vasárnap, május 06, 2007

Algarve


Azzal szerettem volna nyitni a mondatot, hogy „ha létezne nemzetközi barátság nap….akkor én azt mindig május 1-én ünnepelném” Ezt kénytelen vagyok módosítani, mivel állítólag valóban létezik ilyen ünnep, mégpedig augusztus első vasárnapján.

Az én életemben május 1. nem a munka, hanem a barátok ünneplése. 12 évvel ezelőtt (is) külföldön éltem, az akkor köttetett barátságok pedig olyan mértékben meghatározóvá váltak, hogy nélkülük sok minden másképp alakult volna. Akkor mindenki egyetemista, vagy pályakezdő volt, kevés pénzzel, alig felelősséggel, kirobbanó életkedvvel és energiával. Aztán szétszéledtünk, ki-ki vissza a saját hazájába, vagy másik országba, karrierek kezdődtek, mindenki életében vendégszereplők, kapcsolatok, jöttek-mentek, a különleges barátságok pedig megmaradtak. Olyannyira szorosak, hogy 12 év óta, kivétel nélkül, minden egyes május 1-én találkozunk valahol Európában. Hol valaki otthonában, hol másutt. Budapest egyébként statisztikailag igen felülreprezentált, öt alkalommal volt a találkozó helyszíne.

Idén Portugália déli részére, az Algarve régióra esett a választásunk, ahol Európa leg-dél-nyugatibb csücske (Capo de Sao Vicente) közelében, egy kis halászfaluban laktunk. Az első reptéri benyomások elég riasztóak: a rákvörösre égett angol és német nyugdíjasok, ill. sokgyerekes nagycsaládok nem túl ígéretesek. A régiót teljesen megszállták, házakat vásárolnak, hónapokra ideköltöznek, a helyiek pedig csak csodálkozva szemlélik a történéseket. Ha azonban az ember kicsit (mondjuk egy órányit) eltávolodik a központi turistahelyektől, akkor olyan elképesztő, sziklás, vadregényes tájak, elhagyatott öblök és turistamentes strandok és falvak tárulnak fel, amelyekért mégiscsak érdemes ideutazni.

Gasztronómiai szempontból viszonylag limitált a beszámolóm, mivel egy hétig gyakorlatilag grillezett halon és beazonosíthatatlan számú üveg portóin éltünk. Na de micsoda halak voltak azok! Minden reggel ketten levezettünk a legközelebbi faluba (negyed óra), ahol a helyi, összesen hat standból álló piacon megvettük az aznapi friss halat, amelyet előző éjszaka halásztak az Atlanti óceánban! Egész egyszerűen össze sem lehet hasonlítani az ízüket és állagukat a megutaztatott, és mélyhűtött társaikkal szemben. A sötét, cserzett arcú öregek és az egyetlen fiatal (és igen jóképű) halárus harmadnap már ismerősként üdvözöltek, és mutatták, hogy mit vigyünk aznap. (már azt is tudták, hogy kibelezve, megtisztítva kérem tőlük az árut, amíg ezt elvégezték, elküldtek kávézni és zöldséget venni). A kis halhatározóm igen jól jött.

Említésre méltóak a regionális, speciális édességek, amelyek 90%-ban a helyi termésű mandulából és fügéből, ill. sok tojásból készülnek, és olyan édesek, ragacsosak, hogy az arab desszertek elszégyellhetik magukat. Ezekről még később. Először is pedig vissza a hétköznapokba.

Címkék:


 

 

10 hozzászólás:

Blogger hypogea szerint...

már megint egy tök jó helyen voltál :)

9:58 de.  
Blogger Soockit szerint...

Budapesten hol érdemes halat, vadat venni? Ahol biztosan friss az árú!

11:20 de.  
Anonymous jprincess szerint...

a ragacsos édességet megpróbálnád rekonstruálni? :)

5:43 du.  
Blogger chili&vanilia szerint...

hát, alapanyagot hoztam hozzá (mandula, füge),de mindenkinek túl édes:)a legjobbakhoz pedig kell egy speciális szűrő, amivel csöpögtetett tojássárgából főznek szirupban "cérnametéltet" majd ezt karamellben teszik. isteni, nagyon durva.rekonstruálni nem biztos,hogy tudom de majd elmesélem

7:35 du.  
Anonymous provence szerint...

Szia!
Gratulálnék az oldaladhoz, már egy ideje olvasgatom, és nagyon szeretem.
A fügét pedig IMÁDOM!!!!! Amennyiben módod van rá, kérlek tegyél fel róla képeket. (Köszi) A kedvencem a sötétvörös színű, nyaralások alkalmával szoktam belőle lakmározni. Itthon (Bp.) sajnos (ha lehet egyáltalán kapni) aranyárban adják.
Minden jót!

8:20 du.  
Anonymous joa szerint...

kedves chili, mindig nagyon jó helyekre mész, aminek azért örülök külön, mert felidézi a saját utazásaimat. Volt szerencsém egy ideig Portugáliában élni, és Algarve-ot is körbe járni. Én azóta imádom a grillezett szardíniát :-)
és sokat gondolkodtam azokon a tojás sárgás sütiken, mert az az érdekes, hogy olyan az íze szerintem, mintha nyers sárgája lenne jó sok cukorral kikeverve, pedig nem az. Úgyhogy várom a rekonstrukciót, hátha végre megértem, hogyan készítik azokat a sütiket!

9:14 du.  
Anonymous moes szerint...

én is éltem ott egy keveset. Portugália jó :) pénzünk nagy gasztronómiára nem volt sajnos, a menzán okosodtunk nagyjából a legtöbbet, meg persze a cukrászdában. tényeg nagyon édes minden, még a csokoládék is édesebbek, mint itthon.

9:25 du.  
Blogger chili&vanilia szerint...

Nahát, de jó Nektek, nagyon irigykedem, hogy éltetetek ott. Én először voltam most, borzasztóan tetszett, és sok hasonlóságot véltem felfedezni a mentalitásban.
A legjobb édesség egy Dom Rodrigo nevű volt, ami annyira rondán néz ki, hogy alufóliába csomagolva árulták. Persze utánanéztem, hogyan készül, majd leírom.

11:12 du.  
Anonymous Tamara szerint...

kedves joe, könnyen lehet, hogy, amit te cukros nyers tojássárgájának érzel, az valóban az!:)
röpke 1 hét alatt kétszer találkoztam Portugáliában ilyennel: egy süti-kosárkában, krémként és egy icipici kifőzdében desszertként, kávéscsészében tálalva.
kicsit gyerekkori, torokfájós, de azért finom íze volt.

11:43 du.  
Anonymous Dr. Minorka szerint...

soockit-nak:
Az Apáczai Csere János utca és a Régiposta utca sarkán van az Óceán bár és grill. Itt van egy kis üzlet is, ahova csütörtökön hoznak friss halat Norvégiából, tehát ha pénteken mész, akkor csütörtöki fogást vehetsz.

2:19 de.  

Neked is van véleményed?

<< Főoldal