Birsalmás sütőtök krémleves vaníliával

Archívumból, szezonjában

Beszélgettem valakivel, aki három hónapot töltött Madagaszkáron. Az illető biológus volt, ami persze nem akadályozott meg engem abban, hogy egy elegáns szófordulattal azonnal a vanília ügyekre tereljem a szót (közben azonban pl. olyan, számomra meglepő tényeket is megtudtam, hogy Madagaszkár kb.akkora, mint Franciaország). Olyan érdekes történeteket mesélt a vanília bizniszről, hogy nem győztem hallgatni. Pl. hogy külön rádió csatorna létezik a vaníliatermelőknek, amely folyamatosan az időjárásról tájékoztat, vagy hogy a helyiek soha, de soha nem készítenek semmit vaníliából, mert számukra megfizethetetlenül drága, és az összes külföldre megy. Aztán megmutatta (az egyik vaníliarudamon), hogy minden vanílián található egy apró nyomott jel –olyasmi, mint az ékszereken -, amely tanúsítja az eredetiségét. Ezt nem tudtam, soha nem is tűnt fel. Eddig sem szerettem olyan vaníliát venni, amely nem látszik a csomagolásban, ezután még kevésbé fogok. Azt is mondta, hogy Madagaszkáron a levegő tényleg vanília illatú. Jó lenne egyszer beleszagolni..

Elmesélte, hogy pici családi ültetvényről szereztek végül nagy csomag vaníliát, kihozni azonban csak úgy lehetett, hogy külön hatóságnál kellett bevizsgáltatniuk a származását és tulajdonságait. Ilyen nagy adag tárolása nem egyszerű feladat (egy része persze azonnal vaníliakivonatként végezheti), az bármilyen profi, előbb-utóbb elkezd száradni. Kérdésemre, hogy mi mindent készített vele, lelkesen elmondta, hogy abban az időben nagyon gyakran készített különböző, enyhén édeskés zöldségleveseket, amelyeket vaníliával illatosított. Kedvence a zöldborsó, sárgarépa és édesburgonya volt. Az persze nem egészen újdonság, hogy a vaníliát nemcsak desszertekben lehet használni, a csúcsgasztronómia is párosítja pl. nemes halakkal, de leginkább tenger gyümölcseivel, úgymint jakabkagyló, homár, stb.

A levesek ötlete úgy megragadott, hogy a standard őszi sütőtök krémlevesbe is kénytelen voltam becsempészni egy kis vaníliát. Mivel attól féltem, hogy nehogy túl édeskés legyen tőle, tettem bele egy kis chilit, a spiritusz kedvéért, valamint némi birsalmát (ha már egyszerre van szezonjuk), hogy legyen benne egy kis gyümölcsös savanykásság. A végeredmény igen kellemes .

Birsalmás sütőtök krémleves vaníliával

Hozzávalók (4 adag)

Egy kis sütőtök (kb. 60dkg)
Egy kicsi birsalma (kb. 40dkg)
2 salotta, finomra aprítva
4dkg vaj
2 salotta
fél chilipaprika, kimagozva, finomra aprítva
7,5 dl húsleves
fél rúd vanília

A sütőtököt zöldséghámozóval meghámozzuk, félbevágjuk, magját kikaparjuk, nagyobb darabokra vágjuk. A birsalmát szintén nagyobb (a sütőtökkel azonos méretű) darabokra vágjuk (héja, magház maradhat). 180C-os sütőben, kb. 45-50 perc alatt, mindkettőt együtt, fóliával letakarva puhára sütjük. A salottát üvegesre pároljuk a vajon, beledobjuk a chilipaprikát is. Hozzáadjuk a sütőtököt és a birsalmát (amelyet puhán már könnyű hámozni, és levágni a kemény magházát). Felöntjük a húslevessel, ízesítjük. Belekaparjuk a vanília magjait, a rudat is belefőzzük. Néhány percig összefőzzük, végül pürésítjük és átpasszírozzuk.

3 darab birsalma, 3 desszert

Nem panaszkodhatom, annyi idén a birsalma, hogy igazán kiélhetem a kísérletezési vágyaimat. Nemrégiben kaptam is megint egy nagy adaggal, még mindig van belőle, illata belengi a konyhát. Nemrégiben lassan főtt birsalmakompótot terveztem készíteni desszertként , az Élet azonban közbeszólt, a lassúból pedig így gyors lett. Olyannyira, hogy kb. negyed órám maradt nevezett desszert összeállítására. A birsalmát kuktában főztem meg, aminek köszönhetően természetesen még véletlenül sem lett szép rózsaszínű színe, ellenben napsárga. Így született az a döntés, hogy akkor megyek ebbe az irányba – a kompóthoz sáfrányt adtam – a birsalma-sáfrány párosítás pedig kiválónak bizonyult. A három darab birsalmából a következő desszertek születtek:

1. Sáfrányos birsalma mascarpone-vel
A tavalyi mintájára, csak sárgán.

2. Sáfrányos birsalmakompót keserűcsokoládé sorbet-val
Ez külön, másik alkalommal készült. A gyümölcs fele birsalma, fele Vilmos körte volt. egyenletes, apró kockákra szeleteltem a gyümölcsöket, sáfrányos szirupban megfőztem, kihűtöttem. Tetején csokoládésorbet.

3. Gőzölt birsalmapuding vaníliamártással

Borzasztóan frusztrál, hogy nem sikerül itthon elkészíteni ezt a desszertet, ahogy szeretném. Nemrégiben, egy külföldi étteremben olyan birsalmasüteményt ettem, amely nem sütve, hanem gőzölve volt. A sütemény valahol a szufflé és a piskóta között volt, bíbor színű, intenzív birsalma ízű. Az édességét és omlósságát a birsalma püré adja. A birsalmát másodjára már sütöttem, hátha úgy intenzívebb lesz az íze és a színe,mindhiába, ezen a recepten még dolgoznom kell.

Birsalmából aztán van elég ihlet, tessék mazsolázni:

Az összes birsalmás poszt a magyar blogokon
Közöttük pl: diós birstorta (grenadine), birsalmasorbet (zsófi foodbogja), birs tatin (gourmandula), birs curry, birses kacsamell (ízbolygó).

Az összes birsalmás írás a külföldi blogokon.

Rengeteg birses ötlet a Bűvös Szakácson.

Régi receptjeim:
Birsalmás csirkemell
Birsalmás-gesztenyés csirkeragu Ciya módra
Sült birsalma
Vörös áfonyás birsalma chutney
Lassan főtt birskompót mascarpone-vel
Birsalmás sütőtök krémleves
Fűszeres birsszufflé
Birsalmasajt 2007
Birsalmasajt 2005

Török csirkeragu „Ciya módra” (birsalma, gesztenye)

Most, hogy így belejöttem a gesztenye pucolásába, nagyon élvezem, hogy micsoda ízeket hoz ki frissen. Bár kapható jó minőségű vákuum-csomagolt, de azért az nem teljesen ugyanazt a végeredményt produkálja. Persze, abban is biztos vagyok, hogy nem fogok mindig nekiállni a pucolási tortúrának, így ki kell tapasztalnom, hogy melyik előkészített változatokkal érdemes leginkább dolgozni (pl. mélyhűtött, vákuumos, vagy üveges).

Az isztambuli Ciya étteremben számos fogást végigkóstoltunk, nekem pedig az összes közül egy birsalmás, gesztenyés csirke maradt meg legintenzívebben az emlékezetemben. Olyan gyakran jutott eszembe, hogy a szép, meghámozott gesztenyékből gyorsan félretettem néhány szemet, és nekiálltam reprodukálni az ott érzett ízeket. Ha azt nyilván nem is állíthatom, hogy még jobb lett, mint az eredeti (ki vagyok én…), de az biztos, hogy különleges összhatású, harmonikus, hideg őszi és téli estékre való egytálétel kerekedett, amelyért bármennyi gesztenye pucolására hajlandó vagyok.

Recept

Hozzávalók (3-4 adag)

30dkg csirkecomb filé, falatnyi darabokra vágva
egy kisebb (vagy fél nagyobb) birsalma, falatnyi kockákra vágva
12 szem friss, hámozott gesztenye
3 közepes méretű, (nem szétfővő fajta) burgonya, meghámozva, falatnyi kockákra vágva
1 közepes vöröshagyma, vagy 2-3 salotta, közepesen finomra vágva
1tk kurkuma
1kk őrölt szegfűbors
6-7 szegfűszeg
3ek olívaolaj
só, bors

Az olívaolajon üvegesre pirítom a hagymát. Hozzáadom a csirkecombfilé darabokat (a mell túl száraz lenne), körbepirítom. Megszórom a kurkumával és az őrölt szegfűborssal, átforgatom. Felöntöm kb. 3 dl alaplével (vagy vízzel). Hozzáadom kicsumázott, felkockázott (héja maradhat) birsalmát, a gesztenyét (a nagyobbakat félbevágom) és a burgonyát. Sózom, borsozom, beledobom a szegfűszeget. Fedő alatt, lassú, alacsony tűzön, kb. 35-40 percig főzöm. Ez alatt minden szépen megpuhul, de nem fő szét. A végén leveszem a fedőt, és néhány percig erős lángon főzöm, hogy a leve kissé besűrűsödjön. Kuszkusz, vagy pita illik hozzá.