Güllac, chebakkia, csöröge
Ramadán közepén jár a muszlim világ, augusztus közepe óta harminc napon át, abban a kultúrában más lelkiállapotban és tempóban él a lakosság nagy része. Az önfegyelem erősítését és testi-lelki megtisztulást szolgáló harmincnapos böjt alatt a hívőknek napkeltétől naplementéig egyetlen falatot, korty folyadékot sem szabad fogyasztaniuk. Ilyenkor a gasztronómia is egy elsősorban a hagyományokon alapul. Nagy vendégjárás követi a böjtöt megtörő esti étkezéseket, nem csoda hát, hogy mindenütt fontos szerepet kapnak a kínálható aprósütemények, édességek. Számos változatot valóban csak ilyenkor készítenek. Isztambulban pl. az ún. güllac az ünnepi desszert: vékony –keményítőből, lisztből és vízből álló lapokat öntöznek meg forró, cukros tejjel, a rétegek közé darált dió, a tetejére gránátalmamag kerül. Az egyik legrégibb és legfinomabb török desszert, ráadásul szirupos társaihoz képest kimondottan könnyű. Nem úgy, mint a marokkóiak emblematikus, híres édessége, amely ilyenkor ellepi az utcákat: a chebakkia lágy, mandulalisztes tésztából áll, amelyet szalagonként, virágba formázva sütnek ki olajban. Aztán már csak kilónyi méz és szezámmag kerül rá.
Nálunk ugyan nincs ramadán, de a műfaj nagyjából ugyanaz: ha a csörögefánkunkat leöntenénk jó sok mézes sziruppal és megszórnánk szezámmaggal, ugyanoda jutnánk. Helyette porcukorral, lekvárral tálalva sem rossz.
Hozzávalók (4-6 adag)
25dkg liszt
2 evőkanál porcukor
csipet só
2 tojás
5dkg olvasztott vaj
2 evőkanál tejföl
2-3 evőkanál fehérbor
a sütéshez olaj
tetejére porcukor
A lisztet átszitáljuk, hozzáadjuk a porcukrot és a csipet sót. A közepébe mélyedést formázunk, beleütjük a két tojást és beleöntjük az olvasztott vajat. Összekeverjük, és alaposan összedolgozzuk. Hozzáadjuk a tejfölt és a fehérbort is, hogy elasztikus, lágy tésztát kapjunk. Fóliába csomagoljuk, és fél órára hűtőbe tesszük pihentetni. Gyúródeszkán kb. 3mm vastagságúra nyújtjuk, majd derelyevágóval, vagy éles késsel kb. 4cm széles csíkokat vágunk. A csíkok közepében vágást metszünk, amelyen keresztül átdugjuk a tészta egyik csücskét. Nagy serpenyőben felforrósítjuk az olajat, csipet tésztával tudjuk ellenőrizni, hogy megfelelő hőmérsékletű-e. A csíkokat mindkét oldalukon arany színűre sütjük a forró olajban. Tálaláskor megszórjuk vaníliás porcukorral. Kínálhatunk mellé savanykás lekvárt is.