Mindenütt kerek barackok

Ahová csak nézünk, mindenütt őszibarack. Piros, fehér, sárga, nektarin, Mariska, magvaváló és nem az – könyörtelenül elárasztják ilyenkor a piaci standokat. Régebben késő nyáron, ősszel érett, innen az évszakra utaló magyar elnevezés is. Kínából származik, ahol már i.e. 10. századi írásokban is találkozni vele, pl. Konfúciusz tanaiban. Ázsiában ma is igen komoly szimbolikus jelentőséggel bír művészetben, kultúrában. A selyemkereskedelem hozta később az arab országokba, ill. a mediterrán vidékre, Európában csak a 17. században terjedt el - Viktória királyné idejében állítólag soha nem hiányozhatott egy tökéletesen érett darab az étkezésből. Ez ma már nem is lenne olyan könnyű feladat. Akinek saját bejáratú termése van, szerencsés, hiszen abban a pillanatban szedheti le a fáról, amikor a legfinomabb. A többségnek –aki nem a kertig, hanem a zöldségesig, vagy a piacig sétál érte, már nehezebb dolga van: az üzletekben kapható barackot leggyakrabban olyankor szüretelik, amikor még nem teljesen érett (egyszerűbb a szállítása). Ha biztosra akar menni az ember, az orrát követi, az intenzív, édes, gyümölcsös barack illat nem csal.

Hogy bizonyos hölgyek mely kvalitásai ihlettek vajon számos őszibarackos desszertet, fantázia dolga, minden esetre többen is híres édességeket inspiráltak: Madame Récamier-ról, 19.századi írók és államférfiak körülrajongott szerelméről, Chateaubriand szeretőjéről, vaníliakrémmel leöntött, szirupos őszibarackot neveztek el, Madame Pompadour-ról palacsintatésztában kisütött gyümölcsöt (őszibarack és briós váltakozik nyársra húzva). A világon az egyik legismertebb, klasszikus barackos finomság, a Péche Melba, pedig az ausztrál operaénekesnőről, Nellie Melba-ról kapta nevét. 1892-ben, Auguste Escoffier, a modern gasztronómia előfutára kreálta a hölgy tiszteletére. Az őszibarackból, málnaöntetből és vaníliafagylaltból álló kompozíciót eredetileg jégből faragott hattyúban tálalták, később ez szerencsére elmaradt. Annyi ilyenkor a barack, hogy érdemes vele kísérletezni, sósan, édesen, sütve, főzve.

Mézes-vaníliás, sült őszibarack

Hozzávalók (4-8 adag)

4 érett, magvaváló őszibarack
10dkg cukor
3ek méz
1 vaníliarúd
negyed citrom leve
6dkg hideg vaj

A sütőt előmelegítjük 200C-ra. A cukrot, a mézet és a vanília kikapart magjait serpenyőbe tesszük, közepes lángon felolvasztjuk, világos karamella színűre pirítjuk. Hozzáadjuk a citromlevet (vigyázat, köpköd!), majd a vajat (amelyet előzőleg kockákra vágtunk). Sűrű, de folyékony karamellamártást kapunk. Közben meghámozzuk az őszibarackot: tetejére éles késsel x-et vágunk, forrásban lévő vízbe dobjuk fél percre, majd jeges vízben lehűtjük, héját eltávolítjuk, félbevágjuk, magját eltávolítjuk. Alufóliával bélelt tepsire, vagy jénaira állítjuk a barackokat, vágott felükkel felfelé, leöntjük a mártással. 30 percig sütjük, úgy, hogy közben 6-8 percenként meglocsoljuk a karamellával, amely közben keveredik a barack kisülő levével. Vanília-, mandula-, vagy pisztáciafagylalttal pazar.