csütörtök, szeptember 19, 2013

33 kívánság - Egy nap Orsival


“Gyakran érezzük: segítenénk, még ha nekünk sem mindig könnyű. Ám sokszor nem is a tárgyi adomány jelenti a legtöbbet. Olyan gyerekeket szeretnénk élményekkel erősíteni, akik nehezen hisznek abban, hogy nekik is sikerülhet, amit csak megálmodnak. Arra kértük őket, írják meg, mi a legnagyobb vágyuk” – így szólt a Nők Lapja Café nagyszerű “33 kívánság” kezdeményezésének felhívása.

Csanádi Orsi főzni szeretett volna megtanulni, én pedig jelentkeztem, hogy teljesíthessem a kívánságát.


Rövid telefonos, e-mailes egyeztetés után most vasárnap került sor a nagy találkozásra. Orsi 15 éves, egy éve él a csanádpalotai lakásotthonban, ez Szegedtől még egy jó 60 km, a falu a román határ mellett található. A szegedi buszpályaudvaron vártam Orsit és kísérőjét, mentorát, Piroska nénit. Nem tudom, ki volt jobban megilletődve, ők, vagy én, de ahogy Orsi beült mellém az autóba, és elindultunk, ez azon nyomban el is tűnt, Budapestig végigbeszélgettük az utat. Fiúkról, zenéről, főzésről, családról. Lakásotthonban olyan, különböző nehézségekkel és gondokal küzdő gyerekek, kamaszok élnek, akiket általában a gyámügy kiemel egy-egy problémás családból. A lakásotthonban nevelők/mentorok segítségével, felügyelete alatt nyugodt, biztonságos körülmények között tudnak élni, rendbe jönni, elvégezni az iskolát, és egyáltalán, megpróbálnak nekik segíteni, hogy normálisan elkezdhessék a felnőtt életüket.

Budapesten először a Szimplapiacon kezdtük a napot, itt egy kis kört tettünk csak, sétáltunk egy picit a Király utca/Gozsdu udvar környékén. Aztán következett az első fontos állomás: a városligeti Robinson étterem konyháján vártak bennünket, hogy Orsi kívánsága szerint azt is megnézhesse, hogyan működik egy profi konyha. A választásom két ok miatt esett erre az étteremre: egyrészt régi ismerettségben vagyok az új séfjeivel Varga Rolanddal és Hadzsala Krisztiánnal, és tudtam, hogy szívesen fogadják majd Orsit. Másrészt a Robinson étterem is jelentkezett Orsi kívánságára, így pedig kicsit ők is részesei lehettek a teljesítésének. Krisztián nagyon kedvesen körbevezette Orsit a konyhán, ahol éppen az ebéd szervíz előkészületei zajlottak. Mesélt a szakácsszakma szépségeiről és nehézségeiről, végül csodás capuccinóval és desszertekkel kényeztettek bennünket a tóra néző teraszon (a város legszebb és legromantikusabb terasza, és még a konyha is remek.) Orsi jelenleg eladónak tanul a Makói iskolában (minden reggel 5h órakor kel, és átbuszozik Csanádpalotáról). Nagyon tetszene neki a szakács szakma is, de gyenge iskolai teljesítménye miatt sajnos egyelőre nem vették fel, talán később lesz erre lehetőség.



A Robinson után következett az én konyhám, na itt már nyoma nem volt megszeppenésnek, Orsi ügyesen aprított, hámozott, szeletelt, ha éppen nem volt tennivaló, azonna kérte, hogy adjak neki munkát. Megtanítottam sütőtökkrémlevest készíteni, amit most kóstoltak először, és azt mondták, el fogják készíteni az otthonban is. A lakásotthonban egyébként a nevelők/mentorok főznek a gyerekekre (14 fő), megkérdezik tőlük, hogy mit szeretnének, és azt készítik. Míg a gyerekek alszanak, ők hajnalban frissen főzik nekik a másnapi ételeket - töltött káposztát, aranygaluskát, fánkot, leveseket, hóvégén, amikor már kevés van a kasszában, szerény fogásokat. Piroska, Orsi mentora (Orsi szerint nagyszerű szakácsnő) a legnagyobb természetességgel mesélte hogy a süteményeket legtöbbször otthon, a saját konyháján süti meg (mert a lakásotthonban elég gyenge villanysütő van csak), és ha elfogy valami, otthonról kipótolja.

A sütőtökleves után sült csirkét készítettünk, köretként pedig sült karfiolt, aminek nagy sikere volt. A nap el is röppent, már csak egy gyors autós városnézésre, sétára, és egy fagyizásra jutott idő a nap végén, mielőtt visszaindultunk Szegedre.



Orsival megbeszéltük, hogy ha jól megy az iskola, máskor is megismételjük ezt a jó kis budapesti főzős napot. A Sanoma nagyvonalú felajánlásának köszönhetően Orsi egy évig minden hónapban kapja majd a lakásotthonban a Nők Lapja Konyha magazint, Piroska mondjuk kicsit izgul, hogy abból rendelnek majd a gyerekek:)

Nagyon köszönöm a Nők Lapja Café-nak a lehetőséget, a Robinson étteremnek, László Árpád tulajdonosnak és Hadzsala Krisztiánnak a kedves fogadtatást, Szandra barátnőmnek pedig a sofőrködést. Mindenek előtt pedig Csanádi Orsinak és Baumanné Szűcs Piroskának, hogy egy ilyen csodás napot tölthettem velük.

 

 

2 hozzászólás:

Blogger .::Pancsi::. szerint...

Most kerültem erre a fantasztikus blogra és meg kell mondjam meghatódva olvastam végig a legutolsó bejegyzést és jó érzés tölt hogy vannak még ilyen emberek akik nem csak magukra gondolnak, hanem másokra is és ott segítenek ahol tudnak!
Szívből gratulálok mindehhez! :)

11:33 de.  
Anonymous Szandra szerint...

Zsófi, ez annyira szép volt, hogy megkönnyeztem. :) További sok sikert kívánok neked, reméljük sikerül még találkoznod ezzel a fiatal lánnyal.
Szandra

7:48 de.  

Neked is van véleményed?

<< Főoldal