szerda, március 17, 2010

Megérkezett a várt Michelin-csillag. Costes.

Annyira vártuk és annyit spekuláltunk (elárulom, hogy ezúttal csalt a megérzésem), most pedig végre megérkezett. Nagyon sok szeretettel gratulálok az első magyar Michelin-csillagot elnyerő Costes étterem csapatának, akik örökre beírták magukat a hazai gasztronómiai történelembe. Szintén gratulálok a Bib Gourmand minősítésben részesülő Csalogány 26-nak, Arcade-nak, 21 Magyar Étteremnek és a Bock Bisztrónak. Az összes étteremnek, aki keményen dolgozik azért, hogy színvonalas vendéglátással örvendeztessenek meg bennünket és a szakmában mindenkinek, aki sokat tesz azért, hogy megérje az a rengeteg fáradtság, amivel egy étterem működtetése jár.

Aki tegnap véletlenül lemaradt volna a nap híréről és a címlapsztoriról, íme néhány összefoglaló:

Szombaton délelőtt a Radio Café-n, a Gasztromániában Jókuti András interjúja a kalauz főszerkesztőjével.




Címkék: ,

hétfő, március 15, 2010

Kacsasaláta, töpörtyű, ThaiShop

Új időszámítás nyílt a budapesti friss koriander piacon. A kérdés különösen érzékenyen érint, mivel hetente több tonnányi koriander fogy a konyhámban, és nagyon ideges tudok lenni, ha a szokásos beszerzési helyeken éppen elfogy, vagy nem érkezett. Ennek most vége. A Kertész utca 29. (Wesselényi u/Dob u. között) megoldott mindent. A Thai Shop-ra a fúziós konyha hazai fő képviselője hívta fel a figyelmemet, aztán a TopListához jól fel is fedeztük. Az apró üzletben mindenféle, a thai konyhához szükséges alapanyag kapható, a száraz áru (szószok, rizsek, tészták) választéka különösebben nem tér el a szokásos beszerzőhelyekétől. Nem úgy a friss áru! A hatalmas hűtőpultban minden van, ami csak szem-szájnak ingere, a friss zöld mangótól a többféle ázsiai bazsalikomig (pl. holy basil= szent indiai bazsalikom, sweet basil=thai bazsalikom (horapha) –itt egy remek összefoglaló a különböző bazsalikomokról), a vízi spenóttól (morning glory) a galangáig és kaffir lime levélig. Múlt héten vietnami főzőestre vettem itt szuper minőségű zöld papayát (salátához). Na és a friss koriander. Hát, az valami elképesztő minőségű! Egy nagy (10dkg-os) zacskó ára 500Ft, ráadásul a gyökere is rajta van (ami currypasztához nagyon fontos).

Egyszóval, megoldódott az örökös koriander problematika, ennek örömére rögtön egy jó kis dél-kelet ázsiai ihletésű kacsasalátával rukkoltam elő a vendégemnek. Ez nagyjából ugyanaz, mint a thai marhasaláta, de ezúttal kacsából. Amit azzal fokoztam, hogy 1. a kacsamellről lefejtettem a bőrt, és azt külön kisütöttem, ezzel a ropogós töpörtyűvel szórtam meg a salátát (gyakorlatilag ez helyettesítette a durvára tört mogyorót), 2. Adtam a salátához apróra kockázott Nasi körtét, ez az a bizonyos ázsiai körte, amivel azért szeretek dolgozni, mert lédús, ugyanakkor nagyon jó ropogós. Kacsa+rizstészta+menta, koriander+halszószos savanyú-csípős öntet+töpörtyű+körte – komoly kombináció, azt hiszem, ez elég jól sikerült.

Csípős-savanyú kacsasaláta töpörtyűvel, körtével

Hozzávalók (2 személyre)

1 kacsamell, bőre leválasztva
5dkg rizstészta (cérnametélt)
1 nagy csokor friss menta
1 nagy csokor friss koriander
½ érett, de kemény körte (lehetőség szerint ázsiai Nasi), apróra kockázva
1 kisebb lilahagyma, vékonyra szeletelve
Öntet:
1 lime leve
2 evőkanál halszósz
1 evőkanál barnacukor
1 evőkanál szezámolaj
1 gerezd fokhagyma, lereszelve
1 friss chilipaprika, kimagozva, finomra aprítva

A kacsamellről lefejtjük a bőrét, majd felkockázzuk. Serpenyőben kisütjük, amíg arany színű, ropogós darabokra sül ( a kisült zsírt felhasználhatjuk máshoz). A sütőt előmelegítjük 190C fokra. A hús mindkét oldalát sózzuk, borsozzuk. A serpenyőben kevés kisült zsíron mindkét oldalát egy-egy percig megpirítjuk. Sütőbe tesszük, és 12 percig sütjük. Szeletelés előtt legalább 5 percig pihentetjük. Amíg sül, a rizstésztát 2-3 percre forró vízbe áztatjuk, leöblítjük, megszárítjuk. Az öntethez összekeverjük a halszószt, lime levet, cukrot, szezámolajat, fokhagymát, chilipaprikát. A kacsát éles késsek hajszálvékonyra szeleteljük, és összeforgatjuk a rizstésztával, a hagymával, a friss fűszerekkel és az öntettel. Megszórjuk a felkockázott körtével és a töpörtyűvel.

http://www.thaishop.hu/
Kertész u.29

Tel./Fax :+36-1-266-1598


Címkék: , , ,

csütörtök, március 11, 2010

Párolt hal, sok ízzel

Valentin-naptól már igen messze járunk, akkor talán még inkább aktualitása lehetett volna ennek az elkészítési módnak -némi fáziskésésben vagyok... Aki ilyesmiben utazik, az legalábbis biztosan értékelte volna a szív alakúra hajtogatott csomagot. Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy egyértelműen kivehető , de a papír, amelybe a tőkehal szeletet csomagoltam, szívecskét formáz.

A formánál sokkal izgalmasabb maga a technológia: a papírban sütés (en papillotte) klassz módszer, mert egyrészt gyors, másrészt –ami miatt leginkább szeretem -remekül lehet játszani az ízekkel. Attól, hogy semmi nem párolog el, hanem ott marad, bent a batyuban, nagyon koncentrált ízek születnek.
Az alapanyag –jellemzően hal, szárnyas, vagy zöldség –a saját gőzében párolódik, amit átjárnak mindazok az illatanyagok, fűszerek, amelyeket éppen hozzáadtunk. Látványos (a gőztől a csomag felemelkedik) és az illatfelhő sem utolsó, amely a csomag kinyitásakor megcsapja az embert. A szív forma csak a hatásvadász körítés. Hihetetlen egyszerű.

Két személyre:

1. A sütőt előmelegítjük 200C-ra.
2. A sütőpapírokat (vagy alufóliát) –amely két kb. 45-50cm hosszú darab –félbe hajtjuk, majd szív formájúra vágjuk.
3. A szív egyik felének közepére teszünk egy-egy gyufaszálra vágott sárgarépát és újhagymát. Itt aztán lehet játszani: nálam került most rá kevés gyömbér és kaffir lime levél, de mehet minden, amihez csak kedvünk van, ill. amilyen irányba vinni szeretnénk)
4. A zöldségágyra helyezzük az egy-egy, kb. 15dkg-os halfilét.
5. Sózzuk, borsozzuk, tehetünk rá fűszereket (nálam egy érdekes citrusos koriandermag megtörve)
6. Meglocsoljuk néhány csepp olajjal (nálam bergamotos olívaolaj).
7. Ráhajtjuk a szív másik felét, majd a kerek oldaláról indulva, szorosan behajtogatjuk a szélét. Nagyon fontos, hogy minél szorosabban zárjuk le.
8. 10 percre tegyük a sütőbe (az egy-egy fél szív egymás mellett ).
9. Azonnal tálaljuk. (Végén tetején koriander, menta)

Címkék: ,

szerda, március 10, 2010

A Kreatív 20 sikeres márkája között

Engedjetek/engedjenek meg egy kis szégyentelen önreklámot - a jó hírt azért vagyok bátor itt is megosztani, mert ezt is –mint annyi minden mást – nagyrészt Nektek/Önöknek köszönhetem.

A Kreatív magazin, amely a kommunikációs szakma legfontosabb szaklapja, márciusi számának mellékletében húsz olyan márkát gyűjtött össze és mutatott be, amelyeket 2009-ben sikeresnek minősít . Külön hangsúlyozzák, hogy nem feltétlenül a kedvencek kerültek felsorolásra, hanem azok, akik a gazdasági válság ellenére is fejlődni tudtak.

A húsz felsorolt márka között szerepel a Chil&Vanília is, többek között olyan illusztris társaságban, mint a Wamp, az iPhone, St. Andrea, Time Out, Lipóti Pékség, vagy a Rézangyal.

Azt hiszem, már önmagában az is nagyon érdekes, hogy egy ilyen összeállításban szerepel egy személyes gasztroblog. A magazin az olvasók segítségével választja ki, hogy a húszból melyik az a tíz, amelyre a legtöbben kíváncsiak, és amely a Nagy Kreatív Napon, április 29-én pár percben beszél majd a márkáról és stratégiájáról. Péntekig lehet szavazni, szerintem klassz lenne, ha megjelenne ott egy gasztroblog. Ha egyetértetek/egyetértenek, itt lehet szavazni.

Címkék:

péntek, március 05, 2010

Merguez petrezselyemsalátával

A merguez kolbász az észak-afrikai konyha egyik jellegzetes fogása, elsősorban Marokkóban, Tunéziában és Algériában népszerű. Sütve, grillezve, ill. kuszkusz mellett fogyasztják. Az 50-es évektől Franciaországban is elterjedt, manapság az egyik legkedveltebb és leghétköznapibb étel. Faszénen grillezve az igazi, annak híján a serpenyő is megteszi a szolgálatot. Mint ahogy még az is belefér, hogy autentikus kolbászkák helyett pogácsákat gyártson az ember. Annál fontosabb, hogy a fűszereket frissen pirítsuk és őröljük, a különbséget zongorázni lehet. Aki csípősen szereti, az tesz bele egy pötty harisszát (csípős paprikakrém)

A petrezselyemsaláta, salátának szintén nem is igazán nevezhető, a merguezzel azonban kiváló. Aki nem szereti a petrezselymet, annak nyilván nem a kedvence. Fejenként két-két csokor, leszárazott petrezselymet, egy csokor mentát összekevertem jó minőségű olívaolajjal, citromlével, sóval-borssal, meglocsoltam gránátalma sűrítménnyel, és megszórtam néhány maggal (kesudió és pisztácia maradt ki másik ételből). Ennek a tetejére jött a merguez-falat, amely nagyon jó befutó lehet nagy partikon is.

Merguez
Hozzávalók (12 pogácsa)

30dkg darált marhahús (még jobb, ha vegyesen bárány és marha)
2ek pirospaprika
1/2kk cayenne bors
1tk római kömény
1tk egész koriander
1tk édesköménymag
2 gerezd fokhagyma, lereszelbe
1 csokor friss koriander, finomra aprítva
Só, bors

A háromféle fűszert (római kömény, koriander, édesköménymag) száraz serpenyőben megpirítjuk, amikor füstöl, és illatozni kezd, levesszük. Mozsárban, vagy kávédarálóban finomra őröljük. A húshoz keverjük a pirospaprikát, a fűszereket, a lereszelt fokhagymát, a friss koriandert, sózzuk, borsozzuk. Kevés olajon, serpenyőben mindkét oldalán arany színűre sütjük.



Címkék: ,

hétfő, március 01, 2010

Bardatte, kouign amann, far breton

Előételként egészen biztosan látványos, jéggel borított állványon érkező, óriási tengeri herkentyűs tálat rendelnék. Rajta rózsaszínű languszta, rákvörös, édes homár, tarisznyarák, kagylók. Minden francia tudja, hogy a legjobb, legfrissebb halak és herkentyűk Bretagne köves partjairól származnak. Nem is beszélve a neves osztrigákról: a vidék déli részéről származik például az egyik leghíresebb: a belon-osztriga, amelyet Belon-folyó torkolatánál tenyésztenek, és amely különleges finomságáról már a 4. században is megemlékezett Ausonius római költő. Az afrodiziákum bomba után jöhetne a főétel: akár még további halak - pl. cotriade, a breton halleves. A húsok között számos egytálétel tartozik a jellegzetes helyi specialitások közé: a potée bretonne a zöldségek mellett báránylapockát, kacsahúst és kolbászokat tartalmaz, a bardatte pedig fehérborban főtt, nyúllal töltött kelkáposzta, amelyet gyakran gesztenyével tálalnak. A vegetáriánusok sem maradnának hoppon Bretagne-ban, Franciaországon belül pl. innen származik a karfioltermelés 92%-a. Végső soron pedig akár egy szelet vajas kenyér és egy pohár almabor is megtenné, Bretagne-ban mind kiváló minőségben található.

A tipikus breton édességek általában rusztikusak és elsősorban a helyi alapanyagokon alapulnak, úgymint vaj, tejtermékek, hajdinaliszt. Az egyik legjellegzetesebb a Douarnenez település specialitása, a kouign amann, amely kenyértésztából és sok-sok vajból készülő tésztaféle. A far breton receptje a 18. századból származik, és eredetileg sós lepény volt, amelyet húsételek köreteként szolgáltak fel. Az évek során alakult desszertté és a mai napig az egyik legnépszerűbb hétköznapi édesség. Tésztája tömör, leginkább a clafoutis-ra hasonlít. A breton-magyar fúzió jegyében a liszt egy részét darált mákkal váltottam ki, a többi maradt.

Aszalt szilvás, mákos flan
Hozzávalók (12 szelet)

30dkg aszalt szilva
3dl fekete tea
2 evőkanál rum
1l tej
1 rúd vanília
15dkg cukor
22dkg liszt
3dkg mák
4 egész tojás
10dkg sós vaj (vagy natúr vaj +1kk só)

A sütőt előmelegítjük 200C fokra.
A kimagozott aszalt szilvát beáztatjuk a forró tea és a rum keverékébe, hagyjuk állni minimum fél órát, hogy megpuhuljon. A tejet forráspontig melegítjük a vanília kikapart magjaival. Hozzáadjuk az átszitált lisztet és a mákot, kézi habverővel csomómentesre keverjük, néhány percig főzzük. Levesszük a tűzről. A négy egész tojást elektromos kézi keverővel kikeverjük a cukorral, majd hozzáadjuk a lisztes tejet, elkeverjük, hogy homogén masszát kapjunk. Kb. a vaj felével gazdagon kivajazunk egy 23cm átmérőjű, kerek, kapcsos tortaformát. Az alján elrendezzük az aszalt szilva szemeket. Ráöntjük a tésztamasszát, és a vaj másik felét elmorzsoljuk a tetején. 1 óráig sütjük, kihűtjük. Langyosan, vagy hidegen kínáljuk.
Sigrid Verbert: il libro del cavolo c. könyvében található receptből indultam (a könyvről még később többet)

Címkék: ,

csütörtök, február 25, 2010

Saláta burgonyával, barnított vajjal és chilivel

Ez a saláta az elmúlt hetek egyik legjobb étele, bármikor szívesen újra és újra elkészítem, lehetetlen megunni. Az időjáráshoz is jól illeszkedik: félig télies, félig tavaszias, és egész egyszerűen eszméletlen jó. Az ennyire egyszerű ételek igazán lenyűgöznek. Állítólag ezt a vajas salátaöntetet rengeteget készítik Flandriában, nekem öt év Brüsszel alatt egyszer sem volt hozzá szerencsém, úgy tűnik, valamiről nagyon lemaradtam. Vagy csak nem kirándultam eleget a flamand vidékre. A barnított vaj az egyik legjobb ízanyag, soha nem találkoztam még senkivel, aki ne szerette volna. A saláta mindössze abból áll, hogy friss salátaleveleket meglocsolnak barnavaj és pár csepp ecet keverékéből készült öntettel. (A saláta legyen szobahőmérsékletű, mert ha hideg, rádermed az olvasztott vaj). A zöldsaláta nálam most kínai kel volt, mert azt kaptam szépet, néhány szem felkarikázott főtt burgonyát is adtam hozzá. A barnított vaj készítése közben arra gondoltam, hogy néhány szem pirított mogyoró nem ártana a salátának, hangsúlyozandó a vaj mogyorós karakterét. Nem találtam itthon mogyorót, szezámmag is megtette volna, de az sem volt.

A szezámmagtól jutottam el a fűszerpolcomon lapuló japán chilis fűszerkeverékhez, ami kiválóan feldobta az egész ételt: schichimi togarashi. Hét különböző alkotóelemből áll: őrölt chilipaprika, sansho bors, fehér és fekete szezámmag, alga (nori), szárított narancs-, vagy mandarinhéj, gyömbér (néha az összetétele változhat, lehet benne pl. mák, édesköménymag, vagy kendermag, néha fokhagyma. A csípős chili a domináns íz, de a többi hozzávalótól pikáns és mély ízű. A barnított vajjal egészen biztosan nem tradícionális japán felhasználási mód, azonban remek. A Culinarisban vettem (600Ft), ilyen kis tégelyben kapható, de házilag is könnyen elkészíthető (recept). Hagyományosan levesekbe, rizs- és tésztaételekbe használják, de nagyon jó pl. sertéssült pácolásához (narancslével, barnacukorral) és sült édesburgonyán.

Saláta burgonyával, barnított vajjal és chilivel
Hozzávalók (2 adag)

1 kis fej kínai kel, leveleire tépkedve
4 szem jófajta burgonya, megfőzve, felkarikázva
5dkg vaj
1 evőkanál fehérborecet
só, bors
egy evőkanál reszelt narancshéj
1kk schichimi togarashi (opcionális)

A burgonyát sós vízben héjában megfőzzük, meghámozzuk, felkarikázzuk. A kínai kelt leveleire szedjük, középső, vastag részét eltávolítjuk, a leveleket falatnyi darabokra tépkedjük. A kínai kel helyett római salátát, nagyon friss, zsenge fejes salátát, vagy ha nagyon nincs más, jégsalátát használhatunk. Elkészítjük az öntetet: a vajat közepes lángon felolvasztjuk. Amikor felolvadt, erősebbre vesszük a lángot, és addig pirítjuk, amíg aranyszínű, diós illatú lesz, benne apró barna darabok jelennek meg. Ekkor hozzáadjuk a fehérborecetet (ezzel megállítjuk a főzést +pikánssá tesszük.) Vigyázat, az ecettől erősen felhabzik. Sózzuk, borsozzuk. Azonnal összeforgatjuk a salátalevelekkel és a burgonyával. Friss narancshéjat reszelünk rá, majd kevés őrölt chiliporral (ideális esetben japán schichimi togarashi fűszerkeverékkel) hintjük meg. Kerülhet rá opcionálisan pirított, durvára vágott mogyoró, szezámmag, esetleg vékony csíkokra vágott norilap.

Címkék: , , ,