Tavaszi leves spenóttal, retekkel

Le sem merem azt írni, hogy „fúziós”, pedig valójában az. Csakhogy ez a gasztronómiai kifejezés Magyarországon valahogy nem igazán találta meg az igazi helyét. Mert mit jelent általában nálunk a fúziós konyha? Hát, többnyire nem azt, hogy a különböző földrészek kulináris technológiáját, hozzávalóit és ízvilágát ötvözik. Inkább azt, hogy az adott étteremben az egész világ rajta van az étlapon, a gyöngytyúklevestől a „gyömbéres-szójás” „ázsiai”, „wok-os” „királyrákig”. A fúziós konyha terminológiájáról és történetéről átfogó cikk volt a Bűvös Szakácsnál, talán ez alapján néhány étteremnek is dereng, hogy félredefiniálja saját magát. Pár hónapja láttam egy riportot, amelyben Takács úr (ex-Gold bisztrós) nyilatkozza, hogy nálunk az a fúzió, hogy összerakják a kecskesajtot a mákos gubával. Ezt már akkor is nagyon viccesnek találtam. Aztán, amikor pár héttel később ezt így konkrétan megláttam az adott étterem étlapján, leesett, de ott már nem kacagtam rajta akkorát. (Persze, nem kizárt, hogy az évszázad ízkombinációját hagytam ki…). A fúziós konyha ráadásul sokak szótárában egyenlő a divatossal (sznobbal), pedig ha eredetien és hozzáértően van kivitelezve, akkor fantasztikus tud lenni (lsd. Segal Viktor).

Szóval, ez a leves igazából fúziós. Maradék, leszűrt tyúkhúslevest használtam fel úgy, hogy néhány szelet gyömbérrel és egy darab thai citromfűvel pár percig forraltam, és hagytam egy picit állni. Tálaláskor a tűzforró levest csíkokra vágott friss spenótra, vékonyra szeletelt hónapos retekre és finomra aprított snidlingre mertem. Végén még egy kis zöldcitromlevet és szezámolajat csöpögtettem hozzá. Azt kell mondjam, remek. A retek megőrzi a ropogósságát, de a hő egy picit megfőzi, és a csípős ízéből is egy kicsit átad a levesnek.


PS.
Rejtély: vajon miért kerestek tegnap, így április végén, rengetegen málna sorbet receptet??
Kicsit csönd lesz, elutaztam.