csütörtök, augusztus 03, 2006

Zöldfűszerkrémleves kecskesajtgolyókkal

Egyik legszörnyűbb rémálmom, hogy rohanok, rohanok, lélekszakadva, kopogó cipővel, át egy kihalt reptéri terminálon, és mire odaérek a check-in pulthoz, ki van írva, hogy closed. Ez szerencsére soha nem fordult még velem elő, és azt hiszem, nem túl esélyes, hogy valaha is fog. Annyira rettegek attól, hogy egyszer lekésem a repülőt, hogy inkább mindig borzasztó sokkal hamarabb kiérek. Szívesebben vagyok kint 2 órával hamarabb, mint hogy egy percig is stresszelni kelljen. Kifejezetten szeretek reptereken bóklászni, kávézgatni, ücsörögni, olvasgatni, embereket bámulni. Egy-egy jó könyvet mindig direkt félreteszek utazós olvasmánynak, és már alig várom, hogy legyen 2-3 órám egyhuzamban olvasni. Vagy az újságárusnál felszerelkezem mindenféle színvonaltalan és színvonalas újsággal, és azokat lapozgatom.

Múlt hétvégén a brüsszeli reptéri újságárusnál egy egészen fantasztikus különlegességre bukkantam. Amikor valami érthetetlen megfontolásból egészen véletlenül a gasztronómiai lapok szekciójánál találtam magam, az egyik hátsó sorból valami számomra teljesen ismeretlen címlap kandikált ki: Saveurs&Cuisine du Maroc. Egy belelapozás után meggyőzött, megvettem, aztán Budapestig nem tudtam vele betelni (ugye, ugye, nincs is jobb nyelvtanulás, mint amikor az ember olyan nyelven olvas, ami nem igazán erőssége, de annyira nagyon akarja érteni..). A kéthavonta megjelenő újság casablancai kiadású, franciául íródik, és olyan színvonalas, hogy sok nemzetközi (magyarról nem is beszélve) kiadványt kenterbe ver. Gyönyörű kivitelezésű, igényes, tele van jobbnál jobb cikkekkel és receptekkel, és nem több benne a reklám, mint a tartalom.

A séfportré rovatában egy fiatal, tehetséges női séfet, Meryem Cherkaoui-t mutatja be, aki a neves Bocuse Intézetben tanulta a szakácsmesterséget, majd 2003-ban férjével megnyitotta Casablanca-ban sikeres éttermét, a La Maison du Gourmet-t. Ez a levesreceptje, amely a cikkben is megjelenik, speciel egyáltalán nem marokkói, de engem nagyon megfogott, azt is elárulom, miért. Nagyon szeretem a szép ételeket, és néha egy-egy receptnek azért kezdek hozzá, mert vizualizálom, hogy majd hogy fog kinézni. Ez is ilyen. Rengeteg maradék zöldfűszerem volt itthon, aminek felhasználására ez a recept tökéletesnek bizonyult. Azt pedig tudtam, hogy úgy szeretném tálalni, hogy a harsogó zöld levesen nyárson jelenjenek meg a hófehér, krémes kecskesajt golyók. A leves nagyon aromás, intenzív ízű, a kecskesajt pedig egyszerűen tökéletes kiegészítője. A receptet saját ízlésem és a rendelkezésre álló hozzávalóknak megfelelően módosítottam.

Recept


Hozzávalók (2 adag)

10dkg friss spenót
2,5 dkg rukkola (egy nagy marék)
fél csokor petrezselyem
fél csokor koriander
fél csokor snidling
néhány szál friss tárkony
néhány szál friss kakukkfű
néhány levél friss bazsalikom
1 gerezd fokhagyma
1 salotta, vagy fél fej vöröshagyma
3,5 dl húsleves
1/2dl tejszín
2,5 dkg vaj
só, bors
6-8dkg friss krémes kecskesajt (vagy más friss sajt)

Az összes zöldfűszert megtisztítom, leveleiket lecsipkedem a szárukról. Lobogó vízben néhány perc alatt blansírozom, hogy összeessenek. Azonnal jeges vízbe dobom, hogy ne főjenek tovább, és megmaradjon a szép zöld színük. A vajon üvegesre párolom a hagymát és fokhagymát. Felöntöm a húslevessel és a tejszínnel, sózom, borsozom, összerottyantom. Leveszem a tűzről, beleteszem a zöldfűszereket, és botmixerrel simára pürésítem. Szitán átpaszírozom, hogy selymes, sima legyen. Ha kell, utánaízesítek. A kecskesajtot kikeverem némi aprított snidlinggel és petrezselyemmel, kis golyókat formázok belőlük (karalábévájóval a legkönnyebb), és egy bambusznyársra (vagy hurkapálcára) húzom. A levessel együtt tálalom.

Címkék:


 

 

5 hozzászólás:

Anonymous sz szerint...

...akkor októberben el is mehetünk ebbe az étterembe :)

5:52 du.  
Blogger chili&vanilia szerint...

ööö, aha, de előbb engedélyeztetni kell P-vel:)

7:00 du.  
Anonymous riibzli szerint...

Az ilyen "semmi" krémlevesekbe nagyon jó egy kis krumpli (akár natúr pürépor alakban is), picit tartalmasabbá, és isteni krémessé teszi, meg sűrít valamelyest.

10:09 du.  
Blogger chili&vanilia szerint...

Igen, szoktam én is néha használni, ehhez most nem hiányzott, elég krémes volt még úgy is,hogy jóval kevesebb tejszínt tettem bele, mint az eredeti recept. A püréport tudom sokan használják, azt nem szeretem.

11:41 du.  
Anonymous ribizli szerint...

Ez a "natúr pürépor", amire gondolok, tényleg natúr cucc, nem valami "rendes bóti" félkész műanyag, csak krumpliból van, tán pehelynek hívják - ezt pont nyilván nem lehet Brüsszelben kapni, de hasonlót (akár biominőségben) biztos. Az ilyen knorr/maggi egyéb műanyag suxx valóban. :)

9:41 de.  

Neked is van véleményed?

<< Főoldal