Serpenyős kukorica gyömbérrel és szezámolajjal

Úgy hiányzott erről az ételről a friss korianderzöld, hogy az nem is igaz. Ha még Brüsszelben lennék, akkor, ha éppen valamilyen véletlen folytán nem lenne a hűtőmben (kizárt), akkor leszaladnék a sarkon lévő Delhaize-be, és gyorsan vennék egy csomaggal. De mivel Budapesten sehová nem tudok hirtelen leszaladni egy csokor korianderért (persze, akadnak helyek, ahol mindig van, de odáig nem szaladok csak úgy..), az erkélyemen meg elhal villámgyorsan, maximum hozzágondolni tudom, hogy milyen finom is lenne azzal együtt. Kellene a csípősségéhez, fűszerességéhez. Sőt, ha Brüsszelben lennék, akkor vennék gyönyörű minőségű ördöghalat, bambuszpárolóban natúr megpárolnám, és arra halmoznám. Így, magában is remek, 10 percen belül elkészülő vacsora, kukorica meg aztán van elég, persze, kell egy-két kört járni, és mustrálni, mire az ember megtalálja a szép, telt, fényes szemű csöveket. Ha laktatóbbra kell venni, illatos párolt rizs illene alá, amely felvenné az erős ízeit, ha nem, akkor így, ahogy van, finom. Persze, mi nem az, amiben szójaszósz, fokhagyma, barnacukor, szezámolaj sül össze.

Hozzávalók (2 adag)

2-3 szép, jó minőségű csöves csemegekukorica

egy csokor újhagyma

2-3 szárzeller

kb. 2 cm-es friss gyömbér

2 gerezd fokhagyma

fél chilipaprika

kupica Shao Sing rizsbor (vagy helyette száraz sherry, esetleg vermut)

3-4 ek világos szójaszósz

1tk barnacukor

1-2 ek szezámolaj

olaj

A serpenyőben felhevítjük az olajat, majd közepes lángon megpirítjuk rajta a finomra aprított friss gyömbért, fokhagymát, kimagozott chilipaprikát, a felkarikázott újhagymát és a szárzellert. Felöntjük az alkohollal, hagyjuk elpárologni. A kukoricáról éles késsel lefejtjük a szemeket, a serpenyőbe tesszük. Erős lángon, néhány percig átforgatjuk. Közben összekeverjük a szójaszószt és a barnacukrot, ráöntjük a kukoricára. Pár percig még sütjük, hogy kissé rákaramellizáljon. Végül átforgatjuk a szezámolajjal. Újhagyma zöldjével (és friss korinaderrel) megszórva tálaljuk.