„Az a .... papírsapka!”

Lyon, Cukrászvilágbajnokság 2009. január 25-26.

Néhány hétig még biztosan eltart, mire megszületik az összes hivatalos és személyes beszámoló a múlt héten lezajlott nemzetközi eseményekről, azaz a Bocuse d’Or szakácsolimpiáról, ill. az előtte lezajlott kétnapos cukrászvilágbajnokságról. Dióhéjban azt tudom mondani, hogy óriási élmény volt, csak ajánlani tudom, hogy akit érdekel az ilyesmi, és megteheti, egyszer kerekedjen fel kisebb társasággal (akár kocsival), és kóstoljon bele egy ilyen verseny hangulatába. Azt hiszem, vagy negyven magyar biztos kint volt, szurkolásban mindenképpen versenyre keltünk jónéhány drukkolótáborral.

Az egyik kedvenc pillanatom volt az a vasárnap esti kb. egy óra, ami alatt a cukrászok hivatalos csoportfotója készült, jobban mondva keservesen próbált készülni. Már lement az első versenynap, mindenki fáradt, de jókedvű volt, a magyar csapat még csak idegesen készülődött a másnapi szereplésre, pakolták éppen a mini versenykonyhájukba az alapanyagokat és felszereléseket (f7-kor kezdtek másnap dolgozni). A színpadon közben ott volt mindenki, aki számított: a francia cukrászguru Pierre Hermé-től (a zsüri tiszteletbeli elnöke), a belga csokoládéguruig, Pierre Marcolini-ig. (Érdekes módon, megállapítottam, hogy még a cukrászoknál is bőven többségben vannak az urak. Ez megint egy külön eszmefuttatást megérne..)

A csoportfotó elkészítését több tényező is lassította: 1. sok fegyelmezetlen, duruzsoló cukrászpasas, 2. nyelvi akadályok (kb. fél órába telt, mire valaki rájött, hogy nem biztos, hogy mindenki érti franciául az instrukciókat, gyorsan lefordították angolra, később spanyolra, sokat ez sem lendített a hatékonyságon), 3. a legkomolyabb problémát nyilvánvalóan az a rendkívül praktikus papír szakácssapka okozta, amelyet látványosan utált mindenki. A támogató azonban támogató, addig nem készülhetett fotó, amíg kivétel nélkül mindenki fel nem vette. Akinél nem volt, annak osztottak. Aztán addig babrálhatott vele, amíg sikerült végre felhelyeznie a fejére. (Aki még nem tette, mindenképpen nézze meg a Csirke, a hal és a királyrák c.gasztronómiai dokumentumfilmet, ennek a sapkának abban is komoly szerepe van)

Akinek a művelet nagy nehezen csak sikerült: Francisco Javier Vazquez Gonzales, a mexikói csapat tagja, a mexikói Four Seasons cukrásza, aki legjobban gyümölcsös és mexikói alapanyagokból kiinduló desszerteket szeret kreálni, szabadidejében pedig azték táncokat lejt és történelmi könyveket olvas:)