Billy Bi – tejszínes kagylóleves

Ha most még mindig Brüsszelben élnék, akkor ilyenkor tobzódnék a kagylószezonban. Nem is feltétlenül éttermekben, inkább otthon - a kagylófőzés ugyanis nagyon klassz dolog. Első néhány alkalommal hagyományosan, sok fokhagymával, sok petrezselyemmel készülne, aztán előbb-utóbb eljönne a kicsit macerás, de annál finomabb fűszeres morzsás változat ideje is.

Szerencsére felfedeztem itthon is egy remek kagyló beszerző helyet, így, ha olyan terveim vannak, akkor egyszerűen elbaktatok az Óceán Delikáteszbe, ahol mostanság gyönyörű minőségű friss kagyló kapható (840Ft/1kg). Kedden és csütörtökön érkezik friss áru. Ha messzebbre kell még utána fuvarozni, akkor sem kell izgulni, mert kérésre jó sok jéggel megpakolják a zacskót, így simán túlélik az utazást, anélkül, hogy kinyílnának.

Ez egy olyan leves, amelyhez egy pohár fehérboron, friss bagetten és jó társaságon kívül nemigen kell más. Utána sem. Francia klasszikus, amely bizonyos Billy törzsvendégről kapta a nevét. Hogy pontosan melyikről, rejtély, ilyenkor, ha sok ideje lenne az embernek, akkor ellátogatna egy jó könyvtárba, és megpróbálná felkutatni a hiteles forrást. Három ugyanis három különbözőt állít: a Larousse szerint a párizsi Maxim étterem konyhafőnöke kreálta egy kagylóimádó vendég számára (ugyanez olyat is állít, hogy Normandiában főzték először egy amerikai tiszt búcsúztatójára (Billy, bye bye). A Cordon Bleu könyv szerint az 50-es években Louis Barthe, a Maxim’s séfje kreálta, egyik vendége, William Brand pedig olyannyira az egekbe magasztalta, hogy cserébe róla nevezték el. Egy harmadik forrás szerint pedig William B. Leeds, 19.századi amerikai üzletember olyan gyakran rendelte, hogy átnevezték róla (a Maxim’s itt is stimmel). A leves szempontjából végül is mindegy. Intenzív, kagyló ízű leves, aki a kagylót szereti, annak nagyon fog ízleni. Brüsszelben általában muscadet bort kínálnak a kagyló mellé.

Hozzávalók (2-4 személyre)

1kg friss feketekagyló
1 póréhagyma
2 salotta
1 sárgarépa
1 szárzeller
4dkg vaj
1,5dl száraz fehérbor, vagy vermut (pl. Noilly Prat)
1l víz (esetleg hal- vagy zöldségalaplé)
1,5dl tejszín
csiper currypor

A kagylókat hideg vízbe áztatjuk, jó alaposan átmossuk, kefével minél több koszt ledörzsölünk a héjáról, a kilógó szakállát eltávolítjuk. A salottát finomra aprítjuk, a vajon üvegesre pároljuk. Néhány perc után hozzáadjuk a felkarikázott sárgarépát és zellert is. Felöntjük a borral, majd a vízzel, összeforraljuk, ízesítjük (a kelleténél kevésbé legyen sós, mert a kagyló sósabbá teszi majd.) Beledobjuk a kagylókat, majd erős lángon, fedő alatt kb. 6 percig főzzük, amíg a kagylók kinyílnak. A kagylókat kiszedjük, húsukat kivesszük a héjából, félretesszük. A levest leszűrjük (lehetőség szerint sűrű szövésű muszlinon át, hogy a kagylóról bekerülő homokszemcséket eltávolítsuk. ) A kagylók felét hozzáadjuk a léhez, amelyhez közben hozzáadtuk a csipet curryt és a tejszínt. Kb. 15 percig, nagy lángon főzzük (a kagyló maga ilyenkor már kellemetlenül túlfő, de az íze intenzíven a levesbe fő). Bagettel, esetleg petrezselyemzölddel megszórva tálaljuk.

Köszönjük Cserkének, hogy háziasszonya volt a 20.VKF fordulónak, amelynek témája a leves.

A blogon nálam rengeteg leves recept.

Paradicsomos tarte tatin juhtúrós pesztóval

Meg sem tudom számolni, hány kg félig szárított paradicsomot gyártottam az utóbbi hetekben. Rengeteg nyári salátához, tésztához, zöldségekhez használom, és úgy tűnik, mindenki szeret kapni is belőle. Nagyon ipari mennyiségben elég macerás előállítani, egyszerre max. 2-3 kg frissből szokott készülni. Az utolsó adag különösen jól sikerült, ez elsősorban annak köszönhető, hogy nagy adag tökéletesen érett, jóízű paradicsom szállítmányt kaptam (további néhány kg krumpli, cékla, hagyma, zöldbab és egyéb társaságában) vidékről, Bihardancsházáról. Kivételesen maradt annyi, hogy végre valahára elkészíthettem a paradicsomos tarte tatin-t, amelyet már olyan régóta szerettem volna, de mindig sajnáltam elhasználni ennyi szárított paradicsomot. Így viszont már tudom, hogy abszolút megéri csakis azért legyártani ennyit, hogy ez készülhessen belőle. A paradicsom szinte elolvad, kissé karamellizálódik, alatta -jobban mondva fölötte- pedig finom omlós tészta lapul. Juhtúró szinte mindig található a hűtőmben, nem tudok betelni vele (Brüsszelben non-existent..). Pesztó-szerűen kevertem ki, fokhagymával, bazsalikommal és olívaolajjal, markáns íze kiválóan passzolt az édeskés paradicsomhoz. A juhtúró ugyan nem fő-, csak mellékszereplő itt, azért remélem Ízbolygó nem diszkvalifikál a mostani, XVIII. VKF. fordulóból, amelynek a tematikája a túró.

Paradicsomos tarte tatin juhtúrós pesztóval

Hozzávalók (4db 9cm átmérőjű , vagy egy 23cm)
12dkg liszt

6dkg vaj, szobahőmérsékleten

csipet só

csipet nagyon finomra aprított friss rozmaring

2-2 ek hideg víz, ill. tejszín

kb. 40 fél félig szárított paradicsom (1kg frissből)

5dkg juhtúró

1 gerezd fokhagyma

nagy csokor friss bazsalikom (vagy vegyesen más zöldfűszerekkel)

egy marék durvára vágott dió

1dl olívaolaj

1ek tejföl

só, bors

Elkészítjük a tésztát: a vajat összedolgozzuk a liszttel és a sóval, majd annyi hideg vizet, ill. tejszínt adunk hozzá, hogy gyúrható tésztává álljon össze. Fóliába csomagoljuk, és legalább 1/2 órára (inkább 1) hűtőben pihentetjük. A sütőt előmelegítjük 180C-ra. A tésztát egész vékonyra kinyújtjuk, és vagy 4db, 10cm átmérőjű, vagy egy 23cm átmérőjű kört vágunk ki belőle. A tortaformák (vagy egy nagy) alját kevés olívaolajjal kikenjük, majd szorosan kirakjuk a félig szárított paradicsomokkal, vágott felükkel felfelé. Ráhelyezzük a tésztát, széleit behajtogatjuk. 30 perc alatt aranyszínűre sütjük. Néhány percig állni hagyjuk, majd fejjel lefelé kiborítjuk, hogy a paradicsom kerüljön felülre. Elkészítjük a pesztót: az összes hozzávalót robotgépben simára pürésítjük, ha nagyon sűrű, kevés tejföllel lazítjuk.

Tojásos galuska, zöldsaláta

Valójában már előre szomorúan elkönyveltem, hogy ismét lemaradok a VKF aktuális fordulójáról. Ma érkeztem haza egyhetes távollét után, sejtettem, hogy annyi tennivalóm akad, hogy nemigen jutok főzéshez. Nos, hát enni azért csak kell valamit, ugye. Valami rejtélyes okból kifolyólag, hirtelen olyan erősen egyetlen ételt láttam magam előtt, hogy nagyon nem is kellett gondolkoznom, mit dobjak össze. Azt kiabálta a kulináris belső hangom, hogy „tojásos galuskááát kéreeek..”. ,Nem tudom, ha igaz, hogy a szervezet jelzi, hogy mire van szüksége, akkor nálam éppen azt jelezte, hogy feltétlenül a tojásos galuskában található ásvány- és tápanyagok hiányoznak a jó közérzetemhez, khm. Az arányokat viszont megfordítottam: sok saláta, kevesebb galuska – a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad, vagy valahogy így.

Közben gyorsan elolvastam, hogy pontosan hogyan is szól a XV. VKF kiírása, amelynek ez alkalommal a Kísérleti Konyha blog a házigazdája. Miután a következő mondatra bukkantam:
„gondolkodjunk el, hogy hogyan alakíthatnánk át egy hagyományos ételt, vagy egy általában mindig ugyanolyan formában tálalt húst, köretet, előételt, desszertet”, arra a következtetésre jutottam, hogy a gyors ebédem talán még kvalifikálhat is a fordulóra.

Hagyományos módon galuskát készítettem. A kifőzött galuskát a felvert tojással serpenyőben átforgattam, úgy hogy a tojás ne süljön meg teljesen, kissé folyós maradjon. Ekkor formába töltöttem, pár percet hagytam állni, hogy picit összeálljon. Barnított vajon mindkét oldalán pirosra, ropogósra sütöttem. Nagy adag zöldsalátát (római saláta) falatnyi darabokra tépkedtem, és összeforgattam vinaigrette-tel, amelyet egy különleges uborkaecetből és jó minőségű olívaolajból kevertem, némi finomra aprított salottát adtam hozzá. A salátaágyra ültettem a kisütött galuskát, és meglocsoltam a visszamaradt barnított vajjal.

Variációk gerslire II.: céklás

A gersli visszavonhatatlanul ellepte a konyhámat. Úgyhogy ismét egy újabb variációval állok elő, aztán majd Fakanál, a VKF. mostani fordulójának (különleges köretek) háziasszonya – elbírálja, hogy megfelel-e a kritériumoknak. Minden bizonnyal, az egyik leggyakorlatiasabb körhöz érkeztünk, gondolom, sokan törik a fejüket egy-egy menü összeállításakor, hogy mi legyen a kiegészítő. Bevallom, nem vagyok túl jóban a köretekkel. Persze, előbb talán definiálni kellene, hogy pontosan mit értünk alatta. Amennyiben a burgonya-, rizs-, tészta- és gabonaféléket, akkor azokat a legtöbb esetben szívem szerint elhagynám. Ha mondjuk egy jó hal, vagy hús a főétel, ahhoz leginkább némi mártást és zöldséget szeretek, az egyebek gyakran túl nehézzé teszik az egészet. Számos étterem is elköveti azt a hibát, hogy laktatás, és a sokak által preferált nagy adag érdekében telepakolja a tányért mindenfélével, ahelyett, hogy csak némi frissen készült, szezonális, vagy érdekes zöldséggel egészítené ki. Persze, ez ízlés dolga – vendégeknek azért én is mindig úgy állítom össze a menüt, hogy ilyen is, olyan is legyen benne. Fordítva, viszont, számos, köretnek is értelmezhető fogást, simán főételnek minősítek, és az égvilágon semmi nem hiányzik hozzá. A gersli is ilyen – köretként füstölt libamell, párolt, vagy grillezett halak, sült csirke, grillezett gomolya mellé tudom elképzelni, de nálunk önmagában fogyott el.

Céklás gersli

Hozzávalók (4 személyre)

20dkg gersli
1 közepes vöröshagyma (esetleg 2 salotta), finomra aprítva
2 gerezd fokhagyma, finomra aprítva
2 rúd szárzeller
4-6 ek olívaolaj
1dl száraz vermut
1l hús-, vagy zöldségleves
2 kisebb méretű cékla
só, bors

A gerslit alaposan átöblítjük. A hagymát és a zellert finomra aprítjuk, az olívaolajon, közepes lángon, fedő alatt puhára pároljuk (kb. 4 perc). Hozzáadjuk a gerslit, megkeverjük, úgy, hogy a szemeket egyenletesen bevonja az olaj, fényes legyen. Ráöntjük az alkoholt, és egy-két perc alatt hagyjuk elpárologni. Felöntjük a húsleves felével (amelyet kis lángon melegen tartunk), lefedjük, és alacsony lángon, 25 percig főzzük, néha megkeverjük. Közben meghámozzuk, és egyenletes, apró kockákra szeleteljük a céklát. Hozzáadjuk a húsleves másik felét, majd fedő alatt további 15 percig főzzük, amíg a gersli megpuhul, de kellemesen harapható. A cékla szintén kissé roppanós maradjon. Ízlés szerint a végén adhatunk még hozzá egy kis friss vajat.

Ha az összes zöldséget és salátát is köretnek minősítjük, akkor a fél blogomat idemásolhatnám, inkább kiválasztottam néhány kedvencet, amely húsok és halak mellett is finom lehetnek:

Kisir – török bulgursaláta

Cukkinisaláta fetával és mogyoróval

Spenót gránátalmával és dióval
Édesburgonya sült fokhagymával

Zöldborsó-, sütőtök- és karfiolpüré
Sült spárgás burgonyaköret
Krumplipüré karamellizált hagymával és rukkolával
Sült kelbimbó
Fűszeres sült karfiol
Quinoa sült paprikával és pirított hagymával

Kedves Fakanál, köszönjük a szervezést!

Tierra y mar: fokhagymás garnéla, csípős kolbásszal

A tengeri herkentyűk és húsfélék kombinálása az első gondolat ellenére egyáltalán nem bizarr találmány. Számos, tengerrel rendelkező országban rendkívül nagy hagyománya van –kifejezetten sok népies, rusztikus ételben jelenik meg – eredetileg nyilván elsősorban az adottságok, ill. kényszer szülték: egyszerűen a rendelkezésre álló alapanyagokból kellett minél változatosabb fogásokat kitalálni.

A legnyilvánvalóbb, amely talán mindenkinek elsőre eszébe jutna, a spanyolok paella-ja (bár, persze, hogy ebben pontosan mi kerül, nyilván vidéktől függ), többféle változatban jelenik meg azonban pl. a portugáloknál is (pl. a déli, algarve-i régió egyik tipikus, nagyon finom étele a „carne de porco com amêijoas”, amelyben sertéshúst főznek vénuszkagylóval, vagy ugyanitt tintahalat füstölt sonkával töltenek . A baszk konyhában is gyakori, az egyik kedvenc brüsszeli éttermem –francia baszk konyhát visz – emblematikus fogása sokáig egy nyúlhússal töltött tintahal volt. De Ázsiában sem ismeretlen, Vietnámban pl. az egyik kedvencem az ún. banh xeo volt, amely egy rizslisztből, kókusztejből készült palacsinta, amelyben császárhúst és garnélát sütnek. Kicsit más a helyzet az amerikaiak Surf ’n’Turf-jével, amely a legkevésbé sem mondható rusztikusnak – ők bélszínt kombinálnak homárral, és a fogást gyakran illeti a „kulináris giccs” vádja, azaz, hogy nem igazán gasztronómiai, ízbeli megfontolásokból született, sokkal inkább egész egyszerűen az étlapokon szereplő két legdrágább fogás ötvözése volt a motiváció. (a kísérleti konyha blog szerzője pont ezt készítette, nála megtekinthető egy guszta garnélás változat). A csúcsgasztronómia is előszeretettel él a „Föld és tenger” gyümölcseinek érdekes kombinációival, néha egészen extrém összeállításokban is –az egyik belga avantgárd étterem pl. vörös márna (rouget) mellé kagylót és borjúvesét ad.

A csípős kolbász használata ennél sokkal egyszerűbb és egyáltalán nem újszerű - rengeteg spanyol ételben fordul elő (leggyakrabban talán tintahallal kombinálva). A garnélával fantasztikus: a rák édességéhez és állagához (már ha jól készítettük el) nagyon jól illik a csípős, fűszeres, ropogósra sütött kolbász. Ez lehet chorizo, de akár jóféle magyar kolbász is (ami nekem most nem volt). Nyers garnélát használjunk, ami szürke színű - ami rózsaszín, az már előfőzött.


Hozzávalók (2 adag /vagy tapasként)

10-12 garnélarák, megtisztítva
kb. 4dkg (5-6cm-nyi darab) jófajta csípős kolbász, karikázva
2-3 gerezd fokhagyma, vékonyra szeletelve
2 ek olívaolaj
2-3 ek friss petrezselyem, finomra aprítva
só, bors, pirospaprika
lötty sherry (vagy fehérbor)

A garnélát megtisztítjuk (attól függően, hogy milyen állapotban vettük). Serpenyőben olívaolajon a fokhagymát puhára sütjük (ne kapjon színt). Az edénybe tesszük a garnélákat, egyik oldalukon szép rózsaszínűre, pirosra sütjük. Amikor megfordítjuk, hozzáadjuk a felkarikázott kolbászt, és ezzel együtt sütjük tovább, hogy a másik oldal is rózsaszínű legyen. Átforgatjuk, hogy a kolbászból kisülő zsír mindenütt érje, végül felöntjük egy lötty (3 ek-nyi) sherryvel, vagy nem túl savas fehérborral, és hagyjuk elpárologni. Frissen őrölt borsot, kevés pirospaprikát és friss petrezselymet szórunk rá, azonnal tálaljuk.

Köszönjük Gabojsza konyhájának, hogy házigazdája volt a 12.VKF fordulónak .

Halak&herkentyűk itt a blogon.

Kávés fűszerkéregben sült sertésszűz -VKF XI.

A kávét, kakaót tartalmazó sós fogásokat nagyon izgalmasnak tartom. Jó dolog ezekkel kísérletezni, egészen új perspektívába helyeznek számos ételt, amikor nem a megszokott közegükbe kerülnek. Végül is, ha az ember belegondol, hogy alapvetően mindkettő kesernyés, valójában teljesen logikus, hogy sós ételekben, fűszerként is megjelenjenek. Persze ilyenkor óvatosan kell velük bánni, nehogy túl agresszíven legyenek jelen az ételben.

Kakaót már használtam, chilivel kombinálva, a fűszeres karfiolon, és sülten is (ezt a receptet). Kíváncsian olvastam a különbőző kakaóbabos sós kreációkat is a blogokon is, pl. Rossamela tonhalát, vagy Zsukonyhája csípős csirkéjét. Borzasztóan megörültem, amikor kiderült, hogy Lilahangya, a XI. VKF háziasszonya az élénkítő hatású alapanyagokból készült fogásokat dobta fel tematikának a mostani fordulóban, igazán megihletett a feladat. Valahogy én rögtön a kávé-tea-kakaó trióban gondolkoztam, végül az ötlet-kavalkád a kávéra szűkült. Kávés fűszerkeverékkel gondoltam húsételt készíteni. Lapozgattam a könyveimet, nézelődtem az interneten, hogy merrefelé induljak, végül kikötöttem ennél a receptnél.

Nos, össze is állítottam a fűszerkeveréket, megkóstoltam, ….majd abszolút ehetetlennek minősítettem. A 6db csillagánizs ugyanis annyira agyonvágta az egészet, hogy pont ellenkező ízkombináció jött létre, mint amit elképzeltem. Én egy meleg, fás, földes, kesernyés aromát képzeltem el, ehhez képest a végeredmény egy jéghideg, mentolos, ánizsos zamatú (ráadásul ehetetlenül sós) lett. Kuka. Inkább magam válogattam össze azokat a fűszereket, amelyektől a várt eredményre számítottam. Egész fűszereket használtam, száraz serpenyőben megpirítottam őket, majd mindent kávédarálóban megőröltem. Nagyon finom porrá kell darálni, hogy a kávénak ne legyen kellemetlen, szemcsés állaga.

Sertésszűzzel párosítottam, amelyet kb. egy évben egyszer veszek, pedig milyen praktikus. Bárányhoz, vagy vadhoz tudom még elképzelni. Köretnek édesburgonyapürét készítettem, amely nagyon jól ellensúlyozta a vad, markáns ízeket, és remekül harmonizált a fűszeres hússal. Mialatt először csak gondolatban megfőztem, és elképzeltem, hogy milyen ízek jelenjenek majd meg végül a tányéron, megállapítottam, hogy így önmagában kicsit „meztelen” lesz, hiányzik valami, ami egyrészt sósságot, másrészt ropogós, harapható textúrát ad majd az étel egészéhez. Ezt a szerepet olajban kisütött póréhagyma és bacon kockák adták. A fűszeres sült, az édesburgonyapüré, a hagyma és a bacon egy nagyon kerek összhatást produkáltak. Ami hiányzik a teljességhez, az némi mártás. Ki is néztem egyet, amelyet el is készítettem: egy mokkamártást, amely csupa jó hozzávalóból készült (alaplevet kellett redukálni, közben egy erős kávét és narancslevet szintén, ezt összefőzni, végül jéghideg vajjal befejezni.) Ez azonban annyira nem ízlett (két hibát gondolok: 1. a szárnyas alaplé, ami volt itthon, valószínűleg nem elég erős ehhez a mártáshoz, tényleg csak a javasolt borjú alaplé felel meg, 2. a recept szerint egy kk barnacukrot is hozzáadtam, amitől édeskés lett, ezt kávé ízben egyáltalán nem szeretem.) Összességében nem álltak össze az ízek, ezen még dolgozni kell. A sertésszüzet gyakran túlsütjük, pedig úgy fullasztóan száraz, én körbepirítás után 25 percig sütöm 170C-os sütőben, utána 5-6 percig pihen. A hús maghőmérséklete így 64C (az utóbbi idők leghasznosabb beruházása volt ez a hőmérő).

Kávés fűszerkéregben sült sertésszűz
(2 adagra elég)

1,5 ek egész kávébabszem
1 csillagánizs
6-8 egész szegfűszeg
6-8 egész szegfűbors

1,5 ek barnacukor
1kk egész bors
csipet szárított chilipaprika

csipet őrölt fahéj
1kk só

A húst szépen megtisztítjuk (ezüstös hártyáját eltávolítjuk), bedörzsöljük a fűszerkeverék felével, szorosan folpack-ba csomagoljuk, 20-30 percig állni hagyjuk. (Közben előmelegítjük a sütőt, és készítjük a köretet). A sütőt 170C-ra melegítjük. Serpenyőben forró vajon körbepirítjuk a húst, majd a sütőbe tesszük. 25 percig sütjük, majd felszeletelés előtt alufóliával letakarva 10 percig pihentetjük.

Egy kis nosztalgia+ atyaég, 25 éve főznék?

1982: csörögefánk (az első teljesen önálló főzés)
1983: tormával töltött prágai sonka
1984: knedlovepřozelo (knédli, sült hús, káposzta)
1985: škubánky (cseh nudli, amelyet olvasztott vajjal és túróval tálalnak)
1986: svíčková (a vadas cseh változata)
1987: kacsasült
1988: ferdinánd (vajas, mazsolás, kelt tésztás süti, vajon máshol is így hívják?)
1989: kemencében sült tök
1990: rizskoch
1991: csorbaleves, feketegyökérleves, spárgaleves
1992: sólet
1993: császármorzsa
1994: egreses töltött káposzta
1995: bratwurst, rote grütze , käsekuchen
1996: tortilla, salsa, guacamole
1997: bagel, cheesecake, egérke
1998: vadas
1999: töltött paprika, nudli (mindig ebben a párosításban)
2000: tojáslikőr
2001: húsleves
2002: hókifli
2003: feketekagyló
2004: pekingi kacsa
2005: lime sorbet, tökfőzelék, maceszgombóc
2006: vietnámi tavaszi tekercs, bisteeya, csirkepörkölt
2007: portói, chuletón, baklava

Minden egyes étel egy számomra fontos eseményt, személyt, vagy élethelyzetet szimbolizál, olyanokat, amelyek a kulináris világomra is nagy hatással voltak. Remélem, senki nem haragszik meg, ha részleteiben nem fedem fel őket, és a nevek, arcok, történetek a fejemben maradnak..

A képen pedig? A cékla, az egy horizontálisan végigvonuló elem. Egyszerűen nem emlékszem olyan időszakra, amikor ne lett volna. Ez Apukámhoz kötődik (aki zseniális szakács), a mai napig szezonjában szinte mindig asztalra kerül. Többnyire három féle: 1. (kép bal oldala): fokhagymás céklasaláta, amelyen annyira sok fokhagyma van, hogy minden egyes vasárnapi ebéd alkalmával kijelentjük, hogy nem eszünk belőle, mert még programunk van, aztán valahogy mégis elfogy..A kockára vágott céklát olívaolajjal, fokhagymával, reszelt tormával, sóval, borssal keverem össze (a saját változtatásom annyi, hogy reszelt citromhéjat is teszek hozzá) 2. középen: Reszelt cékla, kevés tejföllel, majonézzel, sóval, borssal kikeverve (a tetején kapribogyó és füstölt hering), 3. (kép jobb oldala) Ez lenne a hagyományos, cukros-ecetes öntetes, de azt szeretem a legkevésbé, és az maradt meg mindig a leghosszabb ideig. Helyette most vékonyra szeleteltem a céklát, füstölt kacsamellel rétegeztem, és apróra vágott csemegeuborkával, gyöngyhagymával szórtam meg. A céklát kivétel nélkül mindig sütve készítem (erről már többször írtam.)

Köszönjük Lila Fügének, a VKF X., jubileumi kiadásának háziasszonyának a nosztalgiázást, biztos vagyok benne, hogy sok papírzsebkendő fogyott a cikkek megírása és elolvasása alatt.

Füstölt marhanyelv, sült cékla salátával

A belsőségekkel szemben leggyakrabban esztétikai problémák merülnek fel. Amíg a legtöbb zöldség és gyümölcs szép (eltekintve a kivételektől), és gusztán néz ki már önmagában is, addig ezekről az alapanyagokról ez a legkevésbé sem mondható el. Hirtelenjében nemigen jut eszembe olyan belsőség, ami kifejezetten jól nézne ki (talán a libamáj, az is inkább feldolgozva). Mindez persze azonban csak a nyávogás, és még véletlenül sem jelenti azt, hogy ne lehetne belőlük felséges fogásokat készíteni. Az minden esetre biztos, hogy jóval kevesebet kísérletezünk velük, mint amennyit lehetne (a magam nevében legalábbis ezt mondhatom), pedig, ha jól látom, otthon ezekből egész komoly választék van.

A belsőségek ráadásul nagyon divatosak és népszerűek, mind a csúcsgasztronómiában (libamáj, velő, borjúbríz) mind a világ számos felkapott éttermében. Jó példa pl. New York egyik legmenőbb helye, a Momofuku Ssam Bar, amelynek étlapja külön szekciót szán az ezekből készült ételekre (az ott kóstolt préselt borjú fejhúst azóta is az egyik legemlékezetesebb kulináris élményemként tartom számon). A VKF. mostani fordulójára részemről a nyelvre esett a választás, amely jól elkészítve az egyik legfinomabb "húsféle". Minden otthoni beszerzés, nagyjából a hentes instrukciója szerint készítettem. A cékla remek mellé.

A füstölt nyelv elkészítése:

1. A nyelvet hideg vízben feltesszük főni.

2. A vízbe babérlevelet, egész borsot, néhány gerezd fokhagymát, egy fej vöröshagymát és sót teszünk (a sóval óvatosan, mivel a nyelv maga is már sós)

2. Addig főzzük, amíg teljesen megpuhul - egy kés hegye simán menjen bele. Ez a nyelvtől függően 1,5-2 óra is lehet. (Nekem kuktában 1,5 óra volt).

3. A főzővízből kivesszük, a levet nem öntjük ki, kiválóan használható levesekhez.

4. A nyelven található érdes, vastag külső réteget felhasítjuk, és ezt a "zoknit" lehúzzuk -szépen, egyenletesen lejön.

5. Grillben kissé megpirítjuk a tetejét.

6. Vékonyra szeletelve tálaljuk, langyosan, vagy hidegen.

A sült cékla salátához 200C-on 1-1,5 óra alatt alufóliába csomagolva, némi olívaolajjal meglocsolva, puhára sütjük a céklát. Amikor kész, lehúzzuk a héját és kockákra vágjuk. 2-3 közepes céklához egy fej lilahagymát felaprítunk, és hozzáadjuk a céklához. Hozzáadunk 2 ek apróra vágott kapribogyót. 3-3 tk tejfölt és majonézt, sót, borsot, végül némi citromlevet keverünk hozzá. Kifejezetten jót tesz neki, ha áll egy kicsit.

Zöld zöld zöld curry

Néhanapján elvágtatok az itteni ázsiai szupermarketbe, és feltankolok mindenféle jóval. Szószokkal, rizstésztákkal, kókusztejekkel, friss zöldekkel. Ismertekkel, ismeretlenekkel. Akár konkrétan tervezek készíteni velük, akár nem, néhány dolog kivétel nélkül mindig előkerül, pl. a három grácia: galanga+thai citromfű+kaffir lime levél.(Utóbbi egyébként a kínaiaknál nincs, azért át kell menni a szomszédba a thai boltba). Megjegyzem, mindegyik kapható otthon is a szokásos üzletekben (a kaffirban nem vagyok teljesen biztos, a többit láttam). A porított, szárított változatoknak nem vagyok híve, a friss aromájával köszönőviszonyban sincs. Viszont mindegyik kiválóan mélyhűthető.

1. Galanga gyökér
A gyömbérhez hasonlító gyökér, rózsaszínes, krémfehér színű, íze kifinomultabb, nem csípős. Nagy mennyiségben hallucinációt okozhat (és tényleg!)
Terebess
Wikipedia
Gernot Katzer

2. Thai citromfű
Fantasztikus illatú fűszer, úgy néz ki, mint egy újhagyma. Mielőtt bekerül a lábasba, mindig szétzúzom picit mondjuk egy húsklopfolóval, hogy felszabaduljanak az aromák.

Wikipedia

Gernot Katzer

3. Kaffir lime levél
Maga a kaffir lime gyümölcs vicces külsejű: göcsörtös, ráncos zöldcitrom. Ennek csak a héját, ill. a citrus aromájú levelét használják (babérlevélhez hasonlóan).
Terebess

Wikipedia

Gernot Katzer

Ha nagyon rendes lettem volna, akkor nekiálltam volna házilag currypasztát gyártani. Pirítottam volna koriandermagot, római köményt, összedolgoztam volna salottával, fokhagymával, chilivel, koriandergyökérrel és levéllel, meg a többivel…így ni. De lusta disznó vagyok, így előkaptam a hűtőből a bolti currypasztát, és 10 perc alatt összevágtam. Ebbe most kizárólag zöld színű zöldségek kerültek, az ihlet még tavalyról, a Spice Market étteremből jött. Gyakorlatilag bármilyen zöldség használható, aminek éppen van: spárga, zöldbab, brokkoli, spenót, zöldborsó, újhagyma, cukkini, stb. A tetejére újhagyma és koriander jár, ezt én már mindig csak külön mellé teszem ( a koriander miatt). Normálisan olyan a curry, hogy úszik a mártásban – mivel, rizs nélkül ettük, direkt lett ilyen -inkább úgy kellene neveznem, hogy párolt zöldségek currymártással.

Remélem, ezzel kvalifikálok a vkf fűszerkiadására, köszönet Aubergine-nek a szervezésért. És Gernot Katzernek a kiváló fűszeres honlapjáért.

Kiegegészítés: Nem szoktam bort ajánlani, mert nem értek hozzá -inkább profikra bízom magam. Otthon a Ráday utcai Bortársaság üzletben szoktam tanácsot kérni, soha nem csalódtam még. Múltkor ázsiai ételhez kértem tőlük segítséget, akkor ismertem meg ezt a remekül passzoló bort, amit ehhez is fogyasztottunk, és a külföldi barátaim is odavannak érte: Concubina Fehér cuvée 2004 Gyöngyöstarján (Németh Attila Gábor), egy szubjektív vélemény itt.

Recept:

Hozzávalók (2 személy)
½ kg zöld színű zöldség
(pl. brokkoli, cukkini, mangetout, spárga, spenót vegyesen)
Mártás:
1ek zöld currypaszta
1salottahagyma (vagy fél vöröshagyma)
1 zöld chili, kimagozva
2 fokhagymagerezd
4 szelet galangagyökér
4 kaffir lime levél
1citromfű
2dl kókusztej
2ek halszósz
1ek limelé
1tk cukor

Olajon üvegesre pirítom a felaprított hagymát, fokhagymát, chilit. Hozzáadom a currypasztát, átforgatom, néhány percig pirítom. Beleteszem a galangát, citromfüvet, lime levelet. Felöntöm a kókusztejjel, 10 percig alacsony lángon rotyogtatom. Ízesítem a halszósszal, lime lével, cukorral. Közben párolóedényben megpárolom a zöldségeket, úgy, hogy roppanósak maradjanak. Leöntöm az átszűrt mártással, megszórom friss korianderrel, újhagymával.

Majdnem ugyanez a kedvenc levesemben.

Fűszeres írások:

Vanília

Kardamom

Csillagánizs

Urban ricotta

Kérek minden kedves szerencsés olvasót, aki rurális területen nőtt fel, vagy él, és esetleg nemcsak az autóablakból bámulva látott élő tehenet, ne botránkozzon most nagyon meg. Én, az állandó citylakó sok mindenre rá tudok csodálkozni, ami másnak nyilvánvalóan teljesen természetes. Szóval, nem kiröhögni…. Szindbádék apukájának Öcsisajtját pl. szájtátva csodálom. Bámulatos.

A két leghíresebb külföldi gasztroblogon még régebben olvastam, hogy a lányok dicsérték a saját készítésú ricottát, már Szindbádéknak is ajánlgattam, amikor tejtermékeket gyártottak.

Az egész művelet valójában nem több, mint fél óra. Ricotta and the city - a városlakó tapasztalata:

1. 2l tejet összekevertem 1/2l kefírrel. Felmelegítettem, forráspont alatt tartottam (nincs hőmérőm, úgyhogy sajnos nem tudtam a hőfokot kontrollálni, csak érzésre figyeltem.).
2. Kb. 15 perc után elkezdett szétválni, a savó kicsapódott. Az elején csak kevés, kb. 10 perc után teljesen. Fehér, lágy, rezgős, hungarocell szerű darabkák úszkálnak a ködös vízben.
3. Egy közepes méretű szűrőt duplán kibéleltem muszlin anyaggal. Az instrukciók szerint egy nagy szűrőkanállal elkezdtem belemerni a szilárd darabkákat. Ez így túl macerásnak és lassúnak bizonyult, ezért egy másik, nagyobb szűrőbe öntöttem az egész lábas tartalmát, majd ebből tettem át a béleltbe.
4. Némi rövid topogás alatt realizáltam, hogy ezt valahogy fel kell kötni.
5. A csomagot a végénél fogva felkötöttem a mosogatócsapra -éljen a city...(persze megjelent előttem a látvány, amint az egész cucc a mosogatóba zuttyan.). 15 percig hagytam így.
A folyamat így nézett ki.

És jé, valóban ricotta lesz. Amit nem sznobizmusból nevezek annak, hanem azért, mert tényleg az. Pont olyan semleges, picit édeskés ízű, krémes, mint amilyennek a boltból ismerem, csak persze ez sokkal jobb. Nem olyan gumiszerű, és íze is van. Míg a bolti magában nem, csak alapanyagként élvezhető, addig ez már simán is nagyon finom. Na, el tudom képzelni, még mennyivel olyanabb, ha mondjuk valódi friss tej és aludtej is van a láthatáron, nemcsak közért. (Nálam a tej és a kefír is az abszolút kommersz, dobozos változatok voltak, és még így is működött).

Hát, azért van abban valami jó érzés, ha az ember a városi lakásában reggelire elővesz egy tál friss, házilag készített túrót, megcsorgatja a lehető legjobb minőségű magyar mézzel (még ősszel lőttem zseniális gesztenyemézet Nagy Lászlónál a csarnokban - jobb sor hátul), és mondjuk epret eszik hozzá. Akár reggeli, vagy brunch részeként. Frissen picit morzsálódott, egy éjszaka alatt viszont úgy összeállt, hogy szépen szeletelni lehetett.

Hozzávalók:
2l tej
1/2l kefír
ebből 45dkg ricotta lesz


További brunch-barát receptek régebbről a VKF IV. kiadásához, amelynek házigazdája ezúttal Mamma volt:

Ricottás-áfonyás palacsinta

Narancsszirupos-csokis süti

Banános bundáskenyér

Sült paprika fetával

Marokkói narancssaláta

Parmezános keksz, kecskesajtkrém, VKF III.

A Vigyázz, kész, főzz! gasztroblogos játék III. kiadásának témája „vendégváró falatok”. A mostani forduló házigazdája, kicsivú igen praktikus megközelítéssel határozta meg a tematikát - húsvét táján biztosan sokan nézegetnek majd ilyen receptek után. (Apropó, húsvét, miért kereste múlt héten annyi ember, hogy „mi az a tengeri makk??)

Hogy valami csavar is legyen a feladatban, magam számára annyiban nehezítettem, hogy ugyanazt a vendégváró falatot többféle tálalásban készítettem el. A parmezános kekszet már máskor is sütöttem, még a stockholmi Anne blogján vadásztam az eredeti receptet. A kecskesajtkrémhez pedig egyszerűen kikevertem a sajtot tejszínnel és fűszerekkel. (az egyik adaghoz felvertem a habot, de úgy túl lágy). Ez a keksz azért is kiváló húsvétra, mert olyan laktató és erős ízű, hogy reeengeeteg alkoholnak ágyaz meg. Már ha ez valakinek esetleg véletlenül szempont lenne

Az eredmény:

1. Tölcsér
Nagyon mutatós. Speciális felszerelés (tölcsér alakú fémforma) szükséges hozzá. Mindenképpen ajánlom, amennyiben rendelkezésünkre áll ilyen forma, tengernyi idő, egy kerámikus kézügyessége, türelem, zen típusú idegállapot, valamint egy házi inas, akit ugráltatni lehet, de legalábbis lelki támaszt nyújt a tevékenységhez. Pepecs a köbön.
2. Basic
Természetesen ez a legegyszerűbb –sok újdonság nincs benne, de gyors, finom, praktikus. Én nem is nyújtom a tésztát (nehéz), hanem hengerré formálom, és ebből szeletelem a kerek lapokat. Meg lehet belőle csinálni előre egy nagy adagot, és fémdobozban tárolni.
3. Mini muffin kapszlikban
Abszolút kellemes meglepetés –mivel a tészta egy omlós, morzsálódós keksz, amit nehéz formázni, nem gondoltam, hogy ilyen szépen sül majd –simán ki lehet szedni a papírból, gyönyörűen tölthető –remek.
3. kép –Téglalap
(Tetején paradicsom concassé, parmezánforgács és balzsamecet szirup)
Ennek hátránya, hogy a téglalap alakú formákat viszonylag nehéz beszerezni, továbbá mi ezt túl nagy falatnak tartottuk –szerintem az ilyen vendégváró katonák akkor jók, ha egy-két harapásra bekaphatóak (és ezzel talán minimalizálni lehet a szőnyegbe taposott tojássárga és kekszmorzsa mennyiséget)

Összességében: a nyerő forma a 3., azaz a kapszlik.

Recept

Hozzávalók (kb.30db)

12dkg reszelt parmezán*
12dkg liszt
9dkg jéghideg vaj
2tk apróra vágott friss rozmaring
csipet só, bors, cayenne bors (v.chili)

A krémhez:
15dkg friss kecskesajt (vagy krém)**
1dl tejszín
só, bors, csipet szerecsendió
1kk reszelt citromhéj

­*a parmezánt lehet más, markáns ízű, jó minőségű kemény sajttal helyettesíteni (ill. csak ha muszáj)
**pl. az otthon is kapható Chavroux márkájú

A reszelt sajtot, lisztet, sót, borsot, cayenne borsot, rozmaringot és a kockákra vágott nagyon hideg vajat az aprítógépbe teszem. Finom morzsa állagúra aprítom. Egy tálba (vagy nyújtódeszkára) öntöm, néhány ek jéghideg víz hozzáadásával omlós tésztává gyúrom. Kettéosztom, két 12cm hosszú hengert formálok belőle (fóliában könnyebb), majd fóliába csomagolva 30percre a hűtőbe teszem. A tálalási formától függően dolgozom vele tovább: ha lapocskák lesznek, akkor a hengerből egyszerűen max. 1cm vastagságú lapokat vágok. Ha kapszliban készül, akkor egy-egy papírban egyenletesen körbenyomkodom a tésztát. Ismét 30percre a hűtőbe megy. Előmelegítem a sütőt 180C-ra. A keksz (sütőtől, formától függően) kb. 15-16 perc alatt sül aranybarnára. A sajtkrémhez (előző nap is elkészíthető) simára keverem a sajtot a tejszínnel, citromhéjjal, szerecsendióval, sóval, borssal. Töltés előtt teljesen le kell hűteni a kekszeket. Mind a keksz, mind a töltelék akár 1-2 nappal előre elkészíthető.

(forrás: Annes food, parmesan shortbread)

Variációk:

A keksz ezerféleképpen variálható ízléstől, pénztárcától, fantáziától függően. Tésztájába mehet pl. fekete olívabogyó, szárított paradicsom, dió. A krémbe is lehet ezeket keverni, ill. további zöldfűszereket, snidlinget, rukkolát. A sajt a kecske helyett lehet gorgonzola, márványsajt, sima krémsajt, Boursin, juhtúró, stb. zöldfűszerek. A tetejére kerülhet sült paprika, paradicsomlekvár, balzsamecetszirup, szárított paradicsom, stb.

Vigyázz, kész, főzz! II. –Titkos töltelékek

Nahát, olyan meg csak nincs már, hogy nem veszek részt a rendezvényen!! Nem érzem meggyőzőnek, amit itt most produkáltam. Azt találtam ki, hogy az mennyire jó lesz, ha egy egész póréhagymával töltök meg csirkemellet. Tehát kvázi kolbászos karaj mintára. Mostanában amúgy póréhagyma kattanásom van, legjobban pirítva szeretem, tudnám enni minden nap, próbáljátok ki! Úgy elképzeltem, hogy milyen szép lesz a hús közepén. A kivitelezésig el is jutottam, azonban pár dolgot nem gondoltam kellőképpen végig. Konkrétan például azt, hogy ha a póréhagyma benne van a csirkemellben, azt szépen szeletelni nehéz lesz. Jobban mondva szeletelni egy nagyon éles késsel még csak-csak lehetett, ellenben kulturáltan fogyasztani kevésbé, mivel a póréhagyma csúszkál ide-oda, hm. Ez tehát így nem működik. Ízre egyébként nagyon finom volt (a csirkemellfilét fólia között vékonyra klopfoltam, fél póréhagymát vajon körbepirítottam. A húst megkentem kecskesajtkrémmel, ráfektettem a pórét, feltekertem. Kérgesítettem, pici fehérbort öntöttem alá, 15 percig pároltam), de ebből nem lesz most recept. Azért köszönet a szervezésért, kedves Domestic Goddess!

Annyira el is szégyenlem magam, hogy elbujdokolok pár napra Európa egyik titkos gasztronómiai mekkájába.

A nagy ÖSSZEFOGLALÓ

Elérkeztünk az első gasztroblogos virtuális rendezvény utolsó állomásához, az összefoglalóhoz.

A játékban összesen 27 gasztroblog vett részt, ami szerintem fantasztikus! Felbukkantak új gasztroblogok, amelyek közül sokan írták, hogy a játék adta meg az utolsó löketet, ahhoz, hogy létrehozzák blogjukat. Nekik külön gratulálok, és kívánom, hogy leljék benne sok örömüket!

Az első forduló témája a kalóriaszegény desszertek volt. Rengeteg írás azzal kezdődik, hogy: ..”háát, a kalóriaszegény olyan, mint a koffeinmentes kávé”, meg, hogy ..”vagy eszem normális édességet, vagy kis almát..”. Részemről ezekkel nem értek egyet, szerintem van Édes Élet a tömény csokoládétortán túl is. Azt hiszem, ezt bizonyítják a „pályaművek” is.

Íme, a beérkezett receptek (ABC sorrendben):

1. Anna az Anna eszik blogról egy „Kolesz-desszertet” készített, ami nem más, mint egy túróval és naranccsal rétegezett finomság.

2. Aubergine receptje egy vagány, habszifonnal készülő guszta, könnyű banánhab.

3. Ághy receptgyűjteménye a rendezvény alkalmából egy almás-kakaós joghurtcsodával bővült.

4. Az „Ági főz” blogon Ági azt írja, hogy a várandóssága alatt ásta bele magát a cukormentes diétákba, ribizlis fennsík-nak keresztelt finomságáról azonban nekem egyáltalán nem diéta jut eszembe.

5. Chez Julie új blog, a játékra egy mangóval és eperrel feldobott gyümölcsös joghurtparfé készült a konyhájában.

6. Chilii és csoki kulináris blogján ezúttal egy igen jól kinéző téliesített málnás joghurttorta á la Stahl.

7. Mamma, a Dalla Cucina, per te blog szerzője, egy eszméletlenül elegáns desszerttel rukkolt elő: Körtecarpaccio kecskesajttal és pezsgős narancsmártással

8. Dolce Vita, új blog, olaszrajongó, azt írja, hogy egy hetet sem bírna ki paradicsomos spagetti nélkül. Azért desszertnek szerencsére nem ezt kapjuk, hanem egy gyönyörű citromos grízpudingot mentával.

9. Domestic Goddess életében állítólag először energiatáblázatokat gyürmölt (persze, mert az Istennők nem számolgatnak..), és azt hozta ki, hogy ennek a szuper, málnakrémmel töltött banán piskóta alagútban nevű csodának csak 162kcal egy adagja

10. Ecet és olaj, szintén új blog, rajta szép, piros gyümölcszselé vaníliás joghurttal. Hogy még több kedvet csináljak hozzá, felhívom a figyelmet, hogy a receptben egy löttyintésnyi light-os whisky is szerepel.

11. Étel, Ital, Kicsi Vú elnevezésű gasztroblog szerzője azt írja, hogy leginkább a masszív csokis, gyümölcsös házisütiket kedveli, de ezzel a könnyű joghurtos-mentás ananászkehellyel még saját magát is meggyőzte.

12. Fakanál rögtön a krémek között kezdett keresni-kutatni (ez az alliteráció-pályázaton valóban nyeremény-gyanús lenne), és ezt a 190kcal-os citromhabot varázsolta nekünk.

13. A Fűszerkert-ben üdítő kiwi-sorbet terem, aminek egy adagja 100kcal alatt van. Részemről meg van véve.

14. A Ha bolond, ne szedd le, gombás ételek oldala. Úgyhogy következzék a játék legextravagánsabb receptje: somsorbet júdásfüle grillázzsal. Szerintem zseniális. Tessék odamenni, és elolvasni, ha szeretnétek megtudni, mi az a júdásfüle.

15. Hajni, a Hajnal konyhája írója egy borzas epret készített. Azt írja, hogy a fotón nem mutatott jól. Nem baj, Hajni, elhisszük, hogy ez akkor a csúnya, de finom kategóriába sorolandó.

16. Marmalade, néhány hete blogol, nagyon örültem a receptjének, mert egyike azon keveseknek, aki nem gyümölccsel alkotott. Light-os (tényleg!) étcsokis csokipuding-ban utazik.

17. Ms. Mandarine, alias Dalia, konyhájában egy szuperül hangzó gyömbéres rizsfagylalt forró meggyel várná a light-os desszertek kedvelőit. (a link nálam jelenleg nem működik, remélem, csak múló technikai probléma)

18. A Narancskonyhában Moes főz, és egy nagyon látványos fűszeres borban buggyantott körtét kaptunk. Egy személyre egy körtét és egy deci fűszeres bort számít, utóbbiból a recept alapján azt gondolom, több is könnyen csúszna.

19. Megérkezett Rossa Mela új blogja! Róla a kommentjeiből és néhány e-mail váltásból tudtam, hogy nagy ínyenc, ezt egyáltalán nem cáfolja meg a játékra készítet bazsalikomos citromfagyival.

20. Szindbádék-nak mindig nagyon jó ízlésük van, úgyhogy valóban csalódtam volna, ha dejóval és aszpartammal töltött baklavával érkeznek a party-ra:), chilis almatócsnijukat viszont MOST kérem. A chili és az alma párosításáért természetesen jár a kreatív elismerés!

21. A Taverna-ban Pamina alkot, most egy klassz almás-mazsolás kosárkát, amelyről azt írja, sokkal finomabb, mint a gyorséttermi. Naná!

22. Tintaleves új blog. Élelmiszertudatos, helyi, szezonális, környezettudatos. Jól hangzik. Írásai ráadásul két nyelven készülnek! Remélem, azt el szabad árulni, hogy írója az az Eszter, akinek klassz, humoros hozzászólásaival több gasztroblogon (nálam is) lehetett találkozni. A játékra egy összetett, elegáns recept jött: Fűszeres szirupban párolt körte gorgonzolahabbal

23. Zsófi foodblogja –a Krakkóból íródó gasztro-jegyzetekben Zsófi azt írja, hogy a téma trükkösebbnek bizonyult, mint ahogy gondolta. Végül zöldteával kísérletezett, a végeredmény önmagáért beszél: mangópüré zöldteahabbal rétegezve

24. Zsu konyhája (új blog) egyesek szerint boszorkánykonyha, szakácsnője a játékra házikedvencét, a bátyjától tanult könnyű joghurttortát készítette el.

25. Dibbukk az abc-ben ugyan előbb szerepel, de receptjét a végére hagytam. Azt hiszem, az összes kalóriaszegény desszert közül ez tetszik a legjobban. Ő ugyanis egy igen kímélő, khm..FLÓDNI-t küldött be:)

26. Rissy-nek még (de szerintem nem sokáig) nincs gasztroblogja, de egy szuper saját találmányt küldött, amit le is fotózott. A málnás- zabos túrótekercse nekem nagyon tetszik.

27. Magam pedig az ananász zsírégető hatásában szeretnék hinni, ezért egy jeges, forró ananász- triót készítettem.


Ezúton is mindenkinek köszönöm szépen a részvételt! (Remélem, mindenkinek jól írtam a blogja nevét, ha valamit másképp kértek, kéretik jelezni!)
Hamarosan pedig az is kiderül, hogy ki lesz a következő forduló házigazdája.

Update: a következő forduló házigazdája Domestic Goddess lesz, a témát is ő adja majd meg.

Jeges, forró ananász-trió

A kalóriaszegény desszertek rendezvényre részemről egy sok kicsiből álló ananász kompozíciót készítettem. Ezzel olyan gyümölcsöt használtam, amely mindenki szerint fogyasztó hatású, ez persze így ilyen formában nyilván nem teljesen így van, az viszont valóban tudományosan alátámasztott ténynek tűnik, hogy a benne lévő bromelin enzimek miatt tisztító és zsírégető hatású. 10dkg gyümölcs 56kcal-t tartalmaz.
Az ananásznak ilyenkor van leginkább szezonja, itt Brüsszelben legalábbis a piacon múlt héten halmokban árulták (3db/3Eur). Érettségét nem könnyű eltalálni, én leginkább az illatában bízom, és működni szokott az a trükk is, hogy ha a tüskés, hegyes leveléből egyet könnyen ki lehet húzni, akkor érett.
Végül, a nemzetközi gasztronómiai trendeket követve, többféle, falatnyi adagokból álló édesség került a tányérra, így sem mennyiség, sem változatosság terén nem maradt hiányérzetünk. Nagyon szeretném, ha a hazai éttermekben is elterjedne ez a trend, sokszor enne az ember egy-egy falat desszertet a fogások után, de egy egészet nem akar rendelni. Így meg ráadásul többfélét lehet kóstolni.

A tálra a következő szereplők kerültek: 1. ananász sorbet (ez ugyan cukorral készült, de kevéssel, ráadásul egy ananászból majdnem 1 liter fagyi lett), 2. ananászos shrikhand: ezt az indiai joghurtkrémet néha mangóval szokták készíteni, ananásszal is érdekes volt, 3. ananász szufflé –ennek volt a legnagyobb sikere, mutatós, vicces, finom –a fotózást kifejezetten nem bírja.
A sorbet maradék volt (thai curry után desszert), a másik kettő frissen és nagyon gyorsan készült. Úgy számolom, hogy 4 személy részére használ az ember egy ananászt.

Receptek:

Ananász sorbet:
Egy majdnem tele 1l-es Carte D’Or-os dobozhoz: egy darab nagy ananászt megpucolok, feldarabolok, és aprítógépben gyümölcspürét készítek belőle. Egy kis lábasban összeforralok 1,5dl vizet 10dkg cukorral. Hozzáadom egy zöldcitrom reszelt héját és a fele kifacsart levét. A szirupot teljesen lehűtöm. Összekeverem az ananászpéppel, és fagylaltgépben elkészítem (az én gépemben 20 perc). Habbá verek egy tojásfehérjét, és hozzáforgatom a kész fagyihoz. Mélyhűtőbe teszem.

Ananászos joghurt-krém:
4 mini adaghoz: negyed friss ananász húsát aprítógépben pürésítem (kicsit darabosra hagytam)10dkg 0%-os joghurtot (lehetőség szerint görög joghurt) kikeverek 2tk fruktózzal és az ananász pürével. Megtörök 2 kardamom hüvelyt, és a joghurthoz adom. Néhány szál sáfrányt kanálnyi forró vízbe (vagy az ananász levébe) áztatok, ezt is a krémhez keverem.

Ananász szufflé:
4 mini adaghoz: A sütőt előmelegítem 220C-ra. Negyed friss ananász húsát aprítógépben darabosra pürésítem. Egy szűrőbe teszem, és lecsöpögtetem, hogy ne maradjon leves. Egy tojásfehérjét kemény 2 ek fruktózzal habbá verek. Óvatosan beleforgatom az ananász húst és egy kis csipet őrölt gyömbért. Szufflé-tálkákat kikenek pici vajjal és meghintem porcukorral. Belekanalazom az ananászos habot, egy kést körbehúzok a hab körül (így könnyebben felemelkedik). 12 percig sütöm, amíg a teteje megpirul, és felemelkedik.

Néhány további light-os desszert az archívumból:
Marokkói narancssaláta

Fűszeres csőben sült narancs

Rózsaszín grépfrút tatár

Habos almadesszert

Vigyázz, kész, főzz! – I. Kalóriaszegény gourmet desszertek

A tegnap kezdeményezett: Magyar Gasztroblogok Virtuális Tematikus Rendezvénye (és nem, eszembe sem jut, hogy a frappáns MGVTR legyen a játék neve:)) kapcsán érkezett reakciók alapján úgy látom, van lelkesedés. Úgyhogy nem is teketóriázom sokat, vágjunk bele a közepébe, ezennel meghirdetem az első kört, és szeretettel meghívok mindenkit, hogy vegyen részt.

A játék első témája: Kalóriaszegény gourmet desszertek

Bővebben: Januárban még úgy óvatosan, visszafogottabban édességezünk, nemdebár. Ez azonban természetesen nem jelenti azt, hogy lemondanánk a desszertek élvezetéről. Hiszen az egy szem zöldalma és a tejszínhabos csokoládétorta között talán van átmenet. Ötleteljünk, kreáljunk, süssünk-főzzünk, készítsünk olyan édességet, amelyet akár a legelegánsabb vacsoravendégség végén is fel mernénk tálalni. Egyáltalán nem kell, hogy nullkalóriás legyen, csak egy picit talán kevésbé tartalmas. Ezen belül teljes a szabadság. Hideg, meleg, gyümölcs, tejtermék, vagy egészen más, kíváncsian várom a kreációkat.

Készítsétek el, fotózzátok le (nem kötelező, de jó lenne), és blogoljatok róla pénteken, 2007. február 2-án

(Természetesen addig bármikor el lehet készíteni, nem kell azon a napon, de csak ekkor jelenjen meg a blogon. Ha valami miatt valaki nem tudja pont azon a napon feltenni, nem tragédia, ha egy-két nappal korábban/később teszi)

Az íráshoz kapcsolódó linket küldjétek el a chiliesvanilia@skynet.be e-mail címre legkésőbb február 3-án éjfélig. A hétvégén el fogom készíteni az összefoglalót, amelyet igyekszem február 5-én megjelentetni.

A játék elsősorban blogoknak szól, de ha nincs blogod, viszont van olyan ötleted/recepted, amit feltétlenül meg szeretnél osztani, akkor vagy küldd el az e-mail címemre ugyanúgy február 3-ig (max. 5 sorban), vagy írd majd be a hozzászólásokba február 5-én az összefoglalóhoz.
A játékban kizárólag magánszemélyek vehetnek részt, kereskedelmi célú oldalak, cégek nem.

További részletek erről az egészről a tegnapi írásban.

Biztos lesznek bakik, hibák, döcögések, tanulságok, de azokból majd tapasztalatot gyűjtünk.

Vigyázz, kész, főzz! -Magyar Gasztroblogok Virtuális Tematikus Rendezvénye

Néhány hónapja tervezgettem már ezt a kezdeményezést, de egy ideig még bizonytalankodtam, hogy vajon milyen lenne a fogadtatása, és hogy „megérett-e” erre a magyar gasztroblogoszféra (huh). Most viszont már nagyjából biztos vagyok benne, és azt gondolom, hogy íródik már annyi klassz és lelkes gasztroblog, hogy itt az ideje, hogy nekünk is legyen sajátunk: saját, magyar gasztroblogos virtuális rendezvényünk. Nem kell feltalálni a spanyolviaszt, hiszen a nemzetközi gyakorlatból nyugodtan átvehetjük azt, ami ott már sikeresen működik. Ezennel tehát kezdeményezem.

Mi ez?
Egy nagy virtuális kulináris játék, amely összekapcsolná azokat a blogokat, amelyekben alapvetően a gasztronómia iránti szenvedély a közös. A nemzetközi gasztroblog-világban jól működő alapötletből kiindulva, egy olyan virtuális „rendezvény”, amelynek keretében a magyar gasztroblogolók bizonyos – a rendezvény mindenkori házigazdája (játékmestere) által kitalált és meghatározott- témában készítenek el egy ételt, és ezt egy bizonyos kijelölt napon megosztják a blogjukon. A téma lehet pl. hozzávaló, elkészítési mód, régió, alkalom, lehet vicces, praktikus, (szívatós). Így mondjuk egy adott napon az összes résztvevő blogon pl. csábító/vegán/belsőségből készülő/menza hangulatú/narancssárga színű ételrecept jelenik meg. Hangsúlyozottan nem verseny, nincs rangsor, nincs győztes és nincs nyeremény.

Mi a célja?
Elsősorban JÁTÉK. Az ötletelés, a kreativitás, a kulináris sokszínűség , a főzés, evés és ezek megosztásának öröme. Az már a praktikus hozadék, hogy egy bizonyos témában sok-sok remek receptet és ötletet gyűjthetünk össze egy helyen. Nagyon izgalmas lehet majd látni, hogy ugyanazt a kérdést a különböző gondolkozású, hátterű, korú, lakhelyű, ízlésű ínyencek milyen másképp közelítik meg. Hátha felbukkannak olyan gasztroblogok, amelyekről nem is tudtunk. Talán lesz, aki erre az alkalomra hozza létre a már régóta tervezgetett gasztroblogját.

Mikor?
Elsőre szerintem próbáljuk meg a havonta egyszeri rendezvényt. Ha ez esetleg túl gyakorinak bizonyulna, mivel az Élet sűrű, akkor lehet ritkábban is, ez majd valószínűleg kialakul idővel.

Hogyan?
1. A játék aktuális házigazdája (minden hónapban más gasztroblog –akit mindig az előző kér fel) szabadon meghatároz egy témát. Ezt kihirdeti a blogján, és meghatározza azt az egy napot, amikor a játékban résztvevők blogján jelenjen meg az írás.
2. A blogolók ötletelnek, szakácskönyveket lapozgatnak, recepteket nézegetnek, keresgélnek, inspirálódnak, kísérleteznek. Főznek. Lefotózzák (nem kötelező, de jó lenne). Írnak róla. A kijelölt napon ez megjelenik a blogjukon. A linket a megadott határidőre elküldik a házigazda által megadott e-mail címre.
3. A játékmester (a házigazda) ezt követően minél hamarabb, lehetőleg 3 napon belül, készít egy összefoglalót, amelyben összegyűjti a beérkezett linkeket. Ezt egy külön írásban a saját blogján megjelenteti.

Ki vehet részt?
Alapvetően személyes (egy-, vagy több személy által írt) blogok. Elsősorban gasztronómiai témájúak, de ha egyéb, más témában íródó blogoknak is van kedvük néha főzni egy kicsit, és becsatlakozni, ők is nagyon welcome. Szerintem részt vehet gasztronómiai témájú honlap (nem blog) tulajdonosa is, amennyiben az valós magánszemély, és a receptet személyes kontextusban írja (tehát nemcsak egyszerűen recepteket gyűjt össze, hanem van hozzá mondanivalója is). Ha valakinek nincs sem blogja, sem honlapja, de az adott témára van egy szuper receptje, ötlete, amelyet szívesen megoszt, szerintem az is beküldheti, ez esetben a terjedelmet valamilyen módon limitálni kell. (pl. max. 5 sor)
Nem vehet részt: fizetett, kereskedelmi célú blog/honlap, cégek.
A mindenkori házigazdának saját döntési hatásköre, hogy bármilyen gyanús, reklám-szagú résztvevő írását ne jelentesse meg az összefoglalóban.

Egyéb
Fent leírtak csak javaslat. Semmi nem kőbe vésett, mindent lehet változtatni, vagy másképp csinálni. Az aktuális házigazda bármikor saját kedve, ill. a tapasztalatok alapján változtathat a szabályokon, és tehet kivételt.


Amennyiben pedig nincs hatalmas tiltakozás és ellenkezés, akkor felvállalnám az első alkalom házigazdaságát, és a napokban meghirdetném az első témát.