sok kicsi

A karácsonyi jótékonysági akciók sorába szeretnénk beállni mi, gasztrobloggerek is, "sok kicsi" névre keresztelt kezdeményezésünkkel, amelynek részletei a progamra létrehozott honlapon olvashatóak.

Dióhéjban: lesz 15 gasztroblogger és 15 szervezet (étterem, főzőiskola, ínyencbolt, stb.), akik különböző felajánlásokat tesznek, ajándékcsomagokat biztosítanak. A felajánlásokat november 16-30. között fokozatosan lehet megismerni, a honlapon minden nap megjelenik egy céges és egy blogos ajándék, november 30-án lesz tehát egy szép hosszú listánk, jobbnál jobb programokkal/csomagokkal. A 30 programra 1000 forint értékű sorsjegyeket lehet venni, mindenki célirányosan arra (azokra), amelyik leginkább felizgatta a fantáziáját. A sorsolásra december 18-án kerül sor. A teljes bevétel a Gyermekétkeztetési Alapítvány javára megy.

Minden részlet az akció menetéről itt, három felajánlás már kint is van.

A személyes felajánlásom:

Az akció keretében egy dedikált Chili&Vanília szakácskönyvet szeretnék felajánlani (addigra tényleg egészen biztos megjelenik), valamint egy fűszermustrával egybekötött közös főzőestet a konyhámban, ahol akár a könyvből, akár a blogról kiválasztott, (vagy rám bízott) vacsorát készítünk el együtt. A főzésre a konyhámban kerül sor, a meghívás 2 személyre szól, az időpontot természetesen egyeztetjük.

Kókusztejes, édes-savanyú céklaleves

Hónapok óta az első olyan hétvégém volt a mostani, amikor egy kicsit lazítani tudtam, jól esett. Jó volt, hogy nem kellett folyamatosan az órát nézni, egyik helyről a másikra rohanni és hajnalban kelni. Szombaton reggel piacoztam is egy nagyot, hatalmas adag tyúkhúslevest főztem, és kezembe vettem a könyvet, amelyet nyáron kezdtem el olvasni.

Szép céklákat is kaptam, és végre hozzájutottam, hogy megfőzzem azt a levest, amelyet fejben már annyira sokszor összeraktam. A céklalevest ötvöztem a thai kókusztejes levesek világával, úgy képzeltem, hogy ez működni fog. Egyszer, egyetlen percig elbizonytalanodtam közben, hogy nem kellene-e mégis inkább békén hagyni, nem fogja-e a kókusztej töménnyé tenni az amúgy is kissé édeskés céklát. A végére azonban pontosan úgy álltak össze az ízek, ahogy gondoltam. Ami teljes mértékben elhagyhatatlan róla, az a friss korianderzöld és újhagyma a tetejéről. Ami elhagyható, viszont nagyon vicces, az a ropogósra sütött üvegtészta. Utóbbi nemcsak a látvány és hozzáadott ropogóssága miatt. Már elkészíteni is szórakoztató: az üvegtésztát kisebb darabokra vagdossuk, majd forró olajba dobjuk. A tészta abban a másodpercben megnő, kifehéredik és össze-vissza felkunkorodik, egyszóval csiribiri. Csak utolsó percben adjuk a leveshez (vagy mellé), mert a folyadékba gyorsan beleolvad. A Culinaris-ban pedig végre kapható jó minőségű kókusztej (ezek között is óriási a különbség!), én Brüsszelben rengeteg félét kipróbáltam, és a Mae Ploy márkájú toronymagasan viszi a pálmát, fel is tankoltam most belőle.

Kókusztejes, édes-savanyú céklaleves

Hozzávalók (2 adag)

2 evőkanál olaj
2 szál újhagyma, felkarikázva
2 gerezd fokhagyma, finomra aprítva
ujjnyi friss gyömbér, finomra aprítva
1 thai citromfű
20dkg cékla (2 kicsi), meghámozva, lereszelve
5dl leszűrt zöldség-, vagy húsleves
1dl kókusztej
1/2 zöldcitrom leve
halszósz
cukor

Tálaláshoz:
Újhagyma zöldje
Friss korianderzöld
Hámozott, sótlan pisztácia
Üvegtészta
Olaj a tészta kisütéséhez

Két evőkanál olajon üvegesre pároljuk a felkarikázott újhagymát, a finomra aprított fokhagymát és gyömbért. A thai citromfűre húsklopfolóval ráütünk, kissé összezúzzuk, hogy felszabaduljanak az illóolajai, a dinsztelt hagymához adjuk. Hozzáadjuk a reszelt céklát, majd felöntjük a húslevessel. Fedő alatt, néhány percig főzzük, amíg a cékla megpuhul. A citromfüvet eltávolítjuk. Robotgépben simára pürésítjük, szükség szerint átpasszírozzuk. Hozzáadjuk a kókusztejet. Végül az ízeket zöldcitromlével, halszósszal és kevés cukorral kerekítjük. A tetejére forró olajban néhány másodperc alatt ropogósra sütjük az üvegtésztát. Utolsó percben adjuk a leveshez, amelyet újhagymazölddel és korianderzölddel szórunk meg.

Tripla umami

A képen szereplő előételt a Hőgyészi Szarvasgomba búcsú receptversenyének győzteseinek készítettük (ezt követte a brokkoliszár), a következő elemekből állt: a tányér jobb oldalán szarvasgombás libamáj terrin, bal oldalán borjúbélszínből készült tatárbifsztek szarvasgombával keverve, középen pedig a két elem találkozása: libamájas carpaccio rolád. A két szélsőt mi készítettük, a rolád Bíró Lajos, a Bock Bisztró séfjének alkotása. Egyöntetűen a tatár aratta a legnagyobb sikert, ami elsősorban az intenzív szarvasgomba íznek köszönhető (ez a fogás hozta ki legerőteljesebben az ízét). Az elkészítés módját egy csillagos belga séf mutatta meg (aki nem mellesleg magyar szarvasgombát használ): a húst –amit kézzel vágunk – összekeveri néhány kanál házi, semleges ízű majonézzel, majd a lereszelt szarvasgombával, tálalás előtt zárt dobozban állni hagyja, hogy az ízek összeérjenek. Hát összeértek, elképesztő volt, tripla umami.

Nem tudom, hogy vajon a híres Kobe marhából szoktak-e tatárt készíteni, minden esetre az egyik kedvenc –nem gasztronómiai témájú blogomon, az Otthon, Édesen, éppen elképesztő felvétel van kint arról, hogy Japánban hogyan készítik (fantasztikusan néz ki).

A könyvvel sajnos picit csúszunk technikai okok miatt (a papírra várunk), a hivatalos megjelenési dátum december 1-re tolódott. Az Anima könyvesbolt webshopjában viszont már előrendelhető.

A karfiol szára, panko, csillagánizs

Úgy tűnik, a brokkoliszár főétellé való emelése csak számomra volt újdonság, többen megjegyezték, hogy a karfiol szárával hasonlóan szoktak eljárni. Természetesen azonnal kipróbáltam – a zöldség szárát kidobni ugyan én sem szoktam, azonban viszonylag ritkán kerül középpontba. Nos, a karfiol szára valóban még finomabb ízű. Sajnos ez sem egy praktikus darab, mert míg a brokkoli szára legalább viszonylag vaskos és hosszú, a karfiolé tömzsi és rendkívül szabálytalan. Ahogy azt úgy elképzeltem, hogy majd szép fehér korongokat szeletelek, mintha pl. egy Szent Jakab kagyló lenne, hát ez ugye nem működik, mivel a szár inkább csillag formájú. „Morzsás karfiolt” készítettem, a karfiol szárát (és néhány kisebb rózsát), megpároltam. Közben barnított vajat készítettem, amelyhez finomra aprított petrezselymet, kapribogyót, citromlevet és citromhéjat adtam, ezzel locsoltam meg a zöldséget.

A tetejére pedig morzsát pirítottam, amihez ún. panko morzsát használtam. Ez a japán kenyérmorzsa néhány száz forintért kapható pl. a Culinarisban, mindig tartok itthon, az egyik legjobb gyors segítség. Abban különbözik a hagyományos kenyérmorzsától (és most nem a bolti zsemlemorzsáról beszélek), hogy szilánkosabb és jóval ropogósabbra pirul. Vajban megpirítva bármilyen zöldség-, vagy halételt (sőt, tésztát) feldob.

Más. Megnyílt a Csillagánizs főzőiskola, ahol különböző tematikájú főzőtanfolyamok között lehet válogatni, a mártásoktól, a homárig, az iskola szakmai vezetője a szakmában igen jó hírnek örvendő Várvizi Péter. Aki pedig esetleg osztja a török mániámat, és van kedve egy jó hangulatú főzéshez, még van néhány szabad hely a csütörtöki (november 12.) török tanfolyamra, amit én tartanék.

Izgalmas hír

A neves Gault Millau étteremkalauz 2010-es osztrák kiadása szerint a Babel és a Fausto Budapest legjobb étterme. A tekintélyes kalauz budapesti éttermeket is értékelt. A kiadvány Budapesten a Babel Delicate és a Fausto éttermeket nevezi meg legjobbnak, 15-15 ponttal (általában 16 GM pont felel meg egy Michelin-csillagnak).

Szombaton 11-12h között a Radio Café Gasztrománia című műsorában Jókuti András interjúja az éttermek séfjeivel, továbbá a kiadvány kiadójával és főszerkesztőjével arról, hogy hogyan készült a budapesti rész

Ajánlom mindenki figyelmébe a Babel séfjével, Pesti Istvánnal készített (régebbi) interjúnkat.

Az éttermeknek sok szeretettel gratulálok, a riasztást pedig köszönöm Jókuti Andrásnak, aki a bécsi sajtótájékoztatóról küldte a hírt.

Az új sztár: brokkoliszár

Új alapanyag vetette meg lábát a konyhámban: a brokkoli szára. Az ötletért egészen Lyon-ig kellett menni, pontosabban Nicolas Le Bec két Michelin-csillagos séf konyhájáig. Ő rendszeresen használja, nem tudom, hogy elsőként/egyetlenként-e, minden esetre brilliáns. Felbukkanásának aktualitását egy pénteki nagyszabású vacsora adta: a szeptemberi Hőgyészi Szarvasgomba Búcsú receptversenyének nyertesei számára készítettünk -mi a zsüri- szarvasgomba vacsorát, nyereményük részeként. Az egyik nyertes történetesen egy nagyon kedves gasztroblogger, Gabojsza volt, aki szarvasgombás vajrépa gratin-nel lett dobogós.

A vacsorát zsüritársammal, Csabával közösen adtuk, már napokkal előtte folyamatosan egyeztettük a menü ötleteket. (amelyet majd később részletesen bemutatok). Az első és a második fogás közé javasoltam, hogy adjunk valamilyen zöldséget, amely kissé pihentet majd a többi, nehéz étel között, ráadásul színre is szükségünk lenne, amely kicsit megtöri az ételsor egyszínűségét. Ötlet ötletet követett, a szarvasgomba adott volt, hozzá jött a tojás (sőt, ha már játszunk, akkor legyen 62,5 fokon, 45 percig készült lágy tojás), de mi legyen a zöldség, spárga passzolna, de hát az nem szezonális –innentől már csak egy ugrás volt a brokkoliszárig.

A végeredmény kiváló lett: brokkoliszár felkarikázva (Nicola Le Bec konyháján ez a szeletelt csontvelőt imitálja), megpárolva, vajban átforgatva, körülötte kevés intenzív csirke pecsenyelé, rajta az a bizonyos tojás, szarvasgomba (a kis képen). A brokkoli szára elképesztően finom ízű, kissé a karalábéra hasonlít, de annál sokkal finomabb, visszafogottabb. Le vagyok nyűgözve. Másnap azonnal kísérletezésbe fogtam: a brokkolinak szezonja van, jó minőségben lehet hozzájutni, találtam is szépet. Egyetlen fej brokkoliból két különböző étel született: a szárat megtisztítottam, egyenletes hasábokra szeleteltem, megpároltam, vajban átforgattam. A tetején lágy tojás, szarvasgomba. A pecsenyelé most is jót tett volna neki, de nem volt. A rózsából pedig currys mártás született, amelyet garnéla mellé tálaltam.

Már csak két kérdés marad: egyrészt, hogy mostantól kezdve melyiket vesszük miért, a rózsát a szárért, vagy fordítva; másrészt, hogy vajon hasonlóan jó-e a karfiol szára is.

Garnéla kókusztejes-currys brokkolikrémmel
Hozzávalók (4-6 adag)

25dkg brokkolirózsa
1 salotta, finomra aprítva
1 gerezd fokhagyma, finomra aprítva
Egy szelet friss gyömbér, finomra aprítva
1 thai citromfű
1tk zöld currypaszta
1dl kókusztej
2dl leszűrt húsleves
Zöldcitromlé, halszósz, cukor
Tálaláshoz: friss koriander, újhagyma

A hagymát, fokhagymát és gyömbért fedő alatt, csipet sóvak meghintve üvegesre pároljuk. Amikor a hagyma megpuhult, hozzáadjuk a currypasztát, a citromfüvet (amire egy húsklopfolóval rácsaptunk, hogy felszabaduljanak az aromái), átforgatjuk. Felöntjük a húslevessel, majd hozzáadjuk a megtisztított brokkolirózsákat. A zöldséget puhára főzzük (de ne barnuljon meg). Hozzáadjuk a kókusztejet (fel kell előtte rázni). Az egészet turmixgépben teljesen simára pürésítjük, szükség szerint átpasszírozzuk. Végül zöldcitromlével, halszósszal (ez adja a sósságot, külön só nem kell bele) és cukorral kerekíjük az ízeket. Ezek mennyisége ízlésfüggő, a harmóniát kell megtalálni, ehhez a mennyiséghez kb. 1 evőkanál halszósz, 1 teáskanál cukor és negyed lime leve szükséges. A tetejére jó sok friss koriandert és felkarikázott újhagymát szórunk. A garnélát megtisztítjuk, majd olívaolajon, kevés fokhagymával megpirítjuk. A mártással tálaljuk.

Fashion&Food - Divatblogok Éjszakája

A Divatblogok Éjszakája virtuális parti részeként kértek fel a szervezők, hogy ha van kedvem, a témához kapcsolódóan tegyek közzé bejegyzést. Az alábbiakban összegyűjtöttem néhány olyan tárgyat/fotót, amelyben az étel találkozik a divattal. Van közöttük bizarr, gusztustalan, szép és hasznos. Íme, a tízes válogatásom:

1. Nike cipő hamburgerből – az igazat megvallva, ez mindenképpen a bizarr kategóriába esik. Nyolc reklámszakembert kértek fel, hogy szabadon dolgozzanak fel egy-egy Nike modelt, a 26 éves Olle Hemmendorff svéd kreatívot a hamburger ihlette meg, amely az „erőt” szimbolizálja.


2. Boucheron csokoládé nyaklánc
A Boucheron 150. születésnapjára tervezték, a híres Maison du közreműködésével. A csokoládéval borított aranyláncot egy kígyót ábrázol, amely gyémántot tart. Mivel az ára igen borsos, feltételezem, nem ehető.

3. Csokoládéfűző
A csokoládé hálás alapanyag, formázni, szabni lehet, ehető is –feltételezem, ilyen esetben valamilyen anyagra kerül, hogy a bőrrel érintkezve ne olvadjon.

4. Csokládécipő
Csokoládé + cipő = remek párosítás

5. Jean-Paul Gaultier baguette ruhája
A neves francia tervező 2004-ben mutatta be a „kenyér-kollekcióját”. A ruhákat baguette-ek és croissantok alkotják.

6. Bacon sál
A tengerentúlon egy-két éve dúl a bacon őrület, megjelentek a különböző –bacont ábrázoló- divat tárgyak is. Nemigen tudom elképzelni, kihez/mihez illik egy ilyen.

7. Bacon telefontartó
Még egy szalonna, ez egy fokkal visszafogottabb.

8. Betű palacsinta
Ugyan nem divat és nem ruha, de design-os a palacsinta abc. Gyerekeknek biztos bejön.

9. Zselé építészet
A 2008. tavaszán megrendezett építészeti versenyen zseléformákat, ill. abból készített tárgyakat kellett tervezni. A zselés pudingoknak a 19. században nagy hagyománya volt.

10. Parfüm gasztrománoknak

Hogy a sorban legyen egy olyan is, ami kivételesen nem haszontalan (bár a Boucheron nyakláncot semmi esetre sem nevezném annak), valamelyik női lapban szúrtam ki Zólyomi Zsolt („Az orr”) egyedi gourmet parfümjeit. Szerintem nem rossz ajándék.
Egy kis ízelítő: "Könnyed, légies, citrusos dallamú, narancsvirágos dél-francia süteményillat.Citrom, bergamot, narancs, bigarade, eukaliptusz, fenyő, yalng, rózsabors, vanília, körte, pacsuli"
Vagy: "Édes harmónia, heliptropin, füge, mandula, cédrus, patcsuli, szantál, vanília, tonka bab, benzoegyanta, pézsma"

Ez a bejegyzés a Divatblogon Éjszakája alkalmából született. Az éjszaka további programjai itt találhatóak.