Kényelmes vasárnapi reggelik, brunchok remek részeleme, a grillezés a gyümölcs ízét koncentrálttá, a fűszerek pedig különlegessé teszik. Magában is kiváló, de akár egzotikusabb salátán, vagy sült köreteként is el tudom képzelni.
A grapefruitot kesernyéssége miatt sokan nem szeretik, az alábbi elkészítési mód azonban talán még őket is meggyőzi. Öt perc alatt elkészül, a méz, a gyümölcs leve és a fűszerek olyan izgalmas ízekké olvadnak, hogy az ember nem győz meglepődni. És készíteni, és készíteni…
Crumble, máglyarakás, és almakompót fúziója. Narancsos, savanykás-édes, szirupos alma és vajas zsemle (lehetne kalács, briós, croissant, kenyér, stb.) rétegezve. Ezek aztán összekeverednek, egymásba sülnek, a végeredmény pompás.
Igazi őszi, borús napokra való desszert, amelyhez általában minden alapanyag megtalálható otthon. Savanykás almát érdemes hozzá használni, a zöldalma például tökéletesen megfelel. Lazára felvert tejszínhabbal, kikevert mascarponéval, vagy vaníliafagylalttal ajánlom.
Nem vagyok feltétlen híve a csokoládé gyümölccsel való párosításának, ugyanis mind ízjegyekben mind mennyiségben gyakran nehéz azt az arányt megtalálni, amelytől a végeredmény valóban jobb, mintha a két alapanyaggal külön dolgoznánk. Természetesen akadnak gyümölcsök, amelyek esetében aggodalomra semmi ok. A keserűcsokoládé és kedvenc szőlőfajtám, az otelló például remek együtt. Elég csak összekóstolni egy kocka jó minőségű keserűcsokoládét (min. 60-70% kakaótartalom) egy szem szőlővel. Ennek kifinomultabb mintájára ajánlom az alábbi csokolédéhabot, amelyben meglepetésként vicces otellógolyók rejlenek.
Lila Füge, Fűszeres Eszter és jómagam együttműködünk a Sió-val, ennek keretében pedig mostantól rendszeresen készítünk ételeket a szezon gyümölcseivel, amelyek receptjei a Sió gasztroblogján jelennek meg.
Az első egy igazi ötperces saláta, amelyet akár könnyű ebédnek, akár gyors vacsorának összedobhatunk. Mellé igény szerint ropogós héjú, friss bagett, esetleg egy pohár fehérbor jár. A sajt lehet gorgonzola, rokfort, vagy más, erőteljes ízű kéksajt. A nektarin cikkelyeket pedig akár meg is grillezhetjük.
Nem vagyok attól mindig megőrülve, ha hús mellé gyümölcs kerül, ha azonban a gyümölcsben van valami spiritusz - mondjuk chili, vagy izgalmas fűszerek -akkor jöhet bátran. Bár a meggyszezonból már éppen kifelé igyekszünk, talán még érdekes lehet ez a gyömbéres-meggyes salsa, amelyben a "spiritusz" nemcsak a sima, friss gyömbér, hanem a szusigyömbér, amely nagyon jól működik mind a kacsával mind a gyümölccsel. Volt régen hasonló cseresznyével is.
Tartozik hozzá video-recept is, amelyben egyrészt akad egy-két vicces momentum, másrészt ismét szuper Baldaszti's nyereménycsomag, benne pl. chilis-meggyes panforte. (kóstoltam, életveszélyes!), úgyhogy küldjetek receptet (a videó alatti kommentekben, a három kötelező alapanyag: kacsa, gyömbér, meggy). Élőben egyébként sokkal jobban néz ki, csak nem sikerült róla szép képet készítenem.
Megsütjük a kacsamellet: bőrős felét átlósan beirdaljuk, úgy, hogy a húsát ne érje a kés éle, csak a bőrt. Sózzuk, borsozzuk. Bőrös felével lefelé serpenyőbe tesszük, és alacsony lángon, lassan kiolvasztjuk a zsírját, azt folyamatosan le is öntjük róla. Erősebbre vesszük a hőt, a kacsamellet megfordítjuk, és a másik oldalát kérgesítjük. Sütőrácsra helyezzük, és 160C fokos sütőben, 12 percig sütjük. Szeletelés előtt legalább öt percig pihentetjük. Miközben sül, elkészítjük a meggyes salsát: az újhagymát felkarikázzuk, sózzuk, és ráfacsarjuk a zöldcitrom levét, néhány percig állni hagyjuk. Hozzáadjuk a reszelt gyömbért, a mézet, összekeverjük. Hozzáaforgatjuk a koriandert és a szusigyömbért, végül egy evőkanál olívaolajat adunk hozzá. A kacsamellet vékonyan felszeleteljük, és ráhalmozzuk a salsát.
