szerda, március 18, 2009

Banális történet: petrezselyemgyökér

Az igazi hungarikumokat akkor értékeli az ember igazán, amikor hosszabb ideig külföldön él. Számos ételünk, vagy alapanyagunk az itthoni hétköznapokban olyan természetességgel van jelen, hogy hiányuk csak akkor tűnik fel igazán, amikor nincsenek. Az egyik ilyen a petrezselyemgyökér, vagyis fehérrépa. Bár néhány országban ismerik, és használják (németek, franciák), tapasztalatom szerint sehol nem annyira mindennapi és banális, mint nálunk. Több országban nagy gyökérkultúra uralkodik, és a piaci standokon a szivárvány minden színében tündökölnek a különböző izgalmas gumófélék. A petrezselyemgyökerünk azok közül leginkább a pasztinákra hasonlít, amely közel áll hozzá, mégsem ugyanaz: méretesebb, kerekebb, íze pedig kevésbé komplex, az édesség mellől hiányzik belőle az a jellegzetes földes mélység, amelytől pl. egy húsleves tökéletessé válik. Egyre több csúcsétteremben találkozni vele a hazai étlapokon is, szerencsére kezdi reneszánszát élni. Felbukkan leves formájában is, de húsok köreteként, pürésítve is.

Ritka, hogy a gyökérből olyan étel készül, amelyben mellékszereplői státuszából főszereplővé lép elő. Ez a leves csak róla szól, nekem az egyik nagy kedvencem. A friss zöld petrezselyem nemcsak színező funkcióval bír (bár az sem másodlagos): friss, füves íze jól ellensúlyozza a gyökér édességét. Ugyanezt hozza a tetejére szórt pirított húsos szalonna is. A leves tényleg ilyen színű.

Petrezselymes petrezselyemgyökérleves

Hozzávalók (4 adag)

6 közepes méretű, zsenge petrezselyemgyökér, meghámozva, felkockázva
2 salotta (vagy egy kisebb hagyma), finomra aprítva
1l leszűrt húsleves
4ek vaj
só, bors
4 csokor petrezselyem
csipet frissen őrölt szerecsendió
1kk reszelt citromhéj
ízlés szerint kevés tejszín
olívaolaj
tetejére: húsos szalonna

Lábasban felolvasztjuk a vaj felét, majd üvegesre pároljuk rajta a finomra aprított hagymát, ne kapjon színt. A meghámozott, nagyjából egyforma méretű kockákra felszeletelt gyökeret rádobjuk a megpuhult hagymára, átforgatjuk. Felöntjük a leszűrt húslevessel, sózzuk, borsozzuk, kevés frissen őrölt szerecsendiót adunk hozzá. Fedő alatt addig főzzük, amíg a megpuhul, kb. 15 percig. Közben blansírozzuk a petrezselyemzöldet: lecsipkedjük a leveleit, majd fél percre forrásban lévő sós vízbe tesszük. Szűrőkanállal kiszedjük, és azonnal jeges vízbe helyezzük. A levest és a petrezselyemzöldet robotgépben simára pürésítjük. Egyenletes zöld színt csak erős teljesítményű géppel tudunk elérni, egy gyengébb botmixer a petrezselyemzöldet inkább egészen finomra aprítja, de a leves “pöttyös” marad. Ha nagyon sima állagot szeretnénk, a levest egyszer átpasszírozzuk, majd ízlés szerint kevés tejszínt (elhagyható), és hideg vajat keverünk bele. Ropogósra kisütött húsos szalonnakockákkal megszórva, jófajta olívaolajjal meglocsolva tálaljuk.

A petrezselyemgyökérnél egy fokkal izgalmasabb dologgal is szeretnék szolgálni: odaát interjúm a Michelin kalauz főnökével.

Címkék: ,


 

 

19 hozzászólás:

Anonymous Hobbiszakács szerint...

"Számos ételünk, vagy alapanyagunk az itthoni hétköznapokban olyan természetességgel van jelen, hogy hiányuk csak akkor tűnik fel igazán, amikor nincsenek."

Ez így van a rokonokkal is.

:-)

8:26 de.  
Blogger Gabah szerint...

Bizony ám! Itt Olaszországban sem használják, pedig nincs olyan kert, ahol ne vetnének legalább tengernyi petrezselymet! Érdekes, nem is sorba vetik, és nem is ritkítják, mivel nincs szükség arra, hogy a gyökér megnőjön...
Tetszik nekem ez a leves. Jó lenne "petrezselyem-bevezetőnek" azokban az országokban, ahol el sem tudják képzelni, hogy a petrezselyemgyökér ehető. :-)

8:44 de.  
Anonymous Hobbiszakács szerint...

Gratula az interjúhoz!

"miért a szakma által vegyesen megítélt Náncsi néni vendéglő... "

A hely varázsa miatt. Aki kora ősszel, egy napsütésées délután érkezik a Náncsi nénihez, az megérti :-)

A Michelin nem a szakma, hanem a vendég szemszögéből ítél, aki számára a legfontosabb az, hogy nem egy hétköznapi, névtelen kocsmába ül be.

A "csillaghoz" persze ez nem elég. Ott az ajtóban fogadják a vendéget, úgy mint egy magánlakásban. Nem álldogál tanácstalanul az ember, nem kérdezi magában azt, hogy na, most mi történik? Állandóan figyelemmel kísérik, és ha úgy akarja, akkor elbeszélgetnek vele. A különlegesen szép, igényes berendezés, az elegáns, kényelmes antik bútorok, a jó ízléssel kiválasztott festmények, a kifogástalan kiszolgálás és a tulajdonos (család) figyelmes vendégszeretete - mind hozzájárulnak a hely varázsához.

U. I. A Michelin-csillagot nem lehet hirdetésbe belefoglalni, sem pedig a bejárati ajtóra kitenni. Finom parfümként kell viselni: sejteni, nem pedig észrevenni.

:-)

9:00 de.  
Blogger amcsu szerint...

szerencsére az én családomban elterjedt a petrezselyemgyökér használata, habár mifelénk (észak-kelet mo.) a fehérgyökér elnevezér gyakoribb.
anyukám egyben sültek mellé szokott gyökérpürét készíteni

10:21 de.  
Blogger Pomme Pomme szerint...

Akkor az egy ide, egy oda jegyében én is az interjúhoz szólnék hozzá. Érdekes, amiket elmondott a szerkesztő, de kicsit meglepődtam az éttermek listáján. Volt, amit hiányoltam a listáról.

10:27 de.  
Blogger Pirikenagyi szerint...

Micsoda szerencse, hogy a fehérrépát mindenki kerüli, amikor szedem ki a húslevest. Így legalább én megehetem az összeset. Imádom!!

8:51 du.  
Blogger viksi szerint...

Ez már csak a színe miatt is elkészítésre érdemes. Főleg így tavaszváróban : )

(az interjút már tegnap olvastam. tetszik, hogy konfrontálódtál/bekérdeztél a nagynagymichelinguideosfontosembernek-. így tovább. a Litauszkival nem beszélgetsz, hogy miért megy privát chefnek? úgy hallottam a package-ben van némi külhoni tréning is)

10:22 du.  
Blogger chili&vanilia szerint...

viksi, de, beszélgethetek, holnap speciel pont nála ebédelek:)
egyébként április 1-ig van még nyitva, addig, ha tudtok, menjetek, ebédkor van pl. 1500Ft-ért háromfogásos menüje, de az olyan..!

12:08 de.  
Anonymous Névtelen szerint...

szia! egyszerű kérdés a leveshez: mit tegyek, ha nincs itthon 1 liter leszűrt húslevesem...? (mert általában ez a helyzet, sőt, mindig!)nem kedvelem, ha húsleves szerepel alapanyagként, kockát meg ugye nem szeretnék hozzátenni. sima vízzel, fűszerekkel is jó lesz? no mindegy, kipróbálom, mert imádom a petrezselymet, minden részét :) köszi, e

12:36 de.  
Anonymous Névtelen szerint...

jaj, de hol a reszelt citrom?

12:59 de.  
Blogger chili&vanilia szerint...

szia, én mindig lefőzök nagy adag húslevest, és 1/2literes kiszerelésben mélyhűtőbe teszem. Ha nincs, akkor inkább víz, a gyökérnek úgy is intenzív lesz az íze. de SOKKAL finomabb alaplével, megéri a minimális fáradtság. A reszelt citromhéj, amikor pürésítem.

7:56 de.  
Blogger SalsaOrsi szerint...

Nekem sem tűnt fel a fehérrépa addig, amíg el nem készítettem Chili&Vanilia Fehérrépa- alma krémlevesét, amely azóta sem szorult le a dobogóról nálam. Egyszerűen imádom, édes, selymes, és egészséges is.Próbáljátok ki azt is!!!

9:28 de.  
Anonymous certaldo szerint...

Jézusom, azt hiszem végleg beszűkült a gondolkodásom! Viksi hozzászólásában ezt: "az interjút már tegnap olvastam. tetszik, hogy konfrontálódtál" úgy olvastam, hogy konfitálódtál! :))) Azt hiszem ki kell mennem a konyhából pár napra a kertbe, mondjuk gyomlálni, hátha helyrejövök.

11:34 de.  
Blogger Kristóf Gábor szerint...

Kedves Zsófia!

Milyen gép szükségeltetik ilyen leves készítéséhez?

12:42 du.  
Blogger Susula szerint...

Ez valami csoda volt! És a robotgép még a most kapható, már egyáltalán nem zsenge fehérrépából is nagyon finom krémet készített. Szerencsére akadt egy kis fagyasztott húsleves is, de a szenzáció a citromhéj! Nagy sikert aratott!

8:23 de.  
Blogger chili&vanilia szerint...

Kedves Gábor,
nagyon erős teljesítményű turmixgéppel lesz a legjobb állagú. Nekem egy Krups típusú van (nem találom a számát),olyan,amit mixerek is használnak akár jég darálásához is. Lehet, hogy egy erős (fémfejű) botmixer is jó eredményt produkál. A pürésítés önmagában közepesen erős botmixerrel is megy, csak az nem pürésíti ilyen egyenletesen zöldre a petrezselymet, hanem pöttyös marad.

11:54 du.  
Blogger Tamas szerint...

Helló! Miközben ezt a hsz-t írom, pont fehérrépalevest kanalazgatok! Nagyon finom, köszönöm a receptet!!! (Lágy barna sör - pl. Leffe - remekül illik hozzá!:)

Viszont csak én olvastam el figyelmetlenül a leírást, hogy végül kimaradt a citromhéj? Melyik fázisnál kell hozzáadni a léhez? Mindegy?

Ami a színt és az állagot illeti, nekem nem túl erős botmixerrel is elég szép eredményt sikerült elérnem, csak viszonylag sokáig kell turmixolni :)

Jó étvágyat mindenkinek!

1:39 du.  
Blogger Scofield szerint...

hmmm... hát igen Brüsszelben a fehér répa nem ismert fogalom:) Itthonról kell szállítani, ha egy normális levest akar főzni az emberfia. Na, de ehhez a leveshez már ipari mennyiség kell mert egy alkalom nem alkalom, ahogy elnézem.

12:50 du.  
Blogger zsempi szerint...

ez fantasztikus finom lett! a citromhéjat elfelejtettem, de úgy látom, megéri azzal is kipróbálni. meg pöttyös lett a leves, mert csak botmixerem van, de így is 1.osztályú ízt kaptam!

3:21 du.  

Neked is van véleményed?

<< Főoldal