Vietnámi kávés csokitorta, argentín karamella, spanyol málna

A vietnámi kávé klassz dolog. Talán nem annyira közismert, de Vietnám komoly mennyiségű kávét termel, közötte nagyon jó minőségűt is (a legjobb, legismertebb márka a Trung Nguyen). Leggyakrabban sűrített tejjel édesítve, jeges kávéként isszák – maga a kávé pedig úgy készül, hogy egy kis fémtartályból csöpögtetik az üvegpohárba (így). Aki az erős, édes kávét szereti, annak Vietnámban nagyon jó dolga van. Magam keserűen iszom, így kávéként nehezebben értékelem, desszertként viszont annál nagyobb híve vagyok – készítettem pl. fagyiként, de ettem már cheesecake, mousse, és további édes kreációk formájában.

A pillanatnyi rajongásomat élvező Ong könyvből az első választásom a csokoládés, vietnámi kávés tortára esett – egy délutáni kávézáshoz tökéletesnek édes kiegészítésének éreztem. Pár dolgot persze a magam ízlésére formáltam, első lépésként pl. elhagytam a tésztát (az eredeti receptben egy kakaós omlós tészta veszi körül ). Másodikként kihagytam a cukrozatlan sűrített tejet (evaporated milk), és feleztem a mennyiséget. Harmadikként pedig nagyon meglepődtem, és kicsit kétségbeestem. A recept szerint elkészített masszának (keserű csokoládé, tejszín, kávé, sűrített tej, só) annyira más íze volt –leginkább sós- mint amire számítottam, hogy majdnem feladtam.

(Zárójel: A sűrített tejből csak pár ek-t használtam. Mit csinál az ember egy szinte teljes doboz felbontott sűrített tejjel? Természetesen dulce de leche-t, ezt a dél-amerikai tejkaramella-krémet, amit nagyon kérek, SENKI ne csináljon meg, mert annyira addiktív, és annyira durva….könyörgöm, távolítsa el valaki azonnal a lakóhelyemről!!! A hagyományos metódus: a dobozt vízbe állítva 2-3 óráig alacsony hőmérsékleten főzzük, majd nyitás előtt teljesen kihűtjük. Nagyon fontos, hogy a víz folyamatosan ellepje, nehogy robbanjon). Mivel a dobozom nyitva volt, a másik módot választottam, azaz a tejkrémet 1,5 órán át alufóliával lefedve, 220 C-os sütőben vízgőzben sütöttem (leírás itt).

A csokoládémasszát szkeptikusan a sütőbe költöztettem, majd teljesen lehűtöttem. A végeredmény valójában nem más, mint egy nagyon tömény, keserű, sós –már-már nem édesség státuszú, csokoládékrém. Az eredeti recept a tetejére sűrített tejjel felvert habot, vagy azzal készült fagyit ír, ezt kiváltottam vaníliakivonattal felvert habbal, végül rengeteg málnával pakoltam meg. Végül összességében fenomenálisnak bizonyult, de ehhez a trió mindhárom tagja kellett.

Hát, így jártam meg néhány óra alatt Vietnámot, Argentínát, majd tértem vissza Európába, a desszert pedig hörgések közepette nagy sikerrel elfogyott.

Keserű-sós csokoládédesszert vaníliás tejszínhabbal, málnával
Pichet Ong, Chocolate and Vietnamese Coffee Tart receptjéből indulva

Hozzávalók (4-6 adag):

17dkg keserű csokoládé (lehetőleg 70%-os kakaótartalmú)
2,2 dl tejszín
1 púpozott ek jó minőségű őrölt kávé
1 tojás
3 ek cukrozott sűrített tej
1kk só

A sütőt 150C-ra melegítem.
A feldarabolt csokoládét egy edénybe teszem. A tejszínhez adom a kávét és a sót, forráspontig melegítem. Amikor forró, egy sűrű szűrőn át (én teaszűrőt használtam) a csokoládéra öntöm. Óvatosan összekeverem, hogy a csoki teljesen felolvadjon. Amikor a massza sima, fényes, egyenletesen beledolgozom a tojást és a sűrített tejet. A masszát 4 db 11cm átmérőjű, vagy egy 23cm átmérőjű tortaformába öntöm, amelynek az aljába pici olajjal megkent sütőpapírt helyeztem. 20 percig sütöm. Nem baj, ha még lágy, hűlés alatt szilárdul. Teljesen lehűtöm. Ez egy nagyon vékony, mindössze 2-3 cm-es tömör „krém” lesz! A habhoz 1,5 dl tejszínt kemény habbá verek 3ek porcukorral és 1tk vaníliakivonattal. Megpakolom málnával (a kép így már elmaradt)