Boursin-nel töltött paradicsom

Apropó, szendvicskrémek.
Többek között azért is jó dolog ez a privát gasztroblogolás, mert minden további nélkül megnevezhetek bizonyos élelmiszermárkákat (anélkül, hogy állandóan meg kellene neveznem…). Például nyugodtan elmondhatom, hogy a kedvenc kencém a fokhagymás Boursin sajt. Szeretem a hozzá kapcsolódó gyerekkori, nosztalgikus feelinget, emlékszem, Apukám mindig ezt hozott „Nyugatról” és nagyon különlegességszámba ment. Szeretem a krémes, kicsit morzsás, nagyon fokhagymás, fűszeres ízét, meg még a jellegzetes, harmónikás, fóliás csomagolását is.

A Boursin sajtot Francois Boursin normandiai sajtkészítő készítette először 1957-ben. A fokhagymás zöldfűszeres volt az eredeti (mai napig kimagaslóan ez a legjobb) és ez volt az első ízesített friss sajt, amelyet Franciaországban forgalomba hoztak. 1989 óta multi tulajdonban van. Amikor a francia sajtkészítő először értékesítette a sajtot, kategorizálnia kellett és a szülőfaluja nevét adta: Gournay sajt-nak nevezte. Állítólag minden eredeti dobozon szerepel, hogy „All Natural Gournay Cheese” és ez a garancia, hogy igazi. Hát, a brüsszeli közértemben akkor vagy hamisítják, vagy én vagyok vak, de a dobozon keresem, keresem, de sehol nem találom ezt a feliratot. Nem baj, így is isteni.

Azt is szeretem benne, hogy annyi mindenre lehet használni, már ha az ember eljut odáig, hogy használja valamire és nem fogy el azonnal pirítóson. De nagyon változatosan lehet vele variálni, pl. imádom paradicsomba tölteni, uborkakarikákra halmozni, csak, hogy az ártatlanabbakat említsem. De zseniális pl. csirkemellbe töltve, pici tejszínnel mártásként steak-hez, vagy tésztára. Kifejezetten használható a honlapja, számos jó recept ötlettel – pl. kipróbálnám ezt a lazacos, spenótos tekercset, vagy esetleg a pármai sonkás raviolit.
Azt hiszem szoktam látni otthon is, de emlékeim szerint pofátlanul borsos áron, pedig külföldön egyáltalán nem drága. A Boursin egyike azon kevés gyári élelmiszereknek, amelynek olyan harmonikus az íze, hogy nem próbálom meg házilag előállítani. Ha mégis, akkor érzésem szerint krémsajtot, kis juhtúrót, pici tejszínt, sok zúzott fokhagymát, szerecsendiót és provance-i fűszerkeveréket kevernék ki.

Ja, és esküszöm nem nekik dolgozom:)

Lúdtalp és tőzsdekrach ellen (Váncsától lopva)

Avokádókrém azért nem szerepel a könnyű szendvicskrémekről szóló írásomban, mert hát csak nem írhatok le annyit, hogy vegyünk egy avokádót és trutyizzuk össze némi fokhagymával, citromlével, sóval, borssal, pont.

Pedig a különböző kencék közül az egyik legfinomabb és leggyorsabb. Néhány éve már otthon is beszerezhető ez a különleges zöldség (ami gyümölcs), bár minőségi problémák azért még felmerülnek, ahogy elnézem. Az avokádónak két negatív tulajdonsága van: 1. nem lehet spontán használni, mivel a legritkábban sikerül pont megfelelő érettségűt beszerezni, tehát tervezős kaja, 2. „az alultápláltak csodaszere” ( Az egyik róla szóló cikkben találtam ezt a jelzőt. Elég szörnyen hangzik). Ezen kívül viszont csak kiváló tulajdonságai vannak: rengeteg vitamint és tápanyagot tartalmaz, jó hatással van a szív- és érrendszeri problémákra, koleszterinszint csökkentő, tehát enni kell, annak ellenére, hogy magas a szénhidrát- és zsírtartalma. Ja, és a bőrrel tényleg csodát tesz, ha avokádót készítek, mindig ellopok belőle egy kicsit arcpakolásnak (utóbbi műveletet szigorúan csendes magányban ajánlom lebonyolítani).

A legismertebb avokádókrém a mexikói guacamole, amiről már régebben írtam, és amely kapcsán egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne ajánljam ismét Váncsa írását. Így kezdődik:
„Alapvető jelentőségű táplálék, részint a szegény mexikóiak, részint az egészségmániás és gazdag európaiak fogyasztják; állítólag csökkenti a koleszterinszintet, regenerálja az érfalakat, elmulasztja a szürke hályogot, a lúdtalpat és az impotenciát, továbbá a tőzsdekrach, az autóbaleset és az adóhivatal ellen is védelmet nyújt” Tessék tovább olvasni itt, érdemes!

Avokádónál, két dologra kell figyelni: 1. legyen teljesen érett, puha, krémes, különben teljesen élvezhetetlen (ha kőkemény, papírzacskóban egy banán társaságában 1-2 nap alatt megpuhul), 2. Mivel egy perc alatt bebarnul, nem lehet előre elkészíteni, csak utolsó percben. Még akkor is ha citromlevezzük.

Ja, avokádókrém: vegyünk egy avokádót és trutyizzuk össze némi fokhagymával, citromlével, sóval, borssal (opcionálisan mehet bele pici tejföl, esetleg hagyma, chili, friss koriander)

Egy kis kitérő..

Pedig annyira készültem, hogy majd mindenféle izgi gasztronómiai beszámolókkal térek vissza. Hogy alaposan beszámolok az igazi, eredeti, Valencia-ból származó (csirke-, nyúlhúsból és kétféle babbal készülő) paella-ról, meg megkóstolom a soha nem hallott, helyi, speciális mandulatejből (tigernut /Erdmandel/chufas magyarul?) fahéjjal és citromlével készülő jéghideg üdítőt, a horchata-t. Aztán a gasztronómiai kalandozásokat ez alkalommal elsodorták az Élet más eseményei…

Don Quijote vidékén jártam, fantasztikus spanyol-finn fúziós esküvőn, három napig gyakorlatilag non-stop buli, tánc, reggel 8-ig. Evésre szinte alig maradt idő, akkor is csak maximum a délben sorra kerülő reggelire, amely funkcionálisan a gyomorbélelő szerepet töltötte be, meg az este 11-kor kezdődő tapas vacsikra herkenytűkkel, isteni serrano sonkákkal, és jó pár kancsó sangria-val. A valencia-i piacon azért legalább sikerült beszereznem egy darab helyi juhsajtot, manchego-t és hozzá membrillo-t (birsalmasajt), amelyet egymás társaságában fogyasztanak. Gasztroélménybeszámoló így elmarad, inspiráció azért jött, hatása várható.

Ezeregyéjszakás csemege –töltött sárgabarack

A közel-keleti konyhában tényleg az az egyik legklasszabb dolog, hogy szinte mindig van itthon néhány olyan hozzávaló, amelyből gyorsan lehet valamit varázsolni. Múltkor például amikor a kisir-rel kísérleteztem, akkor lett még ez az édesség, amit nagyon gyakran készítek. Persze, ilyenkor nyáron annyi finom és gyönyörű gyümölcs van, hogy ki kell használni, és azokkal kell bűvészkedni, de előfordul, hogy éppen nincs otthon semmi, ilyenkor ez egy szuper mentő desszert. Aszalt sárgabarack kell hozzá, krémes tejföl, vagy mascarpone (én itt sűrű görög joghurtot használok) és valamilyen mag. Leginkább pisztácia, de pirított szezámmaggal is nagyon finom. Emlékeim szerint valamelyik Nigella könyvben is van ilyen recept, de ez megint egy olyan, amely gyakorlatilag minden közel-keleti konyhával foglalkozó szakácskönyvben szerepel.

Recept

Hozzávalók (2 személyre)

20dkg jó minőségű aszalt sárgabarack
6 dkg cukor
fél citrom leve
1 pohár sűrű tejföl, vagy joghurt
egy marék durvára vágott natúr pisztácia (vagy pirított szezámmag)

A sárgabarackot egy tálba tesszük és annyi hideg vizet öntünk rá, hogy ellepje. Lefedjük 12 órára (vagy egy éjszakára) így hagyjuk. Leöntjük róla a vizet. Egy lábosban 3dl vizet összekeverünk a cukorral, a citromlével, beletesszük a barackokat és forrás után alacsony lángon lefedve kb. 15 percig főzzük. Ekkor levesszük a fedőt, kivesszük a barackokat és magas lángon sziruposra sűrítjük a levet. Kihűtjük. A barackokat megtöltjük egy-egy kk pici cukorral és citromlével kikevert tejföllel, vagy joghurttal (vagy mascarpone-val), elrendezzük egy tálon, meglocsoljuk a sziruppal és megszórjuk a pisztáciával (vagy szezámmaggal). Behűtve tálaljuk.

Recept: Desserts des mille et une nuits

Parmezános padlizsántócsni fejlesztés alatt

Padlizsán bármikor, bármennyi, imádom. Szinte mindig van itthon, és hetente biztosan többször kerül asztalra. Legtöbbször egyszerűen megsütöm (felkarikázom és alufóliával bélelt tepsiben olívaolajjal megkenve, só, bors, oregánó rá, 200C-on 15 perc, kész is az isteni vacsora. Mostanában rákattantam arra, hogy a sült padlizsánt meglocsolom tahinivel és fokhagymával kikevert joghurttal –a világ legjobb dresszingje –valahogy így.
Ezt a tócsnit most először próbáltam ki, nem vagyok még 100%-osan meggyőzve, az állagával gondom van –túl krémes –lehet, hogy liszt helyett friss kenyérmorzsa sokat dobna rajta. A könyvből, amiből a recept van, már több mindent próbáltam és eddig majdnem mindenen alakítani kellett, úgyhogy marad ötletadónak. Pedig egyébként jó kis (fú, iszonyú méretű) receptgyűjtemény.

Úgyhogy recept most nincs, ez az ami történt (hátha valakinek van kedve kísérletezgetni): két kicsi padlizsánt meghámoztam, felkockáztam, forrásban lévő vízben 10 perc alatt puhára főztem. Szűrőben jól lecsöpögtettem, kinyomkodtam. Összenyomkodtam, összekevertem egy tojással, sok reszelt parmezánnal, egy gerezd összenyomott fokhagymával, friss petrezselyemmel, sóval, borssal és annyi liszttel, hogy összeálljon. Kevés olajon aranybarnára sütöttem. Receptet később apdételem.

Régebbi padlizsánjaim:

Sült padlizsán joghurttal és tahini-vel

Zaalouk -marokkói padlizsánsaláta

Csőben sült padlizsán

Dupla cukkinis tengeri halfilé

Cápaharcsa. (Ha minden igaz –és egyszer régebben páran megerősítették az a pangasius magyarul). Csak ez a cápaharcsa gasztronómiai kontextusban szerintem enyhén horrorisztikusan hangzik, úgyhogy maradjunk a tengeri halfilénél. Imádom a halat, de ellentétben a top minőségű, legfrissebb, tengerparti friss halakkal, amelyeknek kis fokhagymán és olívaolajon kívül sok minden másra nincs is nagyon szükségük, az átlagos minőségű szupermarketes halfilék esetében gyakran szerintem az a veszély, hogy a végeredmény agyonfőzött, vizes, íztelen valami. Ezeknek kicsit több segítségre van szükségük, hogy igazán élvezetesek legyenek.

Ehhez az ételhez onnan jött az inspiráció, hogy valami szakirodalomban (sajnos arra sem emlékszem, hogy magyar, vagy nem magyar) olvastam mostanában, hogy egy híres séf egyik legíresebb étele egy halétel, amelyben a halszeletre zellerpürét ken és beborítja zellerszeletekkel. Zseniális. Mivel vizuális típus vagyok, azonnal megjelent előttem, hogy milyen gyönyörű lehet, ahogy a halat pikkelyszerűen beborítják a szárzeller félholdjai..A hűtőben hetek óta lapuló maradék cukkini pedig már nagyon várakozott, hogy történjen már végre vele valami. Ezt kreáltam és úgy tűnik, sikere volt. A cukkini egyik részéből gyakorlatilag egy mandulás cukkini pesto-t gyártottam, azt kentem rá a halra és a másik részét pedig vékonyan felszeleteltem és beborítottam vele az egészet. Hagymás, petrezselymes paradicsomsalátával tálaltam.

Recept

Hozzávalók (2 személyre)

Két 15dkg-os halfilé
Egy közepes cukkini ¾ része
Olívaolaj, só, bors

A cukkini pesto-hoz:
Negyed (kb. 5dkg) cukkini, felkockázva)
2 púpos ek petrezselyem
egy marék (kb 15 szem) mandula
2 púpos ek reszelt parmezán
1 gerezd fokhagyma, aprítva
2 ek olívaolaj
só, bors

A sütőt előmelegítem 180C-ra.
Elkészítem a cukkini pesto-t: az aprítógépbe teszem a kis kockákra vágott nyers cukkinit, a petrezselymet, a mandulát, parmezánt, fokhagymát és az olívaolajat. Pürésítem (darabosabb lesz, mint egy hagyományos pesto). Sózom, borsozom. A halszeletet bedörzsölöm pici olívaolajjal, sóval, borssal és megkenem a cukkini pesto-val. A cukkini másik részét vékony karikákra szeletelem (vagy félholdakra) és szép sorban kirakom vele a halat. Meglocsolom olívaolajjal. Alufóliával bélelt tepsibe teszem a filéket. (Ha esetleg van otthon friss zöldfűszer –bazsalikom, oregano –pár marékkal a hal alá teszek). 20 percig sütöm. Salátával, vagy parmezános krumplipürével tálalom.

Rote Grütze – piros gyümölcspuding vaníliaöntettel

Fel a kezekkel – ki az aki, ha megkérdezik, hogy melyik a kedvenc konyhája, a németet említi első helyen? Most őszintén. (Hímneműnek lenni és csülköt mondani nem ér..)
Méretes húsok, csülkök, wurstok, káposzták, gombócok…rusztikus, télies, férfias ízvilág. Bevallom, nem túl gyakran jut eszembe, hogy hú, de nagyon főznék, vagy ennék valami jó kis „németeset” (na jó, kivéve mondjuk egy német karácsonyi piacon, ahol gyomorkorgatóan száll a frissen sült kolbászok: ”Bratwurst” és az isteni hagymás krumpli: ”Bratkartoffel” illata..) Na de nyáron?

Németországban egyébként alapvetően szerintem igen jókat lehet enni! Az életszínvonal által elkényeztetett, jómódú vendégeknek nemigen lehet akármit felszolgálni, olyan magas az igényszint (és a verseny), hogy az éttermekben nagyon korrekt, jó minőségű fogásokat, nagy adagokat szolgálnak fel, legyen szó különleges salátatálról, hagyományos húsos ételről, halról, vagy akár finom édességről. És finom édességeik azért vannak.

Ez a Rote Grütze például nekem azt hiszem mindenképpen az örökös desszert Top Ten-ben szerepel. Rote= piros, Grütze=kása. Eredetileg észak-német specialitás, mára az egyik legjellegzetesebb német desszert. Régen a szegények eledelének számított, mivel piros gyümölcs rengeteg akadt – az eredeti recept egyes források szerint kizárólag málnából és ribizliből, mások szerint még meggyből is állt. Ma a legtöbb háztartásban úgy működik, hogy ami éppen található, azt tesznek bele. Nyáron ez az egyik legistenibb, legpraktikusabb édesség és szerintem mindig hatalmas sikere van. Egyrészt előre el lehet készíteni, akár napokig eláll a hűtőben, másrészt szezonban fel lehet használni az összes maradék, már nem 100%-os cseresznyét, epret, ráadásul gyorsan elkészül. Részemről annyira szeretem, hogy télen még fagyasztott gyümölcsből is szoktam csinálni, persze frissből még finomabb. Sőt, még a kész dobozost is szeretem, amit Németországban a közértben lehet kapni (a joghurtos pultnál). Piros gyümölcsök összefőzve, keményítővel besűrítve, tehát egy puding állagú piros kása a végeredmény, amelyet vaníliafagyival, tejszínnel, vaníliaöntettel, vagy egyszerűen tejjel tálalnak. Lehet csak sárga, vagy zöld gyümölcsökből is készíteni. A hagyományos tálalási módon kívül ráadásul nagyon változatosan lehet felhasználni, pl. fagyira forró öntetként, vagy palacsintába, gofrira, stb.
Ja, ha mondjuk édesítővel csináljuk és vaníliaöntet nélkül, akkor egész light-os (lenne). Ha nem, akkor nem.

Recept

Hozzávalók (4 személyre)

1kg piros gyümölcs szezon szerint
(vegyesen pl. cseresznye, meggy, málna, eper, ribizli)
10dkg cukor
4 dkg étkezési keményítő
1 fahéjrúd
5 szegfűszeg
nagy darab citromhéj
3 dl víz (esetleg meggylé)

A gyümölcsöket előkészítjük: cseresznyét, meggyet kimagozzuk, többit megtisztítjuk, ha nagyobb szemű epret is használunk, azt nagyobb darabokra vágjuk. Lábosba tesszük az összes gyümölcsöt, felöntjük 3dl vízzel, (vagy gyümölcslével), hozzáadjuk a cukrot, citromhéjat, a fahéjat és a szegfűszeget. Közepes lángon puhára főzzük, hogy a gyümölcsök egy része kicsit szétfőjjön, de maradjanak egész darabok is –kb. 5-10 perc gyümölcsöktől függően. A keményítőt néhány evőkanál vízzel teljesen csomómentesre keverjük és hozzáadjuk a gyümölcsökhöz. Belekeverjük, egy-két percig főzzük, amíg besűrűsödik. Hűlés közben még sűrűsödik, úgyhogy ne sűrítsük túl. Melegen és hidegen is kínálhatjuk.

A vaníliaöntethez 1dl tejszínt és 1 dl tejet felmelegítünk egy fél vaníliarúd kikapart magjaival és egy csipet sóval. Két tojássárgáját kikavarunk 4dkg cukorral, lassan ráöntjük a meleg tejszínt, simára keverjük, visszaöntjük a lábasba és folyamatos keverés mellett addig főzzük, amíg besűrűsödik.

Kapros citromleves friss paradicsommal

A leves ötletadó szakácskönyvében a recept „litván citromlevesként” szerepel. Nahát, a litván konyhát egy picit sem ismerem, ellenben egy gyors internetes kutakodás alapján meg kell állapítanom, hogy ez a leves valószínűleg pont annyira lehet litván, mint amennyire mondjuk albán. Ha esetleg akad valaki a kedves olvasók között, aki netán litván lenne, vagy ismeri a litván gasztronómiát, szeretettel fogadok minden autentikus tájékoztatást, hogy esznek-e Litvániában ilyen levest. És ígérem, a következő három mondatban többet nem írom le azt, hogy litván.

Mindenesetre, most a 32 fokos hőségben kicsit hitelesebb volt ilyen hűsítő, savanykás levest készíteni, mint pár hete a szinte télies klímában, amikor kedves megkeresésükre boldogan igent mondva, a Nők Lapja Cafe oldalára írt cikkhez készítettem el néhányat. A zöldbableveshez a sárga zöldbabot egyébként otthonról importáltam (mert itt nincs) és a Malév Nagycsarnok-Brüsszel között közlekedő zöldbabszállító charterjáratával érkezett.

Recept

Hozzávalók (2 adag)

6 dl húsleves
3 púpos ek tejföl
fél citrom héja
2-3 tk citromlé (vagy ízlés szerint)
1 tojássárgája
1 tk étkezési keményítő
2-3 ek friss kapor, felaprítva
1 nagy paradicsom, magozva, apró kockákra vágva


A húslevest felforralom, egy percig gyöngyöztetem és leveszem a tűzről. Egy tálkában kézi habverővel simára keverem a tejfölt, a tojássárgáját és a keményítőt. Hozzámerek a levesből, csomómentesre keverem és visszaöntöm a levesbe. Alacsony tűzön, lassan épphogy összerottyantom. Ismét leveszem a tűzről, ekkor keverem bele a citromhéjat, citromlevet, a kaprot és a kockázott paradicsomot. Ha szükséges, még sózom, borsozom. A citromlé mennyisége ízléstől és a tejföl típusától is függ, a leves kellemesen savanykás de ne maró legyen. Langyosan a legfinomabb.

Ötletadó: Mark Bittman, The best recipes of the world, Lithuanian lemon soup

Kisir – török csípős, paradicsomos bulgur saláta

Egyik nagy nyári kedvenc nálam is a tabbouleh, egyetértek Rolller-rel, szintén kegyetlen mennyiségeket el bírok belőle pusztítani. Hasonlóan készítem, annyi különbséggel, hogy imádom a petrezselymet is, úgyhogy nálam rengeteg kerül bele, meg menta és koriander is (utóbbi azt hiszem nem annyira autentikus).
A kisir a libanoni tabbouleh török változata és alapvetően két dologban különbözik: 1. sokkal kevesebb petrezselyem van benne ( az igazi libanoni tulajdonképpen egy hatalmas adag petrezselyem, a többi csak kiegészítő), 2. paradicsompürét tesznek hozzá, amitől piros színe lesz és chilipaprikát, így az íze is kicsit más és csípős. Eszméletlen finom, jó kis nyári party kaja. Ezt is a közel-keleti tanfolyamon tanultam, ill. kicsit alakítgattam a receptet saját ízlésem szerint. A közel-keleti konyhát azért is szeretem többek között, mert általában mindig vannak hozzá itthon hozzávalók, tehát akár spontán, különösebb rákészülés és cécó nélkül össze lehet ütni mindenféle finomságot. A tanfolyam highlight-ja egyébként egy életveszélyesen fenomenális desszert volt, amire majd hamarosan visszatérek.

Recept

Hozzávalók (2 személyre)

5dkg bulgur­­*
1 dl forró víz
4 szál újhagyma, karikákra vágva
1 kis friss chilipaprika, aprítva
fél csokor petrezselyem, aprítva
friss menta aprítva
2 púpos tk paradicsompüré
2-3 ek olívaolaj
fél citrom leve
só, bors
opcionális: egész apróra kockázott, hámozott, magozott paradicsom

*előfőzött, szárított, hántolatlan búzatöret, bioboltokban kapható


A bulgurt egy tálba teszem és leöntöm a felforralt vízzel. Lefedem és 20 percig hagyom állni, amíg megpuhul. Közben vékony karikákra vágom az újhagymát, zöldjével együtt. Felaprítom a petrezselymet és mentát, kifacsarom a citrom levét. A megpuhult bulgur-hoz hozzákeverem a paradicsompürét, a citromlevet, olívaolajat, chilipaprikát (ha nincs friss, szárított, vagy cayenne bors is használható), átkeverem, hozzáadom az újhagymát és a zöldfűszereket. Ízlés szerint sózom, borsozom. Néhány óra a hűtőben nem árt neki. Hagyományosan salátalevelekben tálalják.

Keralai zöldséges csirke

Avagy költözés után I. Túléltem, minden a helyén, egészen fájdalommentes volt, le a kalappal 4+4 csodapali előtt, akik nyüzsögtek és cipeltek és fúrtak és faragtak, továbbá a belga matáv előtt, amelynek köszönhetően egyetlen napot sem töltöttem telefonvonal és internet kapcsolat nélkül, úgy tűnik, mégiscsak van mit tanulnunk a nyugattól..
Első este az új helyen, még nagyrészt dobozok és csomagolós újságpapírhegyek között úgy éreztem, hogy azonnal fel kell avatnom a konyhámat, főzésileg persze..úgyhogy körülnéztem, hogy miből gazdálkodok, mind hűtőszekrény tartalmát tekintve, mind a rendelkezésre álló, már kicsomagolt edények terén. Közben már régóta járt a fejemben egy recept, amit az egyik kedvenc indiai szakácskönyvemben olvastam, (ahol egyébként az igen frappáns „Chicken stew” címet viselte –de alá van írva, hogy Kerala, azt nem én találtam ki), amely persze még valamelyik doboz mélyén lapult, úgyhogy kb. emlékezetből főztem, csak sokkal több fűszerrel, egész jól rekonstruálva, mínusz krumpli, mínusz currylevél, ami egész véletlenül így költözés táján nem akadt a háztartásban..

Recept

Hozzávalók (2 személyre)

30dkg csirkemell
1 közepes sárgarépa, vékonyra karikázva
15 dkg zöldborsó
2dl kókusztej
1 hagyma, apróra vágva
2 gerezd fokhagyma, apróra vágva
hüvelykujjnyi friss gyömbér, apróra vágva
1 friss zöld chilipaprika, apróra vágva
2 babérlevél
1 fahéjrúd
5 kardamommag, kissé megtörve
5 szegfűszeg
2kk mustármag
1tk kurkuma
1tk garam masala
só, bors
olaj

A csirkemellet falatnyi kockákra szeletelem. Az olajat felforrósítom, beledobom a hagymát, fokhagymát, gyömbért, chilit és illatosra, üvegesre párolom. Beleteszem az összes fűszert a garam masala kivételével és a hagymás keverékkel pirítom néhány percig. Rádobom a csirkét és kifehérítem. Felöntöm a kókusztejjel és 1dl vízzel, beleteszem a sárgarépakarikákat, sózom, borsozom és lefedve kb. 15 percig főzöm közepes lángon, amíg a répa megpuhul (de nem fő szét.) Ha friss zöldborsót használok, azt is már az elején hozzáteszem, ha mélyhűtöttet, azt csak a legvégén az utolsó öt percre. Végül öt percig nagy lángon fedő nélkül főzöm, hogy a mártás besűrűsödjön. A garam masala-t csak a legvégén keverem hozzá. Rizzsel, vagy naan-nal kínálom.

Költözés előtt II. – Lazacos nizzai saláta

A helyzet fokozódik. Ma maradék ebéd volt, mindenféléből volt még egy kevés a hűtőben. Mélyhűtőből egy magányosra csomagolt lazacszelet előkerült, de mivel önmagában kicsike lett volna, lett hozzá egy kis ez-meg az és egy majdnem nizzai salátához közelítő, bár annál kicsit több jött össze hirtelenjében. A klasszikus nizzai salátában tonhal, ceruzabab, paradicsom, főtt tojás, szardella, olajbogyó, esetleg krumpli lenne, úgyhogy majdnem stimmel, mínusz szardella és krumpli, plussz egy kis sült spárga. Ugyanaz a sült fokhagymás vinegraitte volt az öntet, mint itt. Szerintem ez egy kiváló vendégváró, vagy party kaja, mivel csak ki lehet mindent tenni egy hatalmas tálra, öntet külön és mindenki azt és annyit szed, amit akar. Fel is veszem repertoárba.
A lazac és a spárga egyszerre sült a sütőben a fokhagymával együtt, közben főtt a zöldbab és a tojás, úgyhogy összességében előkészítéssel együtt fél óra alatt megvolt.

Recept

Hozzávalók (1 személyre)

10 dkg lazac
5dkg francia zöldbab
5 dkg spárga
2 paradicsom (vagy egy marék koktélparadicsom)
1 keménytojás
marék fekete olajbogyó
vegyes zöldsaláta
só, bors
olívaolaj
sült fokhagymás vinaigrette

A sütőt előmelegítem 220C-ra.
A lazacot egy kis tepsibe teszem, meglocsolom olívaolajjal, sózom, borsozom, ha van nyitva (nálam volt) aláöntök egy kis fehérbort. Alufóliával letakarom. A spárgát megpucolom, nagyobb darabokra vágom, összeforgatom olívaolajjal, sóval, borssal, a tetejét meglocsolom egy tk-nyi olvasztott vajjal elkevert leheletnyi barna cukorral. Mellédobok 2-3 gerezd fokhagymát héjával együtt. A két tepsit egyszerre beteszem a sütőbe és 20 percig sütöm.
Közben sós vízben puhára, de roppanósra főzöm a megtisztított ceruzababot és megfőzöm a tojást.Egy nagy tányér alját kibélelem vegyes zöldsalátával. Erre külön halmokban körbeteszem a sült spárgát, a zöldbabot, a paradicsomot, a cikkekre vágott kemény tojást, az olajbogyót. Közepére halmozom a darabokra szedett lazacot és leöntöm az egészet a sült fokhagymás vinaigrette-el (olívaolaj, balzsamecet, mustár, sült fokhagyma szétnyomkodva, só, bors

Költözés előtt I.

Mit csinál az ember, ha háromévnyi Életet kell bedobozolnia három nap alatt? Retek carpaccio-t. Azt hiszem, holnap zöldborsó-carpaccio lesz a hangulatnak megfelelő. De legalábbis mindenképpen valami olyan, nagyon értelmetlen, mély koncentrációt igénylő feladat, ami teljes mértékben eltereli a figyelmet az egyre inkább eluralkodó pánikhangulaton...

Lenne még ám sok jó ötletem, sajnos nem voltak itthon például megfelelő hozzávalók, hogy elkezdjek curry pasztát gyártani házilag, de esetleg a vietnámi tavaszi tekercs gyártása is szóba jöhetne. Vagy nudli.

Mindenesetre a steak isteni volt, rájöttem, hogy úgy lehet olyan szép kerek éttermi formájúra gyártani, ha fóliában vágódeszkán görgetem és hűtőben hagyom ilyenre dermedni. 4 percesen szeretem.

A retekre egyébként olívaolajat csöpögtettem, maradék gorgonzolát morzsoltam, meg került még egy marék rukkola. Őszintén szólva fenséges ebéd volt. Egyébként csak a szomszéd házig költözöm.