Na de mi legyen a cukkinivel?

Merült fel a költői kérdés. Ott fonnyadozott a hűtő zöldséges fakkjában magányosan és elhagyatottan, senki rá sem hederített. Pedig lassan kellett már vele kezdeni valamit. A cukkini tulajdonképpen jó kis zöldség, olyan, ami mindig van is itthon egy-két darab, mégis valahogy olyan…nem is tudom. Mindig lecsúszik a toplistáról, mindig csak mellékszereplő, soha nem jut eszembe, hogy fú de nagyon főznék/ennék valami jó cukkinis cuccot. Tényleg nincs vele semmi gond, talán csak…uncsi egy kicsit? Mindenesetre általában azért fel kell tunningolni valamivel, mind ízben, mind egyebekben, hogy mégis megfelelően érvényesülni tudjon. Szoktam vele fokhagymás cukkinilevest főzni, az jóó, de ebben az időben kösz, nem. A rántott cukkinit enni imádom, panírozni viszont annál kevésbé, olajban sütögetni meg hajde pláne de nagyon nem.

Bevallom, iszonyatosan viszket a tenyerem, hogy szösszentsek egy kicsit a cukkini történetéről, ráadásul az LA Times gasztrorovatában pont egy igen átfogó cikk jelent meg róla, de kivételesen visszafogom magam. Ha azonban valaki netán leküzdhetetlen késztetést érezne, hogy részletesen elmélyedjen a cukkinitörténelemben, akkor feltétlenül ajánlom ezt a remek cikket (regisztrálni kell, de ingyenes). Na jó, egyetlen mondat. Harry S. Paris világhírű tökszakértő szerint –jó szakma, nem?:) – a cukkiniről hivatalosan először egy milánói magkereskedő katalógusában lehet olvasni 1901-ben. Egy tökfajtából véletlenül alakul, de akkora sikere van, hogy elkezdik termelni. Ma a világon több cukkinit termelnek, mind az összes tökfajtából együtt összesen.

Nálam végül az esetek 90%-ban a serpenyőben hirtelen sütve végzi, így biztosítható szerintem leginkább a megfelelő állaga. (Ezen kívül persze még faszénen grillezve is remek). A cukkini legnagyobb ellensége a túlfőzés, igen hamar szottyos szürkévé bír válni, ha nem figyel az ember. Így sütöm: a serpenyőt felhevítem. Csak amikor már forró, akkor öntök rá minimális olívaolajat. A karikákra, vagy hosszában szeletekre vágott cukkinit a serpenyőbe teszem, nem túl sokat egyszerre. Mellédobok pár gerezd fokhagymát, csak az aroma kedvéért. Épp pirosra sütöm mindkét oldalát, annyira, hogy kívülről picit kérgesedjen, és roppanós maradjon. Sózom, borsozom. Ez aztán ezerféleképpen felhasználható, akár magában, köretként grillezett húshoz, halhoz, antipasto-ként, vagy mindenfélével salátának összekeverve. Jót tesz neki a fokhagyma, a friss fűszerek (bazsalikom, oregano), sós sajtok (feta, parmezán), magok (fenyőmag, mogyoró), meg minden, ami épp van otthon.
Nálam improvizáltan ebbe a salátába a következők kerültek: sült cukkini, pirított mogyoró, feta, újhagyma, szárított paradicsom, bazsalikom, fokhagyma, olívaolaj. Ez így nem volt rossz nyári vacsora.

Néhány cukkinis recept:

Nálam:
Cukkini&rukkola krémleves
Cukkinipesto-s halfilé

Kispadék cukkinis kecskesajtos izéje is elég jól hangzik,

és hát természetesen honnan máshonnan, mint a nevét viselő leghíresebb gasztroblogról (angolul):

Cukkinis lepény mogyorós-kakukkfüves tésztában
Szezámos cukkinileves
Cukkini és gomba crumble
Cukkinis polentalepény