Citromverbéna, cukkinivirág

Ismét szedd magad földeken jártam, hogy feltöltsem némileg a zöldség készleteimet. Ezúttal többek között zöldborsóval, elképesztő minőségű, zsenge céklával, krumplival, hagymával, kerekrépával (mert a múltkor annyira megtetszett, hogy szeretnék vele kísérletezni), padlizsánnal és zöldfűszerekkel tankoltam fel.

Két különlegesebb szerzeményre is szert tettem: A zöldfűszerek között először találkoztam a számomra eddig ismeretlen citromverbénával (Aloysia triphylla, en:Lemon verbena, fr: verveine citronelle, de: Zitronenverbene). A jelenleg használatos tudományos nevét (Aloysia) pármai Mária Lujza tiszteletére kapta, és néhány nyelven a használt neve is utal erre, pl. spanyolul hierba luisa (forrás: Gernot Katzer fűszeres oldala). Kíváncsiságból szedtem és mert olyan elképesztően intenzív, citromos aromája van, amely dupla erősségű bármely más citromos fűszernövénynél. Fantasztikus. A tulajdonosnő, akit mindig kikérdezek a fortélyokról, elmondta, hogy halak és szárnyasok ízesítésére, ill. gyógytea főzéséhez használják. Aztán némi kutakodás azt mutatja, hogy ez egy újrafelfedezés alatt álló fűszernövény, amelyet kezdenek újra felkapni, sorbet-kat, krémeket ízesítenek vele, gyümölcsös desszertekhez adják. Az utazás sajnos megviselte, így mire hazaértünk, gyakorlatilag azonnal fel kellett dolgozni. Mivel csak néhány szálat szedtem (amit már meg is bántam), korlátozott volt a kísérletezés. Néhány levelet őszibarackkal kevertem, hogy frissem is kóstoljam, elképesztő aromája van. A levelek egyik felét vodkába tettem, ami egy nap alatt bezöldült, és iszonyú finom (mert elképzeltem, milyen isteni lehet egy ilyen limoncellós koktél. A másik feléből pedig szirupot készítettem, amit sokféleképpen tudok használni.

Az óriási cukkinik között pedig nem észrevehetetlenül ott díszelegtek az egész pici, fiatal példányok, tetejükön rikító, narancssárga virágjukkal. Naná, hogy nem tudtam otthagyni. Nagyon ritkán szoktam olajban sütni, utoljára talán tavaszi tekercs kedvéért voltam rá hajlandó. Hát, ezt most nem úsztam meg. Mentségemre szolgáljon, hogy itt Brüsszelben azért nem olyan vészes, a hőségriadótól még messze járunk. A virágokat megtöltöttem egy ricottás, parmezános, szerecsendiós töltelékkel, az egészet sörtésztába mártottam, és kisütöttem. Mivel maradt még a masszából, beledobtam néhány vékony szelet céklát és zöldborsót. Utóbbi olyan zsenge volt, hogy szinte elvitte a show-t a virágok elől. Bár ez azért nem lett volna könnyű.