A brüsszeli piac

Brüsszelben vasárnap délelőttönként a nemzetközi járatokat fogadó pályaudvar, a város dél-nyugati részén található Gare du Midi kaotikus helyszínné alakul. A forgalmas pályaudvar parkolója és teljes környéke gyakorlatilag megszűnik (csak vasárnap ne utazzon az ember vonattal sehova..), a hatalmas teret ellepik a zöldség-, gyümölcs-, sajt-, kenyér-, növény- és csetreszárusok.

A piac reggel fél 8 és délután 14 óra között tart nyitva, de aki számára problémát jelent az embertömeg, annak érdemes inkább korán (8 körül) megjelenni, különben acélos idegszálak szükségesek. Az igaz, hogy vasárnap reggel 7-kor kelni némi mazochista jellemvonásokat feltételez, de részemről még mindig inkább, mint hisztis embereken keresztül küzdeni a szép gyümölcsért.

A piac határozottan arabos hangulatú, konkrétan mintha az ember hirtelen mondjuk Marokkóban találná magát. Ez máshol sem ritkaság Brüsszelben, mivel rengeteg sokféle nemzetiségű bevándorló, és generációk óta Belgiumban élő különböző „ethnic backround”-dal rendelkező (leggyakrabban marokkói, török és kongói) lakik a városban. A piac olcsósága és kínálata révén is fontos beszerzési terepük, de rajtuk kívül rengeteg kelet-európai is ide jár. Azért persze belgák is előfordulnak, mivel egyrészt maga a piac hangulata és forgataga hatalmas élmény, másrészt van néhány dolog, amelyhez itt lehet legjobban hozzájutni.

Az eladók 98%-a férfi, női eladót maximum a belga zöldséges standnál, és az olasz sajtos, szalámis standoknál szoktam látni. A (fejkendős, csadoros) asszonyok néhány pult mögött a háttérben készítik a jó kis forró cukros teákat, ill. a friss lepényeket, meg baklava típusú sütiket. Az eladók persze a hölgyvásárlókat szokásos módon kiemelt figyelemmel halmozzák el, mindig lehet számolni kóstolóval, egy-két ajándék gyümölccsel. Az néha probléma, hogy az egzotikusabb, ismeretlen gyümölcsök nevét nem mindig sikerül megtudni, mert az bizony nem sokat segít, ha ők arabul tudják.

A leglátványosabb egyértelműen az olajbogyós stand, itt hatalma kupacokban áll a vagy húszféle sima és pácolt olajbogyó, feta sajt, magok, szárított gyümölcsök, datolya, szárított paradicsomok, sült paprika. Kenyérből itt a piacon kapható a magyar tömör fehér kenyérhez leginkább közel álló török lapos kenyér, itt a legolcsóbb az igazi parmezán és a pármai sonka, a legszebb a tojás, továbbá a legnagyobb a választék a mediterrán országokból érkező szezonális gyümölcsökből, zöldségekből. Az áruk nagy része egyébként Spanyolországból, Olaszországból és Törökországból érkezik. Az arabos hangulatot erősíti a piacot átlengő menta és koriander illat, amelyet hatalmas csokrokban lehet kapni (egy csokor 25cent).

Egy-egy szezonális zöldség és gyümölcs idejének néhány hetében szó szerint elárasztja a piacot, ilyenkor dobozszámra kapható a mangó/füge/birsalma/gránátalma, vagy ami épp.
Nálunk a múlt héten a következő dolgok árasztották: kukorica, őszibarack, sárgadinnye és egy speciális, számomra legalábbis ismeretlen, teljesen zöld ringlófajta, amely a Reine Claude névre hallgat. (A képen jobb alsó. ) Ez utóbbi valami egészen fantasztikus, a legfinomabb szilva, amit valaha kóstoltam –leves, mézédes, zamatos. Ja, meg volt kaktuszfüge is (képen bal alsó), ezt csak úgy magában eszik, legalábbis kérdésemre erről tájékoztatott a kb. 10 tagú török család, akik vagy 5 dobozzal cipeltek – direkt azért jöttek át Kölnből, hogy vegyenek, mert ott nincs, mint mondták.

Most viszont alig várom már, hogy otthon a piacon megnézzem/megvegyem/megegyem a jó kis magyar szezonális zöldségeket, gyümölcsöket.