Rote Grütze – piros gyümölcspuding vaníliaöntettel

Fel a kezekkel – ki az aki, ha megkérdezik, hogy melyik a kedvenc konyhája, a németet említi első helyen? Most őszintén. (Hímneműnek lenni és csülköt mondani nem ér..)
Méretes húsok, csülkök, wurstok, káposzták, gombócok…rusztikus, télies, férfias ízvilág. Bevallom, nem túl gyakran jut eszembe, hogy hú, de nagyon főznék, vagy ennék valami jó kis „németeset” (na jó, kivéve mondjuk egy német karácsonyi piacon, ahol gyomorkorgatóan száll a frissen sült kolbászok: ”Bratwurst” és az isteni hagymás krumpli: ”Bratkartoffel” illata..) Na de nyáron?

Németországban egyébként alapvetően szerintem igen jókat lehet enni! Az életszínvonal által elkényeztetett, jómódú vendégeknek nemigen lehet akármit felszolgálni, olyan magas az igényszint (és a verseny), hogy az éttermekben nagyon korrekt, jó minőségű fogásokat, nagy adagokat szolgálnak fel, legyen szó különleges salátatálról, hagyományos húsos ételről, halról, vagy akár finom édességről. És finom édességeik azért vannak.

Ez a Rote Grütze például nekem azt hiszem mindenképpen az örökös desszert Top Ten-ben szerepel. Rote= piros, Grütze=kása. Eredetileg észak-német specialitás, mára az egyik legjellegzetesebb német desszert. Régen a szegények eledelének számított, mivel piros gyümölcs rengeteg akadt – az eredeti recept egyes források szerint kizárólag málnából és ribizliből, mások szerint még meggyből is állt. Ma a legtöbb háztartásban úgy működik, hogy ami éppen található, azt tesznek bele. Nyáron ez az egyik legistenibb, legpraktikusabb édesség és szerintem mindig hatalmas sikere van. Egyrészt előre el lehet készíteni, akár napokig eláll a hűtőben, másrészt szezonban fel lehet használni az összes maradék, már nem 100%-os cseresznyét, epret, ráadásul gyorsan elkészül. Részemről annyira szeretem, hogy télen még fagyasztott gyümölcsből is szoktam csinálni, persze frissből még finomabb. Sőt, még a kész dobozost is szeretem, amit Németországban a közértben lehet kapni (a joghurtos pultnál). Piros gyümölcsök összefőzve, keményítővel besűrítve, tehát egy puding állagú piros kása a végeredmény, amelyet vaníliafagyival, tejszínnel, vaníliaöntettel, vagy egyszerűen tejjel tálalnak. Lehet csak sárga, vagy zöld gyümölcsökből is készíteni. A hagyományos tálalási módon kívül ráadásul nagyon változatosan lehet felhasználni, pl. fagyira forró öntetként, vagy palacsintába, gofrira, stb.
Ja, ha mondjuk édesítővel csináljuk és vaníliaöntet nélkül, akkor egész light-os (lenne). Ha nem, akkor nem.

Recept

Hozzávalók (4 személyre)

1kg piros gyümölcs szezon szerint
(vegyesen pl. cseresznye, meggy, málna, eper, ribizli)
10dkg cukor
4 dkg étkezési keményítő
1 fahéjrúd
5 szegfűszeg
nagy darab citromhéj
3 dl víz (esetleg meggylé)

A gyümölcsöket előkészítjük: cseresznyét, meggyet kimagozzuk, többit megtisztítjuk, ha nagyobb szemű epret is használunk, azt nagyobb darabokra vágjuk. Lábosba tesszük az összes gyümölcsöt, felöntjük 3dl vízzel, (vagy gyümölcslével), hozzáadjuk a cukrot, citromhéjat, a fahéjat és a szegfűszeget. Közepes lángon puhára főzzük, hogy a gyümölcsök egy része kicsit szétfőjjön, de maradjanak egész darabok is –kb. 5-10 perc gyümölcsöktől függően. A keményítőt néhány evőkanál vízzel teljesen csomómentesre keverjük és hozzáadjuk a gyümölcsökhöz. Belekeverjük, egy-két percig főzzük, amíg besűrűsödik. Hűlés közben még sűrűsödik, úgyhogy ne sűrítsük túl. Melegen és hidegen is kínálhatjuk.

A vaníliaöntethez 1dl tejszínt és 1 dl tejet felmelegítünk egy fél vaníliarúd kikapart magjaival és egy csipet sóval. Két tojássárgáját kikavarunk 4dkg cukorral, lassan ráöntjük a meleg tejszínt, simára keverjük, visszaöntjük a lábasba és folyamatos keverés mellett addig főzzük, amíg besűrűsödik.