Nagyon sok szeretettel várunk mindenkit az idei utolsó WAMP-on, december 18-án, vasárnap 10.00-20.00 óráig, a Millenáris 'B' csarnokában. Szerintem, ha itt nem talál valaki szép karácsonyi ajándékokat, akkor sehol. A szokásos forgatagban kint lesznek tervezők, csokoládékészítők, szakácskönyvek és még rengeteg más, na meg a hangulat is mindig szuper.
Ezúttal kapható lesz az új könyvem is, várunk Benneteket sok szeretettel!
(Az ára itt 3.500 Ft lesz)
Dedikálás (idén utolsó): 11h órakor és 17h órakor (dec.18., Millenáris)
A vasárnapi Wamp-ra pedig egy kis meglepetéssel is készültem: a könyv mellé egy kis kiegészítő ajándék is vásárolható: a könyvhöz összeállított fűszercsomag.
A csak erre az alkalomra, a Baldaszti's-val együttműködésben kreált csomag hét olyan különlegesebb fűszerből tartalmaz kb. 2-2 adag ételhez való mennyiséget, amelyeket a könyvben szereplő receptek tartalmaznak, és amelyeket vagy körülményesebb beszerezni, vagy nem biztos, hogy mindenki azonnal egy egész üveggel venne meg. A következő hét fűszer található a csomagban:
Ladies First -ezek a nők többet akarnak... Először egy szuper interjút készítettek velem, most pedig az Adventi Sütinaptárba kértek tőlem receptet, amelyet természetesen örömmel adtam is.
Ne feledjétek, hogy az idei évi Sok Kicsi akción még december 14-ig lehet venni az ezerforintos sorsjegyeket a fantasztikus gasztrotombolán, csodás nyereményekért! Már 1,7 millió Forintnál tartunk, de jó lenne még a végére beerősíteni!
Érdekes programokban és izgalmas új helyekben igazán nem szenvedünk hiányt, mennyi minden történik itt, de jó!Következzék egy válogatott étlap, biztos mindenki megtalálja benne a neki tetsző fogást:
Ennél valamelyest közelebb található a Pesti Disznó, egy új “falatbár” az Operettszínház mellett. A neve isteni, design-ja, hangulata remek, a konyháról érdemben még nem tudok nyilatkozni, ahhoz a sajtóbemutatón kóstolt egy-két fogás még nem elég. A nevéből igazából azt hittem, hogy külföldi minták alapján amolyan igazi disznóságos hely lesz, a fülétől a farkáig, de első ránézésre több az egyéb állatfaj az étlapon. Jópofa lehet.
A Paris-Budapest étteremben (Sofitel) megrendezésre kerülő illatvacsora nem egy olcsó mulatság, de egész biztos vagyok benne, hogy nagyon különleges élmény lesz. A vacsora egyben amolyan parfüm workshop is, ahol Chandler Burr illatokról, parfümiparról és kulisszatitkokról is mesél, meg persze egy csomót szagoltat. A meghívóban külön feltüntették, hogy aznap ne viseljünk semmilyen parfümöt.
Leginkább egyébként magára a parfümkritikusra vagyok kíváncsi, csomó mindent elolvastam róla, nem egy hétköznapi figura, az biztos. Gazdasági újságíróból let szinte véletlenül parfümkritikus, a New York Times-ban ugyanúgy négy csillagos rendszerben minősíti az illatokat, mint ahogy azt az étteremkritikus teszi.
Nagy izgalom és várakozás övezi a hétvégén megrendezésre kerülő Édes Napok Csokoládéfesztivált, amelynek helyszíne a Budai Vár, ilyen még nem volt itthon, én is kíváncsian várom, milyen színvonalú lesz.
A Retek u.6. szám alatt nyílt a legújabb őrületes hely. Apró, francia pékség és cukrászda, igazi fanatikus francia pékkel. Croissant-ok, bagettek, kenyerek, valódi BRIÓS!, sütemények, mindez normális árakon, azt hiszem, nem szenvednekvásárlóhiányban. Örülök nekik!
Na, meg a citromos kuglófom (bocsánat, “Mamma Agatha világhírű citromos süteménye”), amelyet a (szerintem életében nem sütő) Világevő sütött nekem meglepetésből, még most is alig térek magamhoz. A jól sikerült meglepetés és a látványos külső az egy dolog, de a helyzet az, hogy a sütemény egyszerűségében zseniális is, úgyhogy alig várom, hogy megsüssem. Receptje.
Játékra hívom az érdeklődőket, akik szívesen töltenének a Chili&Vanília és néhány mexikói burrito társaságában egy kellemesnek ígérkező estét a Balaton partján:)
A Coke Club négy héten át gasztrobloggerekkel működik együtt, amelynek keretében minden héten más-más blogger fogásai kerülnek az étterem étlapjára. Augusztus 8-12-ig Chili&Vanília hét van, a két ételem pedig, amelyet a Club éttermében felszolgálnak:
Mexikói burrito omlós, fűszeres sertéshússal (mellé paradicsomsalsa, guacamole)
Zöldcitromkrémes pite
A Coke Club a Balatonon, a siófoki strandon belül található, kimondottan hangulatos, fehérhomokos design-ja, a nyugágyak és a partihangulat mellé már csak néhány pálmafa hiányzik (de még az is lehet, hogy az is van). Bevallom, én most voltam először, de nagyon kellemes meglepetés volt, kulturált és jópofa az egész, az éttermet beleértve.
A játék keretében négy (2x2) olvasóval közösen szeretnék eltölteni itt egy vacsorát, amelynek az időpontja: 2011. augusztus 12., azaz most péntek, 19.00 óra.
A teendő mindössze annyi, hogy akinek van kedve, és szívesen jönne velem vacsorázni, ahozzászólásban írja meg, hogy az alábbi 10 érv közül melyik győzi meg leginkább arról, hogy ott a helye. A jelentkezők közül sorsolni fogom a két nyertest (aki hozhatja magával a barátját/barátnőjét).
1. 1. A burrito zseniális. Sertéslapockából készül, sok fűszerrel (római kömény, szegfűbors, narancs), addig főzzük, amíg teljesen szétesik, aztán megy a tortillába.
2. A zöldcitromkrémes pite (azaz Key Lime Pie) az egyik legjobb nyári desszert. Jéghideg lesz, mellette pici tejszínhab és málna.
3. A vacsorán részt vesz a Világevő is. A móka garantált. Még sok is lesz, de majd megpróbálok intézkedni, hogy viselkedjen.
4. Hairy koncert van aznap (állítólag nagyon híresek és menők)
Ha Dániának sikerült, bárkinek sikerülhet -Interjú René Redzepi-vel
Interjú René Redzepi-vel, a nemzetközi gasztronómia No.1. sztárjával
René Redzepi jelenleg a világ egyes számú séfje. Koppenhágai étterme, a Noma két éve a világ legjobbja a San Pellegrino Top 50 listáján. Felfedezői konyhájával, amelyben elfeledett helyi alapanyagokat és eljárásokat kutat és éleszt fel, igazi forradalmat robbantott ki nemcsak a dán, hanem az északi gasztronómiában is, és a világ konyhaművészetére is visszafordíthatatlan hatást gyakorolt. Gasztronómiai filozófiája, és személye által a dán (és az "Új Északi") konyha az utóbbi években nemzetközi példává és beszédtémává vált.
Az interjút tavasszal készítettem vele a The Flemish Primitives nemzetközi gasztronómiai konferencián, egy szűk körű sajtóbeszélgetésen, néhány külföldi szakíró kolléga társaságában, tehát velük gyakorlatilag közösen. A gasztrovilágban igazi sztárként ünnepelt René Redzepi tornacipőben, farmerben, egy kinyúlt szürke pulóverben és egy pohár sörrel a kezében érkezett, abban a rövid húsz percben pedig olyan magával ragadó karizmát sugárzott, hogy azóta is azon jár az eszem, hogy bárcsak a magyar gasztronómiának is lenne majd egyszer egy Redzepi-je.
Mennyire szürreális manapság René Redzepi-nek lenni?
Nem érzem annak, mivel egyáltalán nem változtam meg, ugyanaz az ember maradtam. Az időm 90%-t a konyhában töltöm, a maradék 9% -ban pelenkát cserélek (nyárra várják második gyermeküket, a szerk. ) Évente mindössze körülbelül tíz napot tesznek ki az utazások és a médiaszereplések. Egy 90nm-es lakásban lakom, biciklivel közlekedem, szóval nem olyan szürreális ez, mint ahogy sokan képzelik.
Mostanában mi foglalkoztatja a legintenzívebben?
Augusztusban egy nagyon komoly gasztronómiai rendezvényt próbálunk szervezni, amelynek témája a megújított északi konyha. Szeretném, ha a MAD Foodcamp néhány év múlva legalább olyan jelentőséggel bírna, mint a legnagyobb zenei fesztiválok. Az első fesztivál tematikája a növényvilág és a zöldségek, és bár séf barátaimat könnyen mozgósítani tudtam a világ minden tájáról, a hozzáértő előadók felkérése nem volt könnyű. Ezen a konkrét eseményen kívül nagyon foglalkoztat a séfek új szerepe a társadalomban. Felelősséggel jár az, hogy újfajta tudásnak és megbecsülésnek vagyunk a birtokában, és ezzel élnünk kell. Tudatosítani kell magunkban, hogy a döntéseink mennyi mindenre gyakorolhatnak befolyást. Azt, hogy mit és hogyan teszünk az éttermünkben, egész iparágakra, a mezőgazdaságra, a turizmusra is hatással lehet. Leginkább a saját példánkon keresztül látom, hogy döntéseinkkel lassú, de látványos és kézzelfogható változásokat tudunk generálni. Régebben a közvetlen munkatársaimra, a gyakornokokra és a tanulókra voltam hatással. Manapság viszont a többi séfre, az egész szakmára, a termelőkre, sőt, akár a közétkeztetésre is. Ezért is tartom fontosnak, hogy minél több fórumon eszmét cseréljünk, például az augusztusi fesztiválon is. Az az igazság, hogy tényleg most jött el a mi pillanatunk.
Ön szerint mi az oka annak, hogy Dániában éppen most jött el ez a pillanat?
Az, hogy rengeteg fiatal tehetség van, akik szeretnék megvalósítani önmagukat, felfedezni dolgokat. Ráadásul nagyon segítőkészek egymással. Előttük most minden út nyitva áll. Egyébként mi magunk (a Noma-ban) is sokszor gondolkozunk és beszélgetünk arról, hogy miért éppen most történik mindez, és arra a következtetésre jutottunk, hogy ez egyszerűen a kor szelleme, a zeitgeist. Talán pont azért, mert soha senki nem gondolta -mi sem -hogy Dániában ilyen gasztronómiai robbanás történhet. Semmi előzménye nem volt, azon kívül, hogy a természet elképesztő erőforrásokkal lát el bennünket, így adja magát, hogy azokat kutassuk. Ha Dániában megtörténhetett, bárhol másutt megtörténhet. Ha mindenki egy célért dolgozik, akkor az egyszer csak bekövetkezik. Szeretnénk most megragadni ezt a pillanatot. Azonban a gasztronómiáért, és nem a pénzért. Komolyan, nekem annyival, de annyival több örömöt, elégedettséget és sikerélményt jelent egy ügyért dolgozni, mint az extra profitért, hogy el sem tudom mondani.
Mit gondol, ki lehet a következő Dánia?
Fogalmam sincs, őszintén. Bárki. Peru, Lengyelország, Magyarország, tényleg, bárki!
Miért tartja fontosnak a tudománnyal való együttműködést, amely az Ön konyhaművészetében is meghatározó?
Van, akinek az a dolga, hogy az ízekkel foglalkozzon, másnak pedig az, hogy hogyan és miért működnek a dolgok a konyhában. Ez egy nagyon jó és kölcsönösen inspiráló együttműködés. Nekünk séfeknekis meg kellett tanulnunk sok mindent, például, hogy az ismeretlen, ősi, felfedezésre váró alapanyagoknak milyen hatásuk van az egészségre, hogyan dolgoztak velük régen, mi a kultúrájuk. Ebben a tudomány nagy segítségünkre van. Az iskolában megtanítják, hogy hogyan kell három nyelven mondani a rántottát, és ebben nagyjából ki is merül a gasztronómiai oktatásunk.
Mi a véleménye arról a (nemzetközi sajtóban elhangzott) kijelentésről, hogy az éttermek az új templomok?
Épp most olvastam Orwell, Csavargóként Párizsban, Londonban című regényét, amelyben azt írja, hogy az étterem olyan luxus, amelyre senkinek nincs szüksége. Ez szerintem ma a legkevésbé sem igaz. És tudják, miért? Azt hiszem, manapság nagyjából az étterem az egyetlen olyan hely, ahol egymással szemben ülünk, és két-három órán át beszélgetünk egymással zavartalanul. Talán ez a romantikája.
Nyilván rengteg üzleti ajánlatot kap, hogy bővítse a portfólióját, terjeszkedjen, építse tovább a márkát. Tervezi ezeket?
Nem.
Mi a viszony a tudásmegosztás és a szerzői jogok védelme között? Rengeteg energiát és pénzt fektetnek a kutatásba, a fejlődésbe és a felfedezésekbe, végül gyakran mások használják ki a megszületett eredményeket. Többé-kevésbé lemásolnak mondjuk egy Redzepi fogást, sajátjukként mutatják be, de még véletlenül sem említik meg a forrást.
Szuper kérdés, nem tudom rá a választ. Az tuti, hogy ha pl. Michel Bras (az egyik leghíresebb francia séf, a szerk.) Lady Gaga lenne, élete végéig miliomos lehetne. Két olyan étele is van, amelyet ő talált fel, és amely azóta is a világ két leggyakrabban másolt fogása. Az egyik a híres gargouillou (a pillanat kerti zöldségei), a másik a folyós közepű csokoládéláva, amelyet ő készített először 1984-ben. Épp most fotóztam le valahol egy óriásplakáton, Nestlé termék lett belőle. Michel Bras persze nem kap utána jogdíjat. Coco Chanelnek van egy jó mondata erre: "Igen, utálom, ha másolnak. De még jobban utálnám, ha nem."
Milyen hatást szeretne gyakorolni?
Szeretném, ha a Noma több lenne egyszerűen csak egy helynél, ahol jól főznek. Szeretnék hatni a fiatal séfekre, a gondolkodásmódjukra. Azt szeretném, hogy kutassanak fel új alapanyagokat, ismerjék meg azok történelmét, gyökereit és kultúráját. A gasztronómia eszköz a világ felfedezéséhez, és nemcsak úgy mellesleg van, hanem az életünk egyik legfontosabb része.
Mindig hangsúlyozza a gyökerek, a kulináris örökség fontosságát, és hogy ezek mennyire bennünk vannak. Ön a dán gasztronómiai szerelmese, ebben találta meg önmagát, nagyon melegszívűen nyilatkozik róla. Az Ön személyes gyökerei (A macedón-dán házasságból született séf Macedóniában nőtt fel, a szerk.) vajon előtörnek majd egyszer?
Persze, lehet.
A Noma és az Ön személyes útja összeforrt?
Biztos vagyok benne, hogy a Noma soha nem fog bezárni. De az is ugyanolyan biztos, hogy én nem a Noma-ból fogok nyugdíjba vonulni. Nem lehet tudni, mit hoz a jövő, annyi minden lehet még. Ki tudja, talán egyszer kiégek, és máshol, más országban, más szakmában töldődöm majd újra fel. Ki tudja, hol landolok, talán Magyaroszágon. Az étterembe pedig majd jönnek új emberek, fiatal szakácsok, akik megvalósítják víziójukat, magukra találnak, és akkor az egy más Noma lesz. Szerintem ennek pont ez a szépsége.
Igazán különleges és megtisztelő felkérést kaptam nemrégiben, egy percig nem volt kérdéses, hogy örömmel eleget teszek –bár, ha előre tudom, hogy milyen illusztris társaságba keveredek, minden valószínűség szerint kevésbé nyugodtan mondok azonnal igent.
Néhány hete indult útjára a súlyos beteg gyerekek élményterápiás táboroztatásával foglalkozó Bátor Tábor Alapítvány 10. éves jubileumának alkalmából indított kezdeményezés, a világ első, közösségi-média alapú meséje, a Bátor Könyv. A cselekmény fonalát D. Tóth Kriszta, a történet szerkesztő-írója indította el (azaz ő tart bennünket valamelyest kordában), és minden héten más személy ír hozzá új fejezetet, mégpedig az olvasók on-line szavazatai alapján.
A mese a Bátor Könyv honlapján olvasható, ahol mindig hétfő délig lehet szavazni arról, hogy miként folytatódjon a főhős, a tengerben élő Csepp története. Az új fejezet ezt követően mindig csütörtökön kerül ki. Az eddigi részek szerzői D.Tóth Kriszta, Lackfi János, Csiszár Jenő és Rácz Zsuzsa, aztán szeptemberig sorra következnek majd a többiek, például Oroszlán Szonja, Schell Judit, Kepes András és még sokan mások. A társszerzők hetente adják egymásnak a stafétát és alakítják a történetet a saját ötleteik, megérzéseik, világképük és a Facebook közösség szavazatai alapján. Így lesz a Bátor Könyv minden idők legtöbb szerzővel büszkélkedő meséje. Az én fejezetem majd augusztus végén következik, kíváncsi vagyok, hogy egy ilyen sokszínű társaság közös szerzeményéből milyen mese kerekedik, az eddigi részek alapján úgy tűnik, hogy nagyon is vidám és inspiráló.
Like-oljátok Ti is a Bátor Könyvet, és szavazzatok, hogy mere folytatódjon a történet – tegyük hozzá mi is a főzőközösség részéről, amit tudunk.(A Malackaraj egyébként tavaly éppen a Bátor Tábor javára gyűjtött össze egymillió forintnyi adományt)
“ A Bátor Tábor egy olyan gép. Amibe bedobják a gyereket betegen, fáradtan, és egy sokkal vidámabb, egészségesebb, élményekkel telibb gyerek jön ki” –Peti, 15 éves. Ez az egyik kedvenc idézetem a Bátor Tábor honlapjáról.