chv vagyok. Szardínia-függő.

Nem tagadom, pontosan tudom, hogy ezzel a némileg talán bizarr szardínia –ezúttal kis „sz”-szel- imádatommal nagy valószínűséggel eléggé egyedül vagyok (nemzetközileg azért nem). De nem szégyellem bevallani, hogy lassan már-már szinte pánikba esem, ha véletlenül nincs itthon egy doboz. De ilyen nem fordul elő soha. Az elmúlt év során mániákus szardína-vásárlóvá és –fogyasztóvá váltam. Az első, szardíniával kapcsolatos aha-élményem többé-kevésbé egy éve történt, amikor egy portugáliai utazásra készültem. Azóta veszem-eszem-lesem. Ha netán éppen semmi nincs itthon, egy doboz szardíniából akkor is a legjobb dolgokat lehet varázsolni. Persze, nagyon fontos, hogy jó minőségű hal legyen, általában portugál, vagy francia. Régebbi emlékezetemben valahogy mindig olyan hozzávalóként élt, amelyet agglegénylakások kongó spájzaiban képzeltem el, esetleg olyan „mindent bele” típusú tésztákon. Brr. Amióta viszont felismertem, hogy mennyire jó salátákkal, zöldségekkel is, rengeteg új lehetőség nyílt meg. A citromlé, olívaolaj, sok petrezselyem általában kötelező. Pl. sárgarépa-retek salátán. Vagy avokádóval (amivel szuperül passzol).

Most a kísérletezésnek egy új fázisba léptem: rájöttem, hogy ázsiai hozzávalókkal is kiválóan működik. Konkrétan: nagy halom tépkedett salátalevél, vajpuha, érett avokádó, vékonyra szeletelt salotta (vagy lilahagyma), chilipaprika, az egészen pedig egy csípős-édes-savanyú ázsiai öntet halszószból, zöldcitromléből, cukorból, fokhagymából, szezámolajból. Remek. Öt perc alatt elkészül, és ízbomba a köbön. Ráadásul csupa egészséges. A saláta verzió egész kulturáltan néz ki, akár vendégeknek is feltálalnám. A „B” verzió még egyszerűbb: az összenyomkodott avokádót, a szardíniát, esetleg korianderzöldet, újhagymát salátalevélbe göngyölöm, és a szószba mártogatom. Úgymond vietnámi módra. Ez is isteni, fogyasztani azonban nem lehet szalonképesen, potyog, csöpög, stb., inkább magányos estékre ajánlott.