Lazac pezsgőmártással

A napokban még egy spontán vendégség alkalmával, mélyhűtő-lomtalanítás keretében történt ez a lazac. Így hálistennek mégsem égek be teljesen azzal, hogy még egy tisztességes karácsonyi recept sincs itt:) Mivel többen is megkerestek azzal, hogy lazacot terveznek karácsony estére, mit tegyenek, élek az alkalommal, és még utolsó percben bedobom ezt az elkészítési módot. A lényeg itt az, hogy a lazacot egy kicsit más formában, tálalom, mint máskor, és ettől az egész azonnal fantasztikusan ünnepi hangulatúvá válik. Persze a pezsgő is jelnetősem rásegít erre, de a mártás lehet bármilyen más tejszínes mártás, amit szeretünk, pl. fehérboros, friss zöldfűszeres, mustáros, stb. A legjobb pedig az, hogy több órával előre, vagy akár előző este is el lehet készíteni, ami nem egy nagy hátrány ilyenkor. A lazac gyönyörű így, és egyáltalán nem nehéz ez a trükk. Az egyetlen, ami fontos, hogy olyan hosszúkás téglalap alakú szeletet kell találni, amiből kivitelezhető. Egyszerűen egy szelet lapjára van vágva, és az így keletkezett hosszú « szalag » fel van tekerve. Nálam csak sózva, borsozva volt, de lehet mindenfélét pakolni rá, pestot, fűszervajat, citromhéjat, tört fűszereket, stb. A mártást előre el lehet készíteni, a lazacot frissen kell.

Most nálam is egy kicsit csend lesz, nagyon kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek !

Recept

Hozzávalók (2 személyre)

2x15dkg lazacfilé
olívaolaj, só, bors

Pezsgőmártás :
1 salotta
1 gerezd fokhagyma
2+1ek vaj
1,5dl pezsgő
2dl tejszín
1,5dl zöldség alaplé (ha esetleg van, persze a hal az igazi)
só, bors

A lazac előkészítése : kb. 4x15cm-es szeleteket kell venni, vagy olyan darabot venni, amiből ilyet tudunk vágni. A szeletet nagyon éles késsel vízszintesen félbevágom, de nem teljesen , úgy, hogy a végén kb. 2-3 cm-re egyben maradjon. Így egy hosszú, 30cm-es lazac szalagot kapok. Megfordítom, hogy a kis kiálló darab (ahol nincs félbevágva) felfelé legyen. Sózom, borsozom, vékonyan megkenem olívaolajjal. Meg lehet kenni friss zöldfűszerekkel, reszelt citrom-, vagy narancshéjjal, tört fűszerekkel, pesto-val, spenóttal, rukkolával, stb. Egyik végénél kezdve feltekerem, hogy egy hengert kapjak. Szorosan fóliába tekerve becsomagolom, és hűtőbe teszem néhány órára (vagy egész éjszakára), hogy még jobban formára dermedjen. Biztonság kedvéért egy fogpiszkálóval a végét össze lehet tűzni.

A pezsgőmártáshoz : a salottát és a fokhagymát feleaprítom, és két ek vajon közepes lángon üvegesre párolom. Amikor megpuhult, felöntöm a pezsgővel. Néhány percig főzöm, hogy kb. felére redukálódjon. Hozzáöntöm az alaplevet, ismét beforralom. Most hozzáadom a tejszínt, sózom, borsozom. Addig főzöm, amíg a tejszín mártás állagúra sűrűsödik. Egy szűrőn átpaszírozom, végül hozzákeverek még egy diónyi vajat. (A vajat közvetlenül a tálalás előtt teszem hozzá)

A lazacot három módon is el lehet készíteni (a serpenyős változattól most eltekintek, mert karácsony este szerintem senki nem akar semmit így sütni) 1. 180C-ra előmelegített sütőben 1dl fehérbort, vagy pezsgőt öntök alá, és alufólia alatt 15-20 percig sütöm. 2. Egy lábasban fehérbort és zöldségalaplé keverékét gyöngyözésig melegítem. A szeleteket belehelyezem és 10 percig főzöm (posírozom). 3. Párolóedényben, vagy bambuszpárolóban vékony salottakarikákra, vagy zöldfűszerágyra helyezem a lazachengereket és fedő alat 8 percig párolom.Párolt zöldséget, tésztát, főtt krumplit, vagy pl. pirított póréhagymát lehet mellé tálalni.

utolsó perces morzsák

1. A tejbenvajban összegyűjtöttem néhány jó kis utolsó perces gasztro-ajándék ötletet

2. Ajándékozni a konyhámból:

Vaníliakivonat

Ropogós müzli

Vajkaramella

3. Ajándékozni mások konyhájából:

Trüffel ( rengeteg recepte összegyűjtve angolul)

Johanna csoko-mokka likőrje (már régebben is ajánlottam. Jaj, ha lenne még időm és helyem a bőröndben, de megcsinálnám..)

(Recept gyorsfordítása:2, 5 dl erős eszpresszó kávét felmelegíteni két rúd fahéjjal és 5 dkg barna cukorral. Fél órát állni hagyni. 6 tojássárgát vízgőz fölött habosra keverni 10 dkg barna cukorral. Levenni a tűzről, hozzáadni 2 ek kakaóport, a kávét, 1, 25 dl tartós tejet, 2 dl sűrített tejet és 1,25 dl whisky-t. Sterilizált üvegekbe tölteni (recept szerint kb. 1,5l és 6 hónapi áll el).

Rozmaringos só (Kalyn’s Kitchen)

Csőben sült tél (lett volna)

Úgy megörültem, amikor nemrég a chew.hu pesti csicsóka tudósításáról olvastam, itt is abszolút szezonja van. (Ezek szerint otthon teljesen baráti 200Ft/kg-os áron kapható a piacon). Érdekes, hogy a csicsóka nálunk még nem jött divatba, pedig külföldön az egyik legelegánsabb, legmenőbb téli szezonális zöldségnek számít. Párosítják nemeshalakkal, kagylókkal, homárral, gyakran libamájjal és szarvasgombával. A csicsóka (en: Jerusalem artichoke, fr: topinambour, de: Topinambur) Észak- Amerikai származású zöldség, amelyet Európában csak a 17. században honosítottak meg. Külsőre göcsörtös gumó, hasonlóan néz ki, mint egy gyömbér, de annál vaskosabb és keresztben hajszálvékony csíkok szelik át. Az íze nagyon markáns, talán picit a karalábéhoz, picit a spárgához is közel áll, sokszor az articsókáéhoz hasonlítják. Leggyakrabban pürét, krémlevest készítenek belőle, de nagyon finom tejszínesen, csőben sütve is. Az íze annyira erős, hogy általában érdemes krumplival együtt készíteni, hogy az némileg lágyítsa az ízét.

Ez a csőben sült zöldség a képen tipikus esete annak, amikor az ember (jelen esetben szerénységem) túlbonyolít valamit. A tejszínes csőben sült krumpli (pomme dauphinois) nem véletlenül annyira isteni a maga egyszerűségében. Azt gondoltam, ugyanezzel a módszerrel készítem el a hűtőmben található gumókat, és abból valami klassz fog kisülni. Tulajdonképpen finom volt, de alulmúlta az elvárásaimat és nem recept-érett. Azt gondoltam, hogy ha cékla van bene, attól szép rózsaszínű lesz a végeredmény. Amikor összekevertem a vékonyra szeletelt zöldségeket a tejszínnel, akkor elképesztő pink volt az egész. A sülés ideje alatt azonban ez inkább narancssárgás-pirosasra változott, ráadásul a többi zöldség is átvette ezt a színt. Végül azt gondoltam, hogy a három zöldség: a cékla, a burgonya és a csicsóka remek trió lesz. A burgonya a céklával isteni volt. A burgonya a csicsókával zseniális. Alig várom, hogy újra, csak ezt a kettőt készítsem így. A probléma viszont az, hogy a cékla és a csicsóka kiütötték egymást. Két dudás egy csárdában. Egy tanulsággal több.

Jajj, karácsony. (+Narancskrém)

Hm, a naptár szerint december 15. van, egészen pontosan 9 nap múlva esemény, nálam pedig karácsonyi menünek híre-hamva sincs. Az igazság pedig az, hogy nem is nagyon fogom túlzásba vinni…Magyarázkodás No. 1.: nem nekem kell kitalálni. Ill., ha részben mégis, akkor viszonylag utolsó percben fog megtörténni, ezért mai napon konkrétan fogalmam sincs, hogy mi lesz a menü, 2. A karácsony nálam egy bonyolult logisztikai, kvázi turné-jellegű művelet (amelyben hatalmas piros bőröndök, repterek, országok kavarognak), ezért mindig az adott helyzeten belül tudok csak gondolkozni, nem tervezek.

Egyébként az a véleményem, hogy a karácsony tipikusan nem a „villantós vacsorák” (copyright by Szindbádék) és kísérletek időszaka, szerintem ilyenkor inkább a családi receptek és hagyományos fogások kerülnek előtérbe. Minden kis családnak megvannak a saját maga karácsonyi fogásai, amelyek valakihez, vagy valamihez kötődnek, vagy egész egyszerűen mindig így voltak/vannak. Lehet, hogy ez az egyiknél kocsonya, a másiknál rántott hal, a harmadiknál meg töltött káposzta. Persze, egy-két újítás minden évben bekerül, de az alapelemek és a rituálé a legtöbb helyen mindig ugyanaz.

Persze természetesen szívesen részt veszek az aktuális gasztroblogos körkérdésben, amelyet ezúttal Dalla Cucina-tól kaptam meg –az a kérdés, hogy mi lesz az a bizonyos karácsonyi menü. Tehát: menü 1: évek óta pulykasült+majonézes krumplisaláta. Menü 2: itt nagy valószínűséggel lesz némi szerepem a főzésében, de még nem tudom, majd utólag elmesélem.
Ha itt most, azonnal kellene megmondanom, akkor legesélyesebb a következő lenne: előétel: libamáj valamilyen módon, főétel biztosan hal, lehetőleg nem édesvizi, (kivéve pisztráng), desszertnek valami nagyon csokis (jut eszembe, van egy isteni csokoládé parfé receptem, lehet, azt kéne….)

Ja, meg persze mindig van rengeteg aprósüti (vaníliás kifli, mandulaforgácsos rúd, citromos félholdacska, stb.), amelyekre nehéz nem rájárni. A bejgliért nem vagyok oda. Hogy azért mondjak valami értelmeset, használhatót is, tavaly karácsony óta rendszeresen készítem ezt a narancskrémet (a képen az idei adag), ebből érdemes előre legyártani egy adagot, mert nagyon sok mindenre felhasználható, vészhelyzetben is. A hűtőben egy hétig eláll, a mélyhűtőben pedig 2 hónapig. A tojásból, cukorból, vajból készülő krém az angoloknál hagyományosan citrommal készül (ez az a bizonyos lemon curd), ezt variáltam át narancsos ízűre. Lehet piskótába tekerni, kosárkákat megtölteni vele, nekem az egyik kedvenc felhasználási módom az a tavalyi díjnyertes aprósüti (a narancskrém receptje is itt található), amely szerintem kiváló karácsonykor, nálunk mindenesetre tavaly hatalmas sikere volt.

PS. Szó van most nálunk valami korhely halászléről (egy barátunknak szeretnénk megfőzni, aki évekkel ezelőtt egy étteremben evett ilyet, és azóta emlegeti). Ha van esetleg valakinek kipróbált, bevált receptje, azt szívesen fogadom, interneten már körülnéztem.

No, kitől nem kérdeztek még? Lila Füge pl. mit eszik karácsonykor?

Más: ha cipők, táskák, shoppingolás, szakácskönyv- és étteremtesztek között fel-felbukkanok néha, ne lepődjetek meg. Elindult a velvet tejbenvajban életmódblogja.

A legbrüsszelibb zöldség: kelbimbó

Igazán szégyen, hogy eddig még egyszer sem volt itt szó a Brüsszelről elnevezett zöldségről. A kelbimbóról. Angolul Brussels sprouts, azaz brüsszeli bimbó, franciául chou de Bruxelles, vagyis brüsszeli káposzta, németül viszont nem brüsszeli (Rosenkohl. De vajon miért nem brüsszeli??)

A kelbimbót a 16. században kezdték el termeszteni Brüsszel Saint Gilles nevű negyedében, a története szerint első írásos említést 1587-ben találnak róla (bár ennek ellentmond, hogy ugyanezen cikk értelmében neves botanikusok a 17. sz. végén még úgy beszélnek róla, mint olyan zöldségről, amelyről hallottak, de nem még látták soha). A 18.sz-ra mindenesetre elterjed Belgiumban és Franciaországban, később Angliában és Amerikában is. Utóbbi kettőben karácsonykor, ill. Hálaadáskor a hagyományos menü része, a sült pulyka mellett köretként tálalják, a legtöbb recept általában bacon-nel és a mi ízlésünk szerint talán furcsa sült gesztenyével keverve ajánlja.

Szinte minden egyes kelbimbóról szóló írás azzal kezdődik, hogy mindenki mennyire utálja. Mintha nálunk azért nem lenne ennyire diszkriminált zöldség, vagy tévedek?
Én mindenesetre a Nemzetközi Kelbimbó Lobbi megbízásából szeretném elmondani, hogy az égvilágon semmi baj nincs ezzel a zöldséggel, tele van egy csomó vitaminnal, folsavval, alacsony a kalóriatartalma (35kcal/10dkg) és megfelelően elkészítve remek. A titok nyitja egyedül a megfelelő főzési mód. Tény, hogy szottyos szürkére főzve nem valami nagy gasztronómiai élmény, viszont a kelbimbó is azon zöldségek közé tartozik, amely ha sütőben készül, akkor köszönőviszonyban sincs főzött önmagával.

220C-ra melegítem elő a sütőt. A kelbimbót megtisztítom: alsó, torzsás végét levágom, külső levelét eltávolítom. Egy uzsonnás zacskóban összerázom olívaolajjal, sóval, friss borssal. Kiterítem egy alufóliával bélelt tepsire, és kb. 20 percig sütöm. (Bevallom, én jéghideg krémes tejfölbe, esetleg ezzel-azzal kikevert tartárszerűségbe mártogatva szoktam enni)

Az alábbi receptek is tanúsítják, hogy milyen változatosan lehet elkészíteni:

Mindmegette kelbimbó receptek

Kicsit különlegesebbek (angolul):
Pirított, citromos kelbimbó (Simply Recipes)
Indiai kelbimbó-curry (Mahanandi)
Kelbimbó&zellerkrémleves petrezselyempesto-val (Stephencooks)
Balzsamecetes sült kelbimbó bacon-nel, almával és hagymával (Stephencooks)
Kelbimbós ravioli (Chili und Ciabatta, németül)

Kedves kolleginának készített korong

Brüsszel, 2006. december 9.

Kedves Kollegina,

Igazán nagyon örültem, hogy meglátogatott, és találkoztunk. Én kicsit izgultam, mert nekem Maga volt az első (bocsánat, a második.) Remélem, a kedves férje is megnyugodott, és elhiszi, hogy valóban nem őszülő halántékú szatír vagyok, aki sütőtök- és csokimousse-receptekkel próbálja elcsábítani az áldozatait. Amennyiben szükséges, írásos igazolást adok, hogy pasi a környéken sem volt. Bár véleményem szerint elegendő bizonyíték a többtonnányi „vásárfia”, amivel Maga hazatért, hiszen egy férfi nagy valószínűséggel a második üzletnél hívta volna fel tajtékozva a figyelmünket, hogy elég. (Javaslom a bevallott végösszeg 30-40%-kal való csökkentését, az 50% túl feltűnő)

Ugyanakkor be kell látnunk, hogy minden, amit beszereztünk, egész egyszerűen kifejezetten praktikus, az ünnepek előtt nélkülözhetetlen darab. Wasabis mogyoró nélkül például el sem tudom képzelni a karácsonyi vacsorát. (Egyébként nekem annyira csípős, hogy alig bírom megenni). A szakácskönyv, amit erőszakkal rám tukmált, igazán remek. Az indiai is. És vajon amit Maga vett, tetszik? Pierre Marcolini csokoládészalonja kötelező nevezetesség minden Brüsszelbe látogató ínyencnek, gondolom, kedves férje értékeli a kóstolót (meg az azokat cipelő kedves, helyes feleségét). Az éclair ízlett Magának? A karácsonyi piacra persze shoppingolás előtt lett volna célszerű menni, hogy ne fülünkön is szatyorral küzdjük magunkat át a belga tömegen, így viszont autentikus élmény volt, és az a forralt bor igen jólesett. Brüsszelnek sok arca van, remélem, lesz még majd alkalom megmutatni a többit is.

Klassz nap volt, jó volt Magával dumálni és enni.

Szeretettel üdvözlöm, természetesen a kedves Urát is.

ChV.

Update: részletes beszámoló a túloldalról

P.S. Remélem, ízlett a csokis süti, szeretni szokták (bár lehet valamit nem szeretni, amiben két tábla keserű csokoládé van?). Arra az esetre, ha igen, mellékelem a receptjét. Cookie-nak néz ki, de belül inkább brownie.

Keserűcsokoládés korong

Recept

Hozzávalók (kb. 25db)

22,5dkg jó minőségű keserű csokoládé
17, 5dkg cukor
2 tojás
3dkg vaj, olvasztva
3,5dkg liszt
1kk sütőpor
csipet só
5dkg durvára vágott mogyoró
10dkg csokicsipsz (ha nem kapunk, elhagyható)
2 kk nescafé

A csokoládét darabokra töröm, és vízgőz fölött megolvasztom. Közben a két tojást elektromos habverővel fehérre keverem a cukorral. Hozzákeverem az olvasztott csokoládét és az olvasztott vajat, valamint az egy ek forró vízben feloldott nescafé-t, simára keverem. Egy külön edénybe szitálom a lisztet, a sütőport és a sót, végül a durvára vágott mogyoróval és a csokicsipsszel együtt (ha nem kapunk, utóbbi nélkül is ehető) lazán összeforgatom a csokis masszával. Mint a muffinokat, ezt sem kell „túldolgozni”, csak épp összekeverni. Fél órára a hűtőbe teszem. A sütőt előmelegítem 170C-ra. Egy nagy méretű tepsi aljára sütőpapírt fektetek. A csokis masszából 2 púpos tk-nyi kupacokat kanalazok, úgy, hogy közöttük legalább 4-5 cm-nyi hely maradjon (mivel szétterülnek). Bevizezett kézzel korong lapos koronggá nyomogatom. Két adagban kell sütni, amíg az első adag sül, a masszát visszateszem a hűtőbe. Pontosan 11 percig sütöm. Ekkor úgy tűnik, mintha még nem lenne kész, de ez így jó, nem szabad túlsütni, mert akkor száraz. Miközben hűl, még szilárdul.
internetről vadászott recept alapján

Édesburgonya+rukkola+bacon

Valljuk, be, még akkor is, ha a tél nem is igazi tél, azért salátát ilyenkor nem annyira nagyon kíván az ember. Hideg leveleket. Uborkát. Paprikát. Brrr. Más persze a helyzet, ha azokra a levelekre kerül némi anyag. Meleg, sült. Téli zöldség. Esetleg netán még valami hús is. Az édesburgonya ilyenkor az egyik kedvenc zöldségem, és miután szinte mindig van itthon, mivel hetekig eláll, gyakran kerül asztalra (na persze, nem bizonyos chips formájában).

Ehhez a recepthez az ihletet az a szakácskönyv adta, amely az idei beszerzéseim közül számomra a legkedvesebb és leggyakrabban forgatott. A könyvben friss spenót szerepel a receptben, én helyette rukkolával készítettem, továbbá a textúrák tökéletes összhangjához hiányoltam némi roppanást, ezért kiegészítettem egy marék pirított mogyoróval. Az édeskés, kívül megpirult, belül krémes langyos édesburgonya, a rukkola markáns frissessége, a sós füstölt bacon és a pirított mogyoró együttese nem semmi. Sült csirkéhez volt köret.

Recept

Hozzávalók (2 személyre)

2 közespes édesburgonya (sütőtököt is lehet helyette használni)
5dkg rukkola
5dkg jó minőségű bacon (vagy füstölt császár)
egy marék pirított mogyoró, durvára vágva
4ek vaj
2ek barnacukor
só, bors
1ek olaj

A sütőt előmelegítem 220C-ra.
Egy kis lábasban felolvasztom a vajat, és hozzákeverem a barnacukrot. Az édesburgonyát meghámozom és falatnyi kockákra vágom. Összekeverem a vajjal, hogy egyenletesen befedje, sózom, borsozom, majd egy alufóliával bélelt tepsire borítom. A bacon-t felkockázom, és egy serpenyőben egy ek olajon pirosra sütöm. A megsült édesburgonyát összeforgatom a bacon-nel, a rukkolával és a durvára vágott pirított mogyoróval. Önálló fogásként, vagy köretként tálalom.

Recept: Suzanne Goin ,sweet potatoes with bacon and spinach receptje alapján (Sunday Suppers at Lucques)

Hungarian mushroom soup with sour cream

Magyarul hamarosan

You know, we Hungarians are totally crazy and passionate about or soup.

I cook soup at least 2-3 times a week but ask either a Hungarian mother feeding a family and children or someone who lives in the countryside and they might tell you easily that they prepare a soup every single day of the week. We are definetely a soup nation and that’s why I was so happy to discover a foodblog event focusing on soups. Tami, a pretty Atlanta based food and fashion stylist (who, according to her introducion btw is „the perfect mix of carrie bradshaw and nigella lawson - at least in her head”) and writer of the great blog Running with the Tweezers announced this event called The Souper Challenge Blog Event asking us to share a favorite soup recipe

Soups are an integral and extremely important part of Hungarian cuisine, a meal will almost always start with a soup and be normally followed by a main dish (and eventually dessert). When eating out in restaurants, even for dinner(!) a lot of people will order a soup as an appetizer. A restaurant menu in Hungary will always include a very wide choice of different soups, much more really then in other countries.
I live in Brussels, Belgium at the moment and whenever I have Hungarian friends flying over and visiting, the second day at the very latest I’m going to whip up a soup for them beause I know how badly they miss it.

The majority of Hungarian soups are thickened in some way, the almost only traditional „clear soup” being „húsleves”, (meat soup). This is a classic meat broth cooked mostly from chicken or beef and eaten at Sunday lunch family gatherings but also at festive occasions. At weddings, even in the city, this is often the highlight of the menu. In my family the cooked vegetables and meat are being served separately with horseradish or a light sauce (like the French pot au feu or the Austrian Tafelspitz) and after that the clear broth is eaten with vermicelli or some other noodles.

Veloutés and puréed soups are also popular but the really typical, more rustic soups are red in color, contain pieces of vegetables, maybe some meat, Hungarian paprika and are thickened with a browned roux (prepared with oil or lard) or sour cream. Nowdays, there are a lot of efforts to make our rather heavy dishes a little lighter and so often cornstarch is being used as a thickening agent in soups.

I cooked this mushroom soup a few days ago and thought that it’s a nice traditional recipe which is maybe appreciated also by people abroad. You don’t need any special ingredients except of the good quality bright red Hungarian paprika.

Recipe (2 servings)

1/2lb (ca. 250g) mushrooms, sliced
½ onion, finely chopped
1 heaped tsp Hungarian sweet paprika
2cups (500ml) chicken stock
4tbs sour cream
2tbs flour
4tbsp chopped flat leaf parsley
salt, freshly ground black pepper
3tbsp oil
(optional: a piece of a fresh white pepper and half a tomato)

In a saucepan, heat the oil. Add the finely chopped onion and cook on low heat until translucent. Take the pan off from the heat and add the paprika. (This is an important step as on high heat the paprika would quickly acquire a bitter taste) Put back and keep stirring. Add the sliced mushrooms, keep on stirring and browning. Now add the stock. Season with salt and pepper, cook for a few minutes. (If you manage to get some fresh white peppers and a good tomato, add now and remove when the soup is ready) In a separate bowl or mug, mix the flour with sour cream until smooth. Add a few tbsp of the cooking liquid and mix to get a lumpfree mixture. Pour this slowly back into the soup. Bring to boiling point and cook for a few minutes. Finally, add fresh chopped parsley at the end.

Some other posts in English

Gyerekkori ízek

Hát akkor játsszunk! Az Index retro-snack-es gyűjteményén felbuzdulva Domestic Goddes-ünk egy kis játékra invitálja a magyar gasztroblogokat. Azt kéri, hogy soroljuk fel, mely bolti „csemegék” maradtak meg leginkább az emlékezetünkben. Az indexes lista szelleméhez hűen, kifejezetten a kommersz édességeknél maradva (viszont egy országnyit ugorva) – én ezeket ettem gyerekként:

Deli - Ma is imádom. A barna a csokis, kék a mazsolás, zöld a mogyorós.
Tatranky – mogyorókrémmel töltött nápolyi csokival bevonva, remek.
Lentilky –ma már smarties, ott is minden multikézben
Bon Pari – színes átlátszó savanyúcukorka, amire mindig ráragadt a celofán
Oplatky – a híres cseh vékony kerek ostya, amelyet a fürdővárosokban, Karlovy Vary-ban és Mariánské Lázne-ban az utcán frissen, melegen árulnak.

A magyarok közül nem mindegyikkel tudok mit kezdeni, de az első három helyen mindenképpen a Túró Rudi, a Balaton szelet és a Sport szelet végzi. Utóbbiból a régi csomagolású, kicsi kiszerelésűt szeretem.

Elvileg három további résztvevőt kellene most felszólítanom, hogy ossza meg velünk gyerekkora ízeit, de nem szeretnék senkit nyomás alá helyezni, úgyhogy kéretik, akinek kedve van, nyilatkozzon.

Pirított ropogós müzli (karácsonyra, reggelire)

Ha nagyon rendezett, szuper-egészséges, kiegyensúlyozott Életet élnék, akkor hétköznap reggel időben felkelnék, nyitott ablaknál néhány frissítő tornagyakorlatot végeznék, kellemes, de dinamikus zenével a háttérben készülődnék, előző este kikészíteném a szék támlájára a másnapi (vasalt) ruhát. Friss, vitaminban gazdag narancslevet facsarnék, és szépen megterített asztalnál átlapoznám a napilapokat, majd elfogyasztanám a teljes kiőrlésű pirítóst, egész kevés hideg vajjal, egy lágytojást pohárban és esetleg egy szelet friss ananászt. Sajnos, ehhez képest a reggeleim egész másképp néznek ki, teljesen mindegy, hogy hatkor, vagy negyed nyolckor kelek, mindig késésben vagyok. Reggelizni pedig hétköznap soha nem szoktam, kivéve az elmaradhatatlan kávét. Erőset. Kis tejjel, cukor nélkül.

A müzlivel alapvetően jó barátságban vagyok. Ez a pirított, ropogós változat (amelyet amerikaiul granola-nak hívnak) pedig annyira finom, hogy akár arra is alkalmas lehet, hogy reggelente egy pohár joghurttal mégiscsak valami reggeli-szerűségbe torkoljon a koffein függőség. Még ha csak állva, kanalazva is. Egyébként egy szép üvegben szerintem remek karácsonyi ajándék. Ja, és garantálom, hogy ezt még egy pasi is különösebb beszóló kommentárok nélkül (=szívesen) megeszi reggelire (a rántotta után desszertnek…)

Az eredeti müzlit (a szó a német „Mus”-ból ered, amely nehezen fordítható -leginkább gyümölcsből készülő pürét, lekvárfélét jelent) Maximilian Bircher-Benner svájci orvos készítette először svájci szanatóriuma betegei számára a 19.sz. végén. Áztatott zabpelyhet kevert össze reszelt almával, magokkal, némi tejszínnel. Ezt az ételt a mai napig Bircher-müzlinek hívják. Ettől teljesen függetlenül, de időben nagyjából ugyanekkor az Egyesült Államokban az egészséges életmód területén úttörő munkát végző Kellog testvérek írták magukat be a reggelizés történelmébe, azzal, hogy feltalálták a kukoricapelyhet (corn flakes). (Amelyen azonban úgy össze is vesztek, hogy utána soha többet nem beszéltek egymással, ugyanis az egyik testvér ellenezte a cukor hozzáadását, amelytől a másik azt remélte, hogy így vonzóbbá teheti a terméket a tömegek részére. )

Néhány kivételtől eltekintve a bolti, dobozos változatok tele vannak cukorral, csokival, joghurttal(?) meg mindenfélével, amitől az egészségestől igencsak messze kerülnek. Persze ez a változat sem kifejezetten kalóriaszegény, hiszen méz, olaj, meg szárított gyümölcsök és magok vannak benne, viszont legalább én döntöm el, hogy mi kerüljön bele. Egyébként meg egy doboz joghurthoz csak 2-3 evőkanálnyit teszek, és ezzel simán átvészelhető az egész délelőtt.

Így készül (kb.1/2kg-os adag):
A sütőt előmelegítem 170C-ra. Egy kis lábasban összemelegítek 1dl jó minőségű mézet és 1/2dl olajat, hogy teljesen folyékony állagú legyen. Összekeverem 20dkg zabpehellyel, hogy a méz egyenletesen befedje. Egy alufóliával bélelt tepsibe szórom. (Ha nagyobb, pl. dupla adagot csinálok, inkább két adagban sütöm, de mindenképpen egy rétegben maradjon). Kb. 20 percig sütöm, amíg arany színűre pirul (én kicsit túlsütöttem, ennél valamivel világosabbnak kell lennie), sütés közben néha átkeverem. Kiveszem a sütőből, és hagyom kihűlni. Ekkor válik ropogóssá. Összekeverem ízlés szerint magokkal, szárított gyümölcsökkel, nálam pl. 5ek kókuszreszelék, 5dkg durvára vágott pirított mogyoró, egy marék mazsola, 5db apróra vágott aszalt sárgabarack került bele. Üvegedényben, vagy fémdobozban tárolom.

Fűszeres birsalma&vörösáfonya-chutney

Az, hogy idén még nem volt recept, nem jelenti azt, hogy ne főztem volna a nagy kedvencemmel, a birsalmával. Szinte az összes tavalyi birsalmás étel (birsalmasajt, sült, töltött birsalma, gyömbéres-birsalmás csirkemell, birsalmaszufflé )idén is asztalra került, amikor szezonja van, egész egyszerűen nem tudok vele betelni, mindig van itthon néhány szép példány. Utoljára ezt a fűszeres chutney-t (vagy csatnit) készítettem. A fűszeres, édes-savanyú sűrű dzsem-féleség isteni sültekhez, sajtokhoz. Több chutney a terebess-en (meg úgy emlékeztem, mintha Kaldeneker oldalán lettek volna régen szuper téli chutney receptek, de nem találtam meg). Az Epicurious receptjét módosítottam.

Recept

Hozzávalók:

egy zacskó (30dkg) friss, vagy fagyasztott vörösáfonya
1 nagy hagyma, vékonyra szeletelve
1 közepes birsalma, megfőzve, kockázva
1 chilipaprika, kimagozva, apróra vágva
10dkg barnacukor
0,6dl almaecet
fél narancs reszelt héja és leve
1kk őrölt koriander
1kk mustármag
1kk só
2ek olaj

A birsalmát negyedekre vágom és kuktában 20-25 perc alatt puhára főzöm (én akkor készítettem, amikor birsalmasajthoz amúgy is nagyobb mennyiségű birsalmát főztem). Meghámozom, csumáját eltávolítom, és felkockázom. A hagymát vékonyan felszeletelem, és egy lábasban 1-2ek olajon alacsony lángon félig megpárolom. Közben a mustármagot és a koriandert száraz serpenyőben megpirítom. A hagymához adom a kockázott birsalmát, a vörösáfonyát, a chilipaprikát, a narancshéjat, a fűszereket, végül a cukrot és az almaecetet. Összekeverem, és 30-35 perc alatt sűrűre főzöm. Hűtőben kb. 2 hétig áll el.

Újoncok

Úgy tűnik, szerencsére magyarul is egyre többen kapnak kedvet a gasztroblogoláshoz, úgyhogy kedves kulináris érdeklődésű olvasótábor, lehet tobzódni, szörfölni, konyhákban leselkedni, csak győzzön az ember nézelődni, és nyelni nagyokat. Idén ősszel három új, szép blog is született, ill. lehet, hogy több, én mostanában őket fedeztem fel:

Lila Füge
Róla az indulásától kezdve tudtam, klassz nevű, igényes kivitelezésű, elegáns blog, szép saját fotókkal, kellemes receptekkel, pl. gyorsan, egyszerűen elkészíthető vacsora ötletekkel.
Kakaós csiga (vagyis ezen a blogcímen futó „Zsófi foodblogja”) Krakkóból íródik, de ha jól látom, nagyon szereti a francia konyhát, olyan klasszikusokat főz, mint pl. coq au vin, vagy pissaladiere.
A Dalla Cucina pedig nevéhez hűen elsősorban olasz konyhában utazik, sok tészta.

A magyar gasztroblogok link alatt próbálom gyűjteni a létezőeket, úgyhogy kéretik kiegészíteni, ha valaki kimarad, akinek nem kellene.