vasárnap, február 08, 2009

Sós karamellamousse

Sós karamellamousse receptet terveztem kikísérletezni már jó régóta, végre adódott rá alkalom. Mániám a sós karamella, az igazat megvallva, só nélkül már nem is az igazi. Ráadásul, még az év elején kaptam kóstolóba egy zseniális karamellakrémes mézes süteményt, amely konkrétan ötcsillagos volt (én mondom, életveszély, ha az embernek szakács barátai vannak). Sőt, nemcsak, hogy kóstolóba, hanem a tésztáját (fűszeres mézeskalács tésztából nyújtott lap) meg is örököltem, gyönyörűen, vákumosan becsomagolva. Szépen eltettem, és a karamellamousse-ra tartogattam, mert már akkor azt képzeltem rá.

A mousse ügyében körülnéztem interneten, könyvekben, de valahogy egyik recept sem győzött meg. Olyat szerettem volna, amelyben nincs tojássárgája. Az olyan mousse-okkkal, amelyek csak tejszínhabbal készülnek, gyakran előfordul, hogy túl nehezek, és kellemetlen, zsíros utóérzetük van. Olyat szerettem volna, amely inkább lazább, légiesebb, de azért van tartása. Alakítgattam a recepteket a saját ízlésemre, száműztem a tojássárgáját, hozzáadtam a tojásfehérjehabot, és bőven csökkentettem a zselatin arányát. A végeredménnyel meg vagyok elégedve (a tesztelők is), az édesség-só arány tökéletes, picit még légiesebbre szeretném, ezért még egy tojásfehérjével többet adok hozzá legközelebb. Az alja: mézeskalács lap (kissé bekeményedett, ami a habhoz szuperül működött), a tetején durvára vágott, pirított mandula és Maldon só. A legnagyobb sikerélményem mindezzel együtt a jól sikerült tuile, vagyis a hajszálvékony, roppanós ostya mellette, ez azonban majd külön fejezetet érdemel. Tálalható teljesen egyszerű változatban is, pohárban, pár szem sóval megszórva. Előző este érdemes elkészíteni.

A karamella készítéséhez kevés glükóz szirupot használtam, amely segít abban, hogy ne kristályosodjon ki a cukor. Külföldi szaküzletből hoztam, itthon elvileg gyógyszertárban kapható. (Egy régebbi bejegyzésnél ezzel kapcsolatban a következő hozzászólás érkezett hewa-tól: “Tudom hogy ez már régi bejegyzés, de hátha segítségére lehet valakinek. A glükóz szirup nem más,mint szőlőcukor,vízzel felfőzve.70gr.szőlőcukor+30gr.víz nagyon kislángon felfőzve szirup állagúra.Nem kell sokáig főzni,és tényleg csak kis lángon,mert különben karamellizálódik,ami ugyan ennél a receptnél nem hátrány,de egyébként jó ha megmarad az átlátszósága.Otthon gyógyszertárban lehet kapni,290 Ft. grammonként csak az elkészítési ára.Ezt az arány itt Svájcban a patikában adták meg, nekem az itteni anyagból működik”)

Más: az irodámban elszánt barátaim részére olyan bárt keresek Budapesten, ahol van bárzongorista, de nem kell vacsorázni. Tud valaki esetleg ilyet?


Sós karamellamousse

Hozzávalók (4 adag)

5dkg kristálycukor
4dkg sós vaj (néhány üzletben kapható, ha nincs, sima vaj+nagy csipet só), felkockázva
1 zselatinlap
2dl tejszín
2 tojásfehérje (eredetileg egyet használtam, de még egy jót tett volna)

*ennél a receptnél különösen fontos, hogy minden hozzávaló előre ki legyen készítve, mivel a karamella érzékeny dolog, és az időnek fontos szerepe van, gyorsan kell cselekedni

Egy kis lábasban forráspontig melegítjük a tejszín felét (1dl). Erre azért van szükség, mert a forró karamellhez kell önteni, ha hidegen tesszük, össze-vissza köpköd. A felkockázott vajat a lábas mellé készítjük. A zselatint beáztatjuk hideg vízbe. A cukrot egy lábasban keverés nélkül arany színűre karamellizáljuk. Amikor sötét borostyán színű (én sötéten szeretem, amikor nem égett, de enyhén kesernyés), fokozatosan hozzáadjuk a vajat, felolvasztjuk, most már keverjük. Hozzáadjuk a meleg tejszínt, kevergetjük, levesszük a tűzről. A zselatinlapot kinyomkodjuk, hozzáadjuk a karamellakrémhez. Elkeverjük, hogy teljesen feloldódjon. Konyhahőmérsékletűre hűtjük, néha megkeverjük, hogy ne dermedjen meg. Közben habbá verjük a tejszínhabot és a tojásfehérjét. Kézi habverővel, vagy spatulával óvatosan összeforgatjuk a karamellás masszával. Poharakba (vagy formába) töltjük, egy éjszakára hűtőbe tesszük.


Más sós karamellás receptek:
karamellakocka
sós karamellafagylalt
lassan karamellizált almatorta

Címkék: ,


 

 

14 hozzászólás:

Blogger Beatbull szerint...

Én egy kevés mézet teszek bele. A folyékony átlátszó része ugyebár glükózszirup (még egy kis plussz ízzel) - a többi kristályos része fruktóz. Teljesen jól megelőzhető így a kikristályosodás, s mellesleg még minden háztartárban is megtalálható, azaz nem kell külföldre vagy patikába rohanni érte.

8:44 de.  
Anonymous Kurta szerint...

A sós karamell nálam is favorit, de már a csokis/kakaós dolgokat is erősen elsózom, többek szerint. Szerintem meg nem. :)

Egyénként a kommersz bolti vajkaramellák között is vannak sósak.

9:57 de.  
Blogger chili&vanilia szerint...

beatbull, abszolút igazad van, alternatívaként méz is használható, recepttől függően érdemes inkább semleges ízűt választani (itt pl. nem akartam, hogy megjelenjen egy plusz íz a méztől)

Kurta, de jó:) én is mindig pont egy csipet sóval teszek többet ezekbe, mint ahogy elvileg érzésre tenném, és mindig pont ettől lesz jó.

10:02 de.  
Blogger viksi szerint...

zongorista van a komédiásban (nagymező 26), mégha nem is bár

és nagyon vicces, inkább retro szintetizátorral(tényleg kizárólag poénnak jó) a kispipacs a bimbó út alján a mechwart ligetnél.

7:03 du.  
Blogger lúdanyó szerint...

Találtam egy ilyen weblapot:
http://www.barzongorista.hu/index.nof?o=0&k1=51&nyelvid=1
hátha tudnak neked itt segíteni.
Amúgy elképesztő, hogy mi mindent lehet találni az interneten :)
Lúdanyó

8:24 du.  
Blogger lúdanyó szerint...

http://www.barzongorista.hu/index.html
az előbb furcsa lett a link, küldöm még egyszer
Lenne egy kérdésem is a sós karamell kapcsán: Mitől jó egy só? Illetve mitől jobb az egyik mint a másik?
köszönöm

8:29 du.  
Blogger chili&vanilia szerint...

köszi,lúdanyó, azt a site-ot mi is megtaláltuk, a zongoristák megvannak, csak a helyek hiányoznak. Hú, a só..ezzel nálam pandora szelencéjét nyitsz ki, nagy sósznob vagyok ugyanis, rengeteg féle sóm van itthon, és abszolút más mindegyik. van, amelyiket a textúrája miatt szeretem, van, amelyiket a sóssága miatt. Megpróbálom majd egyszer hamarosan értelmesen összefoglalni

8:53 du.  
Anonymous Névtelen szerint...

http://www.artkatakomba.hu/

3:21 de.  
Anonymous Névtelen szerint...

Amit előbb írtam, elég konszolidált hely, inkább koncertekre tér be pár ember. Itt tudtok válogatni.

http://www.muzsikus.hu/

3:57 de.  
Blogger soesbors szerint...

Szia! Kb egy éve voltam utoljára, de akkor volt egy nagyon cuki zongorosita a Vistában. Remélem ott van még. http://www.vistacafe.hu/

9:08 du.  
Anonymous Brüsszeli ős-rajongó szerint...

Calgary a Frankel Leóban, ahol fordul a villamos. A zongorista (Gyula Úr?) egy eredeti karakter, nem túl bő repertoárral, de ezer sztorival. Persze nincs garancia, én több éve jártam utoljára a Calgaryban, és lehet, hogy azóta a mester visszavonult a muzsikusi karriertől, hogy minden idejét az alkoholiznusnak és a csövezésnek szentelhesse.

3:51 du.  
Anonymous ehran szerint...

Szia!

Be kell valljam, engem a mousse-nál jobban felizgatott a cikk elején emlegetett karamellakrémes mézessütemény, esetleg annak a receptjét nem tudnád megszerezni? :-)

9:50 de.  
Blogger chili&vanilia szerint...

Teszek egy kísérletet, hogy kiszedjem a készítőjéből:) iszonyú finom volt. mondjuk, a krémet Pacojet géppel csinálta, ami viszonylag kevés háztartásban fordul elő.

10:04 de.  
Anonymous Névtelen szerint...

Ha még érdekes: én nagyon jó szívvel ajánlom a Dunapart nevű kávézót a Szent István Park sarkán a Pozsonyi úton. Nagyon kellemes zongoraszó mellett lehet kitűnő fogásokat kipróbálni. A cukrászsüteményeikért én ugyan nem voltam nagyon oda, de gesztenyepüréjük igazán remek volt!
Sokan dicsérik a Déryné Bisztrót, a zene nekem túl hangos volt, és a felszolgálással is problémáim voltak!

4:27 du.  

Neked is van véleményed?

<< Főoldal