Malloreddus zöldborsópesztóval

Olyan vendégeim voltak hétvégén, aki valójában egyáltalán nem is vendégek, itthon vannak nálam. Így fordulhatott elő, hogy szombaton este az egész napos teszvesz után diszkréten közölték velem, hogy 1. együnk, de gyorsan, éhen halnak 2. 18.00-kor, valamint 20.45-kor semmiképpen nem érnek rá, a kettő között lesz egy kis idő, jó lenne, ha akkor vacsoráznánk. A barátok óhaja parancs, így a tervezett menüt másnapra csúsztattam, és spontán, a rendelkezésemre álló idő alatt dobtam össze ezt a gyors tésztaételt.

A tészta malloreddus, szárd különlegesség, amelyet még Szardíniáról hoztam. Szárd gnocchinak is nevezik. Durumlisztből készül, az egyéb ismert tésztáknál kissé keményebb állagú, főzési ideje is jóval hosszabb (18 perc körül). A latin „mallolus” szóból ered, amely apró darabokat jelent. Ma már többnyire gépileg gyártják, de hagyományosan úgy készült, hogy a tésztadarabokat szalmakosárban sodorták meg, így lett csigatésztaszerű bordázata. Száraz változatában így néz ki. Szardínián többnyire sűrű, húsos, paradicsomos raguval tálalják. A zöldborsópesztóval is jól működött, mert a mártás szépen bevonta a bordákat. Legközelebb, malloreddus híján, fusillivel fogom főzni.


Zöldborsópesztó

30dkg zsenge zöldborsó
diónyi vaj
marék pirított mandula
gerezd fokhagyma
nagy csokor petrezselyem
fél csokor bazsalikom
parmezán, vagy pecorino
jó minőségű olívaolaj
só, bors

A zöldborsót diónyi vajon pár perc alatt megfuttattam. 2/3-át aprítógépbe tettem egy gerezd fokhagymával, a pirított mandulával, nagy csokor petrezselyemmel, bazsalikommal, a sajttal (még volt Szardíniáról származó fiore sardo juhsajtom) és az olívaolajjal (amennyit felvesz). Sóztam, borsoztam. Összekevertem a kifőtt tésztával, hozzáadtam a zöldborsó 1/3-át, megszórtam juhsajt forgáccsal és további friss bazsalikommal. Elfogyott az utolsó morzsáig.