Urban ricotta

Kérek minden kedves szerencsés olvasót, aki rurális területen nőtt fel, vagy él, és esetleg nemcsak az autóablakból bámulva látott élő tehenet, ne botránkozzon most nagyon meg. Én, az állandó citylakó sok mindenre rá tudok csodálkozni, ami másnak nyilvánvalóan teljesen természetes. Szóval, nem kiröhögni…. Szindbádék apukájának Öcsisajtját pl. szájtátva csodálom. Bámulatos.

A két leghíresebb külföldi gasztroblogon még régebben olvastam, hogy a lányok dicsérték a saját készítésú ricottát, már Szindbádéknak is ajánlgattam, amikor tejtermékeket gyártottak.

Az egész művelet valójában nem több, mint fél óra. Ricotta and the city - a városlakó tapasztalata:

1. 2l tejet összekevertem 1/2l kefírrel. Felmelegítettem, forráspont alatt tartottam (nincs hőmérőm, úgyhogy sajnos nem tudtam a hőfokot kontrollálni, csak érzésre figyeltem.).
2. Kb. 15 perc után elkezdett szétválni, a savó kicsapódott. Az elején csak kevés, kb. 10 perc után teljesen. Fehér, lágy, rezgős, hungarocell szerű darabkák úszkálnak a ködös vízben.
3. Egy közepes méretű szűrőt duplán kibéleltem muszlin anyaggal. Az instrukciók szerint egy nagy szűrőkanállal elkezdtem belemerni a szilárd darabkákat. Ez így túl macerásnak és lassúnak bizonyult, ezért egy másik, nagyobb szűrőbe öntöttem az egész lábas tartalmát, majd ebből tettem át a béleltbe.
4. Némi rövid topogás alatt realizáltam, hogy ezt valahogy fel kell kötni.
5. A csomagot a végénél fogva felkötöttem a mosogatócsapra -éljen a city...(persze megjelent előttem a látvány, amint az egész cucc a mosogatóba zuttyan.). 15 percig hagytam így.
A folyamat így nézett ki.

És jé, valóban ricotta lesz. Amit nem sznobizmusból nevezek annak, hanem azért, mert tényleg az. Pont olyan semleges, picit édeskés ízű, krémes, mint amilyennek a boltból ismerem, csak persze ez sokkal jobb. Nem olyan gumiszerű, és íze is van. Míg a bolti magában nem, csak alapanyagként élvezhető, addig ez már simán is nagyon finom. Na, el tudom képzelni, még mennyivel olyanabb, ha mondjuk valódi friss tej és aludtej is van a láthatáron, nemcsak közért. (Nálam a tej és a kefír is az abszolút kommersz, dobozos változatok voltak, és még így is működött).

Hát, azért van abban valami jó érzés, ha az ember a városi lakásában reggelire elővesz egy tál friss, házilag készített túrót, megcsorgatja a lehető legjobb minőségű magyar mézzel (még ősszel lőttem zseniális gesztenyemézet Nagy Lászlónál a csarnokban - jobb sor hátul), és mondjuk epret eszik hozzá. Akár reggeli, vagy brunch részeként. Frissen picit morzsálódott, egy éjszaka alatt viszont úgy összeállt, hogy szépen szeletelni lehetett.

Hozzávalók:
2l tej
1/2l kefír
ebből 45dkg ricotta lesz


További brunch-barát receptek régebbről a VKF IV. kiadásához, amelynek házigazdája ezúttal Mamma volt:

Ricottás-áfonyás palacsinta

Narancsszirupos-csokis süti

Banános bundáskenyér

Sült paprika fetával

Marokkói narancssaláta