Süti, nem süti, paprika
Lehel piac, 35 fok, hömpölygő tömeg. Kivételesen lemondok a szokásos áruszemlézésről, inkább célirányosan a nénim felé veszem az utat - "...mindig itt vagyok, aranyos, jöjjön máskor is...". Arra a gyönyörű, harsogóan piros kápia paprikájára pályázom, amiből néhány napja három kilót vettem nála, és egyesével segített kiválogatni a legszebb, legegyenesebb darabokat. Néni sehol, paprikája még kevésbé. Csak nem úszom meg a körözést, a halassal szemben végül találok egy árust, akinél piroslik valami. - Három kilót vinnék, válogathatok?
- Nem.
- Akkor megtenné, hogy csak pirosakat ad? Olyan ételhez szeretném vinni, amihez csak az jó.
- Aha. - És már dobálja is, válogatás nélkül, ahogy puffan.
- Ne haragudjon, ezt a felső öt fehéret hadd cseréljem ki pirosra, tényleg arra lenne szükségem! -
Teátrális mozdulattal az egész kosár tartalmát visszaönti a kupacra, jó hangosan melegebb éghajlatokra küld, boldogítsak másokat, a hentesek röhögnek.
Most magyarázzam neki, hogy amit készítenék, ahhoz a piros a legjobb? Kérdezzem meg, hogy uram, maga még nem evett mojo picónt (a Kanári-szigetek jellegzetes mártása, sült paprikával, sherryecettel, olívaolajjal, fűszerekkel készül, halra, sültekre öntve fenséges, de héjában sült burgonya tunkolójaként sem utolsó)? Hozzak neki kóstolót a muhammarából (szír sült paprikás, diós krém -receptek itt, itt, vagy itt )? Majd meglátja, az is csak a pirosból jó? Meséljek romescóról (spanyol mandulás-mogyorós, sült paprikás szósz), chachoukáról (marokkói paradicsomos-grillezett paprikás, főzött saláta) vagy mechwiyahról (az utóbbi tunéziai változata)? Természetesen nem, hisz nincs más választásom, mint hogy büszkén, de üres kézzel távozzak, és vissza se nézzek. Pár standdal odébb kerül zöldség, ezúttal egy spanyolos asadillóhoz.
Sültpaprika-saláta paradicsommal, karamellizált hagymával (asadillo)
Hozzávalók (4-6 adag)
8 piros héjú paprika (kaliforniai, kápia, vagy hagyományos)
4 sonkahagyma vagy két nagy vöröshagyma
6 szem érett, kemény paradicsom
egy csokor friss petrezselyem
olívaolaj
sherryecet
őrölt római kömény
só, bors
A sütőt grillfokozatra állítjuk. A paprikát félbevágjuk, kimagozzuk, és alufóliával bélelt tepsire helyezzük, a vágott felével lefelé. Addig sütjük, amíg a héja fekete és hólyagos lesz. Mély tálba tesszük, lefedjük átlátszó fóliával, majd kb. 15 percig így hagyjuk. Ez idő alatt a paprika összeesik, és a héja simán lehúzhatóvá válik. Csíkokra vágjuk, és meglocsoljuk némi olívaolajjal (akár 3-4 nappal előre is elkészíthető). A hagymát vékonyan felszeleteljük, kevés olajon, csipetnyi sóval, fedő alatt puhára pároljuk, enyhén karamellizáljuk. A paradicsomot meghámozzuk, magját, levét eltávolítjuk, negyedekre szeleteljük. Összeforgatjuk a hagymával, a sültpaprika-csíkokkal, a finomra aprított petrezselyemmel, 1-2 ek. sherryecettel, olívaolajjal és a római köménnyel
Címkék: Magyar Narancs, saláta, zöldség
írta chili&vanilia 10:30 du.
20 hozzászólás:
Kedvenc Lehel-piaci történetem eperszezonban zajlódik, amikor is szombat délben próbáltam epret venni lekvárfőzéshez.
Láthatóan kevés, de picit törött eprére nem lehetett alkudni.. inkább hazavitte kidobni... (másnap vasárnap volt)
Nem szeretem azt a piacot :(
Igen, meg kellett volna kérdezned hogy evett-e ilyesmiket! A hentesek még jobban röhögtek volna. Szuper, hogy a pénzünkért nem azt kapjuk amit szeretnénk, össze kellene fognunk és az ilyen kofákat diszkriminálni.
De jó hogy továbbra is piros és spanyol kedvedben vagy!
Tényleg meg kellett volna kérdezned... nem látnak ezek tovább az orruknál? Kicsit kedves hozzád, előzékeny = újra oda mész, pénzt ott költesz, ez nem esik le nekik?
Name and shame. Lista, bojkott. Valahol el kell kezdeni...
elkeserítő. és sajnos én meglehetősen pesszimista vagyok a fejlődés tekintetében:(
Üdvözöllek itthon! Sajnos, itt még mindig az a jellemző hozzáállás, hogy az árus tesz szívességet, ha kiszolgál. Akár piaci kofa, akár bolti eladó. Tisztelet a kivételnek.
Őstermelők általában jobb arcok. A Fehérvári úton vagy a Bosnyákon van pár, akinél simán van kápia, válogathatsz is kedvedre.
Én megmondtam, hogySoha többé lehel piac! Meg is haragudtak rám!
Sajnos a fővám téri csarnokban sem lehet nagyon válogatni..A fény utcán viszont hétköznap is ott vannak ezek a nénik.Ha mégsem lenne kápiájuk a földszinten balra szinte mindig minden van és válogatnak is neked.
Sok sikert és még még ilyen recepteket!:)
Üdv újra Magyarországon!
Friss elmeny, Fovam ter, pentek 6 ora elott kevessel. Arus remtortenetet oszt meg a tobbiekkel: "Meg akarta kostolni a szilvat!!! aszonta 4 kilot venne. hat hogy kepzeli?!" Egyeterto hummoges a tobbiek reszerol. Vevo allitolagos kommentje erre az volt, hogy "dehat en ezert szeretem a piacot" :) _szerencsere_ az arusnak erre is volt replikaja, "asszonyom maga lehet, hogy ezert szereti, en nem"...... Elkelne egy kulfoldi tanulmanyut?
A Bosnyákon több olyan kofa is van, ahol nem hogy megkérdezni nem kell, hanem előre ajánlgatja, hogy kóstoljam meg a gyümölcsöt. No meg van olyan is, akinél hozzányúlni sem lehet. A pénzemet az első típusúaknál szoktam hagyni. Érdekes módon sor is ezeknél szokott állni. :)
Jövő héten ismét megyek, ez a recept nagyon szimpi, kell hozzá szereznem paprikát. :)
Sajnos sherryecetem nincs viszont. Sima borcet helyette?
már az első nem-re azt mondtam volna, hogy semmi probléma vannak itt más árusok is.
egyszer majd ha a 100ik ember hagyja itt őket talán leesik nekik, hogy ki van kiért.
Igen, sajnos ez Magyarorszag!
A masik sajnalatos dolog pedig az, hogy ha tobb dolgot vasarolsz, es nem nezed a merleget, nem szamolod a teteleket, csunyan atvagnak!
En a Feny utcai piac kereskedoinel tapasztaltam. 2000 Ftnal akar 600Ftot is ratesznek, ha nem figyelsz. Es ugye szegeny nyugdijas neni nem szamolgatja...
En igen... es mikor eszrevettek, hogy csak kivancsisagbol az elottem alloet is megszamolom, egyszerre ket bunko kofa indult felem haragosan ugy, hogy menekulnom kellett! Ez az igazsag.
Nyitott szemmel!
A parasztokkal kemény kézzel kell bánni.
Nem az a szomorú, hogy ilyenek az árusok, hanem az, hogy ezek szépen megélnek (ha nem, már kipusztultak volna). Akik a magyar árusokat szidják itt, gondoljanak bele abba is, hogy a magyar vásárlók ezt eltűrik, és ilyenkor szemlesütve bocsánatot kérnek, majd megveszik azt, amit (és ahogyan) az árus eléjük ... rak. Gratulálok hogy ott hagytad, bár sokan tennék így! Az ételt pedig kipróbálom (bár a római kömény helyett valamit kitalálok, nálunk nem népszerű).
Szerintem a lehel téri a legborzasztóbb csarnok a városban, annyi bunkó kofa van, hogy elképesztő. De nem negatívkodni jöttem az oldalra, hanem, hogy megint süssek jó kis kakaós karfiolt!
békásmegyeri piacra járok, alapvetően nagyon-nagyon jó tapasztalataim vannak, egyszer volt, hogy rámdörrent az őstermelő vén banya - éppen a lottyadt paradicsomot pakolt be nekem az ő hátsó rekeszéből az elöl lévő szép helyett, én meg mondtam, hogy inkább én válogatnék, erre ő: NEM, majd ÉN válogatok.
ott is hagytam.
azóta viszont nyitott egy olyan "bolt" a piacon, ahol önkiszolgálás van, van kosár, zacskók, minden (de nem kötelező használni, ha vki nem akar 19 újra fel nem használható műanyag zacsival hazatérni), az ember magának válogat, szed mindenből, és a kasszánál szépen sorbaáll, ott lemérik, árazzák neki (így tudja követni is, hogy nem csapják be), az árufeltöltés is folyamatos, az árak is jók, az áru is szép, és még udvariasak is.
mindig sokan vannak náluk.
amúgy szerintem is, érdemes nevesíteni a feketelistára teendőket.
Ma elmentem a Lehet téri piacra. Visszatértem ahhoz a kofához, aki ugyan nem túl kedves senkivel, de a legfinomabb szilvát lehet nála kapni. Végig álltam a soromat, kaptam szilvát is, meg még vettem ezt-azt. De elkövettem egy nagy hibát. Nem volt nálam szatyor. Mikor kérdeztem, hogy nem-e tudnának adni egy szatyrot közölték, hogy nekik nincs. Rendben, mondtam magamban, a mellette lévő kofánál láttam, hogy tömegével lógnak a szatyrok, majd odaléptem, és kedvesen kértem egy szatyrot. Majd közölték, hogy nekik nincs eladó szatyruk, vásároljak valamit és majd kapok. Kértem, hogy mielőtt leszakadna a kezem, és a szilvák is szétgurulnának, nem-e tudna mégis ELADNI nekem egy szatyrot. A válasz: NEM volt, majd jöttek a primitív megjegyzések. Nem kívántam tovább társalogni a nem túl művelt hölgyeménnyel, és tovább mentem. Nem messze egy öreg nénike árulta a nem túl szép, de biztosan Bio zöldségeit, és megkérdeztem, nem -e tudna adni egy szatyrot, természetes nem ingyen. A néni látván a bénázásomat a szilvákkal és a kezemben lévő dolgokkal, még segített is eltenni őket egy szatyorba, és nem kért semmit a szatyorért. Mikor letettem neki 50 forintot, még szegényke zavarba jött, hogy hát ez nagyon sok érte. Én pedig mondtam, hogy a hozzáállása jelent nekem most nagyon sokat. Azt hiszem, holnap visszamegyek a nem túl szimpatikus kofásomhoz, veszek tőle egy szem krumplit, kérek majd hozzá egy szatyrot, majd megkéredezem, hogy : és a blokk hol van? Ja, hát az nincs.... nahát, nahát!!!
Hát ezen az egy szem krumplin jót derültem!
(persze nem olyan vicces, ami a piacokon zajlik, sajnos)
Neked is van véleményed?
<< Főoldal