Megérkezett a várt Michelin-csillag. Costes.

Annyira vártuk és annyit spekuláltunk (elárulom, hogy ezúttal csalt a megérzésem), most pedig végre megérkezett. Nagyon sok szeretettel gratulálok az első magyar Michelin-csillagot elnyerő Costes étterem csapatának, akik örökre beírták magukat a hazai gasztronómiai történelembe. Szintén gratulálok a Bib Gourmand minősítésben részesülő Csalogány 26-nak, Arcade-nak, 21 Magyar Étteremnek és a Bock Bisztrónak. Az összes étteremnek, aki keményen dolgozik azért, hogy színvonalas vendéglátással örvendeztessenek meg bennünket és a szakmában mindenkinek, aki sokat tesz azért, hogy megérje az a rengeteg fáradtság, amivel egy étterem működtetése jár.

Aki tegnap véletlenül lemaradt volna a nap híréről és a címlapsztoriról, íme néhány összefoglaló:

Otthon, édes

Index

Origo

Dívány

Bűvös Szakács

Plastik.hu

Szombaton délelőtt a Radio Café-n, a Gasztromániában Jókuti András interjúja a kalauz főszerkesztőjével.

Izgalmas hír

A neves Gault Millau étteremkalauz 2010-es osztrák kiadása szerint a Babel és a Fausto Budapest legjobb étterme. A tekintélyes kalauz budapesti éttermeket is értékelt. A kiadvány Budapesten a Babel Delicate és a Fausto éttermeket nevezi meg legjobbnak, 15-15 ponttal (általában 16 GM pont felel meg egy Michelin-csillagnak).

Szombaton 11-12h között a Radio Café Gasztrománia című műsorában Jókuti András interjúja az éttermek séfjeivel, továbbá a kiadvány kiadójával és főszerkesztőjével arról, hogy hogyan készült a budapesti rész

Ajánlom mindenki figyelmébe a Babel séfjével, Pesti Istvánnal készített (régebbi) interjúnkat.

Az éttermeknek sok szeretettel gratulálok, a riasztást pedig köszönöm Jókuti Andrásnak, aki a bécsi sajtótájékoztatóról küldte a hírt.

„Az a .... papírsapka!”

Lyon, Cukrászvilágbajnokság 2009. január 25-26.

Néhány hétig még biztosan eltart, mire megszületik az összes hivatalos és személyes beszámoló a múlt héten lezajlott nemzetközi eseményekről, azaz a Bocuse d’Or szakácsolimpiáról, ill. az előtte lezajlott kétnapos cukrászvilágbajnokságról. Dióhéjban azt tudom mondani, hogy óriási élmény volt, csak ajánlani tudom, hogy akit érdekel az ilyesmi, és megteheti, egyszer kerekedjen fel kisebb társasággal (akár kocsival), és kóstoljon bele egy ilyen verseny hangulatába. Azt hiszem, vagy negyven magyar biztos kint volt, szurkolásban mindenképpen versenyre keltünk jónéhány drukkolótáborral.

Az egyik kedvenc pillanatom volt az a vasárnap esti kb. egy óra, ami alatt a cukrászok hivatalos csoportfotója készült, jobban mondva keservesen próbált készülni. Már lement az első versenynap, mindenki fáradt, de jókedvű volt, a magyar csapat még csak idegesen készülődött a másnapi szereplésre, pakolták éppen a mini versenykonyhájukba az alapanyagokat és felszereléseket (f7-kor kezdtek másnap dolgozni). A színpadon közben ott volt mindenki, aki számított: a francia cukrászguru Pierre Hermé-től (a zsüri tiszteletbeli elnöke), a belga csokoládéguruig, Pierre Marcolini-ig. (Érdekes módon, megállapítottam, hogy még a cukrászoknál is bőven többségben vannak az urak. Ez megint egy külön eszmefuttatást megérne..)

A csoportfotó elkészítését több tényező is lassította: 1. sok fegyelmezetlen, duruzsoló cukrászpasas, 2. nyelvi akadályok (kb. fél órába telt, mire valaki rájött, hogy nem biztos, hogy mindenki érti franciául az instrukciókat, gyorsan lefordították angolra, később spanyolra, sokat ez sem lendített a hatékonyságon), 3. a legkomolyabb problémát nyilvánvalóan az a rendkívül praktikus papír szakácssapka okozta, amelyet látványosan utált mindenki. A támogató azonban támogató, addig nem készülhetett fotó, amíg kivétel nélkül mindenki fel nem vette. Akinél nem volt, annak osztottak. Aztán addig babrálhatott vele, amíg sikerült végre felhelyeznie a fejére. (Aki még nem tette, mindenképpen nézze meg a Csirke, a hal és a királyrák c.gasztronómiai dokumentumfilmet, ennek a sapkának abban is komoly szerepe van)

Akinek a művelet nagy nehezen csak sikerült: Francisco Javier Vazquez Gonzales, a mexikói csapat tagja, a mexikói Four Seasons cukrásza, aki legjobban gyümölcsös és mexikói alapanyagokból kiinduló desszerteket szeret kreálni, szabadidejében pedig azték táncokat lejt és történelmi könyveket olvas:)

„Borhozételt” Heimann receptverseny

Fotó: heimann.hu

Néhány napja Heimann Zoltán, neves borász és kedves ember meghívására egy kiváló magyar boros bemutatkozó rendezvényen vettem részt a szomszédos Hágában. Meg kell mondjam, eddig is tudatában voltam, hogy a borászok mekkora léptékekkel járnak a magyar gasztronómia előtt, de bevallom, leesett az állam, hogy micsoda színvonalas szakmai bemutatónak voltam szemtanúja. Mind részleteiben mind összességében helyén volt minden. Köszönhető ez nyilván egyrészt a szervezőknek is, másrészt a jelenlévő 17 borásznak és elsősorban boraiknak. Közben néhány holland borkereskedővel és szakújságíróval is csevegtem, fantasztikus élmény volt látni, hogy milyen nagyra tartják a borainkat (a legnagyobb problémája mindenkinek az árakkal volt…na de hát a hollandok..)

Én magam sajnos nem vagyok túl felkészült, ami a borokat illeti, de szép lassan fejlődöm, és azt már pl. be tudom azonosítani, hogy milyen típusú borok ízlenek általában, ez pedig már önmagában sokat segít a választásnál. Azt viszont nagyon értékelem, amikor hozzáértő szakemberek a megfelelő bort ajánlják egy-egy ételhez, akár étteremben, akár borkereskedésben. Komoly főzésekhez, vendégséghez mindig rájuk hagyatkozom, és még soha nem bántam meg.

Nos, Heimannék gasztronómiai játékra invitálnak bennünket, gasztrobloggereket (is). A Heimann Családi Birtok fennállásának 250. évfordulója alkalmából, boraikhoz alkossunk harmonizáló ételeket –bármelyikhez, amelyik közel áll hozzánk és ízlésünkhöz.

Néhány feltétel:
* A pályázatra olyan kompozíciókat/ételeket várnak, amik (kis konyhai gyakorlattal) otthoni körülmények között előállíthatóak.
*Alapanyagok tekintetében az étel feleljen meg az alábbi követelményeknek:
-mesterséges ízesítőanyagok, ételfesték, ne szerepeljen az ételben
-az alapanyagok hazai kereskedelmi forgalomban elérhetőek legyenek
-elégítsék ki az egészséges táplálkozás által támasztott követelményeket
*Pontos anyagleírással, követhető munkafázis leírásokkal kell, hogy rendelkezzen az étel receptje.
*A beküldött étel receptje illeszkedjék, ill. egészítse ki valamelyik -a pályázó által megjelölt- Heimann bor illat- és ízvilágát, harmonizáljon vele.
*Egy pályázó több recepttel is pályázhat.
*A recepthez 800x600-as felbontású képeket kell mellékelni.
*A megalkotott étel receptjéhez pár szóban vázolni melyik borral harmonizál, és miért.

Minden további részlet és feltétel a honlapjukon.

Határidő 2008. április 20.

Magam részéről nagyon élvezem az olyan feladatokat, amelyek során tanulni is lehet, ezt most szívesen reklámozom is, és igyekszem részt venni is.

Kapcsolódó:

Gusto portré

Borairól a Művelt Alkoholistán

Bortársaságnál

Vegyesek

Két rövid, érdekes hír a paradicsomok világából:

1. Talán hamarosan ehetünk otthon finom, ízes paradicsomot? Mindenesetre Debrecenben dolgoznak rajta. (Bűvös Szakács)

2. Többnyire meghámozzuk, és csak a húsát használjuk, magját, kocsonyás levét eltávolítjuk. A Heston Blumenthal által megrendelt kutatás eredménye azonban kimutatta, hogy utóbbinak négyszer akkora az umami ízért felelős glutamát tartalma, mint a húsának, olyan intenzív, hogy érdemes megtartani (írja Harold McGee, a konyhai tudományok leghíresebb kutatója, honlapján)

A hőséghez az együttérzésemen kívül mással nem nagyon tudok szolgálni, de tavalyról előtúrtam két gyűjteményt: hideg levesek, ill. dinnyés receptek, hátha ötletet adnak.