Nekedterem.hu - házhoz jön a piac

(Spenótkrémleves csicseriborsóval és halloumi sajttal. Styling: Szigeti Zsófi, a tavaszi Szuflé magazinban volt a recept)

Először a testvéreméktől hallottam a NekedTerem dobozról, ők lelkesen mesélték, hogy amióta házhoz érkezik nekik a meglepetés zöldséges doboz, azóta sokkal többet, és sokkal kreatívabban főznek, és nagyon élvezik, hogy mindig kitalálják, mi minden készüljön az adott hét zöldségeiből. Évekkel ezelőtt még csak a külföldi oldalakon láttam ilyet, és mindig úgy gondoltam, hogy bizonyos típusú élethelyzetekben zseniális lehet, ha hetente egyszer házhoz jön a piac. Nekem kimondottan tetszik, hogy a a dobozban mindig más van, és abból főz az ember, ami éppen van. Aztán megjelent a Nekedterem.hu, és egyre több felől érkeztek felőlük jó hírek. A heti doboz 4500 Ft-ba kerül, ez az 1-3 személyes doboz, ami két személyre, vagy egy kisgyerekes családnak ideális.

Szerintem leginkább olyanoknak szuper ez a szolgáltatás, akik: rendszeresen, napi szinten főznek, nem bánják, ha más vásárol/válogat helyettük, cserébe viszont csomó időt spórolnak, és még cipelni sem kell a több kilónyi zöldség-gyümölcsöt. A héten kaptam tőlük egy dobozt kipróbálásra, kíváncsi voltam, megéri-e – minden szempontból-, és hogy szeretném-e. Az általános benyomásom: szuper. A zöldségek, gyümölcsök gyönyörűek voltak és kiváló minőségűek. Lehet, hogy ha piacon maga veszi meg az ember, akkor valamivel olcsóbban kijön ugyanez a mennyiségű áru, de a dobozhoz pontos árlista érkezik az adott heti zöldségekről, így látjuk, hogy mennyiért és mit kapunk. Semmi elszállt ár nincs benne. Én amúgy is imádom az improvizációs főzést, amikor abból kell gazdálkodni, ami van, úgyhogy ezt a részét élveztem a legjobban. A dobozt mindig szerda éjfélig kell megrendelni, és pénteken szállítják ki.

Ebből a heti dobozból 12 (!) (jellemzően 2-3 adagos)ételt főztem/fogok főzni (úgy, hogy még simán marad nyersen fogyasztható zöldség/gyümölcs is). A doboz mindig pénteken érkezik, tehát ügyes logisztikával hétvégén akár sok mindent előre is elő lehet készíteni a hétre. Az egész biztos, hogy így sokkal egészségesebben lehet étkezni, mert eleve több zöldség-gyümölcsöt fogyaszt így az ember. Nem árt persze egy jól felszerelt alapkamra (megpróbálom majd összeírni, hogy egy ilyen műfajhoz milyen különlegesebb kiegészítőket érdemes otthon tartani, illetve, hogy melyik szerintem az az egy-két könyv, amelyből nagyon gyorsan ihletet lehet meríteni)

További bejegyzések »

Sok kicsi 2012. Felajánlásom: 8-10 fős török reggeli

(Fotó: Kövesdi Réka)

November eleje van, tehát a már megszokott módon ismét, immár negyedik alkalommal meghirdetjük a karácsonyi Sok Kicsi akciót. Eddig minden évben 2-3 millió Ft körüli összeget sikerült gyűjtenünk egy-egy, gyerekek élelmiszerellátásával foglalkozó szervezet számára, tavaly például 2,5 milló Forintot a Menedékház Egyesület javára. Az idei kedvezményezett az Age of Hope alapítvány lesz.

Az akció a következő módon zajlik: a felvezető szakaszban, azaz most, november 16-30. között megismerhetővé válnak a nyeremények: a Sok kicsi oldalán minden nap egy blogger és egy cég (étterem, főzőiskola, stb.) felajánlása olvasható (nem akármilyenek!), részletes leírással, ezek összesítve a Nyeremények menüpontban lesznek áttekinthetőek. A támogatások felajánlása és a sorsjegyek kiválasztása december 1-től december 14-ig történik a Nyereményjáték menüpontban leírtak szerint. A sorsolásra pedig december 21-én kerül sor.

Az idei  felajánlásom:

Egy 8-10 személyes, isztambuli hangulatú, török reggeli, amelyet egy ilyen létszámú társaságnak, vagy családnak szeretnék majd adni. A Türkíz rendezvényt nem tudom kicsiben reprodukálni, de egy kis gasztronómiai ízelítőt szívesen adok belőle. A helyszínt még később pontosítjuk, az időpontot pedig természetesen a nyertessel egyeztetjük.

Minden további információ a Sok Kicsi honlapján.

Marcus Aremo –a finn séf, aki lemondott a Michelin-csillagról

Marcus Aremo többek között annak a George étteremnek az egykori  séfje, amely Helsinki-ben a a második Michelin-csillagos étterem lett a kilencvenes években. Finnországban az egyik legismertebb és a szakma által legelismertebb gasztronómiai szakember. Nyers, karcos és őszinte, mondataiból süt, hogy mások véleményére nem ad, felesleges körök és jópofizás nincs. vállalja a saját elveit és döntéseit, akkor is, ha azok eltérnek a megszokottól és az elvárásoktól.

Marcus-szal egy véletlen folytán hozott össze a sors –Fiskars Village-ből, a Warhus étterem vendégeként indultam volna éppen vonattal Helsinkibe, amikor vendéglátóim mosolyogva megkérdezték, hogy mit szólnék hozzá, ha egy ex-Michelin-csillagos séf vinne Helsinkibe autóval (Fiskars Village-ben van egy apró főzősikolája, ide hozott felszereléseket és alapanyagokat a következő tanfolyamához). A helyzet magánjellegére való tekintettel nem azzal a szándékkal ültem be mellé, hogy interjút készítsek, de két óra alatt annyi minden érdekeset mesélt, hogy megkértem, hogy megírhassam a beszélgetés legizgalmasabb részeit, különös tekintettel a visszaadott Michelin-csillagra.  

- Félreértés ne essék, egyáltalán nem szidni akarom a Michelin-csillagot, vagy leszólni, továbbra is ez a legrangosabb éttermi elismerés, és minden séf erről álmodik –kezdi a mesélést Marcus. Egy régi teherautó anyósülésén ülök mellette, Helsinki felé haladunk.

- Valószínűleg egyszerűen csak kiöregedtem belőle, és belefásultam. Fiatalként én is borzasztóan élveztem –az valami egészen elképesztően jó érzés, amikor az étteremben minden egyes ember egy célért dolgozik, és csillogó tekintettel azon van, hogy tökéletes ételeket állítson elő. Igazi adrenalinbomba, eszméletlenül felpörget. Ugyanakkor nincs annál nagyobb monotonitás és futószalag, mint egy Michelin-csillagos konyha. A kreatív folyamat, az ételek kitalálása és megalkotása kb. a munka 10%-a. Utána jön a gyár: hónapokon át minden egyes nap pontosan ugyanolyan minőségűre kell elkészíteni mindent: egyforma íz, egyforma forma, egyforma milliméter nagyságúra szeletelt sárgarépakocka, egyformán selymes állagú mártások –ez a rész már egy millió rész-elemből álló kreatív rendszer professzionális menedzsmentje és üzemeltetése. Nekem ez 15 évig megvolt, imádtam, aztán egyszerűen meguntam.

Aztán ott van a finanszírozás kérdése, amivel szerintem sokan nincsenek is tisztában: egy fine dining étterem üzemeltetése hihetetlen magas költségekkel jár: a helyszín, a bér- és alapanyagköltségek jóval meghaladják egy átlagos vendéglő költségeit. Egy Michelin-csillagos étteremből önmagában soha nem lehet nagy profitra szert tenni. Nem véletlen, hogy előbb-utóbb mindenki nyit egy tömegigényeket kielégítő testvér-bisztrót, szakácskönyvet ad ki, televíziós műsorokban szerepel, termékhez adja a nevét –pénzt csak az ezekből összeálló teljes csomagból lehet termelni

Visszatérve a kulináris aspektusra –folytatja a gondolatsort – én magába a modern magas konyhaművészetbe is beleuntam picit –nem azt mondom, hogy maga a műfaj, vagy a konkrét etelek unalmasak lennének, de azért világszerte többé-kevésbé egyformák a keretek. Ha beül az ember egy luxusétterembe, akkor azért nagyjából tudja, hogy mi vár rá. Az egészből pedig hiányzik számomra az emberi tényező, a mögötte lévő lélek –de lehet, hogy csak korral jár, hogy ezt kezdtem el hiányolni.

 Számomra emberileg rendkívül frusztráló volt, amikor a Michelin-csillagos éttermembe a vendégek tényleg csak és kizárólag magáért a csillagért jöttek, és semmi másért, teljesen érdektelen volt számukra, hogy ki főz és miért. Ráadásul egy csillagos étterembe mindig igen magas elvárásokkal érkezik mindenki, rendkívül kritikusan, és nem bocsájtják meg a legapróbb hibát sem. Pedig ezt a gépezetet is emberek viszik, akik néha fáradtak, problémájuk van, és hibáznak.

Mi –néhány séfkollégámmal, leginkább Hans Välimäki-val (a kétcsillagos Chez Dominique séfje, a szerk.) – az első generáció voltunk Finnországban, akik megtanultuk, hogy a Michelin-csillag hogy működik. 15 évig voltam benne, tehát az ellenőröket is pontosan ismertük, tudtuk, hogy kik. Csak néhány évente mennek vissza ugyanarra a helyre, de hát annyira figyeljük őket, emlékszünk rájuk, hogy kivétel nélkül mindig felismertük őket. Ma már egyébként sokkal könnyebb (Finnországban jelenleg egy kétcsillagos és négy egycsillagos étterem van, a szerk.), az összes új csillagos és fine dining szakács nálunk kezdett, jöttek hozzánk tanulni, aztán sejtosztódással nyíltak az újabb és újabb jó helyek. A Michelin-kalauz pedig mindig tőlem kérdezi meg, hogy kik a jók, és mit kell egy-egy évben megnézni, ez másutt is ugyanígy működik.

Ma már egész más típusú konyha inspirál- egyszerű, rusztikusabb dolgokat szeretek készíteni, jó húsokat sütni, ilyesmit. Most éppen egy nagy luxushotel séftanácsadójaként dolgozom, és ha megint lesz annyi pénzem, hogy kompromisszmok nélkül tudjak vendéglőt nyitni, akkor házias helyet nyitnék.

Nagyon álszentségnek tartom az egész organikus és helyi alapanyagok körüli hisztériát is, ezekből ugyanis mindig csak annyi lesz, amennyit a legjobbak engedhetnek meg maguknak. Miért ne használhatnék én zseniális minőségű –mondjuk ír, vagy új-zélandi bárányt, amikor van rá lehetőségem? Szerintem a mai konyhaművészetnek és kornak fantasztikus adottsága és erénye, hogy erre van lehetőségünk. Itt Finnországban télen semmilyen alapanyag nincs, szerintem akkora álszentség lenne csak helyiből főzni. 

Mesél még utazásokról, szakácsversenyekről, és arról, hogy miért nem szereti, ha egy fine dining étteremben mindenki csak menüt választhat, de az idő elröppen, és Helsinki-be már úgy érkezem meg, hogy némi fenntartásokkal indulok az egy Michelin-csillagos Olo étterembe (tökéletes kulináris teljesítmény és totális lélektelenség)

Ízek és Borok belépő nyertesei

A hétvégén megrendezésre kerülő Ízek és Borok gasztronómiai kiállításra páros belépőt a következő szerencsések nyertek:

1. Fakanál blog
2. Izer-Kovács Lilla
3. Hegyi Kata
4. Sümegi Edina

A kétszemélyes jegyeket a Hungexpo-n, a III-as fogadócsarnok információs pultjánál tudjátok átvenni. Sok szeretettel gratulálok!

Ízek és Borok kiállítás a hétvégén

Hétvégén, azaz 2012. november 23-25. között kerül megrendezésre a Hungexpo Izek és Borok kiállítása, amely idén a hazai konyha mellett nemzetközi konyhákat –például oroszt, kínait és görögöt –is bemutat. A fesztiválhangulatú rendezvényen lehet éttermek ételeit kóstolni – a kiállítók között szerepel a Bock Bisztró, az Arany Kaviár, a Pomo D’Oro, a Gerbeaud, vagy a Wang Mester Kínai Konyhája –borozni, vásárolni, főzőbemutatókat nézni és koncertezni (Kerekes Band, Balkan Fanatik, Alma együttes).

A kiállítás teljes programja itt. Érdekesnek ígérkezik a szombat délután a macaronsütő bemutatóval, az ismert emberek főzőpárbajával, vagy vasárnap délután Gianni, a kiállítás házigazdájának Giuseppével közös olajkóstolója.

Ami a borokat illeti: az értékeket idén egészen újszerű módon mutatják be új színfoltja lesz a kiállításnak a hibás, beteg borok kóstolója, amelyen vakteszt és illatminták alapján mutatják be a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal szakemberei a hibákra utaló ismérveket.

AzÍzek és Borok honlapja

Ízekés Borok facebook oldal

Akiállítás teljes programja

Kiállítók

Ízek és Borok nyitva tartás:

péntek-szombat: 12–22 óra

vasárnap: 12-19 óra

A Hungexpo felajánlásával az olvasóim között kisorsolunk négy darab páros belépőjegyet, amelyet a helyszínen, az információs pultnál tudnak majd átvenni. Alább a hozzáaszólásokban mindössze egy kérdésre kell választ adnia, annak akinek van kedve ellátogatni a kiállításra, és részt venni a játékban:

“Melyik magyar ismert ember (színész, énekes, televíziós személyiség stb.) főzésére lennétek leginkább kíváncsiak egy színpadi főzőbemutatón?” 

Határidő: 2012. november 22. 20.00 óra, sorsolás, eredmény aznap este.

(Promóció)

Szuflé magazin, 2012. tél

Megjelent a Szuflé magazin téli száma, fogadjátok szeretettel! Az egyik kedvenc receptem belőle ez a répatorta, amelyet az olívaolaj, az aszalt sárgabarack, és a csipet curry tesz különlegessé. A magazinban található ételeimet ismét Nagy Balázs fotózta, a styling pedig Szigeti Zsófi munkáját dicséri.

Fotó: Nagy Balázs, styling: Szigeti Zsófi

Répatorta olívaolajjal és aszalt sárgabarackkal

Hozzávalók ( 12 szelethez)

2 tojás

10dkg finomítatlan nádcukor

1,5dl olívaolaj

1 narancs héja, reszelve

20 dkg (1 nagy) répa, reszelve

2 kávéskanál curry

csipet só

20dkg liszt

1dkg szódabikarbóna

10dkg aszalt barack, felkockázva

Tetejére:

25dkg natúr krémsajt

1 vaníliarúd magjai

5dkg porcukor

2 evőkanál narancslé

fél narancs reszelt héja

A sütőt előmelegítjük 190C fokra. A tojást fehéredésig keverjük a cukorral. Hozzáadjuk az olívaolajat, a narancshéjat, a reszelt sárgarépát, a curryt és a sót. Ekkor hozzákeverjük a lisztet és a szódabikarbónát, valamint a felkockázott aszalt sárgabarackot. Enyhén kiolajozunk és sütőpapírral kibélelünk egy 30x8cm-es gyümölcskenyérformát, és beletöltjük a masszát. Tűpróbáig, kb. 45 percig sütjük, Amikor lehűlt,  a tetejét megkenjük a krémsajttal, amelyet a vaníliával, porcukorral, narancslével és narancshéjjal kevertünk ki.

A magazinban most az ősz színeire komponáltunk ételeket, például csicsókakrémlevest pirított mogyoróval, kacsát fügével és lilakáposztával, omlós pitét körtével és tőzegáfonyával, pisztrángot sült kelbimbóval, sütőtök fondüt, és brownie-t sós mogyoróval.

 Fotó: Nagy Balázs, styling: Szigeti Zsófi

+ egy privát: ha esetleg van öt percetek, Marcsi barátnőm nagyon megköszönné, ha kitöltenétek a szakdolgozatához készített kérdőívet