hétfő, június 16, 2008

Crangon crangon: crevettes gris, vagyis homoki garnéla

A homoki garnéla (En: brown/grey shrimp, de: Nordseegarnele, fr: crevettes gris, latin: crangon crangon) az egyik legnépszerűbb belga alapanyag. Otthon soha nem láttam még, aki azonban gyakran jár Németországban, vagy Hollandiában (vagy ott él), nap mint nap találkozik vele az üzletekben és éttermekben, nagy hagyománya van, imádják. Ebből az icipici, ujjbegynyi, barnás-rózsaszínű garnélából (amely így néz ki páncélostul), évente összesen 25-30.000 tonnát halásznak, ezzel a kereskedelmi szempontból tíz legjelentősebb a garnéla-féle közé tartozik. Németország, Dánia, Hollandia és az Egyesült Királyság halássza a legtöbbet. Belgiumban Zeebrugge partjai a fő lelőhely (a kereslet azonban nagyobb, mint amennyi van, így az ország importra is szorul, főleg Hollandiából).
Méretétől eltekintve két alapvető dologban különbözik a többi garnélától: ízében és árában. Íze sokkal intenzívebb, édeskés, sós, tenger ízű, nem véletlenül ennyire kedvelt. Ára borsos, kilója, minőségétől függően 50-70 Euro. Ez elsősorban a tisztítás munkaigényességére vezethető vissza. A garnélákat már a halászhajókon megfőzik (ettől lesz rózsaszínű), majd vagy így adják el a halpiacokon, vagy –nagy részét- tartósítják, és (távoli vidékeken) megpucolják, azaz eltávolítják a páncélját. Ez utóbbi művelet központja a legtöbb esetben Marokkó. Régebben az ottani tengerparti falvak házaiban végezték családok, ma ez azonban tiltott, és nagyüzemekben, szigorúan szabályozott higinéiai körülmények között történik. A pucolás kizárólag kétkezi munkával lehetséges (ez indokolja a magas árat) – bár évtizedeken át kísérleteztek gépi tisztítással, ez olyan aprólékos munka, hogy gépek egyrészt nem megfelelően végezték el, másrészt 1kg tisztított garnélához jóval nagyobb mennyiségre volt szükség.

Itt Belgiumban két klasszikus fogás alapja is: a tomate aux crevettes nem hiányozhat egy brasserie étlapjáról sem, ez nem más, mint majonézzel kevert garnéla, paradicsomba töltve. A croquettes de crevettes egy másik klasszikus: ehhez egy vajból, lisztből, tojásból kevert masszához adják az apró garnélát, zsemlemorzsába forgatják, majd kisütik (ebből még nem sikerült olyannal találkoznom, ami ízlett volna).

Én egy gyors vacsorára tálaltam a következő formában: újkrumplit héjastul megfőztem, jó minőségű olívaolajjal és sóval összetörtem, jött rá egy réteg félig szárított paradicsom, majd fejenként 5dkg garnéla. Só, bors, némi zöld.

Címkék: ,


 

 

4 hozzászólás:

Blogger gabojsza szerint...

Hmmm...kedvemre való fogás!
Holnap utazok a Fekete tenger partjára és a Duna deltába, halat-hallal, meg tengeri herkentyűvel fogok enni:-)

10:00 de.  
Blogger Lila Füge szerint...

kicsit olyanok mint a giliszták. nekem ez egy töltött paradicsom fogyasztása közben jutott eszembe és tovább nem is bírtam enni az amúgy óriás adagból :)

10:50 du.  
Blogger chili&vanilia szerint...

ne már, a giliszta nem is rózsaszínű, ezt csak a hormonok teszik:))
na jó, nem olyan mutatós, mint egy nagy scampi, de az íze kárpótol. A töltött paradicsomért én sem vagyok oda.

1:06 de.  
Blogger Lila Füge szerint...

bocs, miután megírtam éreztem, hogy talán kicsit erôs a megjegyzés, de ez pár éve volt, amikor még tudmásom szerint rendben voltak a hormonok :). különben a gondolat felbukkanásáig kifejezetten jól esett, amit ettem és ez itt nagyon jól néz ki!

9:51 de.  

Neked is van véleményed?

<< Főoldal