Nem igazán állt hozzám közel a koktélok világa.
Soha nem terveztem (most sem), hogy koktélbárt ajánljak. Amikor azonban olyan - jó értelemben vett- megszállottsággal, elhivatottsággal és professzionalizmussal találkozom, mint amilyen Nagy Zoltáné és Kocsis Lilláé és az ő belvárosi
Boutiq’Bar-juk, rögtön viszketni kezd a tenyerem, hogy megoszthassam, hogy minél többen tudjanak róla, hogy micsoda helyek vannak a városunkban. A Toplistában található koktélbáros listán egyébként nem véletlenül őket illeti az első helyezés, koktélrajongók körében és a szakmában is jól ismertek, és elismertek, a legjobbként tartják őket számon, magam részéről késői felfedező és csatlakozó vagyok.
Érzetre pici, intim hely (csak másodjára tűnt fel, hogy az áttetsző üvegpadló alatt még egy komplett alsó szint is megbújik). Sötét, vörös plüss, fülledt bárhangulat uralkodik, a makulátlan külsejű, nyakkendős, (csinos) bártenderek töltik meg a teret személyességgel, a zene pedig csak pont annyira hangos, hogy normálisan beszélgetni is lehet. A bárpult mögött italok és kiegészítők végeláthatatlan sora. Nagyon tetszik az a finom (tudatos, vagy ösztönös?) arányérzék, ahogyan egyensúlyban van tartva az exkluzivitás és a közvetlenség, mindkettő úgy van jelen, hogy az ember nagyon jól érzi magát benne, és nagyon ki tud kapcsolni. Egy ilyen helynek, végső soron, nyilván ez a célja.
Nincs túl nagy összehasonlítási alapom, ritkán járok koktélbárokba, de abban szinte biztos vagyok, hogy a Boutiq’Bar abban különbözik bárkitől is leginkább, hogy legalább két évvel és két lépéssel a hazai piac előtt jár (és ennek viseli minden előnyét és hátrányát ). Mintha nem is Budapesten lennénk, hanem Londonban, vagy New York-ban. Mind Zoli, a tulaj, mind az egész csapat felkészültsége és karaktere egyedülálló, nehéz lehetett őket megtalálni. Létezik a bár irányzatát tekintve hivatalos terminológia is (neo speakeasy), mint műveletlen és laikus koktélfogyasztó azonban leginkább amolyan gourmet-, vagy csúcskoktélbárnak nevezném, amelyben egy csúcsétteremhez hasonlóan a minőségen, a kreativitáson és az arányokon van a hangsúly, és amelynek befogadásához némi nyitottság és felfedezőkedv is jól jön. Itt nincs gigaméretű, napernyős, tejszínes piña colada (de van rá alternatíva), csak a legjobb alapanyagokkal dolgoznak, és a koktélokat kifinomult, harmonikus ízek és elegáns, visszafogott tálalás jellemzi.
Nem igazán állt hozzám közel a koktélok világa.
Aztán Zoli szerényen a kezembe nyomott egy könyvet, amelynek a jelentőségét igazán csak később értettem meg, amikor otthon végiglapoztam. Aczél Miksa, American Bar, Útmutató az amerikai hűsítő és hevítő italok készítéséhez. Ez az első magyar koktélos szakirodalom, amely 1899-ből származik. A Boutiq’ Bar tulajdonosai pedig fogták magukat, az összes receptet újratesztelték, kiegészítették rövid megjegyzésükkel és tetszési indexükkel, és újra kiadták (a bárban kapható). Szép könyv, amelynek szépsége és hitelessége a részletekben rejlik (pl. abban a részben, amelyben leírják, hogy hogyan választották ki, hogy milyen márkájú hozzávalókkal teszteljék újra a receptúrákat). A könyv mellé egyébként CD is tartozik, rajta rengeteg recepttel és 30 fekete-fehér kisfilmmel, Gershwin zenéjével.
Nem igazán állt hozzám közel a koktélok világa.
Aztán elkezdtünk a bárban kóstolgatni –ki-ki a maga habitusának és tempójának megfelelően óvatosan, majd bevállalósabban, bátrabban. Jöttek sorjára az izgalmas ízpárosítások: kókusz és zeller; uborka és tőzegáfonya, passiógyümölcs és chili, lícium (goji bogyó) és bodza. Kikerültek az első körös kedvenceink is (Dry Pink, Absolute Budapest Múzsa, Polish Martini, Crazy, Cocktail with no name, stb.). Azóta pedig áttanulmányoztam a teljes Aczél Miksa könyvet, és abból is majd kóstolnék, pl. a Maiden Blush-t (málnaszörp, citrom, maraschino, gin), amely az egyetlen öt pontos, azaz nekik elvileg a legjobban tetsző ital.
Nem igazán állt hozzám közel a koktélok a világa. Csakhogy ez egy teljesen új világ.
Boutiq’BarPaulay Ede u.5.
Ny: kedd-szombat, 18h-hajnalig
nagyobb társasággal foglalás ajánlott
Itallap árakkal
London Academy of Bartenders (A Boutiq’Bar mixeriskolája)
Címkék: Budapest
Fotó: Nagy Balázs 
Csütörtöktől kapható az újságárusoknál a Szuflé magazin tavaszi száma, benne sok szép kép és sok jó recept, séfektől, bloggerektől, tőlem is vagy tíz. Ezúttal igazán jó dolgom volt, ugyanis egy gyönyörű török(ös) anyag elkészítésére volt lehetőségem. A stylistról (Szigeti Zsófi) kiderült, hogy még személyes kötődése is van a török kultúrához, úgyhogy szebbnél szebb tárgyakat hozott saját gyűjteményéből is, nem győztem csodájukra járni. Az ételek közül az egyik kedvencem az alábbi, kifejezetten üde, könnyű saláta, amely tintahalból, zöldségekből és sok kaporból és petrezselyemből áll. Tintahallal nagyon szeretek dolgozni, ha az ember nem süti túl, akkor az egyik legkényelmesebb alapanyag. (Venni a Nagycsarnok aljában lévő Halasnál, vagy a Metróban szoktam). 
