet (csak egy jó félórás fáziskéséssel esik le, hogy az Abba-tól a fadóig terjedő, dübörgő világzenét szolgáltató DJ a séf maga.) A török piacok egyik slágerterméke, a fűszeres rizzsel töltött kagyló (midye dolmasi) itt például „kifordítva” érkezik, szegfűborsos, kapros, mazsolás „rizspiláf”, rajta külön a kagyló. Ez ihlette az alábbi receptet, amelyet akár előételként (mondjuk egy jó, faszénen grillezett báránykebab felvezetőjeként?), akár terülj-terülj asztalkám részeként ajánlok.

Szegfűborsos, kapros rizs saláta kagylóval
Hozzávalók (4 kis adag)

½ kg feketekagyló (kb.24 darab)
2 evőkanál olaj
1 hagyma, finomra aprítva
3 gerezd fokhagyma, finomra aprítva
1 szárzeller, finomra aprítva
2 evőkanál fenyőmag
2 evőkanál apró szemű mazsola (meleg vízbe áztatva)* Isztambulból hozott korinthoszi mazsolát használok
1 teáskanál őrölt szegfűbors
½ kávéskanál őrölt fahéj
1 teáskanál paradicsompüré
15dkg kerek szemű rizs
6dl leszűrt zöldségleves (vagy víz)
só, bors
1 csokor kapor, finomra aprítva
½ csokor petrezselyem, finomra aprítva
½ citrom reszelt héja és leve
3 evőkanál olívaolaj

A feketekagylót hideg vízbe áztatjuk, és alaposan megtisztítjuk (eltávolítjuk a kikandikáló „szakállt”). A mazsolát 10 percre meleg vízbe áztatjuk. Az olajon üvegesre dinszteljük a hagymát, fokhagymát és szárzellert. Hozzáadjuk a fenyőmagot, a mazsolát, néhány percig pirítjuk. Hozzáadjuk a fűszereket és a paradicsompürét, végül a rizst, átforgatjuk. Felöntjük a folyadékkal (alaplé, vagy víz), sózzuk, borsozzuk. Fedő alatt, alacsony lángon addig főzzük, amíg a rizs teljesen felszívja a vizet, kb.18-20 percig. Teljesen lehűtjük. Amikor már nem meleg, hozzáadjuk a finomra aprított kaprot, petrezselymet, a citrom héját és levét, végül az olívaolajat. Eddig akár előző nap is elkészíthetjük, sőt kimondottan jót tesz neki, ha áll néhány órát. Elkészítjük a kagylót: nagy lábasban ujjnyi vizet melegítünk, amikor forr, hozzáadjuk a megtisztított kagylókat. Legerősebb lángon, fedő alatt 6 percig gőzöljük, amíg teljesen kinyílnak (amely zárva maradt, kidobjuk.) A kagylókat eltávolítjuk a héjukból, megcsepegtetjük citromlével, és a fűszeres rizs saláta tetején tálaljuk.


Címkék: , ,


 

 

péntek, február 18, 2011

Marmorstein pékség + parmezános kenyérpuding

Miklós Misi péknél jártunk. Misi a Marmorstein pékség alapítója és tulajdonosa, a vállalkozást alig egy éve indították a barátnőjével. Évekkel ezelőtt egészen más céllal (filmezni, fotózni) költözött Londonba, itt szeretett bele a kézműves kenyerek világába. (Itt olvasható róla egy kiváló portré) A sok éves álmodozást (majd felkészülést, képzést, kemény munkát) követően, tavaly elindította apró kézműves kenyérsütödéjét, ahol bármiféle adalékanyagok hozzáadása nélkül, természetes kovásszal, egy elképesztően gyönyörű fatüzelésű kemencében süti a parasztkenyeret, teljes kiőrlésű kenyereket, ciabattákat, focaccia-kat. Az a kemence önmagában megér egy misét, Misi egyébként egy kaliforniai pék gurutól vásárolta a terveit, majd egy magyar mester segítségével (és saját kezével) építette fel. Saját üzlete nincs, a kenyereit néhány bio- és delikátesz boltban lehet megvenni, pl. a Pannónia utcai Greenland bioboltban, vagy a Hajós utcai Deli-ben. A honlapján és a facebook oldalán a teljes lista, hogy hol másutt.

Videó: látogatóban a Marmorstein pékségben Miklós Misinél

Misi kenyeréből egészen biztos, hogy nemigen maradna soha jelentősebb mennyiségű száraz kenyér, ha mégis, akkor az alábbi étel is drasztikus minőségi változáson menne keresztül. Nyilván, minél jobb kenyér, annál jobb a végeredmény. Az étel neve strata - Amerikában, egyszer egy családnál láttam ilyet, és már akkor is két dolog tetszett benne a legjobban: egyrészt az egyszerűsége, másrészt az a tény, hogy előző este össze kell állítani, és másnap csak megsütni, utóbbi pedig önmagában a létező egyik legpraktikusabb és legkényelmesebb brunch fogássá teszi. Olyan, mint egy sült bundáskenyér, vagy egy tészta nélküli quiche. Egy nagy adag, csípős mustáros vinaigrette-es zöldsaláta illik hozzá legjobban. Az alábbi egy alaprecept, amelyet lehet bővíteni –nagyot jót tesz neki például a rétegek közé szórt fonnyasztott (és kinyomkodott) spenót, karamellizált hagyma, vagy akár bacon, gomba, más típusú sajt –a lehetőségek sora végtelen.

Parmezános kenyérpuding (strata)
Hozzávalók (4 adag)

3dkg vaj
15dkg (2 nagy szelet) kenyér, héjastul felkockázva
3dl tej
3 egész tojás
2 tojás sárgája
4dkg reszelt parmezán
só, bors, szerecsendió

A vaj felével kikenünk egy kb.16x23cm-es jénait, vagy hőálló tálat. A kenyeret héjával együtt felkockázzuk. Kézi habverővel összekeverjük a tejet az egész tojással és a két tojás sárgájával. Hozzáadjuk a reszelt parmezánt. Alaposan sózzuk, borsozzuk. Kevés frissen reszelt szerecsendiót adunk hozzá. A kenyeret elrendezzük a hőálló tálban, majd ráöntjük a tojásos-sajtos tejet. Frissen tartó fóliával lefedjük, és egész éjszakára hűtőbe tesszük. Ez idő alatt a kenyér teljesen magába szívja a folyadékot. Másnap kivesszük a hűtőből, a sütőt előmelegítjük 180C-ra. A kenyér tetejére vajdarabokat szórunk. Sütőbe tesszük, és 45 percig sütjük, amíg a teteje megpirul. Langyosan tálaljuk, zöldsalátával.

Címkék:


 

 

csütörtök, február 17, 2011

Kőteleki Kaptár, méz, receptverseny

Miközben profi séfek (Csapody Balázs, Kistücsök, Segal Viktor, a Baldaszti’s tanácsadó séfje és Miguel Vieira, a Costes séfje) tesztelik a mézeiket, a Kőteleki Kaptár a nagyközönség számára is szeretné vonzóvá és érdekessé tenni a mézes ételeket.

A méhészet ezért receptversenyt hirdet amatőröknek, a díj egy emberöltőnyi -azaz 20 évnyi méz-, 10 kg a Kőteleki Kaptár legnagyobb büszkeségéből, a kézműves akácmézből.

Március végéig várják a legjobb mézes ételrecepteket, fejenként egyet.
A beérkezett recepteket szakmai zsűri fogja elbírálni, elsődleges szempont az eredetiség/kreativitás és a méz meghatározó szerepe az ételben.

Határidő: 2011. március 31.

Beküldés a következő címre: kotelekikaptar@gmail.com

A Kőteleki Kaptár családi vállalkozás, amely nagyságrendileg száz méhcsaláddal termel, ami családonként kb. 50.000 dolgozó méhet jelent. Telephelyük a Szolnoktól 30 km-re található, gyönyörű természeti adottságokkal rendelkező, Tisza-parti településen, Kőteleken van. A terület a Közép-tiszai Tájvédelmi Körzet része. A szomszéd Csatlói-holtágnál található Közép-Európa legnagyobb egybefüggő tavirózsa populációja. Innen indulnak a vándorlások, a szezon után itt telelnek át a méhek. A palackozás házon belül történik, így az állandó, kiváló minőséget garantált.

További információ a méhészetről és a receptversenyről a honlapjukon és a facebook-on.

 

 

hétfő, február 14, 2011

Kávés créme caramel

A Café Con Leche apró kubai vendéglő az Upper West Side-on. A Manhattan észak-nyugati felén fekvő étterem vidám, színes belsővel és komoly törzsközönséggel büszkélkedhet. A bivalyerős kávéról (tejjel, vagy nélküle) városi legendák keringenek, de nagy népszerűségnek örvendenek a tüzes koktélok és a házias konyha is. A legtöbben malacsültet, feketebab levest és sárga rizst rendelnek, szendvicsből is sok akad a tányérokon (sült hús, sonka, sajt, savanyúság, két szelet kenyér között, grillezve, összepréselve). Az étel híre jobb, mint a minősége, az adagok hatalmasak, nagy része a tányéron marad.

Pincérnőnk kávét és desszertet szervíroz, közben sokat mondóan közelebb hajol, és halkan megsúgja a titkot: a pudingot (flan de leche) imádni fogjuk, és kondenzált tejtől ilyen krémes. A cukrozott sűrített tej nem a földkerekség legmenőbb alapanyaga, tény azonban, hogy számos konyha használja igen nagyvonalúan. Mindenek előtt azok az országok, amelyekben a nagy hőség nem kedvez a friss tejtermékek tárolásának. Argentínában, ill. más dél-amerikai országokban gyakran készítenek belőle tejkaramella krémet (dulce de leche), Brazília egyik leghíresebb kakaós desszertjének (brigadeiro) nélkülözhetetlen alkotóeleme, Indiában számos édesség alapja, Vietnamban pedig a jeges kávéba kerül. Utóbbi vezérelte az ötletet. hogy a krémes pudingba miért ne kerülhetne egy adag kávé. Az ugyanis pont azt a visszafogott kesernyés háttér- ízt hozza, amely némileg ellensúlyozza az édességet. Kávét tejjel, vagy tejet kávéval?

Borított, karamellöntetes kávés krém (créme caramel)
Hozzávalók (4 adag)

10dkg kristálycukor
3 egész tojás
3dl cukrozott, sűrített tej
2,5dl tej
0,5dl frissen főzött kávé
csipet só
Tálaláshoz néhány szem kávé

A sütőt előmelegítjük 150C fokra.
A 10 dkg cukrot lassú tűzön, kavarás nélkül sötét borostyán színűre olvasztjuk. Négy darab, 1,5 dl űrtartalmú hőálló tálkába csorgatjuk a karamellt, úgy, hogy a karamella a tálka alját egyenletesen bevonja. Kb. 10 percig állni hagyjuk, hogy megszilárduljon. A krémhez az egész tojásokhoz adjuk a cukrozott, sűrített tejet, majd elektromos kézi habverővel simára keverjük. Hozzáadjuk a tejet, a kávét, és egy csipet sót, összekeverjük. Átszűrjük, és egy kancsóba öntjük (ebből könnyebben lehet adagolni a tálkákba), majd elosztjuk a négy edényben. Tepsibe állítjuk a tálkákat, forrásban lévő vizet öntünk bele úgy, hogy kb. az edények 2/3-áig érjen. Kb. 40 percig sütjük a vízgőzben. Nem baj, ha picit még lágynak tűnik, hűlés közben még tovább szilárdul. Lehűtjük (lehetőség szerint egész éjszakára vagy napra). Tálalás előtt a tálkákat forró vízbe állítjuk (hogy a karamell könnyebben folyóssá váljon). Éles késsel óvatosan körbelazítjuk a pudingot, majd fejjel lefelé tányérokra borítjuk, hogy a megolvadt karamellaszirup ráfolyjon. Néhány szem megtört kávébabot szórhatunk a tetejére.

Címkék: ,


 

 

hétfő, február 07, 2011

Téli kenyérsaláta karamellizált gombával

A 2010-es évben a nemzetközi szakácskönyvpiacon igazán két könyv ihletett meg, mindkettő elsősorban eredeti és inspiráló tartalmával. Az egyik egy elsősorban húsokkal, és egy bizonyos étteremmel foglalkozó kötet (de ez majd egy másik poszt tárgya lesz), a másik pedig egy vegetariánus. Utóbbi a szerző nevét viselő londoni Ottolenghi Café tulajdonosának és séfjének, Yotam Ottolenghi-nek a Plenty című könyve. Az előző Ottolenghi könyvet is nagyon szeretem, a kirakatokban tornyosuló hatalmas habcsókok, és nagy tálakra halmozott, látványos saláták képeivel (a receptek is szuperek), de ez a mostani még azt is felülmúlta. Akár felmerülhetne az emberben az aggály, hogy zöldségekről lehet-e még bármi újat és eredetit írni, de ez a könyv bebizonyítja, hogy akár 280 oldalnyi újdonságot is lehet.

Az egyes zöldségekre, vagy zöldségfélékre bontott fejezetek izgalmasabbnál izgalmasabb recepteket vonultatnak fel, közöttük olyan (számomra legalábbis) inspiráló ételekét, mint pl. a soba tészta sült padlizsánnal és mangóval, a sült vajbab fetával, sóskával és szumákkal, vagy a gránátalmás gerslisaláta. A hatáshoz természetesen a fotók is hozzájárulnak, amelyeken az tetszik a legjobban, hogy annyira élethűek, hogy ami úgy néz ki, mintha épp levették volna a tűzhelyről, arról el is hiszem, hogy valóban így történt, szinte érzem az egyes hozzávalók állagát és illatát. Az alábbi recept elsőre a fotójával ihletett meg. Habár, azt is meg kell állapítanom, hogy az éppen kifolyó tojás sárgája látványa mindig megihlet, teljesen mindegy, hogy saláta, vagy egy üveg barackbefőtt tetején található.

Most, hogy visszanéztem a receptet, két dolog is kiderült: a képen egyrészt nem is látszik a sárgája (azt már nyilván csak hozzáképzeltem), másrészt amit főztem, az sok hasonlóságot nem mutat a recepttel, hacsak nem azt, hogy kenyérből és gombából van (a könyvben egy fehérboros, tejszínes ragu kerül a kenyérre).Végül pedig az is kiderült, hogy a gombának egyáltalán nem tesz rosszat sem egy csipet kardamom, sem némi friss koriander. Persze, mindkettő beváltható konzervatív fűszerekre.

Téli kenyérsaláta karamellizált gombával és buggyantott tojással
Hozzávalók (2 személyre)

2 szelet (7dkg) kenyér, pl. ciabatta
2+6evőkanál olívaolaj
2 evőkanál fehérborecet
só, bors
1 hagyma, vékonyra szeletelve
2 gerezd fokhagyma, vékonyra szeletelve
50dkg gomba, negyedekre darabolva (csiperke, vagy ha van jobb és több féle, annál jobb)
fél citrom reszelt héja
csipet őrölt kardamom
1 csokor friss koriander (vagy petrezselyem)
2-4 tojás

A sütőt grillfokozatra (vagy a legmagasabb fokozatra) kapcsoljuk. A kenyeret felkockázzuk, sütőlapra szórjuk, és meglocsoljuk 2 evőkanál olívaolajjal. 2 percig sütjük, amíg szépen megpirul, közben egyszer megfordítjuk. Közben a balzsamecethez keverjük a sót, borsot és lassan hozzákeverjük a 6 evőkanál olívaolajat. Az öntetet a pirított kenyérre öntjük, összeforgatjuk. Nagy serpenyőt zsiradék nélkül, füstölésig forrósítunk, hozzáadunk kevés olajat, majd rádobjuk a felnegyedelt gombát (ha kisebb fejek, akkor elég felezni), a hagymát és fokhagymát. Néhány percig nem mozgatjuk, majd dobva-rázva addig pirítjuk, amíg a gomba és a hagyma is enyhén karamellizálódik. Sózzuk, borsozzuk, majd hozzáadjuk a csipet kardamomot és a reszelt citromhéjat. Végül megszórjuk a friss korianderrel és a pirított kenyérkockákkal összekeverjük. Buggyantott, vagy 5 perces lágy tojásokat készítünk, és a saláta tetején tálaljuk.

Címkék: ,


 

 

péntek, február 04, 2011

Csípős, savanyú káposztaleves

Ezt a levest a távol-keleti, csípős-savanyú levesek ihlették, különös tekintettel a koreai kimchi levesre. Bár az kínai kelből készül, azt gondoltam, hogy a savanyú káposztával remekül fog működni, ráadásul az önmagában hozza a kellemes savanykás ízt. Az alapanyag-költség igazán minimális! Currypaszta pedig tényleg nagyon sok helyen kapható már, és szinte az összes piacon, ahol egyébként a savanyúságot veszi az ember, van arab, vagy ázsiai üzlet, ahol beszerezhető. Ha van véletlenül otthon egyéb kiegészítő (gyömbér, galanga, citromfű, stb.), természetesen azok sem tennének nagyon rosszat neki. Tíz perc alatt elkészül és tipikusan az a leves, amelyet az ember télen állandóan megkíván.

A mellé készített ropogós savanyú káposzta valójában csak egy játékos kísérlet volt, amelyet azonban sikeresnek minősítek. A leves mellé is vicces volt, és amolyan sörkorcsolyának is nagyon el tudom képzelni, bár sörkorcsolyákban nem utazom, sörben sem.

Az elkészítésről videó is van.

(Ha van kedvetek, játszatok: ha hozzászólásban (nem itt, hanem a videó alatt) elmondjátok, hogy a feladatként kapott három alapanyagból, azaz: savanyú káposztából, sörből és zöldségekből (sárgarépa, fehérrépa, hagyma) milyen izgalmas ételt főznétek, akkor lehet nyerni Giuseppe féle brutál panettonét és dedikált CH&V könyvet.


Csípős savanyú káposzta leves
Hozzávalók (4 adag)
4 adag

2 evőkanál olaj
1 hagyma, vékonyra szeletelve
1 nagyobb sárgarepa, lereszelve
1 petrezselyemgyökér, lereszelve
1 kávéskanál currypaszta (csípősségétől függően lehet több/kevesebb)
1 liter leszűrt hús-, vagy zöldségleves
30 dkg savanyú káposzta
2 evőkanál halszósz
opcionális: korianderzöld

Az olajon megdinszteljük a hagymát. Hozzáadjuk a currypasztát, átforgatjuk. Hozzáadjuk a lereszelt zöldségeket, néhány másodpercig pároljuk. Felöntjük az alaplével, majd fedő alatt kb. 10 percig főzzük, amíg a zöldségek megpuhulnak, de még kissé ropogósak. A savanyú káposztát szükség szerint átöblítjük, és kissé feldaraboljuk. A levesbe tesszük, és csak néhány percig főzzük. A végén hozzáadjuk a halszószt (ízlés szerint még zöldcitromlevet). Sok friss korianderzölddel megszórva tálaljuk.

Sörtésztában sült, ropogós savanyú káposzta


1 tojás, szétválasztva
1 dl sör
6 dkg liszt
Csipet só, bors
25 dkg savanyú káposzta
Süteshez olaj

A tésztához kettéválasztjuk a tojásokat. A sárgájához adjuk a sört és a lisztet, összekeverjük. Sózzuk, borsozzuk. A fehérjét kemény habbá verjük, és a masszába forgatjuk. A savanyú káposztát konyhai törlőpapíron leitatjuk, hogy minél szárazabb legyen. Meghintjük egész kevés liszttel, hogy könnyebben hozzátapadjon majd a tészta. A káposztából villával egy-egy falatnyit a sörtésztába mártunk, majd bő, forró olajban kisütjük. Leitatjuk, és durva szemű sóval meghintve tálaljuk.

Címkék: ,


 

 

kedd, február 01, 2011

Rugelach házi feketeribizli lekvárral és pisztáciával

Ha már Zabar’s kávézó, akkor az előző recepthez halkan hozzá kell tennem, hogy azért nem a tojássaláta az, amely nap mint nap visszavonzott. Nem is a tipikus New York-i krémsajtos, füstölt lazacos bagel, amelynek első alkalommal még megvan a maga romantikája, később azonban rájön az ember, hogy 1. a Zabar’s –ban fele olyan jó sincs a bagel, mint a szemben lévő H&H-ben, ahol ráadásul folyamatosan frissen sütik. Ha tehát minden áron arra vágyik az ember, hogy ott reggelizzen/embereket mustráljon, akkor a szomszédból kell átcsempészni a bagelt. 2. A lazacos bagel akkora és olyan nehéz, hogy ha egy ilyet elfogyaszt az ember reggel, akkor estig semmi mást nem tud megkóstolni. Szemben a rugelach-chal, amely könnyed és légies:)

Ah, rugelach. A házi készítésűn kívül (saját ház) még sehol a világon nem ettem olyan jót, mint itt, a 80. utca sarkán. Fel kellett azonban fedeznem, hogy két különbözőt tartanak bent az üzletben, a péksüteményes pultban, kimérve és a kint, a kávézóban. Utóbbi az igazi. Tésztája omlós, friss, vékony, leginkább amolyan ürügy, tölteléke savanykás málnalekvár és mogyoró. Micsoda szerencse, hogy nincs Budapesten kihelyezett fiókjuk.

Házi feketeribizlilekvárral és durvára tört pisztáciával sütöttem, elegáns rugelach lett, és nagyon fain. Továbbá megállapítottam, hogy ha nem kifliket gyártok, hanem egyben feltekerem, és szeleteket (mint a Zabar’s-ban), akkor ez a sütemény igen munkamentes. Mind a lekvár fajtája mind a dióféle változtatható másra.

Rugelach feketeribizli lekvárral és pisztáciával
Hozzávalók (20-22 darabhoz)

Tészta:
12 dkg natúr krémsajt (Philadelphia), szobahőmérsékleten
12 dkg puha vaj
4,5dkg porcukor
15dkg liszt
csipet só

Töltelék:
5 dkg barna cukor
2 ek sima cukor
½ kávéskanál őrölt kardamom
10 dkg hámozott pisztácia, durvára vágva
6 evőkanál feketeribizli lekvár

Tetejére:
1 tojás
2 evőkanál tej

A sütőt előmelegítjük 180C fokra.
Elektromos kézi keverővel összedolgozzuk a krémsajtot, vajat, cukrot. Hozzáadjuk a lisztet és a sót , összegyúrjuk. Bucit, majd korongot formázunk belőle, fóliába csomagoljuk, és min. 1 órára a hűtőbe teszzük. Amikor kivesszük, kettévágjuk, és mindkettő darabból egy-egy kb. 30x20 cm-es téglalapot nyújtunk, a deszkát bőven megszórjuk liszttel (a tészta szakad, nehéz vele dolgozni). A töltelékhez összekeverjük a pisztáciát, a kardamomot és a cukrot. A téglalapokat megkenjük 3-3 evőkanál lekvárral, majd elosztjuk rajta a pisztáciát. Hosszában feltekerjük, majd a hengerből kb. 6cm-es szeleteket vágunk. Nem baj, hogy a töltelék kissé kikandikál. Sütőlapra helyezzük, majd megkenjük a tojás és tej keverékével, 22-25 perc alatt sül meg.

Címkék: ,