csütörtök, október 29, 2009

Fashion&Food - Divatblogok Éjszakája

A Divatblogok Éjszakája virtuális parti részeként kértek fel a szervezők, hogy ha van kedvem, a témához kapcsolódóan tegyek közzé bejegyzést. Az alábbiakban összegyűjtöttem néhány olyan tárgyat/fotót, amelyben az étel találkozik a divattal. Van közöttük bizarr, gusztustalan, szép és hasznos. Íme, a tízes válogatásom:

1. Nike cipő hamburgerből – az igazat megvallva, ez mindenképpen a bizarr kategóriába esik. Nyolc reklámszakembert kértek fel, hogy szabadon dolgozzanak fel egy-egy Nike modelt, a 26 éves Olle Hemmendorff svéd kreatívot a hamburger ihlette meg, amely az „erőt” szimbolizálja.


2. Boucheron csokoládé nyaklánc
A Boucheron 150. születésnapjára tervezték, a híres Maison du közreműködésével. A csokoládéval borított aranyláncot egy kígyót ábrázol, amely gyémántot tart. Mivel az ára igen borsos, feltételezem, nem ehető.


3. Csokoládéfűző
A csokoládé hálás alapanyag, formázni, szabni lehet, ehető is –feltételezem, ilyen esetben valamilyen anyagra kerül, hogy a bőrrel érintkezve ne olvadjon
.



4. Csokládécipő
Csokoládé + cipő = remek párosítás








5. Jean-Paul Gaultier baguette ruhája
A neves francia tervező 2004-ben mutatta be a „kenyér-kollekcióját”. A ruhákat baguette-ek és croissantok alkotják
.









6. Bacon sál
A tengerentúlon egy-két éve dúl a bacon őrület, megjelentek a különböző –bacont ábrázoló- divat tárgyak is. Nemigen tudom elképzelni, kihez/mihez illik egy ilyen.







7. Bacon telefontartó
Még egy szalonna, ez egy fokkal visszafogottabb.








8. Betű palacsinta
Ugyan nem divat és nem ruha, de design-os a palacsinta abc. Gyerekeknek biztos bejön.














9. Zselé építészet
A 2008. tavaszán megrendezett építészeti versenyen zseléformákat, ill. abból készített tárgyakat kellett tervezni. A zselés pudingoknak a 19. században nagy hagyománya volt.

10. Parfüm gasztrománoknak

Hogy a sorban legyen egy olyan is, ami kivételesen nem haszontalan (bár a Boucheron nyakláncot semmi esetre sem nevezném annak), valamelyik női lapban szúrtam ki Zólyomi Zsolt („Az orr”) egyedi gourmet parfümjeit. Szerintem nem rossz ajándék.
Egy kis ízelítő: "Könnyed, légies, citrusos dallamú, narancsvirágos dél-francia süteményillat.Citrom, bergamot, narancs, bigarade, eukaliptusz, fenyő, yalng, rózsabors, vanília, körte, pacsuli"
Vagy: "Édes harmónia, heliptropin, füge, mandula, cédrus, patcsuli, szantál, vanília, tonka bab, benzoegyanta, pézsma"

Ez a bejegyzés a Divatblogon Éjszakája alkalmából született. Az éjszaka további programjai itt találhatóak.






















Címkék: , ,


 

 

hétfő, október 26, 2009

Indul a Mesterszakács

Nem vagyok egy nagy tévézős, az utóbbi hónapokban pláne nemigen volt időm televízió előtt ücsörögni. Ma este azonban kivételesen haptákban fogok ülni 19.40-kor a tévé előtt, a Viasaton ugyanis elkezdődik a szilveszterig tartó Mesterszakács. A műsor amatőr szakácsverseny, Angliában és Ausztráliában évek óta sikeresen fut, Masterchef címmel, a Viasat csatorna pedig megvásárolta a BBC licenszet, amely alapján készült (a külföldi licensztulajdonosok többször jártak itt ellenőrizni, hogy minden az előírásoknak megfelelően zajlik). A produkcióban főzős háttéremberként, szakértőként dolgoztam, egyfajta kapocsként a profik és az amatőrök között. A forgatás pénteken hajnalban fejeződött be, azóta furcsa hiányérzetem van. Megkedveltem a stábot, a játékosokat, különös érzés lesz látni a kemény munka gyümölcsét, nagy élmény volt egy ilyen műsor készítésében részt venni.

Nagyon kíváncsian várom nemcsak a végeredményt (a félórás epizódok többórányi felvett műsorból születtek), hanem a fogadtatást is. Az emberek mindig azt mondják, hogy elegük van a „celebekből” és a bulvárból, hát ebben aztán nincs egyik sem, csak főzés, de az aztán rogyásig. Vannak improvizációs feladatok, irányított feladatok, éttermi főzés, felismerős tesztek, hatalmas nevetések (és könnyek is). A stúdióban berendezett profi konyha elképesztően jól nézett ki –ez szerintem a képernyőn keresztül is átjön, mindig viszketett a tenyerem, hogy nekiálljak főzni (sajnos olyan feszített volt a tempó, hogy szorgalmi feladatokra nem maradt lehetőség). A műsorban készültek gyenge ételek, közepesek, érdekesek, emlékezetesek, fenomenálisak (talán majd egy-két kedvencemet utólag megnevezhetem), voltak csúcspontok és mélypontok. A műsorvezető Gianni és Bíró Lajos, a Bock Bisztró séfje, utóbbi neve talán elég komoly garancia arra, hogy itt tényleg minden a gasztronómiáról szól, előbbi számomra emberileg igen kellemes csalódás volt.

Nem tudom, fogom-e tudni a műsort teljesen kívülállóként követni (nyilván nem), de egy-egy adás, ill. feladat utólag is biztos a saját főzésemet is inspirálni fogja. Az egyik legizgalmasabb főzés mindig a hétfői: ilyenkor egy meglepetés dobozból kell a versenyzőknek főzniük, abból, ami abban található (ill, a konyhában található alapanyagokból –ami azért elég széles skála volt, volt ott folyamatosan minden, a friss zöldfűszerektől a tamarindpasztáig), mindig nagyon jó volt gondolatban eljátszani azzal, hogy én mit készítenék a titokcsomagból. Az alábbi sütőtökös leveles tésztát a műsor sajtótájékoztatójára készítettük (ott tormalevél került a tetejére, ami néhányszor megjelenik majd), nagyon egyszerű, és előre előkészíthető. Édes, sós, puha, ropogós.

Leveles tészta sütőtökkel, karamellizált hagymával és fetasajttal
Hozzávalók ( 6-8 szelet)

1 csomag kész leveles tészta (27dkg)
1 közepes méretű sütőtök (kb. 70dkg), megsütött húsa
4 lilahagyma (vagy vegyesen salotta is)
5dkg vaj
10dkg fetasajt
Olívaolaj, só, bors

A sült tököt előző este is elkészíthetjük: a tököt zöldséghámozóval meghámozzuk, magját eltávolítjuk, felkockázzuk, összeforgatjuk olívaolajjal, sóval, borssal, majd kb. 35 perc alatt megsütjük. A karamellizált hagymához a hagymát felszeleteljük, majd a felolvasztott vajon, csipet sóval, fedő alatt, lassú tűzön, kb. 20 perc alatt teljesen puhára pároljuk, majd fedő nélkül enyhén karamellizáljuk.
A sütőt előmelegítjük 200C-ra. A leveles tésztát téglalap formájúra nyújtjuk (amit használtam, az eleve ilyen formájú), majd 6-8 kisebb téglalapra vágjuk (készíthetünk egy nagy „lepényt” is, akkor hagyjuk egyben). A lapok szélet kb. 1cm-es sávban körbejelöljük egy éles kés hegyével, úgy, hogy a tésztát semmiképpen ne vágjuk teljesen át. Villával megszurkáljuk a a tészta közepét, majd 10 percre a sütőbe tesszük. Ekkor elosztjuk rajta a karamellizált hagymát, majd a sült sütőtököt, és 15 perc alatt készre sütjük. Megszórjuk morzsolt fetasajttal. Mellé kínálhatunk rukolasalátát.

Címkék: , , ,


 

 

szerda, október 21, 2009

A borító

Ezennel ünnepélyesen bemutatom a szakácskönyv borítóját, kicsit izgulok. Itt-ott már lassan lehet majd vele találkozni, úgyhogy azt hiszem, úgy illik, hogy itt jelenjen meg először. Heteken át küzdöttünk vele, nem akart összejönni, én ezzel most nagyon boldog vagyok. Bízom benne, hogy a többségnek tetszik (olyat nem tudunk, amely mindenkinek). Én eddig minden monitoron más színűnek láttam, úgyhogy az csalóka, majd az igazi...A kép a saját fűszerpolcomat ábrázolja. A jövő héten megjelenő, őszi Stahl magazinban pedig már recept és részlet is lesz belőle, mégpedig az egyik kedvencem.

Címkék:


 

 

péntek, október 16, 2009

Gasztronómiai szakírót keresünk!

A www.diningguide.hu oldal számára szeretnék tehetséges, jó tollú írókat felfedezni, akinek lenne kedve alkalomadtán hivatalosan publikálni gasztronómiai tárgyú írásait –vagy saját témafelvetés, vagy irányított megrendelés alapján. Számos felajánlkozás, megkeresés érkezik hozzám, sokan érdeklődnek, hogy hogyan tudnának elindulni a szakmában. Hát most itt az alkalom, ha valaki kedvet, tehetséget érez magában, tegye meg az első lépést!

Tehetséges, jó tollú gasztronómiai szakírót keresünk, akinek lenne kedve alkalomadtán erősíteni a Dining Guide csapatát. Az emberünk gasztronómiában jártas és tájékozott, jól ír, lehet hivatásos, vagy amatőr is. A portál külső, alkalmi szerzőjeként eleinte havonta néhány cikkre, később, helyzettől függően, esetleg többre is megbíznánk. (Ez azt jelenti, hogy megélni/meggazdagodni ebből nemigen fog, ellenben megmutathatja, hogy mit tud, kapcsolatokat köthet a szakmában, és lehetőség szerint más projektekbe/munkákba is bevonjuk)

A feladat: két cikket kérünk, az alábbi formában:

1. Rövid esszé, amelynek témája: A FŐZELÉK. Terjedelem: 2500 karakter. Semmi további megkötés nincs, az írás lehet személyes eszmefuttatás, gasztronómiai történetírás, tartalmazhat receptet is, de nem kötelező.

2. Étteremkritika egy tetszőleges, valós éttermi élményről. Terjedelem: 3000 karakter
A kritika tartalmazzon leírást az étterem hangulatáról, berendezéséről, a kiszolgálásról, valamint részletes értékelést az elfogyasztott ételekről.

Határidő: 2009. november 29.

További részletek a diningguide.hu-n.


Címkék:


 

 

szerda, október 14, 2009

Irmik helvasi (pirított grízes desszert)

Eltévedünk, sikátorokon keresztül jutunk le a Kék Mecset mögötti célzott étterembe (a Balikci Sabahattin-ban kiválóak a halak!). Tizenöt perc várakozási időt ígérnek, helyette végül vagy egy óra lesz. Nem bánjuk, a hangulat remek, a vacsora kárpótol. Szezonja van a vérengző makrahalnak (Pomatomus saltatrix), amely egyáltalán nem olyan riasztó, mint a neve, grillezve ellenben az egyik legfinomabb ízű hal, nem véletlenül nevezik a török tengerek királynőjének. Egyetértünk, hogy desszertet nem kérünk, ilyen késői órán kinek jutna eszébe . Pincérünk azonban kérdezés nélkül teszi le elénk a három tányért, rajta egy-egy édesség. Bejelenti, hogy a ház ajándéka, a hosszas várakozásért cserébe. A tálka trió olyan sebességgel tűnik el, mintha napok óta semmit nem ettünk volna, szép sorjában, előbb a mézédes szőlő, aztán a tökéletes érettségű, mély rózsaszín húsú füge, végül a gríz. Azonnal lecsapok rá, régóta tervezem, hogy megkóstoljam ezt a speciális török halvát, de eddig mindig elmaradt. Cukrászdákban, utcai árusoknál gyakran felbukkan, irmik helvasi néven fut, valójában pusztán pirított gríz. Az első falatnál mosolyognom kell, pontosan olyan az íze, mint a mi grízes tésztánknak. Jár mellé egy kis török fagylalt, ami nem akármilyen: nyúlós, rágható, köszönhetően a szárított, porított vadorchidea gyökérnek, amellyel sűrűsítik. A desszertnek nagy a sikere, ízlik mindenkinek, házilag is ki kell kísérleteznem. Nem kifejezetten gyors, ellenben rendkívül egyszerű, ráadásul még reggelire is megteszi. Lehet turbózni fűszerekkel (kardamom, fahéj, narancshéj), vagy magokkal (pirított mandula, fenyőmag, pisztácia), de ezek nélkül is nagyon finom. A joghurthab hagyományosan nem jár mellé, saját adalék, jól kiegészíti.

Pirított grízes desszert joghurthabbal
(Irmik helvasi)

Hozzávalók (6 adag)
20 dkg gríz
10dkg vaj
2,5dl tej
2,5dl víz
5dkg cukor
1 vaníliarúd
csipet só
opcionális: fenyőmag, dió

Joghurthab

A grízhez lábasban felolvasztjuk a vajat. Hozzáadjuk a grízt, majd állandó kevergetés mellett addig pirítjuk, amíg enyhe aranybarna színt kap, kb. 30 percig. Közben a cukorral, csipet sóval és a vaníliarúd kikapart magjaival felmelegítjük a tejet a vízzel. Amikor a gríz megpirult, felöntjük a folyadékkal, és addig főzzük, amíg teljesen megpuhul, felveszi az összes tejet, és darabossá áll össze. Lezárjuk a lángot, a lábasra egy lap konyhai papírtörlőt, vagy konyharuhát teszünk, ráhelyezzük a fedőt, így hagyjuk állni 15 percig (a ruha az összes gőzt és nedvességtartalmat segít felvenni). A joghurthabhoz simára keverjük a joghurtot, tejszínt, mézet és citromlevet. Habszifonba töltjük, amelyet a leírás szerint kezelünk (előre is elkészíthető). A grízes desszert mellett kínáljuk, megszórhatjuk durvára vágott pisztáciával.

Címkék: , , ,


 

 

vasárnap, október 11, 2009

Botrányosan egyszerű: vaníliás joghurthab


Fel-felbukkannak különböző trendek és őrületek, némelyikkel szívesen sodródom, másokért kevésbé lelkesedem, főleg abban az esetben, ha túlzottan és pusztán öncélúan jelennek meg. A habok. A csúcsgasztronómia avantgard ága (amit legtöbbször helytelenül „molekulárisnak” neveznek) gyakran él velük, főleg sok különböző komponensből álló összeállítások részeként. Bizonyos esetekben értem és értékelem: akkor, ha valóban betöltenek valamilyen szerepet, és/vagy olyan plusz ízt adnak hozzá az étel egészéhez, amely nélkül az embernek hiányérzete támadna. Annak viszont kifejezetten nem vagyok a híve, amikor egy menüben minden egyes fogásban megjelenik, vagy ha semmilyen hozzáadott értéke nincs.

Kaptam tavaly karácsonyra egy habszifont. Elkobozták a patronokat a reptéren. Egy ideig azért nem tudtam használni, mert nem volt patronom (csak a saját, iSi márka jó hozzá). Aztán ácsorgott itt árván (na jó, készült benne hiperzseniális „paprikáskrumpli hab”, amely házi tészta mártásaként végezte, és fenomenális volt. Nem én készítettem, hanem profi). Most viszont a szükség vetette elő velem, több alkalommal kellett ugyanis különböző munkákhoz kb. három perc alatt improvizálni desszertek mellé valamit, amivel kicsit fel lehetett dobni. Így született a joghurthab.

Annyira kevés alapanyag és idő kell hozzá, hogy tényleg botrány. A joghurt és a tejszín kellő sűrűségű alapot ad, ehhez nem kell semmilyen kötőanyagot adni. Ha vékonyabb gyümölcslevet, vagy zöldségpürét habosítunk, ahhoz jellemzően feloldott zselatint kell adni, ami némi testet ad neki. A habok önmagukban szerintem elég értelmezhetetlenek, valamilyen más főszereplő mellett azonban jó kiegészítő szerepet tudnak betölteni. Ez a joghurthab pl. remekül működik grillezett, sült, vagy karamellizált gyümölcsök, vagy pl. almás pite mellett. Persze habszifon nélkül is el lehet készíteni, ebben az esetben a keményre felvert tejszínhabot a kikevert joghurtba forgatjuk, és hűtőbe tesszük, hogy kissé megdermedjen.


Vaníliás joghurthab

1,5dl natúr joghurt
1,5dl tejszín
2 evőkanál méz
Néhány csepp citromlé
1kávéskanál vaníliakivonat

A joghurtot teljesen simára keverjük a mézzel és a vaníliakivonattal. Hozzáadjuk a tejszínt és néhány csepp citromlevet, csomómentesre keverjük. Szűrőn át a szifonba töltjük. Két patront töltünk bele. Felrázzuk, majd lehűtjük. Azonnal is használható, de hűtőben akár néhány napig is eláll.



Címkék: ,


 

 

hétfő, október 05, 2009

Tartár, rémoulade, ravigote

Az a gyanúm, hogy a belsőségekkel szemben leggyakrabban valójában inkább csak esztétikai problémák merülnek fel. Pedig fenséges fogásokat lehet belőlük készíteni, ráadásul nagy részük könnyen és olcsón beszerezhető. A belsőségek a nemzetközi gasztronómiában igencsak felkapottak, mondhatni menők, éttermek specializálódnak rájuk, a New York-i Momofukutól a londoni St. John-ig. Franciaországban viszont egyáltalán nem a divat, sokkal inkább a hagyomány és a kereslet miatt kínálja őket szinte minden vendéglő, Párizstól Lyon-ig. Nagyon szeretem, ahogy nehézségüket mindig ellensúlyozzák valamilyen pikáns kiegészítővel. Ilyenkor derül ki, hogy a tartár, vagy rémoulade mártás milyen is, amikor valódi alapanyagokkal és odafigyeléssel, nem pedig műanyag dobozokból készül. Gyakran ún. gribiche, vagy ravigoté mártás társul melléjük. Előbbi majonéz alapú, azonban nem nyers tojássárgájával, hanem keménytojás sárgájával indul, benne kapribogyó, zöldfűszerek, a keménytojás apróra kockázott fehérje. Zöldséges alaplében főtt borjúfej mellett klasszikus kiegészítő (ami nem mellesleg nemcsak a polgári francia konyha egyik jellegzetes fogása, habnem Jacques Chirac ex-francia elnök kedvenc étele is), de kerülhet párolt zöldségek mellé is (pl. spárga). A ravigote mártás ellenben vinaigrette alapú, savas, kapribogyóval és kemény tojással dúsított, az egyik kedvencem. Ha elég bátor lettem volna, füstölt nyelv mellé készítettem volna a Magyar Narancs születésnapi bulijára, de óvatosabb duhaj vagyok, és egy közönségbarátabb citromos-petrezselymes fasírt és héjában sült krumpli mellé került.

Ravigote mártás
Hozzávalók (6-8 adag):

2 evőkanál fehérborecet
1kávéskanál csípős mustár
csipet só, bors
1dl olívaolaj
2 finomra aprított salotta
4 csemegeuborka, finomra kockázva
1 evőkanál kapribogyó, átöblítve, finomra aprítva
2 kemény tojás, közepesen finomra aprítva
1 csokor petrezselyem, finomra aprítva
1 csokor snidling, finomra aprítva
(ha van: tárkony, turbolya)


A fehérborecetet összekeverjük a sóval és a borssal. Hozzáadjuk a mustárt, majd kézi habverővel, lassan, fokozatosan adagoljuk az olívaolajat, beledolgozzuk, hogy sűrű emulziót kapjunk. A vinaigrette-be keverjük a finomra aprított salottát, csemegeuborkát, az átmosott kapribogyót, a felaprított kemény tojásokat, a petrezselymet és a snidlinget. Ha hozzájutunk turbolyához, azt is adjunk hozzá. Főtt krumplira öntve is nagyon finom, de legjobban nyelv, fejhús, kocsonya, rántott hús, vagy akár fasírt mellé passzol. Az egyben sült fasírthoz 1/2kg darált sertéslapockát összekeverünk egy beáztatott zsemlével, egy tojással, egy finomra aprított, dinsztelt hagymával, egy csokor aprított petrezselyemmel, egy citrom reszelt héjával, sóval, borssal és őrölt korianderrel. 190C-os sütőben, kb. 45 perc alatt sül meg.

Ezúton is nagyon köszönöm az Aréna Catering-nek, akinek köszönhetően a Magyar Narancs 20. szülinapi buliján mindkét étel pontosan olyan volt, amilyenek kidolgoztam.

Címkék: , ,