Rozmaringos szilvakrémleves sós mandulás morzsával

Ha megkérdezünk külföldieket, hogy számukra melyek a magyar konyha legfurcsább fogásai, többnyire két étel végez a dobogó első két helyén: az édes – diós, mákos, stb.- tészták, és a gyümölcslevesek. A többség számára teljesen idegen a sűrű, édes, tejfölös, liszttel habart leves, amelyet inkább desszertként tudnak értelmezni. A hazai csúcsgasztronómia is igyekszik korszerűsíteni ezt a műfajt.  

Legutóbb, még nyáron például fűszeres, savanykás sárgabarackkrémlevessel találkoztam a megújult (és nagyon hangulatos, szuperromantikus) Robinsom étterem konyháján, benne érett, sós kecskesajtkrém falatok lapultak, parádés volt. Vagy ott vannak az egyre népszerűbb levesbárok, az egyik legelsőnek, legizgalmasabbnak és egyben legjobbnak a rátermett szakácsai rendszeresen különlegességekkel állnak elő, a szederleves náluk kakukkfűvel készül, a szilvából pedig “szilvásgombóc leves”: fahéjas szilvakrémleves, tejjel, tejszínnel dúsítva, amelybe nudlit, vagy gnocchi főznek, a tetejére pedig pirított zsemlemorzsát szórnak. Utóbbi a leves volt az ihletadója az én szilvalevesemnek: őszies hangulatú, fenséges, a friss rozmaring teszi különlegessé. Tejtermék és liszt egyáltalán nincs benne, a megszokott gyümölcsleveseinktől így igencsak eltér, de bátran próbáljátok ki, pompás. A leves maga fanyar, lágy és krémes, kell hozzá a sós, ropogós morzsa, ami ezt ellensúlyozza. Talán úgy a legfinomabb, ha a leves hideg, a morzsa pedig forró, de azon kevés gyümölcslevesek egyike, amely melegen is megállja a helyét.

Rozmaringos szilvakrémleves sós mandulás morzsával

Hozzávalók (4 kis adag)

50 dkg szilva

8 dl víz

10 dkg finomítatlan nádcukor

1 citrom leve

1 nagy ág friss rozmaring

só

2 evőkanál étkezési keményítő

A morzsához:

4 evőkanál olívaolaj

5 dkg mandula, durvára vágva

5 dkg házi kenyérmorzsa (vagy készen kapható panko)

1 ág friss rozmaring, egészen finomra aprítva

nagy csipet durva szemű só

A szilvát kimagozzuk, és nagyobb darabokra kockázzuk. Egy lábasban feltesszük főni 8 dl vízzel, a nádcukorral (helyette használhatunk nyírfacukrot is), a citromlével és a rozmaringággal és a sóval. A citrom, cukor és a víz pontos mennyisége némileg módosulhat a szilva fajtájától, érettségétől és ízétől függően. Kb. 10 perce alatt teljesen puhára főzzük. A rozmaringot eltávolítjuk. Turmixgépbe tesszük, a levéből félreteszünk kb. 1 dl-t a keményítő kikeveréséhez. Teljesen simára pürésítjük. Visszaöntjük a lábasba. Az étkezési keményítőt egy kis tálban csomómentesre keverjük a félretett főzőlével, majd a leveshez öntjük, habverővel egyenletesen elkeverjük. Pár percig főzzük, amíg selymesre sűrűsödik, de ne forraljuk. Elkészítjük a sós mandulás morzsát: serpenyőben felmelegítjük az olajat, hozzáadjuk a durvára vágott mandulát és a kenyérmorzsát (A pankomorzsa a legkényelmesebb, ez készen kapható). Arany színűre, ropogósra pirítjuk, levesszük a tűzről. Hozzákeverjük a finomra aprított rozmaringot és a durva szemű sót, összeforgatjuk. A levesre kanalazzuk a morzsát.