Konyha II. –a felújítás tapasztalatai

Nincs könnyű dolgom, nehéz röviden, és tömören összefoglalni azt, amivel az ember fél éven keresztül intenzíven foglalkozik. Sok minden problémára, dilemmára talán már nem is emlékszem, vagy ezek abban a percben elfelejtődtek, amikor használatba vettem a konyhát. Alább megkísérlem valamelyest strukturáltan megosztani a tapasztalataimat, ha valami fontos kimaradt, nyugodtan kérdezzetek.

A konyha felújítása nálam 6 hónapos projekt volt, úgy, hogy falat is bontottunk, és minden újonnan készült. A fél év szerintem reális egy ilyen munkánál, kb. a következőképpen oszlott meg:

1 hónap tervezés (igények definiálása, konzultáció, látványtervek)
1 hónap beszerzés (gépek, járólap, stb. – bekalkulálva, hogy előfordulhat, hogy valamit rendelni kell)
1 hónap átalakítás –már, ha van (ennél kevesebb idő alatt szerintem nehéz megúszni )
2 hónap –bútor kivitelezés (a bútort akkor lehet kezdeni gyártani, amikor pontosan megvannak az átalakítás utáni méretek. Soha nem találkoztam még pontos asztalossal, mindig minden 6 hét, ami végül jó esetben 2 hónap)
x idő – csúszás (mindig benne van a pakliban)

Ebben a sorrendben próbáltam átgondolni, hogy mikor mi foglalkoztatott leginkább.

1. hónap –tervezés

a.) Előkészületek
Ez valójában még a 0. fázis –az álmodozás kora. Itt még csak kavarogtak az elképzelések a fejemben, rengeteg újságot lapozgattam, vásárokra, boltokba, stúdiókba jártam, hogy szép lassan kikristályosodjon, hogy mi az, ami nagyon tetszik, vagy mi az, ami nagyon nem, kb. milyen hangulatú konyhát szeretnék. Ugyanekkor kell azt is nagyon tudatosan végig gondolni, hogy 1. milyen funkciót lát majd el a konyha, 2. hogyan illeszkedik az adott életmódhoz, 3. milyen lehetőségek vannak. Aztán az ötletekből, inspirációkból, saját stílusból, életmódból és lehetőségekből össze lehet gyúrni a konkrét elképzelést, amivel érdemes megkeresni tervezőt. Nyitott, vs. zárt konyha – ez nyilván személyes preferencia, ízlés dolga. Én egyébként a zárt konyha híve vagyok (mivel rengeteg főzés zajlik, ráadásul, olyankor elég nagy rendetlenség van), de a mostani konyhám végül is a lehetőségekre való tekintettek nyitott. Az étkezőasztal nem itt található, itt csak a pult mellett van ücsörgésre (már ha egyszer végre megérkeznek)

b.) Tervező megtalálása
Azt gondolom, hogy nagyon megéri profival megterveztetni a konyhát. Sokan értenek a lakberendezéshez, végül is logikusan végig lehet gondolni mindent és jó ízlése is sok mindenkinek van. Az igazság viszont az, hogy nem véletlenül szakma ez is – óriási különbség van egy amatőr, ill. egy profi tervezés között, ezt most látom igazán (ez volt az első alkalom, hogy igénybe vettem ilyen szolgáltatást), elsősorban az összhatás tekintetében. Pontosan azok az apróságok (takarások, bútorlábak, szellőzők, méretarányok, gipszkartonok, stb.) járulnak hozzá leginkább a harmonikus végeredményhez. Ez összegben nem annyira vészes, viszont többszörösen megtérül. Érdemes persze körülnézni, én legjobban a saját szememnek és a megbízható ismerősök véleményének hiszek. A tervezőtől érdemes referenciákat kérni, megnézni más munkáit. Ha valaki franciás, mediterrán konyhát szeretne, nyilván semmi értelme olyannal dolgozni, aki modern konyhákat tervez.

c.). Felmérés, műszaki tervek
Ezek nagyon fontosak, hiszen a műszaki lehetőségek megszabják a lehetőségeket. Pontosan meg kell tervezni a falbontásokat, víz- gáz ügyeket. Össze kell számolni, hogy az elektromos hálózat mennyire teherbíró (kb. hány gép lesz, milyen teljesítményű), ha szükséges, kalkulálni kell hálózatbővítéssel. (Ehhez van egy gyakorlati tippem: a hálózatbővítést olyan villanyszerelővel érdemes csináltatni, aki szerződésben áll az elmü-vel- ez sokkal gyorsabb és hatékonyabb, mint más villanyszerelőkkel. Az elmü-nek van ilyen listája.

d.). Tervezés
Ez a munka legintenzívebb része. Minél pontosabban tudjuk az elképzeléseinket, annál könnyebb. Érdemes megkérni a tervezőt, hogy állítson össze egy kérdőívet azokról a kérdésekről, amelyeket át kell gondolnunk –rengeteg olyan lesz, ami eszébe sem jut az embernek. A stílus és a hangulat nyilván személyes ízlés tárgya, én modern (de nem minimál) konyhát szerettem volna.
A funkciók tekintetében a saját főzésemből és a meglévő eszközeimből indultam ki. Érdemes leülni, gondolatban végigfőzni mondjuk egy vasárnapi családi ebédet, és közben elemezni a mozdulatokat, jegyzetelni. Hová teszem a lábast? Hol szeretek szeletelni? Pontosan listába vettem a meglévő felszereléseimet, lábasaimat, gépeket, edényeket, és ezeknek kerestem a legjobb helyét. Végiggondoltam, hogy melyek azok a gépek, amelyeket szinte minden nap használok (citromfacsaró, vízforraló, pirítós) –ezeket olyan helyre tettem, ahol a legkönnyebben hozzáférek.

Színek
Ez persze elsősorban ízlés dolga. A sötét mindig érzékenyebb. Vanília színt kértem, (chili pirosat semmiképpen). Az árnyalat kiválasztása az egyik legnehezebb feladat. Nappali fényben kell mintát nézni, mellé pedig különböző árnyalatokat. Érdemes mindig inkább az érzésünknél világosabb árnyalatot választani, felkenve mindig erősebb. A világos szín mellé szükséges egy sötét, kontrasztnak, nálam ez csokoládébarna.

Fiókok
Nem is tudom, régebben hogy léteztek konyhák nagy fiókok nélkül. Ahol csak lehet, mindenhová fiókot kértem polc helyett, annyival átláthatóbb és könnyebben hozzáférhető. . Nekem tanulság: érdemes lemérni a legmagasabb lábas /legmagasabb kancsó, pohár, stb. méreteit, nehogy ne férjenek el). Kértem külön olyan függőleges rést, ahová be tudom állítani a gyúró- és vágódeszkákat.

Kamra
Nekem nincs külön kamrám, ezért két óriási kamraszekrényt csináltattam. Kihúzható, fiókosak, szuperül tudom benne rendben tartani az anyagokat. Ehhez is listát készítettem arról, hogy mi van, mit használok. Tanulság: 1. érdemes figyelni, hogy akkora távolság legyen az egyes fiókok között, hogy kényelmesen elférjenek pl. olajos, ecetes üvegek is.

Munkalap
A legfontosabb. Strapabíró, könnyen kezelhető kell hogy legyen. Én szívem szerint rozsdamentes acélban gondolkoztam, amin nagyon jó és kényelmes dolgozni. Lebeszélt mindenki, elsősorban azzal érvelve, hogy rém nehéz tisztán tartani, mivel állandóan foltos, vízköves. Akrilos gránitőrlemény lapot választottam végül (és mint említettem, kicsit megbántam). Ha újat választhatnék, valószínűleg kemény gránit- vagy márványlapra szavaznék. Második helyen rozsdamentes acél. Harmadik helyen fa. Negyedik helyen bútorlap.


2. hónap -beszerzés

Gépek
A gépek esetében is érdemes több helyen szétnézni. Nálam Siemens gépek vannak.
Van egy négyes gázfőzőlap (Az ötégőssel óvatosan: meg kell nézni, csomószor olyan az elrendezése, hogy nem fér el egymás mellett több lábas. ). Van még egy pultba épített kettes kerámialapom (ide nem lehetett gázcsövet vezetni), azért, hogy ott is tudjak főzni, és ha együtt főzök barátokkal, akkor ne kelljen hátat fordítani. Gépekből is ötmillió lehetőség van, nekem pont elég, ami van. A két sütő szemmagasságban vannak, ez remek. A két sütőt azért szerettem volna, hogy tudjak egyszerre több ételt készíteni bennük. Alatta melegítőfiók. A sütők között annyi a különbség, hogy az egyiket fel lehet forrósítani 300C-ra. Nincs párolósütőm, ha valakinek nagyon sok helye van, szerintem érdemes. Szagelszívó: lehetőség szerint ki kell vezetni falon kívül, különben csak egy főzőlap fölötti lámpa.

Járólap
Rengeteget foglalkoztam vele. Minden van, mégis nehéz megtalálni azt, ami minden szempontból tökéletes. Ez egy tau corten A nevű lap, picit ipari, rozsdás hatású (ízlés dolga –aki a mediterrán stílust szereti, az ettől kirohan ) Elsődleges szempont volt a strapabíróság .Alapvetően a sötét borzalmasan kényes, minden meglátszik rajta –pl. liszt, só, paprikamag. Azt is tudtam, hogy csak olyan jöhet szóba, ami nem „textúrás” –vagyis nincs benne szemcse, redő, stb., azt borzalom tisztítani

Lámpa
Ezzel nagy szerencsém volt. Utolsó percben vettem, nem volt már sok időm nézelődni. Végül egy szekszárdi cégtől, interneten rendeltem, úgy, hogy nem láttam élőben, tökéletes állapotban érkezett meg, és még drága sem volt.

3. hónap – átalakítás
Itt zajlanak a munkák, ebben az időszakban csak ott kell lenni.

4-5. hónap - Kivitelezés
Ez nagyon izgalmas. Ilyenkor már sínen van a dolog, most már lehet egyebekkel foglalkozni, fűszertégelyeket keresni, pl., vagy átgondolni, mi maradhatott ki (kérek szépen sínt, amire fel tudom akasztani az eszközeimet –úgymint habverő, reszelő, stb.

Itt a vége, fuss el vége, ha maradt kérdés, szívesen válaszolok.