Karalábéfőzelék & bárányfasírt

Isztambul hatása alatt, török mámorban, előre elnézést, ha kicsit sok lesz. Nagyon szeretem a török konyha ízeit és alapanyagait (na meg persze a hozzá társított feelinget). Egyébként a török és a magyar konyha nagyon közel áll egymáshoz, az emberek ízlése sem áll távol, a két konyhát szerintem kiválóan lehet ötvözni.

Ehhez a szombati török-magyar fúziós ebédhez először a karalábéfőzelék jött. Le kell szögeznem, hogy kivétel nélkül minden főzeléket nagyon szeretek, nem tudok olyat megnevezni, amelyet ne ennék meg, feltéve persze, hogy jól van elkészítve. Alapvetően tipikusan az a műfaj, amit leginkább otthon eszik az ember, bár kifejezetten izgalmasnak találom azt, ahogyan a modern gasztronómia új formákba próbálja önteni a főzelékeinket. Legutóbb pl. a Bábelben ettem egy olyan krumplifőzeléket (véreshurka chipsszel), hogy csak azt sajnáltam, hogy csak köztes kóstoló fogásként érkezett, olyan kiváló volt, simán bármikor rendelném.

Még tavaly ősszel egyszer német újságíróknak tartottam gasztronapot, piactúrával, főzéssel, akkor fejlesztettem ki ezt a főzeléket. Két motivációm volt: egyrészt feltétlenül szerettem volna nekik mesélni a főzelék intézményéről, ill. ahhoz kapcsolódóan arról, hogy az új séfgeneráció milyen módon próbálja korszerűsíteni a magyar konyhát. Másrészről kiderült, hogy a csoport egyik tagja tej- és lisztérzékeny, így próbáltam arra figyelni, hogy olyan ételeket is készítsünk, amelyeket nyugodtan fogyaszthat. Máig nem felejtem el a kikerekedő szemét, amikor mondtam, hogy ebből bármennyit ehet, mert sem liszt, sem tejtermék egy gramm nincs benne. Pedig olyan krémes, olyan tartalmas, hogy az ember azt gondolná, minimum tejszín van benne. Elfogyott utolsó cseppig. Mivel gyönyörű, zsenge karalábét találtam a piacon, alig vártam, hogy újra elkészítsem.

Volt maradék darált bárányhúsom (Magyar utcai török hentesnél vettem), így adódott, hogy abból készüljön a fasírt. Sőt, ha már, akkor naná, hogy jó kis fűszeres köfte. Mind a bárányhús mind a jellegzetes fűszerek nagyon jól passzoltak az édeskés karalábéhoz, azt hiszem, ebben van fantázia, fogok még ezzel kísérletezni.


Petrezselymes karalábéfőzelék

Hozzávalók (4 adag)

8 közepes méretű, zsenge karalábé, felkockázva
4 nagy csokor petrezselyemzöld
6dl leszűrt húsleves

A karalábét meghámozzuk és egyenletes méretű kockákra vágjuk. (szeletelés közben citromos vízbe tesszük, hogy ne barnuljon meg). A leszűrt húslevest felforraljuk, hozzáadjuk a karalábékockákat, valamint a petrezselyemzöld szárát. Fedő alatt kb. 15-20 percig főzzük, amíg a zöldség megpuhul. (megkóstoljuk, amennyiben szükséges, enyhén utánasózunk. Mivel a húsleves eleve sós, nagy valószínűséggel erre nincs szükség). Amikor a karalábé majdnem elkészült, egy kis lábasban vizet forralunk, amelyet megsózunk. A petrezselyemzöldnek lecsipkedjük a leveleit, és a lobogó sós vízben néhány másodpercig blansírozzuk (ettől marad szép a színe + könnyebb pürésíteni). A karalábét leszűrjük. A felét félretesszük, másik felét turmixgépbe tesszük, felöntjük a főzőlé felével, és hozzáadjuk a blansírozott petrezselymet. (Szükség szerint öntünk még hozzá a levesből, ha túl sűrű). Az így kapott petrezselymes pürével összekeverjük a félretett karalábékockákat.

Bárányfasírt (köfte)

Hozzávalók (25 darab)

25dkg darált bárányhús
25dkg darált marhahús
Fél hagyma, finomra aprítva
2 gerezd fokhagyma, finomra aprítva
2ek olívaolaj
2tk őrölt római kömény
1tk őrölt szegfűbors
1kk pirospaprika
Fél csokor friss korianderzöld, felaprítva
Fél csokor friss petrezselyemzöld, felaprítva
Só, bors

Az összes hozzávalót alaposan összekeverjük, fóliával letakarjuk, és fél órára a hűtőbe tesszük (én dobtam a masszába egy marék durvára vágott pisztáciát is). Nedves kézzel hosszúkás rudakat, vagy golyókat formázunk a masszából. Forró serpenyőben, kevés olívaolajon pirosra sütjük. (Faszénen grillezve még finomabb)