Vörösboros spagetti

Állítólag ez egy velencei recept, “spaghetti All'Ubriaco” a neve, bevallom, én még Olaszországban még nem találkoztam vele. Kétségtelenül az egyik legextrább étel, amit az elmúlt időszakban készítettem, engem azonban eléggé lenyűgözött. Egyszerű és komplex egyszerre. Úgy képzeljétek el, hogy a spagettit magában a vörösborban főzzük meg, a bort teljesen magába szívja a tészta, a végén hideg vaj kerül hozzá, tehát gyakorlatilag egy önmagát képző, könnyű vörösbormártással vonjuk be. 

Az eredeti, linkelt recept szerint a bort a vízzel összekeverik, és ebben főzik, én azonban úgy készítettem, hogy a tésztát előfőztem vízben, hogy összeessen, és aztán áttettem a borba, így sokkal koncentráltabb ízű. Természetesen jó bor kell hozzá, Harmath Csaba borszakértővel konzultáltam, aki Zweigelt, Kékfrankos, vagy Portugieser-t ajánl hozzá. A lényeg, hogy ne legyen magas a savtartalma. Abszolút minimal fogás, nagyon különleges, és alig várom, hogy kipróbáljam fehérborral is, azzal a külseje talán egy fokkal kevésbé bizarr, a vörösboros változat akár Halloween-re is elmegy:)

Vörösboros spagetti  

Hozzávalók (2 adag)

20dkg spagetti

1/2 üveg száraz vörösbor (pl. Zweigelt, Kékfrankos, Portugieser)

5 dkg füstölt császárszalonna

4 dkg hideg vaj

1 csokor petrezselyem

só, bors

A spagettit először nagy lábas sós, lobogó vízben 4 percig előfőzzük. Erre azért van szükség, mert előbb össze kell hogy essen, ahhoz, hogy a borba lehessen tenni (a bor csak néhány dl, tehát abban nem tudna megfőni). Közben másik lábasban elkezdjük melegíteni a bort. A 4 perces előfőzés után tésztaszedővel áttesszük a félig főtt tésztát a vörösborba. Erős lángon (tésztától függően) kb. 6 percig főzzük, amíg a bort teljesen magába szívja a tészta (de azért harapható). Ha úgy látjuk, adhatunk hozzá még egy lötty bort, vagy keveset a főzővízből. Néhány evőkanálnyi folyadék azért maradjon alatta. Miközben fő a tészta, ropogósra pirítjuk a felkockázott szalonnát. Amikor a borban megfőtt a tészta, adagolva hozzáadjuk a hideg vajat, elkeverjük. Azonnal tálaljuk, megszórjuk a kisütött császárszalonnával és finomra aprított petrezselyemmel.

Egyperces, bögrés szuflé

Ilyen “bögrés sütemény” receptből rengeteg található az interneten. Sokszor láttam különböző design oldalakon is, nem csoda, látványos, jópofa a tálalása maga, hiszen ez valóban bögrében történik. Csakhogy csomó olyan recept van, ahol a látvány felülírja a tartalmat és a tényleges gasztronómiai élvezhetőséget. Leírnak egy standard, innen-onnan vett receptet, és nem árulják el, hogy az igazából csak szép, de egyáltalán nem finom. Így jártam ezzel a desszerttel. Tetszett az ötlet, hogy kb. két perces munkával lehet készíteni egy nagyszerű édességet. Kipróbáltam azt az anyaghányadot, amit a legtöbb recept ír, és kiderült, hogy egy teljesen íztelen és élvezhetetlen, unalmas csemege a végeredmény, amit ha túlmikrózunk (merthogy mikróban készül), akkor még ki is szárad, és elmuffinosodik. (Egyébként van ennek csúcsgasztronómiai változata is, Ferran Adriá szifonos-mikrós szivacsos piskótája, azt egy időben itthon is sok séf csinálta. Így készül.)

A bögre és a két perc alatt elkészíthető desszert ötlete azonban még mindig foglalkoztatta a fantáziámat, úgyhogy fogtam magam, és addig kísérleztem, amíg tökéletes lett.

További bejegyzések »

Go Pink! (Csirkemell mustáros-tejszínes gombával)

Az utóbbi hetekben legalább négyszer készült ez a villámgyors, hétköznapi vacsora. Csirkemell, pirított gomba, tejszín, magos mustár – ez a négy egyszerű alapanyag együtt nagyszerű ízharmóniát eredményez. A tetején kevés petrezselymes-lilahagymás salsa ellensúlyozza a tejszín édes krémességét. Ha a vékonyra szeletelt lilahagymát összeforgatjuk pici sóval és egy evőkanál ecettel, akkor az ecet leoldja a hagyma színét, és az egész visszafogottan, mutatósan pink színre vált.

További bejegyzések »

Gyömbéres almacobbler vaníliasodóval

Az ún. cobbler az egyik legnépszerűbb amerikai desszert, a gyümölcsös pite amolyan lusta változata. A morzsás sütemények népes családjának tagja, ezek sajátos jegyét viseli: nincs gyúrás, nincs nyújtás, az omlós tészta csak úgy, lazán a gyümölcsök tetejére kerül. Míg a “crumble” esetében hanyagul rászórva, addig a cobbler-nél sűrű tésztából kevert korongok formájában. Az Egyesült Államokban vidéktől függően, több különböző változat ismert: akad, amelyet serpenyőben főznek, van, ahol a tésztát a gyümölcsökhöz keverik, másutt a ropogósra sült tésztát a szirupos töltelékbe forgatják. A déli államokban többnyire egyfajta gyümölccsel készítik, leggyakrabban szederrel, áfonyával, vagy őszibarackkal. 

További bejegyzések »

Elzászi hagymás lepény (tarte flambée)

Szalonna, bacon, hurka, kolbász, libamáj, füstölt húsok, rengeteg sertéshús, káposzta, nagyszerű borok, pompás sörök – az elzászi konyha nem kimondottan a légiességéről nevezetes, itt még a saláta is húsból van. A német-francia határon fekvő vidék konyháját jelentős mértékben meghatározza a német kulináris behatás. Leghíresebb ételük kétségkívül a Choucroute, a kolbászfélékkel, füstölt húsokkal és fehérborral főtt savanyúkáposztás egytálétel. Második emblematikus fogásuk az elzászi hagymás lepény, a Tarte flambée, amelyet a legenda szerint az alemann nyelvjárást beszélő elzásziak készítettek először. A heti rendszerességgel sütött kenyér tésztájából lecsíptek egy darabkát, ezzel ellenőrizték, hogy kellően forró-e a kemence. A tarte flambée, vagy Flammkuchen (Flammen = láng) elnevezés is a kemence hőjére utal. Nyilván innen származhat a magyar megfelelő, a langalló neve is. 

További bejegyzések »

A világ legjobb sajtos rúdja

Nem vagyok megszállottja a különböző sós süteményeknek és ropogtatnivalóknak. Van azonban az a pillanat és az a helyzet, amikor ilyesmivel kell előállni. Például egy vendégségre, vagy egy sörözéshez, iszogatáshoz kell vinni valamit, ami jól passzol az italokhoz. Vagy koktélozáshoz. Vagy egy vendégség elején, amolyan ráhangolónak. Ha ezt a sajtos rudat kipróbáljátok, soha többet nem fogtok semmilyen pogácsát, vagy egyebet sütni. 

További bejegyzések »

Fűszeres, csirkés krémleves kesudióval és ropogós hagymával

Az őszben például az is nagyszerű, hogy az ember újra levesezhet jó sokat, és bővítheti a repertoárját újabb kedvencekkel. Van egy jelöltem! Íme, a fűszeres, csirkés krémleves. Fűszeres alapon induló húsleves (csirkecombból), amit utána teljesen le kell turmixolni. Angolszász kultúrában jellegzetes leves (különösen például Amerika déli államaiban), de francia sörözőkben is előfordul. Úgy képzeljétek el, mint egy húsleves, egy vadas és egy curry keverékét (utóbbira ráerősít, ha nem tejszínt, hanem kókusztejet használunk.) Igazi, őszi, tartalmas, krémes leves, esős, borús napokra. 

További bejegyzések »