Oladuski –orosz joghurtos palacsinta

A legjobb barátnőm orosz származású anyukájának, Klári néninek a főztjéből elég sokat volt szerencsém kóstolni a főiskolás éveim alatt. Sok, tanulásnak álcázott órát töltöttem náluk, de családi eseményeken is sokszor részt vettem. Mivel nagy vendégjárás zajlott ott, a konyhában szinte mindig éppen készült, vagy elkészült valami. Az oladuskiról azonban valahogy lemaradtam, vagy legalábbis nem rémlik, hogy valaha találkoztam volna vele. Talán azért, mert –mint kiderült, ezt reggelire készítették. Mostani beszélgetésekben azonban újra felbukkant, és kiderült, hogy Klári néni a legjobb barátnőm azóta megszületett kislányának, Zsófinak is szokott oladuskit sütni reggelire. Oroszországban cukrozott sűrített tejjel locsolták meg, vagy édes tejföllel.

Az oladuski tulajdonképpen egy joghurtos palacsinta, és az elkészítése rendkívül egyszerű. Eredetileg kefírrel is készül a tésztája, én natúr joghurtot használtam. Lágy, krémes és könnyű, nem túl vastag palacsinta a végeredmény. Mézzel és vaníliával kikevert joghurtot és szőlőlekvárt (Enni jó, Wamp-ról) adtam hozzá. 

Oladuski

Hozzávalók (22 darabhoz)

4,5dl natúr joghurt

1 tojás

4 dkg cukor

12 dkg liszt

csipet só

1 teáskanál szódabikarbóna, 1 teáskanál citromlében feloldva

A sütéshez kb. ½ dl olaj

A palacsintatésztához elektromos keverővel simára keverjük a joghurtot, az egész tojást, a cukrot, lisztet, sót, valamint a szódabikarbónát (amelyet egy teáskanál, vagy facsarásnyi citromlébe teszünk, ettől feloldódik és felpezseg). Egy nagy serpenyőben kb. 2 evőkanál olajat forrósítunk fel, majd elkezdjük kisütni a palacsintákat: egy-egy púpos evőkanál masszát teszünk bele, ez magától szép, szabályos, kb. 8cm átmérőjű kör formára terül. Lefedjük, és addig sütjük az egyik oldalán, ameddig kissé megpirul, a teteje pedig elveszíti nyersességét, és kissé megdermed, kb. 3 percig. Megfordítjuk, és a másik oldalán és kb. 3 percig sütjük. Konyhai papírtörlőre helyezzük, leitatjuk. Kisütjük az összes palacsintát, minden második sütés után konyhai papírtörlővel kitöröljük a serpenyőt, és friss 2 evőkanál olajat teszünk bele. Mézes tejföllel, vagy lekvárral kínáljuk.

Tízezres koccintás a DiVino-ban

Jobb szót úgysem tudok rá kitalálni. Köszönöm szépen!

http://www.facebook.com/chiliesvanilia

Ez a szép kerek szám pedig kiváló ürügy egy ki koccintásra, nem igaz?
Szívem szerint természetesen mindenkit meghívnék egy pohár pezsgőre, minimum, de sajnos erre nincs lehetőségem. Amire van:

A jeles alkalomból a szuperhangulatos DiVino borbárban tartok egy kis laza, kötetlen koccintást, amelyre szeretnék meghívni 40 olvasót is.

Időpont: 2012. Április 4., szerda, 16h-18h óráig

Ami biztos, hogy lesz:

- Egy komoly design-torta Lengyel Józsitól, a tortabűvölő királyfitól. Már nagyon izgulok, hogy milyen lesz, mert teljesen rábíztam.

- 12 üveg rozé, illetve fehér Gere Frici gyöngyözőbor a DiVino nagyvonalú felajánlásával

-Bloggerek, barátok, csevejek, receptek, pletykák, stb.


Nem tudtam jobb módszert kitalálni, mint hogy a 40 olvasót, aki szívesen eljönne, és aki a vendégem egy szelet tortára és egy pohár Fricire -kisorsolom. Tehát, kérlek Benneteket, hogy akinek lenne kedve és ideje jönni, hozzáaszólásban jelentkezzen, írja meg, hogy egyedül jönne, vagy ketten (és egy jól beazonosítható nevet). Határidő: 2012. április 1. vasárnap este


Természetesen egyébként bárki jöhet, csak sajnos nem mindenkit tudok vendégül látni a tortára és az italra.

Fűszerműhely az Angel's Army-nál

A képen: Fűszerpolc 2012

Az Angel’s Army Ördög Nórinak és barátnőjének közös vállalkozása, amely elsősorban önbizalomnövelő és kényeztető programokat kínál lányok, csajok, hölgyek, nők, asszonyok részére.

Az ő meghívásukra tartok 2012. április 12-én, este 18.00 órától egy interaktv -szagolgatós, beszélgetős, kóstolós, főzős, fűszeres workshop-ot:

“Csípős és édes -10 fűszer, 10 falat” címmel.

Ha valakinek esetleg van kedve, szeretettel látlak Benneteket, részletek itt, klikk.

Macaron nap –a zsürizés tapasztalatai

A nagy Macaron Nap után több e-mailt kaptam, amelyben részletes értékelést, illetve visszajelzést kértek a zsürizett macaronokról. Sajnos nem tudok egyesével minden kóstolt macaronról véleményt mondani - egyrészt, mivel 32 (azt hiszem, de nem kizárt, hogy több) darabot kóstoltunk –én egy darabig mindegyikhez felírtam a megjegyzéseimet, aztán feladtam, mert egyszerűen nem volt annyi idő.) Másrészt, mivel a zsüri vakon kóstolt, tehát a mai napig nem tudom, hogy melyik kié volt (sem a profi sem a házi macaronok esetében).

Az alábbi abszolút a saját magánvéleményem, NEM a zsüri hivatalos, egyeztetett álláspontja (bár azt hiszem, nagyjából egyetértenének velem, mivel elég egyformán pontoztunk, kirívó különbség egy macaron esetében sem volt.)

Három szempontot kellett pontoznunk: 1. Külső, 2. Állag, 3. Íz

Külső

Én személy szerint jobban kedvelem a minimál megközelítést, tehát nem feltétlenül vesz le a lábamról a csillámpor, a díszfény és a hasonlók. Előnyben részesítem a kisebb méretű (3cm) macaront a nagynál. Lehet pasztell színű (de akkor szép legyen), vagy nagyon színes (akkor is legyen ízléses, a nagyon műanyag kék, hupizöld, stb. nem tetszik.) Ezek azonban tényleg a személyes preferenciáimat tükrözik, és alapvetően az esztétikumra vonatkoznak.

Ennél fontosabbak a külső technológiai paraméterei, az értékelésnél ezeket néztük:

Szabályos, egyforma átmérőjű és vastagságú a két korong

Megfelelő “talp”, azaz karima alakult ki

Nincs a korongnak “csöcse” J, azaz az apró kis farkinca, amely a habzsákból történő kinyomás után ott maradt volna

Egyenletes, tükörsima felület (nincsenek kikandikáló mandulacsomók)

A macaron nap tapasztalatai: a külső a legtöbb esetben nagyon rendben volt. A leggyakoribb hiba az volt, hogy sokszor túl vastag, magas volt a két korong.  Külsőre a legtökéletesebb macaron a privát véleményem szerint a házi macaronok között volt, egy zöld színű, olívaolajos krémmel töltött darab.

Állag:

Könnyűség/légiesség.  A jó macaron alapvetően könnyű és nem tömör. (Szerintem ezt a legnehezeb elérni).  Ilyenből alig volt.

Ne ragadjon – mind a profi mind a házi macaronok között nagyon sok ragadt

Ne legyen száraz –ez megint nem egyszerű, hiszen a macaronoknak nem mindegy, hogy mennyi ideig, milyen páratartalmú helyiségben állnak szobahőmérsékleten, elképzelhetőnek tartom, hogy változott az állaguk, mire a kóstolásukhoz értünk. Nagyon sok volt száraz.

Üreg –a külső kéreg és a közepe között nagy űr/levegő –ez is elég gyakori hiba volt

 A macaron nap tapasztalatai: fenti jegyzetek szerint, a leggyakoribb hiba a szárazság és a tömörség volt. Állagban az én ízlésem szerint tökéletes csak a három díjazott volt: a Royal Croissant, a nyertes yuzus-csokoládés (Balogi Csilla) és a Zazzi citromos.

Íz:

Édesség –habár a macaron nyilvánvalóan egy édes desszert, az összhatásban az szerintem nem jó, ha az édességen kívül semmi más nem jön. Ezért preferálom a citrusos, keserűcsokoládés (vagy más keserű, pl. kávé, sós karamella, stb.) változatokat. Valaminek ellensúlyoznia kell a “héj” édességét, és ennek az íznek kell a karakterét megadnia a macaronnak. Legyen meghatározó, felismerhető és ez maradjon meg utóérzetben és az emlékezetben. Véleményem szerint ezzel volt a legnagyobb probléma. Számos olyan macaron volt, ahol nem is tudtuk meghatározni a címadó ízt, mert vagy annyira kevés volt benne, vagy nem lehetett beazonosítani. Még a citrusos krémek is túl édesek voltak. Ezért emelkedett ki ízben a három nyertes (Royal Croissant mangó-passionfruit, Zazzi citromos, Balogi Csilla yuzus-csokolédés)

Voltak különleges ízek is –ezek szerintem akkor ütősek, ha el van találva az arányuk és a kifinomultságuk. Ha nagyon agresszív, vagy ha egy fűszer/alapanyag kilóg belőle, az nem jó.

Töltelék állaga –legyen selymes, könnyű, ne túl vajas. Utóbbira volt néhány példa. Volt pár olívaolajos, amihez nagyon jó minőségű olajat használtak, és az íznek ez jót is tett, viszont nagyon elnehezítette az összhatást, mert túl zsíros, már-már majonéz utóérzetű lett a vége.

Összefoglalva:

A macaronokban rengeteg munka volt, technikailag néhány kivételtől eltekintve korrekt volt mindegyik, a két legjellemzőbb gyengeség a légiesség és a karakteres, az édességet ellensúlyozó íz hiánya volt. 

Fentiek persze a kritikai megjegyzések –mivel ezeket kértétek –de ezzel együtt nagyon köszönöm a felkérést a szervezőknek, és gratulálok elsősorban a házi macaronok készítőinek, mert fantasztikusan teljesítettek!

Itt pedig egy NOLTV videó az eseményről, amelyben például Kulka János is elmondja, miért nagy rajongója a macaronnak.

A Tortabűvölő királyfi

Lengyel József a győri Matias kávézó főcukrásza, talán azonban egyre többen lenyűgöző esküvői-alkalmi tortáinak, illetve az azokat dokumentáló blogjának, a Torta és Karamellnek köszönhetően figyelnek fel különleges tehetségére. 34 éves, egy négy és egy hatéves kisfiú édesapja, és szerinte ő csak egy “egyszerű vidéki gyerek, aki végzi a dolgát”. Erre azonban nemcsak a blogján és facebook oldalán bemutatott impozáns tortái, hanem ő maga: szerény, de kiforrott személyisége, és a vele folytatott beszélgetés is egyértelműen rácáfolt.

Miért éppen Győr?

Nem volt benne semmi tudatosság, így adódott. Eredetileg lajosmizsei vagyok, 6 éves korom óta tudom, hogy cukrásznak készülök. Életem első tortáját 12 évesen sütöttem édesanyámnak, a húgom megszületése alkalmából. Dobos-torta volt, és az első igazi próbálkozásom, az utolsó morzsáig elfogyott, még a karamell is jól sikerült rajta. A szüleim akkor döntötték el, hogy támogatnak ezen az utamon. Édesanyám mindig is rajongott a szép virágokért, tőle örököltem a szépérzékemet. A kecskeméti vendéglátóipari szakközépiskolában végeztem, itt tanított engem Könyvesné Terike, akinek rengeteget köszönhetek, mentorom és pótanyám volt, ő indított versenyeken, és tőle tanultam meg a cukormunka alapjait. Sajnos nemrég hunyt el. Később láttam, hogy nem igazán lesz Kecskeméten számomra túl sok lehetőség, én pedig éreztem, és tudtam, hogy többet szeretnék az Élettől, így hát elindultam a nagyvilágba szerencsét próbálni. Több állomás után végül Győrben kötöttem ki.

Hogyan és miért robbant be a tortamánia?

Mindig is imádtam a tortákat. Jobban mondva, először a karamellmunkát. Aztán rájöttem, hogy a szép virágok és cukordíszek alatt nem árt, ha egy torta is akad. Terike néni tanította nekem az alapokat, egy-két mozdulatot, de hát, amiket akkoriban tanultunk, ma már nemigen állnák meg a helyüket. Egyébként ezért is nincsen tekintélye itthon a cukormunkának, mert a legtöbben régimódi, harsány színeket és retróformákat készítenek. Én nagyon szeretem, rengeteget gyakoroltam is, még fiatalabb koromban előfordult, hogy hetente 12kg cukrot főztem el, miközben a többiek buliztak.

Úgy érzed, a sokéves gyakorlásnak mostanra érett be a gyümölcse?

Úgy érzem, mostanra alakult ki a saját alkotói egyéniségem. 10-15 évvel ezelőtt elindultam valahonnan, most érkeztem meg valahová. Régen az internet sem volt még ennyire elterjedt, pláne vidéken, én is retróból indultam, hiszen leginkább könyvekből tudtam csak tanulni. Otthon az udvarunk mindig tele volt édesanyám gyönyörű virágaival, azokból kiválasztottam azt, amelyben fantáziát láttam, azokat formáztam meg cukorból. Egyébként a mai napig kézzel formázok mindent, kizárólag a leveleket erezem szilikon formában. Persze, azóta van internet, és én sem vagyok vak, de igazából nem innen szerzek ihletet, mert szerintem sokkal nagyobb értéke van egy-egy tortának, ha valóban egyedi, és a mennyasszony (vagy megrendelő) személyisége tükröződik benne. Esküvői torták esetében mindig egy órát beszélgetek a párokkal, ők a legnagyobb inspirációs forrásom. Az esküvői torta nyilván egy kicsit “alkalmazott művészet” is, de rutinnal és finoman már tudom terelni párokat a felé, hogy törjenek ki az elvárások és korlátok állította konvenciók közül, és nyugodtan vállaljanak be olyan tortát, ami hozzájuk személyesen közel áll. Ugyanazt a tortát soha nem készítem kétszer, persze vannak visszatérő motívumok. Az esküvői műfaj nyilván elsősorban az elegáns, feminin stílusnak ad leginkább terepet, de imádom az extrém feladatokat is, amikor meghökkentő, provokatív tortát kell kreálnom. A fekete-fehér szín vált az egyik védjegyemmé, ezt egy speciális, saját fejlesztésű technológiával érem el.

 A Torta ésKaramell blogot azért indítottad, hogy a szélesebb közönségnek is megmutasd magad?

A blog az én kis álomvilágom. Szerettem volna egy picit megnyílni, ugyanakkor a színfalak mögött maradni, ezt teszi lehetővé. Ez csak az én fél órám, amikor kicsit vissza tudok vonulni mind a hétköznapi mókuskerékből mind a munkából. Hajnali öt órától késő estig dolgozom, ráadásul, amikor rámjön a “kattanás”, és a szemem előtt lebeg egy elképzelés, akkor addig dolgozom, amíg az megvalósul. Maximalista vagyok, amennyire a saját tehetségem engedi. Exhibicionistának azonban egyáltalán nem nevezném magam, szeretek a háttérben maradni, ha több magamutogatási hajlam lenne bennem, biztos többre vinném. Egyszerű vidéki embernek tartom magam, aki végzi a munkáját, és aki megtalálta magát abban, amit szeret. Ennyi. A blog hirtelen jött sikerétől néha meg is rémülök, félek, hogy túlmisztifikálják, és többet képzelnek belém, mint ami vagyok.

Mi lesz, ha hirtelen felkap a sodrószél, és kecsegtető ajánlatokkal, szereplési lehetőségekkel árasztanak el?

Nem tudom, mindenre csak az adott helyzetben lehet életszerűen reagálni. Szerepelni nem szeretek, kameralázam van, a vendégekkel, menyasszonyokkal imádok kommunikálni, kamera előtt azonban leblokkolok. Én alapvetően egy cukrász vagyok, két gyerekkel, egy csodálatos feleséggel, hitellel. A cukrászda tulajdonosa (Matyi Dezső, a szerk.) haszonra tesz szert általam, ezzel pontosan tisztában vagyok. Azonban ő számomra egy mecénás, akihez kölcsönös bizalmi viszony fűz, akivel nagyon megtaláltam a közös hangot, és aki a szakember mögött az embert is meglátta bennem. Bármikor, hajnali háromkor is felhívhatom. Nekem ez nagyon fontos. Ő hozott össze például Makány Mártával is, akivel az esküvői könyvön dolgoztunk együtt, az egy igazi jutalomfalat volt számomra. Van szó róla, hogy esetleg saját könyvet is készítenék, ami egy álom lenne, de ez rengeteg munka, nem tudom elképzelni, mikor lenne rá kapacitásom. Rengeteget dolgozom, három telefonom csörög folyamatosan, amíg vonattal felértünk Győrből Budapestre, tizenöt ajánlatot adtam ki. A képességeim és a lehetőségem határain belül szeretnék maradni, meg aztán, feljebbről nagyobbat lehet esni.

A Matias cukrászdában a torták mellett rengeteg hagyományos sütemény is készül az irányításod alatt. Ezt csak kötelező feladatként éled meg, vagy találsz ebben is kihívást?

Nekem személyesen egyértelműen a torta a szerelem, hosszútávon nagyon szívesen fókuszálnék csak erre. De hatalmas forgalmú cukrászda vagyunk, természetesen ezekre is figyelek, és azt hiszem, vidéki viszonylatban itt is sikerült kicsit kitörnöm a keretekből. Meghonosítottuk a mousse alapú süteményeket, de minden hagyományos sütemény is van nálunk, vidéken azért nagyon más a helyzet, mint Budapesten. Vidéki cukrászatnak pláne nehéz érvényesülnie a szakmában, úgyhogy nagyon büszke vagyok rá, hogy Budapesten is rengeteg magán-, és céges megrendelésem van. A cukrászdában pedig fantasztikus csapatom van, akikkel már fél szavakból is megértjük egymást, mindenki tudja, mi a dolga, és hol a helye.

Az ilyen alkalmi tortáknál, amelyeknél a látvány a legmeghatározóbb, mennyire van összhangban a külcsín és a belbecs?

Természetesen nagyon fontos a torta belseje. Tortaállványra szerelek mindent, ez lehetővé teszi, hogy lágyabb krémekkel tudom tölteni. A sütemények sütésénél nem használunk semmilyen porokat, mesterséges anyagokat, színezéket, csak a díszítéshez, illetve a karamellvirágokhoz, de ezt másképp nem is lehet. Kimondottan zselatinfóbiám van, úgyhogy azt kizárólag a mousse süteményeknél használok minimális mennyiségben, mert ott a formák miatt muszáj, egyébként nem, ezért például a süteményeim formája nem is tartja magát napokig, frissen kell őket fogyasztani. Fontos számomra, hogy jó alapanyagokkal tudjunk dolgozni, belga csokoládét használunk, túrót, igazi vaníliarudat, persze amennyit megengedhetünk magunknak vidéki lehetőségeinkhez és a kigazdálkodhatósághoz mérten. Használunk vaníliás cukrot is, álszentség lenne azt állítani, hogy egy 200 forintos süteménybe valódi vaníliát tudok rakni. Az viszont fontos, hogy mindenki megtalálja a pénztárcájának való sütit, a kevésbé tehetős kisnyugdíjas is. Ízekben egyébként a konzervativizmust képviselem, nem használok egzotikus fűszereket, nagyon extrém párosításokat. Felvállalom ezt, akkor is, ha ezzel nem vagyok túl trendi.

 Most minden a helyén van?

Nagyon boldog vagyok, hogy az évtizedes munkám kezdi meghozni a gyümölcsét. Ugyanakkor sokszor félek is, hogy kevés vagyok ehhez.  Januárban kicsit elhatalmasodott az ördögi kör és a stressz. Az Esküvő Kiállításra negyven tortát készítettem, ez másfél hónapig gyakorlatilag reggel 5 órától este 22 óráig tartó munkát jelentett. A tavalyi tortáimat nézegetve, utólag azt gondolom, azok tucat- és kacatáruk voltak, mindent egyszerre akartam megmutatni, azt hiszem, mostanra tisztult le az ízlésem, és forrott ki a tudásom. Most annyira erősen megszállt a kibontakozási vágy és a művészlélek, úgy éreztem, most van az a pillanat, hogy szeretném megmutatni magam. Viszont ez alatt annyira legyengültem fizikailag és mentálisan, hogy pár nagyon kemény hetet tudhatok magam mögött. A feleségemnek, az anyósom süteményeinek, és az engem körülvevő családi szeretetnek köszönhetően végül összeszedtem magam, de azért megijedtem.

Ha jönne most egy jótündér, aki egyetlen kívánságodat teljesítené, mi lenne az?

Egy gyönyörű, vitrinines tortaszalon, egy pazar tortaszentély budoár, amely csak a tortákról szól. Ahol lehetne kóstolni, ahol egy intim különteremben, vagy sarokban ülnék le a párokkal, vagy a megrendelőkkel beszélgetni arról, hogy milyen tortáról álmodnak. Egyszóval, torta, torta, torta.

http://tortaeskaramell.blogspot.com/

Facebook

Az alkalmi torták kb. 1200Ft/szelet árból jönnek ki.

Múzeum + Gasztro játék nyertesek

Ez a kép már nem a csendélet, hanem a holnapi, élő installációnk részlete. Stylist: Szigeti Zsófi



Köszönöm szépen a hozzászólásokat, szuper festményeket mondtatok, csomó olyan van köztük, amelyet nem is ismertem eddig! Igazán csinálhatna valaki ezekből legalább egy virtuális kiállítást, milyen jó lenne együtt látni.


Kisorsoltuk a Szépművészeti Múzeum holnap esti Múzeum + GASZTRO programjára az ÖT nyertest, akit sok szeretettel várunk partnerével a programon. Ha az én előadásomra jöttök, akkor a találkozó az I. emeleten lesz, a német-flamand gyűjtemény bejáratánál 19h órakor, ha a többi programra, azok 18h-22h óra között zajlanak folyamatosan, az egész múzeum területén. Gratulálok:


1. Petrik Rita +1 fő
2. Sergeant +1 fő
3. Csuti Blogja +1 fő
4. Piktorína + 1 fő
5. Király Edit + 1 fő


Kérlek, jelentkezzetek a chiliesvanilia(kukac)gmail.com címen, és már mondom is, mi a teendő. Remélem, holnap találkozunk!

Múzeum Plusz GASZTRO a Szépművészetiben

Nagyon sok szeretettel várok mindenkit, aki szereti összekapcsolni a gasztronómiát a képzőművészettel a Szépművészeti Múzeum“Múzeum Plusz” estéjén, amelynek tematikája ezúttal a “GASZTRO”

Időpont: 2012. Március 8. Csütörtök, 18.00-22.00 óráig

Minden részlet és információ ITT.

Lesz mindenféle jópofaság, tárlatvezetések, zöldségnyomda, Csillagtúra live act és sütifestés Winkler Nórával, asszociációs játék színekkel és ízekkel, stb. Aztán olajjóstoló Giuseppével, Enni Jó lekvárok, ChocoMe csokoládék, fűszerek, Légli Géza borok, stb.

Én 19h órakor tartok egy kis előadást a VIII. flamand teremben, 

találkozási pont: I. emelet, a német-flamand gyűjtemény bejáratánál 

(elég bonyolult a múzeumban tájékozódni, úgyhogy ha jönnétek, javaslom, hogy ezen a megjelölt helyen találkozzunk.)

Az előadásomhoz ihletadónak a képen látható festményt választottam, ez egy 17. századi antwerpeni festő csendélete. És készítettünk hozzá egy –szerintem elég mutatós –kis installációt Szigeti Zsófi stylisttal.

Cékla, kerekrépa, articsóka, alma, sárgarépa, fehér ribizli, újhagyma, vöröshagyma, fokhagyma, naspolya, lilakáposzta, sárgadinnye, kárdi, csipkebpgyó, pöszméte, áfonya, feketeribizli, körte, gomba, háromféle bab, komlóhajtás, bodza, vadkörte, spárga, szilva, szőlő, borsó, cseresznye, mandula, szamóca, sárgabarack, chili, citrom, gesztenye, szegfűszeg, bors, szerecsendió, fahéj, rozmaring, tárkonya, kakukkfű, padlizsán, füge, gránátalma, őszibarack, babérlevél, málna, szeder, mogyoró, mandarin.

Én ezt az 52 alapanyagot találtam. Tessék bogarászni, ha valaki talál a festményen olyat, amit én nem fedeztem fel, és csütörtökön odajön és megmutatja, kap valami kis meglepetést.

+JÁTÉK: A Szépművészeti Múzeum felajánlott tíz darab belépőt az eseményre (5x2 fő részére), ha van kedvetek, kommentben írjátok meg 2012. március 7., szerda 12.00 óráig, hogy melyik a kedvenc gasztronómiai tárgyú festményetek (nem a múzeumból, bárhol, bármi lehet). Szerda estére kisorsoljuk a nyerteseket.

Barnavaj, krumplipüré, Based on Pig

Ezennel itt is szeretném bemutatni a Based on Pig nevű, nemrég megalakult társaságot, akik magukat így definiálják: “Budapest étkezési szokásait kutató csoport”.  Az innovatív és igen ambíciózus csapat munkája még csak nemrégen indult, de máris igen meggyőző. Érdemes megnézni  a sertéshússal, és a tojással kapcsolatos kutatásaikat.

Bemutatkozójuk szerint céljuk, hogy “művészeti kutatási módszerekkel vizsgáljuk a magyar konyhát, különös tekintettel a kortárs Budapest étkezési szokásaira.Milyen történetek, hagyományok, legendák vesznek körül egy-egy ételt, alapanyagot, vagy konyhánkban felhasználásra kerülő élőlényt? Milyen információkat találunk a neten, mivel szembesülünk a piacon? Projektünk azokat a kulturális kereteket térképezi fel, amelyekben az étkezésünkkel kapcsolatos döntések megszületnek. Munkánkat konyhai kísérletekkel egészítjük ki.”

Bevallom, nekem kicsit el kellett mélyednem a munkáikban, találkoznom, beszélgetnem kellett velük, mire pontos képet tudtam magamban kialakítani a tevékenységükről. Most pedig volt szerencsém részt venni az utolsó projektjükben, így már kristálytisztán értem, hogy mit jelent a “művészeti kutatási módszer”.

Abban segítenek, hogy vizualizálják a kutatási eredményeket, aminek segítségével sokkal könnyebben tudjuk magunkban tudatosítani, hogy milyen fontos, hogy a vásárlási döntéseinket, szokásainkat sokkal átgondoltabban és megalapozottabban hozzuk és alakítsuk. Soha nem az a célja egy-egy kutatásnak, hogy megmondja a végén, hogy melyik termék a legjobb (márkákat nem is neveznek meg).

Még hetekkel ezelőtt a vajra esett a választás, mint soron következő kísérleti alanyra, de következnek majd további fontos termékek is. A kísérletek gasztronómiai konzultánsa és séfje egyébként Pesti István, a (jelenleg újranyitását váró) Babel Delicate konyhafőnöke.

Íme a vajkísérleteredménye, a BoP prezentációjában 

(rá kell kattintani, utána már megy magától a prezi)

Készült a tesztfolyamatról NolTv videó is, amelyből kiderült, hogy barnavajjal minden krumplipüré jobbJ

A kísérlet során direkt nem márkákat, inkább vajtípusokat néztünk. Ami számomra a legérdekesebb tanulság volt:

1.     A legdrágább, francia vaj (egyébként Échiré volt, tehát még nem is a vajak vaja, nem egy Beillavaire, vagy Bordier) toronymagasan vitte a pálmát az összes előtt. Egyszerűen egyik közelében sem lehetett emlegetni, annyival volt jobb az összes többinél.

2.     A házi vaj előállítási költsége nagyjából olyan drágára hozta ki a vajat, mint a francia importtermék. Ehhez képest a végeredmény konkrétan ehetetlen volt. A készítés alapjául ugyanis a sima közértes, homogénezett habtejszín volt, ami erre a célra teljes mértékben alkalmatlan. Magyarul: minden jó, ha házilag készítjük, de nagyon nem mindegy, hogy miből.

3.     A teavaj jobb helyen végzett, mint amire számítottan. Sem nem túl jó, sem nem túl rossz, viszont ár-érték arányban jobb, mint némely agyonmarketingelt külföldi import.

4.     Barnavajjal minden jobb.:) A krumplipüré különösen.