Három nyári szuperkence (sárgarépa, sóska, fehérbab)

Mindhárom kence/saláta öt perc alatt elkészül, és erre a trópusi időjárásra tökéletes. Előre is elkészíthető, lehet kínálni magában, vagy grillpartin húsok, grillezett zöldségek, vagy csak friss kenyér mellé.

1.Reszelt sárgarépa + joghurt + felkockázott aszalt sárgabarack + pirított szezámmag + friss menta

2. Fehérbab + joghurt +tahini + citromlé + friss zöldfűszerek (petrezselyem, tárkony, kapor, stb.) + szumák

3. Friss, nyers sóska + joghurt +pici curry + pici magos mustár + pici méz + citromlé + fekete hagymamag

Joghurtból ideális esetben török típusút érdemes használni, mert az sűrűbb és kevésbé savas, ha sima natúrt használunk, azt szűrőben csepegtessük le. 

Savanyított csíkos cékla

2008. december 15-i bejegyzésemben írtam:

“…a csíkos pedig ún. „Chioggia cékla”, egy olasz ősi fajta, amely Chioggia városából származik (mint Goldoni csetepatéja). Jellegzetes, rózsaszínű-fehér évgyűrűket rejt, íze enyhe, édeskés, inkább retekhez hasonlít.

…Hát, cékla aztán tényleg megterem nálunk is, bárcsak valaki elkezdene ilyeneket termelni, szerintem sokan jelentkeznénk rá!....Csak kísérletképpen hoztam néhány szemet, sajnos nem itthon vadásztam, hanem a londoni Borough Marketen “

Jelentem, a képen található példányokat már itthon vásároltam, mégpedig egy hete, a Szimplakert szuperhangulatos vasárnapi háztáji piacán (itt képek a múlt vasárnapi szerzeményekről). Akkor csak néhány darabot vettem, de már megkértem Lenkét és Attilát (Kertivirág), akiktől vettem, hogy holnap is hozzanak, mert annyira megtetszett. Ugyanúgy lehet használni, mint a sima céklát, viszont hőkezelés során sajnos elveszíti a gyönyörű pink csíkokat. Nyersen is nagyon jó, bár van egy enyhe kesernyés utóíze, amit vagy szeret valaki, vagy nem.

Éppen ezért olyan formában szerettem volna feldolgozni, hogy ne kelljen hőkezelni, ugyanakkor ne is maradjon teljesen nyers. Egy ázsiai savanyítási technikához fordultam, amelynek receptjét egy – a műfajban elég hiteles New York-i étterem, a Momofuku–szakácskönyvében olvastam, és gyakran használom más zöldségekre is (sárgarépa, édeskömény, hagyományos cékla, stb.). A rizsecetes, édes-savanyú pácban a zöldség kb. 1 hónapig eláll, és rengeteg mindenhez lehet mutatós kiegészítőként használni: szendvicsekbe, grillezett halak mellé, zöldsalátával, stb. Közben az ecetes lé pinkre vált, azt pedig színes salátaöntet alapjaként lehet nyugodtan használni, kevés olívaolajjal kikeverve.

Rizsecetes, savanyított csíkos cékla

(DavidChang: Momofuku receptje alapján)

Hozzávalók:

1 kg csíkos cékla (Chioggia), meghámozva, vékonyra szeletelve

1, 25 dl rizsecet

8 dkg cukor

2 teáskanál só

2, 25 dl meleg víz

A céklát meghámozzuk, majd zöldséggyalun (profi mandolinon, vagy uborkagyalun) vékony karikákra gyaluljuk. Ha nincs gyalunk, éles késsel próbáljunk meg óvatosan minél vékonyabb szeleteket vágni. A rizsecethez keverjük a cukrot és a sót, majd felöntjük a meleg vízzel (felmelegített szénsavmentes ásványvíz, vagy csapvíz). Alaposan elkeverjük, hogy a cukor és a só teljesen feloldódjon. A céklaszeletekez műanyag dobozba, vagy befőttes-, vagy csattos üvegbe tesszük, majd ráöntjük az ecetes levet. 1 nap után már fogyasztható, de 1 hét után a legjobb. A hűtőben, zárt dobozban. vagy üvegben 1 hónapig áll el. Ropogós, édes, savanyú, frissítő.

Spanyol tapas este a La Plaza-ban –Ladies Night!

Alternatív programjavaslat hölgyeknek, akik a foci EB elődöntőjének estéjén szívesen töltenének el inkább barátnőikkel egy kellemes, igazi csajos estét. Kiváló tapasok, borok, koktélok  egy hangulatos belvárosi teraszon, mellé némi sminktanácsadás.

A tízfogásos tapas vacsora menüjéről Miguel Millera, a La Plaza étterem (Iberostar Grand Hotel) spanyol séfje gondoskodik. Az este háziasszonya Mautner Zsófi. Az estén végig jelen lesz az egyik francia luxusmárka sminkmestere is, aki a kisorsolt résztvevőket kisminkeli, illetve személyre szabott sminktanácsadást ad nekik (továbbá az összes vendég ingyenes sminktanácsadásra és 20%-os kedvezményre jogosító kupont kap ajándékba) .

A tapas menü:

Jéghideg, klasszikus paradicsomos gazpacho

Serrano sonka, fokhagymás-paradicsomos pirítós

Escalivada: grillezett zöldségek olívaolajjal, tonhal, pirítós

Frissen sült tintahal

Croquetas: klasszikus sonkás krokett

Patatas bravas: sült burgonya csípős paradicsomos öntettel

Arroz meloso: rizs ibériai sertéshússal és bébizöldségekkel (piaci kínálattól függően)

Ropogós csirkefalatok pikáns romesco szósszal

Briktésztában sült sertésszűz érett manchego sajttal

Nyári gyümölcsök fűszeres szirupban, joghurtfagylalttal és dióval

Italok: egy pohár nyári vörösbor vagy rebujito (sherry alapú koktél), korlátlan mennyiségben víz, valamint a vacsora után egy választható koktél (Bellini, vagy epres Daiquiri)

Időpont: 2012. Június 28., csütörtök este, 19.30h

Helyszín: La Plaza Iberostar étterem terasza, Szabadság tér (Október 6.u. 26.)

Ár: 8000 Ft/fő, amely tartalmazza a tízfogásos tapas menüt és az italokat

Jelentkezés:  laplaza@flowpr.hu , 2012. június 26-ig

Várunk Benneteket nagyon sok szeretettel!

Papad & Papas

A perui konyha az utóbbi években igen előkelő helyet foglal el a nemzetközi gasztronómiában. Számos neves séf fedezte fel ősi alapanyagait, természetességét és változatosságát. Peru konyhaművészetét nemcsak rendkívül változatos klímája, hanem a különböző – japán, kínai, spanyol, indián – hatások keveredése is meghatározza. És persze, a nyolcezer őshonos burgonyafajta vagy a harmincötféle kukorica, az innen származó bab, paradicsom, földimogyoró, vagy a sokat használt chilipaprika, illetve a fehérjegazdag gabona, a quinoa. Peru kétségkívül legismertebb nemzeti étele a ceviche, a citruslében pácolt nyers hal. Egy másik nemzeti étel a papas a la huancaina: pikáns mártással leöntött burgonya (titka egy kevés sós keksz, ez sűríti a szószt). Az étel névadója a Peru középső részén fekvő Huancayo tartomány, ahonnan származik. Leggyakrabban felkarikázott főtt burgonyára locsolva, főtt kemény tojással, fekete olajbogyóval és kukoricaszemekkel díszítve tálalják. A mártás maga krémes és lágy, a chilitől pikáns (a Peruban használt sajt legjobban fetával helyettesíthető.) A mártást Aida, az Így főzünk mi könyv perui szereplője tanította nekem. 

Ha már perui gasztronómia, nézzétek csak ezt a videót, kicsit átad abból a hangulatból, ami ott most a gasztronómiát övezi. Fantasztikus. (Köszönettel, Panamericana.) Ez pedig a valaha megírt legjobb cikk a perui gasztronómiáról (magyarul).

Szerintem mártogatóként is remekül megállja a helyét, nyers zöldségekkel, pirítóssal, vagy a kedvenc chipszfélémmel, indiai papaddal ajánlom. Utóbbi delikátüzletekben nálunk is kapható: a lencse-, vagy csicseriborsólisztből készülő, szárított körlapokat olajban kell kisütni, de el lehet készíteni zsiradék nélkül mikrohullámú sütőben is.

Perui sült paprikás-sajtos mártás (Papas a la huancaina)

Hozzávalók (4-6 adag)

2 sárga kaliforniai paprika, megsütve, lehéjazva

25 dkg fetasajt, szobahőmérsékleten

12,5 dkg natúr krémsajt, szobahőmérsékleten

4 szem sós keksz (pl. Tuc), durvára törve

1 kávéskanál csípős paprikakrém

2 dl tej

só, bors

A sült paprikához a sütőt grillfokozatra állítjuk. A paprikát félbevágjuk, kimagozzuk, és alufóliával bélelt tepsire helyezzük, a vágott felével lefelé. Addig sütjük, amíg a héja fekete és hólyagos lesz. Mély tálba tesszük, lefedjük átlátszó fóliával, majd kb. 15 percig állni hagyjuk. Ez idő alatt a paprika összeesik, és a héja könnyen lehúzhatóvá válik. Csíkokra vágjuk, és meglocsoljuk némi olívaolajjal (akár 3-4 nappal előre is elkészíthető).  A kencéhez aprítógépbe tesszük a felcsíkozott sült paprikát, a fetasajtot, krémsajtot, az elmorzsolt sós kekszet, a csípős paprikakrémet, valamint a tejet. Sózzuk, borsozzuk, majd teljesen simára pürésítjük. A krém előre is elkészíthető.  

Bors & vaníliamánia -interjú Jean-Marc Notelet fűszermesterrel

“Mindig is úgy gondoltam, hogy a történelem és a konyhaművészet szorosan és kölcsönösen összefügg egymással. Minden egyes alapanyag mögött történetek húzódnak meg, hol tragikusak, hol váratlanok, gyakran lenyűgözőek. A fűszerek iránt már régóta szenvedélyesen rajongok. Számomra a fűszer mindig egy-egy utazás legjobb apropója, ami azonnal felébreszti az érzékeimet. Illatok, ízek, textúrák, formák, szagok, színek. Micsoda sivár, fekete-fehér világban élnénk ezek nélkül!

…Azt hiszem, nagyon szívesen éltem volna abban a csodálatos korban, amikor a fűszerkereskedelem határozta meg a gazdasági viszonyokat. A fűszerek szárazföldön, vagy tengeren érkeztek a kikötőkbe: a keletiek Alexandriából, Tir-ből, Akkóból és Limassoból, a keralai bors és a szumák Levantéból, kardamom, kasszia, szenna. Cukor, ópium. Szívesen lettem volna szemtanúja, amikor Franciaországban megadóztatták a fahéjat, mivel az királyi privilégiumnak számított. Boldogan fedeztem volna fel a parfümipar által használt értékes és nagyrabecsült alapanyagokat –keserűmandulaolajat, gyantát, aloét, mirhát, himalájai pézsmát…de sebaj, minden kornak megvan a maga szépsége…”

- vallja Jean-Marc Notelet párizsi étterme honlapján, amely étlapot és praktikus információt minimálisan, filozófiai eszmefuttatást és hangulatábrázolást annál gazdagabban tartalmaz. Végzett élelmiszeripari vegyészként pontosan ismeri, hogy az egyes fűszerek mit művelnek az ízekkel és alapanyagokkal. Féktelen rajongással beszél a Réunion-szigeteken beszerzett vaníliáról és azt mondja, ha a hentesünk nem a barátunk is egyben, azonnal váltsuk le.

A séf a Francia Intézet meghívására érkezett Budapestre, ahol többek között a Gourmet Fesztiválon tartott főzőbemutatót, majd a Sofitel Hotel Budapest által meghívott vendégeket is beavatta fűszertudományába. Itt volt alkalmam készíteni vele az alábbi kis interjút, fogadjátok szeretettel. Itt a Facebook-on pedig több fotó a fűszereiről és ételeiről.

Van aktuális fűszerkattanása?

Megszállottja és szerelmese vagyok a vaníliának. Nagyon összetett fűszer, és számos fajtája létezik. Én legszívesebben a réunioni vaníliát használom, ide el is utaztam, hogy tanulmányozzam a termesztését. Tudta például, hogy az orchidea beporzását a kolibrimadár végzi? És nagyon komoly vaníliamaffia van, amelynek tagjai egyszerűen kinyerik a friss vaníliarúdból a magokat, aztán a gyanútlan vásárlóknak az üres vaníliarudat adják el. Nagyon érdekes egyébként a termesztése, a szárítása például speciális tetőszerkezeten történik. A réunioni mellett még egy Pápua-Új Guinea-i fajtát is nagyon szeretek. Előfordul, hogy “kattanásom” van, ilyenkor egy bizonyos fűszert 100%-osan kivesézek, tanulmányozok, mindenhez azt használok, aztán továbblépek egy másikhoz. A borsokkal ez a kapcsolat állandó.

Az a bemutatók alatt is kiderült, hogy nagy borsmániás, ezek közül melyik a kedvence?

Itt most sok borsot használtam, és a húsok miatt talán picit erőteljesnek is tűnhetett, de az éttermemben főleg zöldségekkel és nemes tengeri alapanyagokkal dolgozom, azokon sokkal diszkrétebben és elegánsabban jelennek meg a különböző borsok ízjegyei. Visszatérve a kérdésére, a Penjang bors (a kameruni Penjang-völgyből származik, chv.), illetve a kambodzsai Kampot bors talán a két kedvenc.

Melyik három fűszert használja a legtöbbet?

Szerintem fehérborsot, abból is a kampotit (a színe csak az érettségi fokát jelenti), gyömbért, amelyet szintén Kambodzsából hoznak nekem, és magam őrlöm, illetve kurkumát.

Ha most azonnal fűszerutazásra indulhatna, hová repülne?

Indiába, pontosabban Keralába, a változatosság kedvéért az ottani borsot tanulmányoznám szívesen.

A fűszerszakmában van példaképe?

Kifejezett példaképem nincs, de legtöbb vendégem azt gondolja, hogy Olivier Roellinger-vel dolgoztam. (Többek között fűszerhasználatáról híres, neves 3 Michelin-csillagos francia séf, chv.). Rollinger épp egy évvel ezelőtt járt nálam vendégként. Két évvel ezelőtt bezárta az éttermét, manapság járja a világot, és Michel Bras-val együtt többek között vaníliával is foglalkoznak. A vaníliáról folytatott beszélgetésünk annyira izgalmas volt, hogy alig tudtuk befejezni.

Az étteremben mennyi vanília fogy egy évben?

Harminc kiló. Borsból is sok, de abból kb. 80 félét tartok. Minden fűszerből mindig csak keveset, soha nem veszek nagy mennyiséget.  Fontos, hogy hogyan tároljuk őket, fénytől és nedves levegőtől óvni kell. És nem szabad ujjal belenyúlkálni. A bemutatókon is például mindig a kezükbe veszik a hölgyek a fűszereket, csakhogy általában parfümöt viselnek, és akkor csak annak az illatát érzi utána az ember, nem a fűszerét.

 Honnan szerzi be a fűszereket?

Sok beszállítóm van, a borsokat különböző forrásokból, a Thiercelin családtól is sok mindent, nekik például zseniális a szerecsendióvirágjuk. De a legjobb beszállítók a vendégeim, akik mindig új fűszereket hoznak nekem az utazásaikról.

A saját készítésű fűszerkeverékei közül melyikre a legbüszkébb?

Épp most fejlesztek egy cégnek egy nagyon komoly kollekciót, azt már most imádom. Mindegyiknek bors az alapja, és ahhoz jönnek a további fűszerek. Csodásak lesznek például desszertekkel. A barackos, sárgabarackos édességekhez egy fehérborsos keveréket fejlesztettem, a piros bogyós gyümölcsökhöz vörös, keralai borsosat. De van például egy Penja borsból és friss koriandermagból álló keverék, ami friss kecskesajttal zseniális.  Vagy a legújabb, azzal nagyon elégedett vagyok, tealevélből, citromhéjból, marokkói mentából kevertem, a többi alkotóeleme titok. Ez például isteni papírban gőzölt hallal.

Van kifejezetten megosztó fűszerkeveréke?

Nem szeretem a nagyon megosztó dolgokat. Kultúrától függ,  hogy kinek mi tetszik, vagy nem, mert mindenkinek mások a tájékozódási és viszonyítási pontjai. Szerintem amikor a konyhaművészetben valami nagyon megosztó, az általában öncélú és gőgös. Én a gasztronómiában azt tartom jónak, ha mindenkire figyelünk, megpróbáljuk megérteni egymást, és mindenkit inkább bevonunk. Egyébként ezért is nagyon tetszett Önöknél a hétvégi Gourmet Fesztivál.

Belenéztem a könyvébe, vannak benne kifejezetten szokatlan párosítások. Marhapofa tonkababbal, borjú kininnel, zöldalma fokhagymavirággal és zöldborsóval, tejkaramella fekete hagymamaggal. Mi a kreatív folyamat módszertana, hogyan születik meg egy-egy ilyen fogás?

A könyvet Blaise Mautin parfümőrrel közösen készítettük, és nem szakácskönyvnek gondoljuk, inkább az illatok és fűszerek közötti szoros kapcsolatot és összhangot szerettük volna művészi formában bemutatni. A munka úgy zajlott, hogy  az illatmester előbb meghatározta egy-egy fűszer illatjegyeit, amelyek alapján én azokat ételekre fordítottam le. Mivel élelmiszeripari vegyésznek tanultam, sok mindent már fejben is tudok, például hogy egy keserű íz hogyan tudja ellensúlyozni egy étel zsírosságát. Aztán meg persze nekiállok főzni.

Miért éppen a fűszer lett az Ön gasztronómiai szerelme?

Azért, mert a történelem és az utazás érdekel a legjobban, és ez ebbe nagyon jól beleilleszkedett. Továbbá nem akartam klasszikus francia konyhát vinni, annál valami sokkal izgalmasabbat szerettem volna.

Caius étterem honlapja

Facebook fotóalbum a fűszereiről

P.S.

Az Aranyszarvas bisztró francia gasztronómia iránt rajongó tulajdonosai megerősítették, hogy Jean-Marc Notelet-val elvileg megállapodtak arról, hogy a séf majd örömmel jön Magyarországra, hogy az étteremben szélesebb vendégkör előtt is bemutatkozzon a főztjével és különleges fűszereivel, reméljük, erre minél hamarabb sor kerül, én már most alig várom.

Habok, csókok: Eton Mess

(A fotót az RTL Klub Csak csajok felvételén készítettem)

Az Eton mess elnevezésű édesség hagyományos angol desszert, amely három fő alkotóelemből áll: lágy tejszínhabból, eperből és durvára tört, ropogós habcsókból. Az 1440-ben, VI. Henrik király által alapított, Windsor mellett fekvő Eton College nevét viseli. Állítólag itt készítették ugyanis először, méghozzá a Winchester College diákjai ellen vívott, évente megrendezett krikett meccs alkalmából, és ez a mai napig mit sem változott. Az eredeti változatban a habcsók még nem szerepelt, az csak a hetvenes években került bele. Használhatunk hozzá bolti habcsókot is, vagy készíthetjük házilag. Nem probléma, ha nem sikerül, ugyanis összetörve van rá szükség, így még gyakorlási funkciója sem utolsó. A hab luxusváltozatához akár összetört macaront (töltelék nélkül) is adhatunk. A gyümölcs pedig évszaktól és hangulattól függően változhat, remek szederrel, áfonyával, málnával, sárgabarackkal is.  A viszonylag hosszú leírástól nem kell megijedni, ez a világ egyik legegyszerűbb desszertje. Az én változatomban még kandírozott citromhéj is szerepel, ami még változatosabbá teszi.

A Gourmet Fesztiválon ilyet készített a Costes (sima epres változatot). A desszert legzseniálisabb spontán fordítását épp itt csíptük el, amikor egy vendég rendelte: "epres balhé".

Gourmet Fesztivál képes beszámolók itt: 1. nap, 2. nap, 3. nap, 4. nap. A fesztivál szerintem nagyon jól sikerült idén, a séfektől, éttermektől rengeteg élményt, ihletet és ötletet kaptam, amelyekre majd még visszatérek, számos helyre szeretnék ellátogatni a rendezvényen bemutatott teljesítményük alapján. A legkíváncsibb idén Wolf András főztjére lettem (Salon étterem/New York Palace Boscolo), és a Mandula étterem (Gere pincészet/Villány) már második rendezvényen nyűgözött le a fogásával. 

Rebarbarás-epres hab, habcsókkal (Eton mess)

Hozzávalók ( 4-6 adag)

Habcsók (10 darabhoz)

3 tojásfehérje, szobahőmérsékleten

15 dkg porcukor

1 kávéskanál citromlé

2 dl víz

10 dkg cukor

1 vaníliarúd kikapart magjai

1 kis citrom leve

35 dkg rebarbara, 2 cm-es darabokra vágva

50 dkg eper, felkockázva

5 dl tejszín (30%-os zsírtartalmú), kemény habbá felverve

5 dkg porcukor

2 evőkanál kandírozott citromhéj

A habcsókot előző nap (vagy napokkal korábban) kell elkészíteni: a sütőt előmelegítjük 120 C fokra. A tojásfehérjét elektromos kézi habverővel kemény habbá verjük. A cukrot és a citromlevet csak akkor adjuk hozzá, amikor már félig felvertük, ekkor fokozatosan szórjuk hozzá, amíg a hab sűrű és fényes lesz. Sütőpapírral, vagy szilikonlappal leterített sütőlapra tíz evőkanálnyit halmozunk, hagyjunk közöttük némi helyet, mert a sütés során kissé megnőnek. 60 percig szárítjuk. Amíg a sütő kihűl (vagy egész éjszakára), benne hagyjuk a habcsókokat száradni. Zárt dobozban hetekig eláll. A desszerthez összesen négy darabot használunk fel. A rebarbarás-epres habhoz megfőzzük a rebarbarát. Lábasba öntjük a vizet, a cukrot, hozzáadjuk a vaníliát és a citromlevet. Néhány percig forraljuk, hogy a cukor feloldódjon, és a szirup kissé besűrűsödjön. Hozzáadjuk a felszeletelt rebarbarát (meghámozni nem szükséges, mert a héja tartja össze egy darabban), és kb 5 perc alatt, erős lángon, puhára főzzük. Kihűtjük, és hozzákeverjük a felkockázott epret. A tejszínt a porcukorral kemény habbá verjük. Összeállítjuk a desszertet: A tejszínhabot óvatosan összeforgatjuk az epres rebarbarával, valamint az apró darabokra tört habcsókkal, végül a kandírozott citromhéjjal. Poharakba (vagy egy nagy üvegtálba) töltjük, és a tetejét eperrel, habcsók-törettel díszítjük.

Gourmet Fesztivál belépők -nyertesek

A Gourmet Fesztivál-ra szóló kétszemélyes napijegyek nyertesei:

1. Farkas Barbara +1
2. Macaroon +1
3. Szigeti Miklós +1

Sok szeretettel gratulálok, és kérlek, küldjetek egy e.mail a chiliesvanilia(kukac)gmail.com címre, és már írom is, hogy hogy tudjátok átvenni a jegyeket.

Rubin Eszter: Barhesz (Vigyázat, átverés!)

Fogadjátok és olvassátok szeretettel Rubin Eszter első könyvét, a Barheszt.

Eszterrel receptjeivel néhány régebbi blogolvasó találkozhatott a Grenadine nevű oldalán (ami helyett ha jól értem most a saját oldalán publikál), elsősorban desszertekben jeleskedik, amiben nagy valószínűség szerint közrejátszik, hogy közben cukrász végzettséget is szerzett. Ennek a könyvben is akad nyoma, nem is kevés.)

Vigyázat, szólok: a könyv igazán csalóka. A rajzos, kedves, süteményes borító arra enged következtetni, hogy ez (is) egy könnyed, bájos, csajos strandolvasmány, ami kikapcsol. Figyelem, kész átverés! Erről ugyanis szó sincs. Az első fele gyanútlanul indul, családregényhez illően sok, jól megrajzolt szereplővel és rengeteg, csodálatosan leírt étellel, utóbbira való tekintettel akár gasztroregénynek is lehetne nevezni, de ez sem fedné a valóságot. Eszter minden egyes ételt úgy  ábrázol, hogy annak nemcsak az ízét és az állagát tudtam elképzelni, hanem a készítőjét és annak hangulatát is. Aztán ott van ez a négy oldalon át tartó őrület, amelyet talán gasztromán/gasztrosznob ódának lehetne nevezni (és amely, megjegyzem, olyan, mintha a kamrám katalógusát írta volna össze). Remélem, és ajánlom, hogy ezt a passzust valaki sürgősen zenésítse meg, isteni lenne.

Aztán valahol a könyv közepe után  - még keresem a titkos mondatot, vagy oldalt, ahol ez megtörténik – egyszer csak elindul egy hömpölygő örvény, az írásnak egy másfajta ritmusa és súlya, és beszippantja az olvasót (velem legalábbis ezt művelte), és elkezd nagyon erősen és felkavaróan hatni.

Két tulajdonsággal is rendelkezik a Barhesz, ami miatt én őszinte rajongójává váltam: egyrészt csodálatosan van megírva. Ha semmit nem tudnék a szerzőről, sokkal idősebbnek gondolnám. Ahogy újra olvasom az oldalakat, újabb és újabb finomságokat és humort fedezek fel benne. Másrészt valóban intenzíven megmozgatja az érzelmeket, van benne nevetés és sírás felváltva, derű és keserűség, és mindez ráadásul meglepetésszerűen, nem kiszámítható módon.

Az egyetlen hibája: túl rövid és vékonyka, én ebből simán dupla adagot kérnék.

Szívből ajánlom mindenkinek.

Rubin Eszter: Barhesz, Ulpius kiadó

Rubin Eszter szerzői oldala

Kedvcsináló videó

Rubin Eszter a Budapesti Ünnepi Könyhéten dedikál, június10-én, 15h órakor