Hat éves a blog + új könyv

2005. szeptember: Joghurtos céklaleves

Brüsszel, rémisztő fotó, a szöveg sem egy leányálom, hat év távlatából visszanézve a vállalhatóság határát súrolja. A recept szerencsére jó.

2006. szeptember: még mindig Brüsszel. még megünneplem a blog születésnapját, mert az az első

“Pesti gasztrosznob fanyalgás” címmel éttermekről (Costes, Café Kör, Két Szerecsen, Gerlóczy, hat évvel ezelőttről). Vicces.

2007. szeptember: az utolsó brüsszeli ősz. Csalogány kritika, a cékla még mindig megy. Miért nincs normális magyar nyelvű főzős magazin ? címmel lapszemlém a Velvet-en (ill. akkor Tejbenvajban). Azóta van lap, amely megszűnt, van, amelyben publikálok. Emlékszem, a (borzasztó) Prima-konyha magazin sértődött kommenteket/e.mailt küldött utána.

2008. szeptember: hazaköltöztem. Az első pesti élmények –szívatnak a Lehelen, kezd bedurvulni az Isztambul-mánia, konyhafelújítás (ilyen üres azóta sem volt soha többet)

2009. szeptember: készül a Chili&Vanília szakácskönyv, a nappalim stúdióvá alakítva, pont úgy néz ki, mint most, az elmúlt hetekben. Megmutatom a titkos íróhelyemet (a karosszék és az asztal azóta sem változott, csak a laptop. Most is ide járok írni, amikor csak tudok.) Nem tudom, meséltem-e valaha, a könyv sikerlistás lett, és nagyon szépen fogyott. Köszönöm szépen!

2010. szeptember: nahát, CÉKLA! Az első blogkóstolóra készülök vele, nagyon szerettem azt a rendezvényt, sajnáltam, hogy a következőre pont a családiasságát és intimitását veszítette el.

2011. szeptember: készül a következő, ősszel megjelenő szakácskönyvem, most fejeztük be a fotózását (A fotózásról video is készült), így az elmúlt hetekben az ételek lefőzésével voltam elfoglalva (éljen a melegrekord és a karácsonyi ételek), ezért a kisebb szünet a blogon. Részletek kicsit később. Most pedig visszaáll szépen a normál üzemmód, receptekkel, ahogy illik, ígérem. (Itt meg még két személyes interjú, két vagány hölgy tollából.)

El sem hiszem, hogy hat év telt el. Köszönök mindent. Folyt.köv.