Tojásos galuska, zöldsaláta

Valójában már előre szomorúan elkönyveltem, hogy ismét lemaradok a VKF aktuális fordulójáról. Ma érkeztem haza egyhetes távollét után, sejtettem, hogy annyi tennivalóm akad, hogy nemigen jutok főzéshez. Nos, hát enni azért csak kell valamit, ugye. Valami rejtélyes okból kifolyólag, hirtelen olyan erősen egyetlen ételt láttam magam előtt, hogy nagyon nem is kellett gondolkoznom, mit dobjak össze. Azt kiabálta a kulináris belső hangom, hogy „tojásos galuskááát kéreeek..”. ,Nem tudom, ha igaz, hogy a szervezet jelzi, hogy mire van szüksége, akkor nálam éppen azt jelezte, hogy feltétlenül a tojásos galuskában található ásvány- és tápanyagok hiányoznak a jó közérzetemhez, khm. Az arányokat viszont megfordítottam: sok saláta, kevesebb galuska – a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad, vagy valahogy így.

Közben gyorsan elolvastam, hogy pontosan hogyan is szól a XV. VKF kiírása, amelynek ez alkalommal a Kísérleti Konyha blog a házigazdája. Miután a következő mondatra bukkantam:
„gondolkodjunk el, hogy hogyan alakíthatnánk át egy hagyományos ételt, vagy egy általában mindig ugyanolyan formában tálalt húst, köretet, előételt, desszertet”, arra a következtetésre jutottam, hogy a gyors ebédem talán még kvalifikálhat is a fordulóra.

Hagyományos módon galuskát készítettem. A kifőzött galuskát a felvert tojással serpenyőben átforgattam, úgy hogy a tojás ne süljön meg teljesen, kissé folyós maradjon. Ekkor formába töltöttem, pár percet hagytam állni, hogy picit összeálljon. Barnított vajon mindkét oldalán pirosra, ropogósra sütöttem. Nagy adag zöldsalátát (római saláta) falatnyi darabokra tépkedtem, és összeforgattam vinaigrette-tel, amelyet egy különleges uborkaecetből és jó minőségű olívaolajból kevertem, némi finomra aprított salottát adtam hozzá. A salátaágyra ültettem a kisütött galuskát, és meglocsoltam a visszamaradt barnított vajjal.