Burrata, bab

Nem is értem, hogy létezik, hogy itt még nem lelkesedtem a legújabb kedvencemről, a burrata sajtról. Nagy valószínűség szerint ennek az lehet az oka, hogy két kis apró probléma van vele: 1. itthon gyakorlatilag nem kapható, 2. Ha mégis, akkor borzalmasan drága. Budapesten először az Osteria étteremben találkoztam vele, ahol mai napig soha nem bírom megállni, hogy ne ezt rendeljem. Ez egy puglia-i specialitás, amely olyan, mintha egy mozzarella burokba töltöttek volna sűrű, de kissé folyós, darabos, enyhén savanykás krémsajtot, vagy tejfölt. Fantasztikus, annyira krémes és finom, senkivel nem találkoztam még, aki ne szeretett volna azonnal bele.

Utánajártam, hogy beszerezhető-e valahol, és örömmel jelentem, hogy igen, az Arany János utcában a Pomod’oro étterem melletti kis üzletben mindig van. Más olasz boltokban, ahol érdeklődtem, azt is elmondták, hogy azért nem tartanak, mert kényes és drága termék, nagyon rövid a szavatossága, nem engedhetik meg maguknak, hogy rájuk romoljon. A drága pedig konkrétan azt jelenti, hogy egy 45dkg-os gombóc (ilyen kiszerelésben kapható) 2000Ft, én már azonban megideologizáltam, hogy előételként simán 6-8 felé szét lehet osztani –na meg, csak ünnepnapon vesz az ember ilyet.

Utoljára Szardínián ettem, a kép is ott készült, sült paprikát és friss disznóbabot (lóbabnak is nevezik) adtam hozzá, az egészet ottani, szuper olívaolajjal locsoltam, elég nagy sikere volt. Ez a bab is beszerezhetetlen itthon, nem értem, ezen pl. mi nem terem meg itthon. Sajnos sehol nem láttam, valószínűleg min. Bécsig, esetleg Horvátországig (lsd. Dolce Vita) kell érte menni.

Készítettem ezt a fogást burrata helyett mozzarellával és bab helyett friss zöldborsóval, jó, egy fokkal fapadosabb, de azért úgyis isteni.