Csillagok, csillagok, mondjátok el nekem…

A Bella Martha az egyik kedvenc gasztronómiai témájú filmem, tele van finom zenékkel és főzőjelenetekkel. Az eredetileg német alkotásnak hamarosan érkezik az amerikai remake-je is. Vajon az új változatban milyen lesz az egyik legjobb jelenet: Martha, a szomorú szakácsnő egy hajnalban gőzölgő lábasból és a jóképű olasz séf kanalából találgatja az összetevőket, bekötött szemmel? Szinte látni lehet az ízeket. Konyak, fehérbor, zeller, póréhagyma, bazsalikom, molto bene, végül a csók után elhangzik a dallamos varázsszó: csillagánizs.

Ez a csillag formájú, vörösesbarna fűszer a Távol-Keletről származik, ma a világ termelésének 90 százalékát Kína adja, további jelentősebb termelők Laosz, a Fülöp-szigetek és Jamaica. A leggyakrabban nyolcágú csillag (neve is a nyolcszögből származik) ágaiban ovális magok találhatók, aromája ánizs jellegű, ami főzött ételeknél szépen összeolvad a többi fűszerrel. Ma is leginkább a kínai konyha használja, vagy a híres ötfűszer-keverék alkotóelemeként (egyenlő arányban a fahéj, szegfűszeg, édeskömény és szecsuáni bors mellett), vagy hosszú órákon át párolt húsok szójaszószos, gyömbéres főzőlevének ízesítőjeként. Utóbbi elkészítési mód az ún. red-cooking, vagyis vörösre főzés technikája, amely Sanghaj környékén a legjellemzőbb. Kínán kívül használják például Vietnamban a pho, azaz a bivalyerős, édeskés marhahúsleves alapfűszereként. Európában kompótok vagy likőrök ízét egészítik ki vele.

Nemrég a világ óriási csillagánizshiánnyal küzdött, a gyógyszeripar ugyanis a madárinfluenza ellen kifejlesztett hatóanyaghoz vásárolta fel szinte az egész termést. A Washington Post 2005 novemberében hosszú cikket jelentetett meg egy kínai termelőről, akinek a forgalma egy év alatt megduplázódott. Ennél azért sokkal barátságosabb kontextusban ajánlom, a következő ételben:

Szójaszószos, ötfűszeres, omlós kacsacomb

Az írás a Magyar Narancs múlt heti számában jelent meg.