Gourmet Fesztivál, belépők - nyertesek

A Gourmet Fesztivál-ra szóló kétszemélyes napijegyek nyertesei:

További bejegyzések »

Kapros-citromos spárgafőzelék

Nem tehetek róla, a főzelékmániám szűnni nem akar. Kétségtelenül ez az egyik kedvenc magyar fogásom, heteket simán végigcsinálnék úgy, hogy csak főzeléket főzöm/eszem. Lehet, szervezek egy közösségi főzelékmaratont, ki van benne? Ilyenkor ráadásul egy percig sem kell gondolkozni, miből főzze az ember, a piaci kínálat adja magát. A spárga most csúcson, árban sem fog már lejjebb menni, még pár hétig tobzódhatunk. Mindkét fajtát – a fehéret és a zöldet is imádom, rá kellett azonban jönnöm, hogy idén még nem is főztem fehérből semmit. Ez a főzelék szerintem inkább a fehérből finom, de vegyesen is el tudom képzelni, úgy nyilván még mutatósabb. Tíz perc alatt elkészül, hidegen, melegen egyaránt remek. Lehet köret húsok, vagy halak mellé, kiváló pl. tükör-, vagy buggyantott tojással, de magában is csodás. Ha nincs mellé semmi, akkor az alábbi mennyiség 2 kiadós adagot eredményez. Alaplével még finomabb, nekem most nem volt, siettem, vízzel készült. Pár csepp olívaolaj pedig minden főzeléket rettenetesen feldob!

További bejegyzések »

Gourmet Fesztivál - 3 páros belépőt sorsolok!

(Az illusztráció a LaciKonyha csodás spárgafogása)

További bejegyzések »

Kókusztejes sárgarépakrémleves spárgával és rizstésztával (laksa)

A laksa tartalmas, fűszeres, tésztás leves, amely elsősorban Malajziában és Szingapúrban népszerű, ahol a legjellemzőbb és legkedveltebb hétköznapi utcai ételek között tartják számon. Eredetileg a 15-16. században Malájziába, illetve indonéz szigetvilágra bevándorló kínaiak kultúrájából származik. A nemzetközi gasztronómiában is egyre elterjedtebb, ami leginkább intenzív, összetett ízeinek köszönhető. Ez a nagyszerű leves igazi ízorgia! Millió változata létezik, két leggyakoribb a curry laksa (kókusztejes, fűszeres) és az ún. asam laksa (savanyú, pikáns, hallal készül). 

További bejegyzések »

Paprikás krumpli is, meg nem is

Egyik reggel megállított egy kedves, idősebb úr, és azt mondta: “Zsuzsika, nagyon szeretem magát, de mikor főz már végre egy jó paprikás krumplit a műsorban?”

További bejegyzések »

Libanoni ünnepi töltött palacsinta (Katayef)

A Közel-Kelet kulináris művészetében  előkelő helyet foglal el a libanoni konyha, talán nem túlzás azt állítani, hogy az egyik legnépszerűbb és legkifinomultabb. Libanon évszázadokon át az Oszmán Birodalom része volt, az első világháború után pedig francia fennhatóság alá került. Mindkettő jelentős hatást gyakorolt az egyébként is erős arab gyökerekkel bíró libanoni gasztronómiára. Ez a desszert a Közel-Kelet több országában felbukkan hasonló formában, és szerintem lenyűgöző.  Elkészítése idő- és munkaigényes, de a végeredmény mindenért kárpótol. Ezt a palacsintát Libanonban (és a Közel-Kelet más országaiban is) ramadánkor készítik, és hagyományosan keményítővel főzött, néha kenyérbéllel sűrített, rózsa-, vagy narancsvirágvízzel ízesített pudinggal töltik, a végén még sziruppal is meglocsolják. Én vettem a bátorságot, és annyit módosítottam rajta, hogy a tölteléket ricottával helyettesítem, a szirupot pedig teljesen elhagyom, szerintem egyáltalán nem hiányzik róla. Az alaprecept húsz darabra szól, de érdemes rögtön dupla adagot készíteni. Frissen a legfinomabb, de még betöltve is elég jól bírja az időt, úgyhogy akár előre is ki lehet sütni.

Ez a recept egyébként eredetileg az Így Főzünk mi szakácskönyvem libanoni fejezetében jelent meg, amely itt továbbra is ingyenesen letölthető.

További bejegyzések »

Tavaszi minestrone medvehagymapesztóval

Nem vagyok egy nagy minestronés, bár, ha minden sűrű evest nevezhetünk annak, amiben sok zöldség, és gyakran tészta is van, akkor végül is, mégis. (Végső soron, a hivatalos olasz terminológia is csak így definiálja.) Rendben, hívjuk akkor ragulevesnekJ

További bejegyzések »

Egyem a zúzád!

Fehérboros kacsazúza spárgával, csalánkrémmel töltött tésztával (a balatonszemesi Kistücsök tavaszi étlapja), zúzapörkölt, polip, bulgur (budapesti Olimpia étterem napi ajánlata), thai bundázott libazúza (Márton-napi emlék a Bock Bisztró libamenüjéből), Nagypapa kedvence Wang mesternél (38-as): csípős-savanyú sertésfül, csirkeláb és kacsazúza. Az IKON étterem zseniális konfitált kacsazúzája a kucsmagombalevessel. Szinte nem is kell nemzetközi terepre merészkedni, ha egy kis ízelítőt és ihletet szeretne az ember a zúzára hangolt stílusgyakorlatokból. Sokan ódzkodnak tőle, mások rajonganak érte, az azonban biztos, hogy világszerte igen változatosan használja a gasztronómia. Dél-Kelet Ázsiában népszerű utcai étel (grillezve, nyárson, bundázva), Pakisztánban curry-ben, Amerika déli államaiban olajban kisütve, sok csípős mártással, vagy a híres New Orleans-i egytálétel, a gumbo részeként főzik, másutt cukros-fűszeres- ecetes lével leöntve befőttként fogyasztják. Nigériában grillezve, sült főzőbanánnal eszik (Afrika számos országában állítólag mindig a legidősebb férfi kapja a főtt csirke zúzáját.) Itt van pl. a Táfelspicc zúzakörképe, ők ki is próbáltak pár, a wikipedian sorolt receptet (ez a portugál zúzaragu pl. istenien néz ki).

További bejegyzések »

Tavaszra: zöld borscs

Nemrég az Ízes Élet forgatásán Nyíri Szása, az Arany Kaviár csodás séfje volt a vendégem, akivel többek között klasszikus ukrán, céklás borscsot készítettünk. Akkor mesélte Szása, hogy létezik zöld borscs is, ami a cékláshoz hasonlóan szintén savanykás, pikáns, de zöldek – elsősorban sóska adják az alapját.

További bejegyzések »