Gasztronómia 2013-ban -II. rész
Az év végi értékeléshez, illetve előretekintéshez. néhány
gasztronómiai újságíró kollégám gondolatait kértem, fogadjátok szeretettel. A
cikket két részre osztottam, különben túl hosszú és olvashatatlan lenne, az I. rész itt olvasható.
A válaszolók ezúttal is (abc sorrendben):
Fűszeres Eszter, a Fűszer és Lélek szerzője
Gyimesi Zsuzsa, a hvg.hu gasztronómiai rovatának főszerkesztője
Harmath Csaba, gasztronómiai szakértő
Jókuti András, Világevő
Kajári Zsófia, a Szuflé és a Nők
Lapja Konyha főszerkesztője
Ördögh Bálint, a BBC Good Food főszerkesztője,
Péter Anna, az Origo gasztronómiai rovata, a Táfelspicc főszerkesztője
Vajda Péter, a Dining Guide étteremkritikusa (az első körös kérdésekre)
Mi volt az tavaly a gasztronómiában, ami szerinted
méltatlanul kevés médiafigyelmet kapott?
Én személy szerint örülnék, ha jobban
be lehetne mutatni (írásban, eseményeken), hogy a hazai
"séftársadalom" képes, tud és szerintem akar is összefogni és együtt
többet megmutatni, mint külön-külön. Mert szerintem ez más szakmáknál nem
annyira jellemző. Az is fontos
lenne, hogy a "parasztvakító", átverő jelenségeket is be lehessen
mutatni, ezzel is fejlesztve kicsit a tudatosabb fogyasztást,
ételkulturáltságot. (Ördögh Bálint)
Sokkal jobban bosszant,
ha valami érdemtelenül túlzott médiafigyelmet kap. Amikor például újságírók egy
étterem megnyitóján, vagy sajtótájékoztatón kóstoltatott falatkái alapján ítélnek
meg egy helyet, és piedesztálra helyeznek és túllihegnek
olyan közepes dolgokat, amelyek mögött nem feltétlenül van valós tartalom. (Harmath Csaba)
Természetesen az az esemény, amikor Tain l'Hermitage-ban paté
croute lovaggá ütüttek decemberben! :) De komolyra fordítva a szót, örülnék, ha a
gasztronómia háttérmunkásaira is jutna a "nagyok" dicsőségéből, akik
rengeteget melóznak a konyhán vagy a vendégtérben, a közkatonákra, szakácsokra,
felszolgálókra. (Jókuti András)
Biztos,hogy több méltatlanul kevés figyelmet
kapott sztorink lenne, hiszen a gasztronómia még mindig
mostohagyereke a médiának, legalábbis,ha nem receptekről van
szó,vagy fikázásról. Mert ezek viszont nagyon mennek, nincs
olyan médium,amelyik ne akarna beszuszakolni valami ilyesmit világot jelentő
virtuális vagy valóságos hasábjaira. De hogy konkrétumot is mondjak: éppen az
év vége felé megnyílt egri, Kepes intézetbeli, mindeddig egyedülálló összegzést felmutató A la
carte kiállitás az,amiről úgy gondolom - hogy az értékes és érdekes kísérő
programjaival - méltatlanul kevés figyelmet kapott. Mint ahogy az is, hogy a 2012-es frankfurti nemzetközi könyvvásáron, műfajában
a világ egyik legjelentősebb eseményén, magyar gasztrobloger-gasztronómiai
szakértő képviselte hazánkat,és villantotta fel a magyar konyhát. (Gyimesi Zsuzsa)
A gasztronómiához is kapcsolódó jótékonysági ügyek (pl.
Szent Márton gyermekmentő rohamkocsi) eljuttatása a még komolyabb
nyilvanossaghoz
fontos lenne, hogy ne csak bolhapiac legyen, ahol olcsón lehet jó fogásokhoz jutni,
hanem igazi adományozás. (Kálmán Emese)
A Bűvös Szakács fűszerpaprikatesztje. Abban
az országban, ahol egy átlagos magyar háziasszony akár fél kiló paprikát
elhasznál évente, senkit nem érdekel igazán a minősége, de ha érdekelne is
bárkit, akkor sem lenne összehasonlítási alapjuk, és egy hibás paprikáról nem
tudnák megmondani, hogy mi a baja, csak a színt nézik. Sehol nem foglalkoztak
ezzel, pedig a paprika ugye még mindig egyet jelent a magyar konyhával.
(Fűszeres
Eszter)
Boutiq'Bar
a legjobb 50 között a világon.
(Kajári Zsófi)
Mi igyekeztünk mindenről írni, amiről érdemes. Akkor az meg már
kapott médiafigyelmet. (Péter Anna)
Az
év gasztronómiai cikke?
Hazaiban gondolkodom és kissé
hazabeszélek, de a GoodFood séfportréit azért tartom hasznosnak, mert így a
nagyközönség (a tényleges fogyasztók) is befogadható képet kap(ott) a séfekről,
kicsit a világukról és arról, milyen irányzatot is követnek (Ördögh
Bálint)
Ha a nemzetközi mezőnyből válogatnék, akkor a New Yorker magazin
decemberi Food issue-jából választanék, de maradjunk inkább a magyar nyelvnél.
Bede Márton cikke a perui gasztronómiáról számomra különösen fontos volt, ugyanis megadta az utolsó lökést
ahhoz, hogy közelebbről is megvizsgáljam végre a helyszínen is a perui
gasztronómiát. A sajátjaimból a legbüszkébb arra vagyok, hogy sikerült végre beszélgetnem (és ennem) Joel Robuchonnal. (Jókuti András)
Nem szívesen választanék "év gasztronómiai
cikkét". Külföldről rengeteg jó példát lehetne
hozni,és idehaza is sok nagyon jó született,hiszen új lapjaink is lettek, erősödött,új színeket hozott a gasztroblog mezőny is . E tekintetben nem egy cikket emelnék ki, hanem a 2012-es Goldenblog
győztes,Vegasztrománia írásait. Továbbá őszintén, nagyon
örülök,hogy megszületett a Táfelspicc. Drukkolok Péter Annának, és büszke vagyok rá. (Gyimesi Zsuzsa)
A Táfelspiccre írtam egy vajkörképet a hipermarketekben található jó minőségű vajakról, iszonyú meló volt, de megérte, a nép megőrült,
tucatnyi ismerős hívott fel, hogy elkezdett vajat enni, és azt a vajat
választotta, amiről olvasott, őrületes olvasottsága volt, és elképesztő
mennyiségű pozitív visszajelzést kaptam rá, és remélem nagyot lendítettem a vajfogyasztáson. (Péter
Anna)
A Fűszer és Léleken
megjelent cikk az olívaolajbizniszről. Illetve az Intelligent Life nyári számában volt
egy zseniális cikk Christopher Hirst tollából a fagylalttrendekről. Amúgy is öröm a
nemzetközi sajtót olvasni, ahol a food&drink nem lezser huncutkodásnak
szamit, hanem egyenrangú rovat a többivel. (Kálmán
Emese)
Bocs, de én imádtam a cikkedet Marcus Aremo-ról, a finn séfről,aki lemondott a Michelin-csillagról. (Fűszeres Eszter)
Zsófi cikke a beérett Costes-ről és a fideuá-ról. Jelen voltam a katarzisnál, és annyira jó egy ilyen
csoda részesének lenni, utána meg elolvasni. (Harmath Csaba)
Az év gasztronómiai
meglepetése?
Széll Tamás és a Bocuse d'Or
jelenlét, nekem ez abszolút az év pozitív példája. (Ördögh Bálint)
Ugyan többen reménykedtek benne, így ha nem is meglepetés, de komoly
eredmény, hogy első magyarként főzhet Széll Tamás a lyoni Bocuse-döntőn január
30-án, miután Brüsszelben az elődöntőn kivívta az indulás jogát (Kálmán Emese)
Az év egyik gasztronómiai meglepetése engem
Gironában ért / Katalónia/,ahol a belvárosban felfedeztem a Rocca fivérek
tenyérnyi fagylaltozóját. Nem esik le a korona a fejükről ,és nem csillognak
kevésbé a csillagjaik attól,hogy képesek hétköznapi kicsiknek-nagyoknak,az utca
emberének nem is apró örömöket okozni,elérhető áron. A másik meglepetés az
itthoni Nobu születésnap alkalmából megrendezett vacsorán ért, amikor kiderült,hogy a Mester umami menüjének
minden fogásához megvan a maga harmonizáló szakéja.A harmadik pedig a
ferencvárosi roma lakásétteremben, ahol kiderült,hogy nemcsak képes vagyok
magamhoz venni,de még ízlik is a malactartó,vagyis a sertés petevezeték
(Gyimesi Zsuzsa)
A békési
cigányétterem
(Kajári Zsófi)
Bioszentandrás. Évek óta
az első valóban édes sárgarépát itt sikerült megvásárolnom. Sajnos a
környékbeli éttermek még mindig nem, vagy csak egészen kis mennyiségben
vásárolnak tőlük, pedig szinte sima bolti áron kínálják a bio, helyben termelt,
nagyon jó ízű, és jó minőségű zöldségeiket. (Fűszeres Eszter)
Nekem az elég izgalmas volt, amikor megcsináltuk a
Táfelspiccet, és hirtelen origós lettem az indexesből, vagy miből, nagy
elengedés volt, aztán nagyon szépen kialakult, és most már van egy mindent
átfogó online gasztromagazin magyar nyelven. (Péter Anna)
A 3 Michelin-csillagos Sergio Herman még hetero szemmel is
nagyon jó pasi! :) (Jókuti András)
Az év gasztronómiai
könyve?
Hazabeszélek megint a Kulka könyvvel
(a BBC Good Food-ot is kiadó Kossuth Kiadó adta ki, a szerk.) de ugyanígy
nagyon fontos és klassz kiadvány a Mangalica könyv, ill. Fran Warde Ginger Pig
című könyve (Ördögh Bálint)
Magyar nyelven Kulka János-könyvének megjelenésétől, fotóitól
odáig voltam. (Péter Anna)
Hugh-Fearnley Wittingstall: River Cottage minden napra,
Mangalica); Alkalmazás: bullipedia (ferran adria, egyelore csak egy izgalmas
youtube-előzetesben lehet látni, milyen lesz) (Kálmán Emese)
Az elmúlt év nagyon gazdag volt a gasztronómiai
könyvkiadás szempontjából.Sorra jelentek meg jobbnál jobb hazai művek,és
beköltözni látszik a világ is a könyvesboltjainkba.Ez utóbbi mezőnyből
személyes kedvencem Whittingstalltól a River Cottege minden napra .A
hazai mezőnyből tényleg jó néhányat tudnék sorolni a Desszertszerelemtől
a Mangalica könyvig. De amit mégis kiemelnék,az éppen egy
kevésbé populáris kötet,ami sokkal,de sokkal nagyobb figyelmet érdemelne,mert
felmutatja,hogyan tudna előrébb menni a világ : az Így
főzünk mi - messziről jött budapestiek, Mautner Zsófi közös projektje a Menedék
Egyesülettel. (Gyimesi Zsuzsa)
Hazai
szerzőtől nehezen tudok választani, ha mégis nagyon muszáj, akkor a Desszertőrült, de inkább a képi világa, egyáltalán nem a
receptek miatt. Amit
viszont csak most
fedeztem fel, bár 2011-es és nem magyar, az az Életre szóló kalandok –
500 ínyenc utazás a világ körül. A magyar része nagyon klisé, de a többi
fejezetben jó kis listákat gyűjtöttek össze. (Kajári Zsófi)
A Világevő könyv majd 2013-ban lesz az év gasztronómiai könyve,
addig is nekem egyértelműen az év, vagy inkább az évtized műve a Modernist
Cuisine sorozat (Jókuti András)
Az év receptje?
Kulka János és a citromos álom - egyszerűen
osztatlan a siker, tényleg. (Ördögh Bálint)
A Kulka féle citromos
álom (Harmath Csaba)
Nyáron szereztük a receptet, talán Iván a szerkesztőségben, már
nem emlékszem az eredetére, de egy végtelenül primitív, sütés nélkül készülő
desszert, amit azóta havonta újra és újra el kell készítenem egyre több
embernek és bent is. Egy mascarponés-mályvacukros semmiség, de mindent visz, és
nem sok ügyesség kell hozzá, szinte semennyi. (Péter Anna)
Az
év receptjét szeptemberben Velencében a Metropol szálló séfjétől /Fassolado/
szerettem volna elkérni,mert az egyik legegyszerűbb ételből varázsolt mennyei
fogást:paradicsomos,bazsalikomos spagetti, amiből
sütött a nap. (Gyimesi Zsuzsa)
Vrábel
Kriszta mákosguba-tortája, Szuflé téli szám. (Kajári Zsófi)
A sajátom, régi családi recept, nagymamámtól maradt rám egy
megsárgult, kockás füzetben, titkosírással: a jégkocka :)
0 hozzászólás:
Neked is van véleményed?
<< Főoldal