vasárnap, március 19, 2006

Egy reggeli New York-ban..

Amerikában az egyik legistenibb dolog szerintem a reggelizés. Nem lehet, hogy azért is olyan kedvesek és barátságosak az emberek, mert jókat reggeliznek? Milyen jó lenne, ha nálunk is lenne reggeliző kultúra és lenne sok olyan klassz hely, ahova mondjuk vasárnap délelőtt be lehet ülni órákra a barátokkal jó zene és finom ételek mellett..
Mit is reggeliznek New York-ban (ami azért persze egy teljesen külön világ az USA-n belül és köze nincs az átlag amerikai feeling-hez..)? Otthon eleve kevesen – esetleg müzlit, vagy tejjel főzött zabkását (oatmeal), amelyet reszelt almával, vagy friss gyümölcsökkel fogyasztanak. Hétköznap mindenesetre az elmaradhatatlan kb. 5 literes hordozható kávésbödön a legjellemzőbb reggeli látvány, amiből munkába menet az utcán, a metrón, a taxiban szürcsölik a grande cafe latte-t (tejeskávé tejhabbal). Az irodákba sietők nagy része ezt leginkább a nem létező amerikai kávéházi kultúrát létrehozó Starbucks-ban veszik, amelyből minden sarokra legalább kettő jut és ahol a kávé ugyan jóval drágább mint az egyéb helyeken, ellenben a többi irtózatosan ihatatlan löttyhöz képest legalább jó, továbbá a helynek hangulata van. (A kávé rendelése itt egyébként külön művészet és komoly szellemi teljesítmény, ugyanis számos adatot kell közölni, pl. hogy milyen méretű legyen, milyen tejjel (kb. 5 féléből lehet választani), milyen ízesítéssel (aki akarja), esetleg nyáron jeges formában (iced), stb. Európában már rengeteg városban van Starbucks, egyelőre sem Brüsszel, sem Budapest még nincs rajta a térképükön. Tudja valaki hogy miért? Pedig biztos felmerült már. Drága a franchise díj? Vagy mert nekünk van kávéházi kultúránk? (De hát az van pl. Párizsnak is..)
New York croissant-ja és egyik fő gasztronómiai szimbóluma a híres bagel, a középen lyukas, gyűrű formájú kenyérféleség. A bagel eredetileg lengyel származású, a 19. század végén lengyel zsidó bevándorlók honosították meg New York-ban. Az igazi bagel két lépésben készül, ugyanis a karikára formázott tésztát először forrásban lévő vízbe dobják pár percre és csak ezt követően sütik meg. Ez a technológia adja a kész kenyér tömörségét és a fényes felületét. Egészen az 1960-as évekig mindez manuálisan történt, ekkor azonban egy Dan Thompson nevű kanadai bagel sütő feltalálta azt a gépet, amely egyszerre formázza és főzi a bagelt. Innentől kezdve nagy mennyiségekben lehetett előállítani - ez jelentette a bagel amerikanizálódását. A bagel mindenféle ízesítéssel készül, a tetejére kerülhet mák, szezámmag, pirított hagyma, vagy mindez együtt (ebben az esetben az „everything” frappáns nevet viseli). Máshol egyáltalán nem ismert, de New York-ban nagyon népszerű és zseniálisan finom testvére a bialy, (egy Bialystock nevű lengyel városból származó pék receptje) amely szintén kerek, de nem lyukas és egy pirított hagymás fokhagymás keverék van a közepében. Ma már viszonylag kevés helyen sütik frissen helyben a bagel-t, ahol igen, oda viszont érdemes elzarándokolni. Amikor kint éltem, akkor az egyik ilyen kultikus helytől nem messze laktam, és szemtanúja voltam, hogy mondjuk egy szombat reggel milyen kígyózó sor van ott. (Ezeken a helyeken, a többitől eltérően pirítva –toasted- nem is lehet kérni, mert megsértődnek. És persze minek) A bagel-hez cream cheese, azaz Philadelphia típusú krémsajt jár, amely természetesen szintén ezer féle ízesítéssel készül, a zöldségestől a tofus-ig. Nekem a scallion cream cheese, vagyis az újhagymás a kedvencem. Az egyik leghíresebb new york-i klasszikus a bagel krémsajttal és pácolt, füstölt lazaccal (lox&cream cheese), ami már azért a gourmet reggeli kategóriába emelkedik.
Aztán itt vannak a tojások. Ez simán hétközben is megy, minden kávézóban és deli-ben (tipikus new york-i élelmiszerüzlet, ahol rengeteg készétel is kapható) lehet reggel kérni, to go, azaz elvitelre is. Az embernek magának kell kitalálnia, hogy milyen formában kéri, rántottaként, vagy tükörtojásként (és azon belül hogyan – sunny side up: a sárgája teljesen lágy, vagy overeasy –egyszer megfordítják, úgy hogy a sárgája is teljesen megsül), esetleg buggyantott tojásként. Ez utóbbinak egy szofisztikált formája a 19. század végén kreált tipikus new york-i tojásétel, az „eggs benedict”, amely a következőképpen néz ki: egy fél pirított, speciális zsömleszerűségre (English muffin) kerül egy szelet bacon, arra a buggyantott tojás, majd az egészet leöntik hollandi mártással. Ez utóbbi hétköznap azért nem jellemző fogás, ellenben elmaradhatatlan kelléke a népszerű hétvégi brunch-oknak.
Ezzel át is térnék a hétvégére. Amikor is elkezdődik az igazi tobzódás…Szombaton és vasárnap délelőtt a jobb helyek előtt kígyózó sorok várakoznak türelmesen, hogy bejussanak brunch-olni. Itt aztán minden van, sós, édes, kicsi, nagy, családok, gyerekek, gay és nem gay párocskák, fiatal és idős társaságok, feketék, fehérek, sárgák, jó fej, kedves pincérek, isteni!!
A hatalmas ételválaszték kiegészül alkoholos koktélokkal, legjellemzőbben pezsgőkoktélokkal (pl. mimosa= pezsgő és friss narancslé, vagy bellini=pezsgő+paszírozott gyümölcspép, pl. klasszikusan barack, de lehet más is, pl. málna – idén úgy láttam ez utóbbi a legmenőbb). Az ételek közül egyértelműen a tojásos cuccok vezetik a népszerűségi listát, amelyek általában pirítóssal, opcionálisan bacon-el és sült krumplival érkeznek (home fries, vagy hasbrown: apró kockákban pirított hagymás sült krumpli – rosszabb és sajnos valószínűbb esetben az előző napi maradék sült krumpliból). Mind a menő, vagy komolyabb brunch helyeken, mind az egyszerűbb sarki diner-ekben, ( amelyek őszíntén szólva többnyire sem túl sok hangulattal, sem remekelő konyhával nem, ellenben magas számú helyi törzsközönséggel rendelkeznek), a tányérokon további három jellemző fogás jelenik meg: pancakes, waffles és french toast. A pancakes a tipikus amerikai, szerintem jellegtelen, kissé unalmas, sütőporos tésztából készülő, pufi palacsinta, a waffles a gofri, amit ott kizárólag reggelire fogyasztanak (amerikai barátaim igencsak csodálkoztak, amikor meglátták, hogy az igazi belga gofri édesség, amit reggelire hát viszonylag fogyasztunk). A french toast pedig bundás kenyér, nagyon népszerű és sok különböző formája létezik. Mindhárom dolgot juharsziruppal locsolják meg és vagy friss gyümölcs, pl. eper, banán, vagy áfonya kerül rá, vagy még jellemzőbben sült bacon, sonka, vagy kis sült kolbászkák. Egyik reggel bevállaltam egy french toast-ot juharsziruppal és bacon-nel (lsd. fotó), csak hogy azonosulni próbáljak a feeling-gel. Nem sikerült. (Viszont ma reggel csináltam egy különlegesebb verzióját házilag, azt majd leírom). Az adagok mindenből abnormálisak, legalább kettő, de inkább még több személyesek.
Szóval, reggelizni azt (is) nagyon tudnak. Na, ki csinál velem Budapesten eszementül jó reggelizős helyet? A befektetők jelentkezését a megadott e-mail címen várom:)

Címkék:


 

 

16 hozzászólás:

Anonymous sara szerint...

reggelizős helyben benne vagyok - nagy lánccá növi majd ki magát egy szép nap, és versengeni fognak a városok, hogy hol nyíljon legközlebb.
Starbukcs vs Budapest - már többen megpróbálták, de az ww jog tulajdonosa kis hazánkat kis pályának minősítette, amibe nem éri meg invesztálni. cserébe sorba nyílnak Pesten és Budán a coffeshop - www.coffeshop.hu - a Coffe factory, és a California Coffe üzletei. mondjuk ez utóbbi nem nag durranás, de a coffeshop from Vienna sirály. have a nice time at NY!

9:12 du.  
Anonymous Névtelen szerint...

Ha nyitottok ilyen reggelizo helyet, akkor legyetek szivesek megirni a cimet mihamarabb, szeretnek torzsvendeg lenni! udv: Krisz
uti: nekem is a reggelizohely hianyzik itt...

11:35 de.  
Anonymous Névtelen szerint...

A Starbuckson már én is gondolkodtam...Nagy szerelmese vagyok N.Y. City-nek, és a reggeli papírpoharas kávéval rohangálásnak.És persze a reggelinek,amit külön imádtam a nagy almában.És itt Budapesten tényleg úgy hiányzik egy kreatív,izgalmas, szemed-szád tátva reggeliző,mint egy falat kenyér..vagyis bagel!
(Hála az éjjel-nappal nyitva tartó nagyi palacsintázójának,mert az éhes emberlánya mégiscsak nézheti reggelizőhelynek,ha épp beéri palacsintával.nagyon is jó palacsintával,teszem hozzá.)
de mindenképp szóljatok,ha beindul a "csináljunk budapesti reggelizőt és tegyük franchise-zá" project!!van pár ötletem.
üdv.Kata

2:42 du.  
Anonymous Névtelen szerint...

Hihetetlen tehetséged van különleges hangulatok megidézéséhez.
Még sosem jártam a Nagy Almában mégis érzem a friss bagelek illatát, hogyan lehetséges ez? :)
Isteni lenne egy igazi reggelizőhely itt Pesten!
(Bár a Centrálban pl. lehet reggelizni)

Anais

6:56 du.  
Anonymous Névtelen szerint...

azt már megbeszéltük, hogy nyitunk egy éttermet (még mindig vállalom a zöldség-gyümölcs reszortot), de egy "reggelizős"-ben is benne vagyok, csak időben szólj légy szíves. egy évet még mindenképpen várnod kell, amíg a Kapu közeléből hazamegyek.
puszi: MK.

7:08 du.  
Anonymous t3v szerint...

Engem is a waffles+vaj+ juharszirup+fasírt kombó készített ki, de azóta nem csodálkozom, miért olyan dagadt ott mindenki. Remélem, a reggelizőlánc országos lesz, mert egy reggeliért nem utazom 300 kilométert... Bagel reci mikor lesz :-) eddig egyszer próbálkoztam ezzel a "fővesült"-tel, de sikertelenül.

7:35 du.  
Anonymous Névtelen szerint...

A reggeliben csak az a rossz, hogy időben kell hozzá felkelni, különben könnyen ebéd válhat belőle. Viszont ha összejön a dolog a felkeléssel, akkor a legeslegjobb dolog egy remekbeszabott reggeli egy tuti reggelizőhelyen....

9:58 de.  
Blogger Angi szerint...

mintha lattam volna itthon a mult hetvegen Starbucks-t. En a vilag masik vegen, Ausztraliaban talalkoztam vele eloszor, nekem ott ez a kisse bolondos kave-habosdobozosbocidzsuuuzos-sutis hely egesz kellemes perceket okozott, oooh romantika...

9:09 du.  
Blogger Angi szerint...

bocsi, rajottem, a ceger szinek nem stimmeltek, a terrakotta gozolgo stardust nem lehet a zoldfeher starbucks... itthon plane nem...

9:12 du.  
Blogger chili&vanilia szerint...

Szia Angi, sajnos biztos nem Starbucks, arról tutti tudnék. Egyszer egy barátnőmmel a rádióban hallottuk, hogy van Mo-on, csapot papot otthagyva elrohantunk és kiderült, hogy Stardust (az a Hajós utcai). azóta is ezen röhögünk..

10:21 du.  
Anonymous eszter szerint...

valaki mindenkepp dicserjen meg, mert bagelt sütöttem.. elkepesztöen finom. es az az illat, ami sütes közben.. hajhaj.. az elet szep

11:25 du.  
Anonymous Névtelen szerint...

Ó, New York... mézeskalács ízesítésű tejeskávét ittam habbal a Starbucksban, karácsony előtt. Aztán séta a városban. Reggelire valami spéci fánkot kaptunk, inkább egy nagyon lágy piskótára emlékeztetett az állaga, nem az itthoni élesztősre. Nem szeretem túlzottan az édességet, pláne nem reggelire, de ebből minden reggel begyűrtem egyet. :) Nekem a Burger Heaven hiányzik még. És itt ne a mekdöncis moslékra gondoljunk, hanem bagelbe tett hatalmas színhúsokra, gyönyörű, friss salátával, házi sültkrumplival, fincsi házi coleslaw-val. Mmm...
Zita

6:18 du.  
Anonymous Névtelen szerint...

és én még azt hittem csak én akarok ide starbucks-ot:)

2:27 du.  
Anonymous Csíki Sándor szerint...

Régi írás, de semmit nem veszített a frissességéből. Én csak most olvastam és igazán tetszett.

8:07 de.  
Anonymous Névtelen szerint...

egy dupla, koffeinmentes kapucsínót!

"Joe Fox"

6:30 du.  
Blogger wapo szerint...

Ma sütöttem bagelt. Nagyon finom. El tudnám képzelni reggelire.
Gyerekkoromban volt reggelizőhely. Tejivónak hívták. Isteni finom kakaó volt, friss kőményes sóskiflivel vagy kakaós kaláccsal.

10:10 du.  

Neked is van véleményed?

<< Főoldal