Kókusztejes-paradicsomos csirke

Curry-nek talán túlzás lenne nevezni, viszont az egyik legegyszerűbb, legjobb gyors hétköznapi vacsora. Azért szeretem, mert pont olyan étel, amelyhez minden alapanyag általában van otthon (na jó, belátom, korianderzöld csak hozzám hasonlóan elvetemült háztartásokban). Fűszert meg aztán azt ad hozzá az ember, amihez éppen hangulata van, mindenféle irányba el lehet vinni. Remekül lehet hozzá használni a delikátüzletekben kapható különböző, jó minőségű fűszerkeverékeket (kedvencem: Madras curry, vagy a Mille et Une Nuit fűszerkeverék, mindkettő Thiercelin), de ha az nincs otthon, akkor mehet bele egyszerűen csak egy csipet fahéj, vagy római kömény, vagy kardamom, vagy ezek keveréke (ha van idő frissen pirítani, őrölni, még jobb). Szóval ez egy amolyan jó kis kiindulási alap, amelyben mindenki kibontakozhat. További két előnyéről is be tudok számolni: egyrészt nagy adagban is könnyen elkészíthető, akár előre is (vagy például csak a mártás előre, a csirkét frissen főzzük bele). Másrészt könnyen lehet belőle egyszerre vega és nem vega verziót készíteni, úgy, hogy két felé osztjuk, és az egyikbe csirkét teszünk, másikba zöldségeket (pl. padlizsán, cukkini, sütőtök, csicserborsó stb. .Amíg elkészítjük a mártást, addig ezeket felkockázva, olajjal összeforgatba, forró sütőben megsütjük, majd ezeket tesszük a mártásba.) Rizs, vagy naan a legjobb hozzá.

Kókusztejes-paradicsomos csirke

Hozzávalók (4 adag)

2 kis hagyma, nagyobb darabokra vágva

6 gerezd fokhagyma

4 szelet friss gyömbér, meghámozva

2 evőkanál olaj

1 púpos teáskanál Madras curry (vagy más fűszerkeverék)

1 kávéskanál pirospaprika

1 doboz (400g) hámozott paradicsomkonzerv

só, bors

2 evőkanál vaj

50dkg csirkemellfilé, felkockázva

1 doboz (400g) kókusztej

friss korianderzöld

A feldarabolt hagymát, a meghámozott fokhagymagerezdeket és a kisebb darabokra vágott gyömbért aprítógépbe tesszük, és egészen finomra, szinte pépesre aprítjuk. Serpenyőben felmelegítjük az olajat, hozzáadjuk a hagymás-gyömbéres alapot, majd fedő alatt puhára pároljuk. Hozzáadjuk a curryt (vagy más fűszerkeveréket) és a pirospaprikát, néhány másodpercig pirítjuk. Hozzáadjuk a hámozott paradicsomkonzervet. Sózzuk, borsozzuk. Addig főzzük, amíg a paradicsom besűrűsödik, leve elfő, kb. 10 percig. Amíg fő, egy másik serpenyőben felolvasztjuk a vajat, és megpirítjuk benne a csirkedarabokat. A paradicsomhoz adjuk, átforgatjuk. Felöntjük a kókusztejjel, és néhány percig főzzük, amíg a csirke megpuhul. Rizzsel, vagy naan kenyérrel, friss korianderzölddel meghintve tálaljuk.

Sült! Vajbab!

1. Mennyire jó zöldség a vajbab!

2. Nagyon itthon, nagyon magyar. Csomó országban különlegesség számba megy, hiányzott is mindenhol.

3. Hideg, tejfölös zöldbabfőzelék, hmmmm!!

4. Arra gondoltam, kísérletet teszek, hogy mi történik vele, ha megsütjük.

5. Hiszen minden zöldség isteni sütve! (Tudunk olyat, amely nem??)

6. Megpucoltam 30dkg-ot –nagyvonalú, félvállról pucolással (közben telefonáltam) így 20dkg lett. Egy New York-i séf azt tanította nekem, hogy a hegyes végét nem kell lecsípni, mert abban sok-sok íz rejlik. Így az maradt.

7. Közben 200C fokra előmelegítettem a sütőt, valamint telefonáltam.

8. Összeforgattam (uzsonnázó zacskóban) a zöldséget 2dkg olvasztott vajjal, 2 evőkanál olívaolajjal, sóval, borssal és 1 teáskanál Mille et Une Nuits, fűszerkeverékkel (koriander, római kömény, kurkuma, fahéj, gyömbér, szegfűszeg, rózsaszirom, babérlevél, szerecsendió). De lehetne pl. a Madras curry is (a kedvenc currym a Thiercelin by Baldasztis fűszerek közül), vagy bármi más jó curry.

9. Egy sütőpapírral borított sütőlapra szórtam.

10. 15 percig sütöttem. Azt hiszem. Közben telefonáltam. A végén egy percet rágrilleztem.

+1. EZ ZSENIÁLIS!!

+2. Magában jó kis snack, gyors vacsora, de el tudom képzelni pl. hal köreteként, esetleg kevés paradicsommártással.

Muhallebi: krémes tejpuding

A Muhallebicisi olyan édességboltot jelentett, amelyben a muhallebici által készített desszerteket lehetett kapni. A muhallebici pedig olyan cukrász szakembert, aki muhallebit készített. Ha egy ételről külön mesterséget, illetve üzletet neveznek el, abból elég egyértelmű, hogy itt csakis valami nagyon komoly, szent dologról lehet szó. Ehhez képest talán meglepő, hogy a névadó nem más, mint a világ egyik legegyszerűbb desszertje. Tej, keményítő, cukor. Ennyi. Esetleg néhány csepp rózsavíz. A szultáni palotában minden esetre külön csapat felelt a szent puding főzéséért. Az ottomán konyhaművészetben évszázados hagyományokkal bíró puding pontos eredete nem ismert, de a legtöbb forrás szerint a 17. században terjedt el. Léteznek cifrázott változatai is, amelyek között a legkülönösebb az Isztambulban ma is rendkívüli népszerűségnek örvendő tavuk gögsü, amely csirkemellet tartalmaz. Bár a közvetlen kapcsolat nem alátámasztott, nyilvánvaló a rokonság a franciák kedvelt desszertjével, az ún. blancmange-zsal, amely a középkori Európában igazi menő ételnek minősült. Számos forrásban találni rá utalást, pl. II. Richárd konyhafőnökeinek feljegyzéseiben, vagy a Canterbury Mesékben. Hozzávalók: tej, cukor, csirkemell, alkalomadtán sáfrány, vagy fahéj. Vissza az arab, illetve török világba: itt a mai napig az egyik legnépszerűbb édesség, Isztambultól Bejrútig mindenütt megjelenik, hasonló elnevezésekkel (malabi, muhallebi, muhallabiyeh, stb.).

Az eredeti változatot rózsavízzel, vagy narancsvirágvízzel ízesítik, mivel azonban az a mi ízlelőbimbóinkra kalibrálva általában elég megosztó, elhagyom. Helyette kevés narancslikőr kerül bele, ami a pudingot illatossá teszi. Az egyik kedvenc desszertem, amilyen egyszerű, olyan meggyőző. Legfinomabb rizsliszttel sűrítve, így kissé olyan ízű, mint egy krémes, sima tejberizs.

Krémes tejpuding (muhallebi)
Hozzávalók (6-8 adag)

1l tej
7dkg rizsliszt
csipet só
10dkg cukor
2 evőkanál narancslikőr (pl. Cointreau)

A rizslisztet csomómentesre keverjük 2,5dl hideg tejjel. A többi tejet forráspontig melegítjük, majd hozzá adjuk a lisztes masszát. Közepes lángon, állandó keverés mellett, sűrűre főzzük, a cukrot csak akkor adjuk hozzá, amikor besűrűsödik. Addig főzzük, amíg puding állagú lesz. Hozzáadjuk a narancslikőrt. Tálkákba, vagy poharakba merjük és lehűtjük. Magában is nagyon finom, de készíthetünk hozzá szezonális gyümölcsöt, pl. epret. A karamellizált eperkompóthoz lábasban karamellizáljunk kb. 6dkg cukrot. Amikor sötét borostyán színű, hozzáadunk 25dkg felkockázott epret. Hozzáadjuk fél citrom levét és egy vaníliát. A karamella kissé megkeményedik, de gyümölcs azonnal levet enged, így azzal ismét feloldódik. Néhány percig főzzük. Levesszük a tűzről és összekeverjük 25dkg friss, felkockázott eperrel. A kompótot tálaláskor a tejpuding tetejére kanalazzuk, megszórjuk pisztáciával.

Saláta burgonyával, barnított vajjal és chilivel

Ez a saláta az elmúlt hetek egyik legjobb étele, bármikor szívesen újra és újra elkészítem, lehetetlen megunni. Az időjáráshoz is jól illeszkedik: félig télies, félig tavaszias, és egész egyszerűen eszméletlen jó. Az ennyire egyszerű ételek igazán lenyűgöznek. Állítólag ezt a vajas salátaöntetet rengeteget készítik Flandriában, nekem öt év Brüsszel alatt egyszer sem volt hozzá szerencsém, úgy tűnik, valamiről nagyon lemaradtam. Vagy csak nem kirándultam eleget a flamand vidékre. A barnított vaj az egyik legjobb ízanyag, soha nem találkoztam még senkivel, aki ne szerette volna. A saláta mindössze abból áll, hogy friss salátaleveleket meglocsolnak barnavaj és pár csepp ecet keverékéből készült öntettel. (A saláta legyen szobahőmérsékletű, mert ha hideg, rádermed az olvasztott vaj). A zöldsaláta nálam most kínai kel volt, mert azt kaptam szépet, néhány szem felkarikázott főtt burgonyát is adtam hozzá. A barnított vaj készítése közben arra gondoltam, hogy néhány szem pirított mogyoró nem ártana a salátának, hangsúlyozandó a vaj mogyorós karakterét. Nem találtam itthon mogyorót, szezámmag is megtette volna, de az sem volt.

A szezámmagtól jutottam el a fűszerpolcomon lapuló japán chilis fűszerkeverékhez, ami kiválóan feldobta az egész ételt: schichimi togarashi. Hét különböző alkotóelemből áll: őrölt chilipaprika, sansho bors, fehér és fekete szezámmag, alga (nori), szárított narancs-, vagy mandarinhéj, gyömbér (néha az összetétele változhat, lehet benne pl. mák, édesköménymag, vagy kendermag, néha fokhagyma. A csípős chili a domináns íz, de a többi hozzávalótól pikáns és mély ízű. A barnított vajjal egészen biztosan nem tradícionális japán felhasználási mód, azonban remek. A Culinarisban vettem (600Ft), ilyen kis tégelyben kapható, de házilag is könnyen elkészíthető (recept). Hagyományosan levesekbe, rizs- és tésztaételekbe használják, de nagyon jó pl. sertéssült pácolásához (narancslével, barnacukorral) és sült édesburgonyán.

Saláta burgonyával, barnított vajjal és chilivel
Hozzávalók (2 adag)

1 kis fej kínai kel, leveleire tépkedve
4 szem jófajta burgonya, megfőzve, felkarikázva
5dkg vaj
1 evőkanál fehérborecet
só, bors
egy evőkanál reszelt narancshéj
1kk schichimi togarashi (opcionális)

A burgonyát sós vízben héjában megfőzzük, meghámozzuk, felkarikázzuk. A kínai kelt leveleire szedjük, középső, vastag részét eltávolítjuk, a leveleket falatnyi darabokra tépkedjük. A kínai kel helyett római salátát, nagyon friss, zsenge fejes salátát, vagy ha nagyon nincs más, jégsalátát használhatunk. Elkészítjük az öntetet: a vajat közepes lángon felolvasztjuk. Amikor felolvadt, erősebbre vesszük a lángot, és addig pirítjuk, amíg aranyszínű, diós illatú lesz, benne apró barna darabok jelennek meg. Ekkor hozzáadjuk a fehérborecetet (ezzel megállítjuk a főzést +pikánssá tesszük.) Vigyázat, az ecettől erősen felhabzik. Sózzuk, borsozzuk. Azonnal összeforgatjuk a salátalevelekkel és a burgonyával. Friss narancshéjat reszelünk rá, majd kevés őrölt chiliporral (ideális esetben japán schichimi togarashi fűszerkeverékkel) hintjük meg. Kerülhet rá opcionálisan pirított, durvára vágott mogyoró, szezámmag, esetleg vékony csíkokra vágott norilap.

Katicavirág, avagy fekete hagymamag.

Volt már rá itt példa, hogy valamilyen alapanyag teljesen megbabonázott. Most ismét felbukkant egy olyan fűszer, amelytől nem tudok szabadulni. Régóta használom, kb. amióta tart az isztambuli szerelem, mostanában azonban még gyakrabban előkerül.

Leginkább arról lehet ismerni, hogy a török kenyérfélék ezzel vannak megszórva, szezámmaghoz hasonlóan használják. A latin neve Nigella sativa, hívják nigella magnak, feketeköménynek (helytelenül), fekete hagymamagnak. Hivatalos magyar növénytani neve: kerti katicavirág –bájos, nem? Nekem leginkább a hagymamag tetszik, mivel valóban enyhén hagymás íze van (az egyik leírás grafitos- és benzines utóízt emleget, nem valami megnyerő). Főleg az arab és török, ill. az indiai konyha használja, utóbbi pl. a híres bengáli ötfűszerkeverék, panch phoron alkotóelemeként (az édesköménymag, római kömény, fekete mustármag és görögszénamag mellett). Elkezdtem vele kísérletezgetni, jól működik pl. padlizsános és sütőtökös ételekkel, ill. jellemzően az édeskés, vagy sós ízek ellenpontjaként.

Egyébként egészségügyi hatása is figyelemreméltó, kiváló vérnyomáscsökkentő és alvászavar ellen (nem kimondottan aktuális), az arab térségben pedig állítólag ezzel gyógyítják azt asztmás versenylovakat. Utóbbiról nem tudok nyilatkozni, az alábbi fetás rétesháromszög minden esetre, ha nem is lélegzetelállító, de egyszerű és népszerű. Mellé maradék sült tökből egy kis mártogató.

+ Egyik kedvenc blogom, az Otthon, édes, konyhamustrán járt nálam.

Fetás rétesháromszög fekete hagymamaggal

Hozzávalók (16 darab)

1 csomag réteslap (15dkg)
5dkg olvasztott vaj
15dkg morzsolt feta
1 tojás sárgája
1 egész felvert tojás a megkenéshez
Tetejére hagymamag

A sütőt előmelegítjük 200C-ra.

A töltelékhez kikeverjük a sajtot, és a tojás sárgáját, sózzuk, borsozzuk.A réteslapokat kettéválasztjuk (kétszer hat rétegre). Hosszában négy, egyforma méretű csíkra vágjuk, majd a csíkokat keresztben félbe. Az így kapott téglalapokat megkenjük olvasztott vajjal, mindegyik alsó csücskébe egy-egy púpos teáskanálnyi tölteléket helyezünk, majd háromszög formára hajtogatjuk. Tetejüket megkenjük a felvert tojással, megszórjuk hagymamaggal, sütőlapra helyezzük, majd 20 perc alatt aranyszínűre sütjük.

Jin, Jang és öt fűszer

Lefogadom, hogy ebben a hónapban hirtelen megnő a kereslet a kínai ötfűszer-keverék után. Az olimpiai játékok nézői valószínűleg nemcsak ezzel a különleges ízesítővel esnek majd szerelembe, hanem úgy általában Kína gasztronómiájával, ami egyre ismertebb világszerte. Jó is ez, hiszen a világ egyik legzseniálisabb konyhája: összetett, kifinomult és változatos (természetesen nem a lebutított büfé kínaira gondolunk). A rendkívül jellegzetes, eltéveszthetetlen ízű fűszerkeverék Kína déli részéről származik, évszázadok óta használják. Csillagánizs, édesköménymag, szegfűszeg, szecsuáni bors és fahéj (pontosabban annak egy változata, a cassia) alkotja. Néha kerül hozzá gyömbér, esetleg édesgyökér. Az öt fő alkotóelem - az ellentétek komplementaritását hangsúlyozó jin-jang elmélethez hűen - harmonikusan illeszkedik: savanyú, édes, keserű és sós hatások kerekítik ki egymást. Természetesen a legintenzívebb házilag őrölve, de fűszerüzleteinkben készen is kapható. Szójaszósszal, fokhagymával, gyömbérrel keverve kitűnő pác, ám a hagyományos felhasználási módokon túl desszertekben is pazar - karamellás almatortát, gyümölcskompótokat, csokoládés édességeket öltöztet fel egy csipet egzotikummal. A kedvencem egy kifejezetten bizarr fogás: cuppogós csirkeláb szójaszószos-ötfűszeres mártásban - ennek azonban nem teszek ki senkit, inkább barátságosabb recepteket ajánlok:

Ötfűszeres gombával töltött rétesháromszög: Olajon üvegesre pirítunk egy finomra vágott hagymát, 2-3 gerezd fokhagymát, egy csokor újhagymát, kevés friss gyömbért. 1 kg gombát apróbb darabokra vágunk, hozzáadjuk és megpirítjuk, úgy, hogy teljesen párologjon el a leve. Szójaszószt, kevés barna cukrot, csipetnyi csilit és egy tk. ötfűszer-keveréket adunk hozzá, enyhén karamellizáljuk. Rétestésztába csomagoljuk (háromszögbe, szivarformára, vagy egyszerűen feltekerjük), majd 180 C-on, kb. 15 perc alatt aranyszínűre sütjük.

Gyömbéres-ötfűszeres kacsacomb: Közepes kockákra szeletelünk két sárgarépát, egy hagymát, két szár zellert, összekeverjük olajjal, tepsibe helyezzük. 3-4 kacsacombot mindkét oldalán megsózunk, s bőven megszórjuk ötfűszer-keverékkel. 160 C-on két órán át sütjük. Leöntjük a kisült zsírját, a húst lefejtjük a csontról és összekeverjük a zöldséggel, kevés szójaszósszal, frissen reszelt gyömbérrel.

Csokoládéparfé ötfűszer-keverékkel: 20 dkg magas kakaótartalmú csokoládét 10 dkg vajjal vízgőz fölött megolvasztunk. Hozzáadunk egy csipet sót és 1 tk. ötfűszer-keveréket. Szétválasztunk 3 tojást, a sárgáját fehéredésig keverjük 3 ek. cukorral, óvatosan belekeverjük a felolvasztott csokoládét. A fehérjéket kemény habbá verjük, majd a masszába forgatjuk. Fóliával bélelt formába öntjük, fagyasztjuk.

Szezám, tárulj!

Nem mindig a méret a lényeg –nézzük a szezámmag esetét: amilyen pici, már-már észrevehetetlen, olyan jelentős szerep hárul rá a világ konyháiban. Létezését már i.e.1600-ra datálják, ezzel az egyik legősibb fűszerfélének mondható. Eredete vitatott, tény viszont, hogy 2007-ben India és Kína voltak a legnagyobb termelők. Mind a közel-keleti mind az ázsiai konyha teljes mértékben elképzelhetetlen nélküle: előbbiben számos formában előfordul: a tahini (szezámkrém) lételem, de szirupos-ragacsos édességben, vagy a jellegzetes halvában is főszereplő. Másutt kenyereket szórnak meg vele, ennek egyik legfinomabb példája a török utcai árusok portékája, a kör alakú kenyér, a simit. Keleten szintén nemcsak sós ételekben, mártogatókban találkozunk vele, hanem desszertekben is, pl. kínai szezámos édességekben, vagy a vietnámi, rizslisztből készülő, olajban kisütött töltött gombócban (bánh rán).

A gomasio a japán konyha elengedhetetlen kelléke, nem más, mint pirított szezámmag és só keveréke, sima rizs ízesítésére is szolgál, még saját, formatervezett szórója is van, minden asztalon ott a helye. Általában 5:1 arányban állítják össze, a szezámmag javára. A za’atar a közel-keleti és az észak-afrikai konyha egyik alapfűszere: kétharmad-egyharmad arányban kevert szárított kakukkfű, savanykás szömörce (sumac) és szezám. Gyakran oregánó, esetleg menta is kerülhet bele. Az egyiptomi dukkah fűszerkeverék egyike azon kiegészítőknek, amelyet, ha megkóstolunk, soha többé nem szabadulunk tőle. Az első fázisban az égvilágon mindenre rá fogjuk szórni, a salátától a lecsóig. A másodikban mindig lesz házi készítésű a spájzban. A harmadikban, pedig kísérletek tárgyává tesszük. Felfedezzük, hogy pl. milyen magasságokba repíti a legbanálisabb paradicsomsalátát is.

Paradicsomsaláta egyiptomi szezámos fűszerkeverékkel (dukkah)

Dukkah fűszerkeverék

5dkg mogyoró
5dkg szezámmag
1ek egész koriandermag
1ek egész római kömény
1tk só

A mogyorót 180C-os sütőben megpirítjuk, majd héját egy konyharuhába csomagolva ledörzsöljük. Félretesszük, hogy kihűljön. A szezámmagot száraz serpenyőben, egyenletesen aranyszínűre pirítjuk, óvatosan, hogy nehogy odakapjon. Tányérra öntjük, ezt is félretesszük. A serpenyőt konyhai papírtörlővel kitöröljük, majd ugyanebben az edényben pár perc alatt illatosra pirítjuk a koriandermagot és a római köményt. Amikor minden hozzávaló kihűlt, mozsárban durvára törjük. (Az aprítógép nem felel meg, mert az olajos magvak miatt könnyen krémszerűre dolgozná. Ha nincs mozsarunk, inkább kemény felületen egy nehéz lábas aljával törjük meg.) A keveréket lehet variálni, kerülhet bele fekete bors, cayenne bors, menta, a magok lehetnek különbözőek). Nagyon finom olívaolajjal, újhagymával készített paradicsomsalátára szórva (amelyre szórhatunk petrezselymet, korianderzöldet és fetasajtot is). Egyiptomban hagyományosan kenyeret mártanak olívaolajba, majd dukkah-ba. Száraz helyen, dobozban tárolva 2-3 hétig eláll.

Még dukkah:
101cookbooks
Chow
Csirkenyárson
Bárányon
Nyelvhalon
Tojáson