csütörtök, április 02, 2009

Nana, szilvalekvár

Gasztroblogolók, kezeket a szívekre. Előfordult már olyan, hogy egy igazán emlékezetes gasztronómiai élményben volt részetek, vagy bizonyos különlegesen jó alapanyagra, vagy annak titkos beszerzőhelyére bukkantatok, és meg akartátok tartani magatoknak? Amelyet valahol felfedeztetetek, de teljesen nyilvánvalóan csak kis mennyiségben, rendszertelenül lehet hozzájutni. Felmerült-e olyankor az a dilemma, hogy megosztani, vagy nem megosztani?

Alapjáraton talán kijelenthetjük, hogy aki nem szeret megosztani, annak nem való a gasztroblogolás műfaja. Akik belekezdünk, többek között abból az indíttatásból tesszük, mert szívesen kürtöljük világgá a kulináris gondolatainkat, receptjeinket, élményeinket. Megvannak ennek persze a hátrányai is, hiszen benne van a pakliban, hogy viszontlátjuk a sorainkat, ötleteinket. De ez egy másik történet. Mi van azonban abban az esetben, amikor valami nagyon szuper alapanyagot találunk, de a forrás egyáltalán nem állandó. Megtartjuk magunknak a titkos információt, vagy nagyvonalúak vagyunk, és vállalva ezzel annak kockázatát, hogy pont ezért esetleg nem lesz legközelebb, közzétesszük?

Ilyen dilemmák gyötörtek, amikor nemrég felfedeztem ezt a zseniális szilvalekvárt. Belvárosi zöldségesnél lapult a pult alatt, feltűnésmentesen, szerényen. Valószínűleg pont ezért szúrtam ki. Amikor arról érdeklődtem, hogy lehet-e 1kg-nál kisebb kiszerelésben venni, a válasz egyértelmű nem volt. De hát, hogy vegyek meg egy kilót, amikor azt sem tudom, jó-e? Ránézésre, érzésre, lutrira. Amikor megláttam a borsos árát (1980Ft), még inkább elbizonytalanodtam. A lehető legegyszerűbb, legcsúnyább műanyagdobozon semmi csomagolás, semmi felirat, mindössze egy sor: 100% szilva. Noszvaji, a termelő neve most ép más, mint két hete, a minőség azonban ugyanaz. Kiváló, sűrű, majdnem fekete, savanykás-édes, intenzív szilva ízű lekvár, amely derelyébe született. Vajas kenyéren is nagyon jó. Kiskanálon is. Esőben is.

Ahol lőttem: 13. kerület, Katona József utca, Tátra u. és Hollán Ernő u. közötti szuper zöldséges (nevét sajnos nem tudom), ahol télen pl. kapható megsütött sütőtök („mert az a hangulathoz egyszerűen kell”). És akkor már dupláznék: pont a zöldséges mellett kettővel található a Nana büfé (Bangla curry house), egy bangladeshi kifőzde. Borzalmasan lepukkant, pici, és valóban a büfé a legmegfelelőbb név. (A website-ján legjobban az üzleti ebéden kellett röhögnöm). Minden nap különböző ételeket főznek, a színvonal változó, de az egyik legjobb aloo gobit (karfiolos, krumplis curry) kóstoltam náluk. Inkább elvitelre.

Címkék:


 

 

22 hozzászólás:

Anonymous Névtelen szerint...

Én a 70-es évék végén jártam ahhoz a zöldségeshez, akkor ÁGI volt, a választék alapján -szerintem- ma is Ő. :)

7:42 de.  
Blogger Cukroskata szerint...

Én most is járok oda, de a nevét én se tudom. Lehet, hogy nincs is neve :-) Az nem az Ági, mert az a Wallenberg és a Tátra sarkán van.

8:32 de.  
Blogger Grenadine szerint...

szerintem még az üzleti ebédnél is mókásabb a köményval fűszerrezett.. az étlapot tuti fülig jimmy ìrta :)

8:58 de.  
Blogger Krisztina szerint...

Azért a XIII. kerületet nem nevezném belvárosnak :-)

9:16 de.  
Blogger "saját levében" szerint...

Nem féltél hogy otthon kiderül: ez tulajdonképpen fagyasztott máj?

9:38 de.  
Blogger Fűszeres Eszter szerint...

Nem az Ági, de már az Ági sem az Ági, viszont mindenki úgy hívja.
Ha AZ Újlipót nem a belváros, akkor mi az? Csak a körút másik fele?

Bevallom nekm van egy titkom, és nem mondom el senkinek.
Málna, és eper lekvár. Évi 15 üveggel készít. Évente egy jut nekem, de tavaly valaki kidőlt a sorból, lecsaptam az övére is :-)

10:31 de.  
Blogger Bea szerint...

Ez nekem is nagy felfedezés volt, még az ősszel.Nálunk egy szinte teljesen üres doboz lapul a hűtőben, néha még kapargatjuk egy kicsit az alját. Nagyon finom ez a lekvár, ráadásul cukor nélkül. Azt mondta az eladó hölgy (ezek szerint nem Ági), hogy ha egyszer megkóstoltam, sose fogok máshol szilvalekvárt venni. És tényleg.
Nana Gyros: lencsepüré leves. Világbajnok, bár iszonyú erős :)Chili, szóval ott jártál a környéken, és be se néztél hozzánk a Keserédesbe? Káár...

12:52 du.  
Anonymous Névtelen szerint...

Igen kiváló, szintén noszvaji szilvalekvár kapható a Fővám téren a Nagycsarnokban a Pipa utca felé eső zöldséges soron, nem tudom pontosan az árus nevét, de ki van írva, hogy noszvaji szilvalekvár rendelésre kapható. Üvegben van, egy üveg 1 kg lekvárt tartalmaz, és úgy emlékszem kb. 1250 egy üveggel. Nagyon-nagyon finom!
Anna

1:50 du.  
Blogger Cukroskata szerint...

Egyébként az eladó hölgy Kati :-)

3:29 du.  
Anonymous Névtelen szerint...

Ugyanilyen szilvalekvart lehet venni egy masik zoldsegesnel is - szinten XIII. kerulet, Vaci uton, az Arpad hidhoz kozel. Ahogy feljossz a metrobol, a Duna feloli oldalon, elindulsz a Vaci uton, es par szaz meter utan van egy zoldseges (a fodrasz es hentes kozott). Szinten van sult tok es ilyen majd' 2000 HUF-os szilvalekvar.

9:53 de.  
Anonymous chaudfroid szerint...

Az ilyen minőségű alapanyagokat érdemes őstermelői piacokon is keressni.
Szentendrén szerdán és szombaton van ilyen.A szigetmonostori bio gazdaságnak szokott lenni lekvárja az éppen termő gyümölcsökből.
A szilvalekvár cukor nélkül készül,hosszú ideig,sütőben.Minőségben a Tarpa lekvárokhoz tudnám hasonlítani.
Érdemes korán kelni és kimenni szentendrére.Van igazi házi tojás,csirke,friss fűszernövények és az nap hajnalban szedett bio zöldség.
Üdv,
chdfrd

1:24 du.  
Blogger Angyal szerint...

szerencsémre(vagy szerencsétlenségemre?! :)) a párom viszonylag sokat jár vidékre (dolgozni) és néha én is vele. Ilyenkor piacolok! :)
Legutóbb Margit nénitől vettem a csengeri piacon isteni házi alma és szilva lekvárt.
Az almán én is meglepődtem, de hát az ország egyik legnagyobb almatermelő vidékén ne csodálkozzon az ember ilyenen, nem?

2:34 du.  
Anonymous fruktoz szerint...

pedig ilyen extrafinom szilvalakvart nagyon konnyu am csinalni meg egy panelkonyhaban is :))

5:29 du.  
Anonymous MechanicalBride szerint...

Istenem, könnyek tolultak a szemembe... :)
Ôsszel voltam bortúrán Noszvajon, ahol erdész ismerôsünk fôzött fácán- és vaddisznópörköltet, és ott vettünk egy nénitôl ilyen lekvárt. Mintegy másfél óra alatt fogyott el otthon. Azóta is összeszorult szívvel gondolok rá, de nem is képzeltem volna, hogy Pesten is lehet kapni.

5:40 du.  
Blogger Macák szerint...

Budaiak! Van remény! Ma vettem ilyen lekvárt a Mészáros utcai zöldségesnél. Rengeteg medvehagyma mellett csücsült. Ott is 1980 forintba került. Egy barátnőm szerint kiskanállal elszopogatva a legjobb. Kipróbáltam. Igaza volt.

2:35 du.  
Blogger Manóka :) szerint...

ez vicci, pont arra dolgozom, a zöldségesnél már voltam, a kifőzdével még csak szemeztem, de majd biztos meglátogatom valamikor:))

3:13 du.  
Anonymous Sunny_Days szerint...

Ilyen lekvárt szoktunk volt főzni az én megboldogult Keszi Nagyikámmal (Tiszakeszi). Nagy rézüstben készül, hozzá a szilvát már hajnalban le kell szedni, kb. ötven vödörre valót megmosni, kimagozni és megdarálni, és elkezdeni az üstben főzni, természetesen folyamatosan kavarva. A lekvárfőző fakanál leginkább egy evezőre hasonlít :-). Amikor a feltett lekvár a feléig lefőtt, akkor újra teliöntöttük az üstöt darált szilvával, és főztük estig a lekvárt. Nagyikám állapította meg, mikor jó. A végén öntött hozzá kristálycukrot, de az egészhez max. fél kilót. Az üvegekbe púposan raktuk bele (idővel lelappadt), a tetejét meghintettük kevés cukorral és papírral fedtük be. Összesen lett kb. 10-12 üveggel.

12:54 de.  
Anonymous bonustibor szerint...

Vidéken lehet még ilyen minőségű házi készítményeket kapni, amelyeknek nem a csomagolása számít, hanem a minősége. Én Szentesről származom, és ottani zöldségeseknél rendszeresen kapni házi szilvalekvárt, vagy akár - s erről még sem a bűvös szakácson sem itt nem olvastam - csíramálét (zseniális édesség: búzacsíra, némi liszt és víz, vagyis: semmi cukor, a csírától kapja minden édességét), amelyet helybeli asszonyok készítenek autentikusan jó receptek alapján. Vagy akár zöld almát, amely itthon is terem (sőt ami jóval ízletesebb itthon), s amelynek ára a piacozó nénikénél 200 Ft/kg, és nem 600, mint pl. a mexikói úti zöldségesnél. Létezik még, bármily redukált formában is a vidék magyarországa, ahol egész egyszerűen csak azt és úgy készítik, amit és ahogyan hosszú évtizedek óta csinálnak. És ami amint Budapestre (itteni piacokra) vagy akár - ami persze nem egészen ugyanaz - a gasztroelitizmus kontextusába kerül, egyből megfizethetetlen lesz. Én nem adnék 2000 Ft-ot egy kg szilvalekvárért, mint ahogy nem adnék 2000 Ft-ot (amennyiben a Culinaris-ban kérnek érte) egy doboz Fleur de Sel de Camargue-ért sem, amely bármelyik párizsi Francprix-ben 1.60 EU.

11:03 du.  
Anonymous Névtelen szerint...

Hunyadi téri piac kinti részén mindenféle, nagyon finom házi lekvárt szoktak árulni a nénik.

LepkePillangó

1:53 du.  
Anonymous Névtelen szerint...

szerintem a titok, hogy noszvaji legyen.
tavaly ősszel jártunk noszvajon, az összes házban szilvalekvárt főztek - sajnos akkor még nem volt kész, nem tudtam venni - csak a szállásunkon kóstoltam, isteni volt.
ma reggel voltam kint nálunk a piacon (rákosliget - alias "elág"), ahol az őstermelői soron sikerült kiszúrni a noszvaji szilvalekvárt. itt 1500-ért mérik nagy üveggel, és eszméletlenül finom. ahogy hazaértem, muszáj volt azonnal megkóstolnom - krémes, kicsit savanykás és édes (de csak amennyire kell), mint anno noszvajon.

1:57 du.  
Anonymous Névtelen szerint...

Nekem nagyon jól jött ez a poszt, köszönöm Zsófi! múltkor otthon járva vettem egy dobozzal, most ez a gyerek kedvence, azt hiszem eleszi majd előlünk. tökéletes édesség egy pozitív irányba elrontani kívánt gyereknek :-)

Tibor, ez a lekvár valóban drága otthon, de nálunk (egyéb külföld) egy 2-300 ml-es cukormentes minőségi lekvár is simán kerül 3-4 euróba, így számomra ez elfogadható. A só árát nem kommentálom...

Helga

9:28 de.  
Anonymous Névtelen szerint...

és milyen zseniális mango lassi van a Nanában...

4:22 du.  

Neked is van véleményed?

<< Főoldal