Szakácskönyv-ajánló: Lucques

Az előző recept kapcsán beharangoztam egy könyv egekbe magasztalását. Íme.
Suzanne Goin: Sunday Suppers at Lucques szakácskönyvét elég gyors lendülettel vettem meg, igazából a szép borítója miatt, viszonylag régebben, amikor nem volt még körülötte akkora felhajtás. Suzanne Goin azóta elnyerte az egyik legtekintélyesebb amerikai gasztronómiai szervezet, a James Beard Foundation 2006-os díjait, két kategóriában is: a szakácskönyv 2006 legjobb éttermi szakácskönyve („cooking from professional point of view” kategória), Suzanne Goin pedig a legjobb kaliforniai séf lett.

A könyv furcsa címe Suzanne Goin éttermének nevét viseli, amely Los Angeles-ben található, és amely elsősorban népszerű vasárnapi vacsoráiról (sunday supper) lett híres. Az étterem vasárnaponként szezonális, az aznap éppen frissen beszerzett alapanyagokból állít össze évszaknak, hangulatnak, alkalomnak megfelelő fix menüket, étlap ilyenkor nincs. A Lucques szó maga egyébként egy eredetileg Olaszországból származó, ma elsősorban a dél-francia Languedoc régióban termő, különleges minőségű olajbogyó neve, amely speciális diós íze miatt az ínyencek nagy kedvence.

Ez a törékeny, pici nő pedig állítólag csodákat művel az éttermében, és ebből most az első szakácskönyvében az amatőr szakácsok nagy örömére átad valamit. Sokat. Kiváló a könyv struktúrája: mind a négy évszakra külön-külön összeállított háromfogásos menük, mindig az adott szezon alapanyagai felhasználásával.( Pédául: nyári menü: Yellow Tomato Gazpacho, Grilled Halibut á la Nicoise with Haricot Vert, Olives and Anchovy Butter, Lamb Skewers with Bean Purée and Feta Salsa Verde, Raspberry Gratin)

Mind a menük, mind a receptek nagyon összetettek; elegánsak, ugyanakkor eléggé földhöz ragadtak ahhoz, hogy otthoni körülmények között is el lehessen készíteni őket. Van olyan, ami inkább puccos vacsorához, de számos olyan is, amely akár egy családi laza ebédre is alkalmas. Nem gyorsan összedobható, egyszerű ételek, sok kifejezetten bonyolult, több lépésből álló, macerás recept van benne, de olyanok, amelyeknek egy szenvedélyből főző valaki simán nekiesik.

Mint sok éttermi szakácskönyvben, ez is rengeteg speciális, kiemelkedő minőségű, sokszor konkrét régióból érkező, nyilván egy étterem számára könnyebben hozzáférhető alapanyagot ír elő, de nagyrészt olyanok, amelyek helyettesíthetőek normál beszerzési forrásokból hozzájutható hozzávalókkal is.

A kreatív, újszerű, de mégis fogható ételeken és kombinációkon kívül az a legfantasztikusabb a könyvben, hogy érződik rajta, hogy a szerző micsoda lelkesedéssel, elkötelezettséggel, alapossággal (és női eleganciával) írta. Minden egyes oldalon annyira átsugárzik a minőségre való törekvés, valamint a gasztronómia és saját szakmája iránti szenvedélyes szeretete és alázata, hogy az egészet csak imádni lehet. Úgy ahogy van, kerek, harmonikus, zseniális.

Ha most lenne egy kismukk cipőm (vagy csodacsizmám, vagy mi is?), akkor tapsolnék hármat, behunynám a szemem és azt kívánnám, hogy ott teremjek és megkóstolhassam a főztjét. .

Mások is írnak róla pl. itt, itt, vagy itt.