Guruló potyautasok, nyár eleji zsengék

Már megint ugyanaz: kétségbeesetten próbálom bőröndömbe gyömöszölni a Nagycsarnokban zsákmányolt finomságokat. Hiába fogadom meg valahányszor, hogy csak mértékkel alakítom élelmiszer-szállítmánnyá, képtelen vagyok ellenállni a piacon elém gördülő kísértéseknek. Tavasszal, nyáron a legnehezebb. A hegyekben álló rózsaszín újkrumpli és a zsenge, édes zöldborsó kifognak rajtam "Ó, olyan finom, Drága, vigyen belőle többet" győzköd a szokatlanul barátságos kofa. Nincs nehéz dolga, hetek óta csirkeszárnyas zöldborsólevesről álmodom. Végül kerül mellé még egy szál csípős kolbász is, némi kolozsvári szalonna, pár magyar karalábé (töltött lesz, vagy főzelék). Bőröndöm csurig tele, a borsó kiszorul belőle, ráadásul a világért sem kockáztatnám, hogy az agyondobált csomagban baja essék - nem marad hát más hátra: az elegáns, piros táskámba szuszakolom. A vámosok és a mögöttem sorakozó utastársak kérdő tekintete nélkül megúszom a biztonsági ellenőrzést, titkom tudatában ücsörgök a beszállókapunál. Visszamosolygok a milánói járatra várakozó, jóképű férfira (rózsaszín inge, barna bőrcipője révén le sem tagadhatná, hogy olasz), aki már jó ideje mustrál, és belül nagyokat kacagok, miközben elképzelem, hogy meglepődne, ha véletlenül felfedezné, hogy menő retikülömben a feltételezett rúzsok, púderek és olvasnivaló között zsáknyi borsó és krumpli lapul.

Egyik részéből nyilvánvalóan leves fő majd, a többi még nyitott. Püré, vagy krémleves? Mentával, vagy parmezánnal? Francia módra, salátával párolva (petits pois á la française), vagy olaszul, rizottószerűen (risi e bisi–amely nem azonos a rántott szelet mellé tálalt rizibizivel). Aztán eszembe jut nagyapám parasztos zöldborsópörköltje, amelyet akkora szívvel főzött, hogy olyanra úgysem sikerülne. Galuskát is gyártott hozzá, és még akkor is nekiállt a kedvünkért, amikor már nehezére esett állni is. Végül valami hasonló születik, az újkrumpli is méltó helyet kap benne. Kísértésbe esem, hogy rádobjak még néhány karika csípős kolbászt, végül úgy döntök, hogy ennyi dudás nem fér meg egy csárdában, kiütné egymást a túl sok jó. A végeredményt olyan jóízűen fogyasztjuk el, mintha legalábbis mi magunk szedtük volna a zöldségeket.

Paprikás zöldborsó és újkrumpli

Hozzávalók (2-3 adag)

1/2kg újkrumpli, meghámozva
30-35dkg pucolt zöldborsó (kb. 1kg héjas)
2 közepes hagyma, felaprítva
2 ek mangalicazsír (vagy olaj)
1,5 ek pirospaprika
zöldpaprika, paradicsom
só, bors
egy csokor friss petrezselyem

A hagymával és pirospaprikával szokásos módon pörkölt alapot készítünk. Rádobjuk a megtisztított újkrumplit, átforgatjuk –ha kicsi, egyben, ha nagyobb méretű, félbe, vagy negyedbe darabolva. Kevés vizet öntünk hozzá, beleteszünk egy darab zöldpaprikát és paradicsomot. Fedő alatt félig főzzük (a krumpli ne legyen teljesen puha). Hozzáadjuk a friss zöldborsót, és további 15-20 percig főzzük, vagy amíg a borsó meg nem puhul. Végül felaprított, friss petrezselymet keverünk hozzá. Magában, vagy köretként tálaljuk.


Más: Velvet-en vaníliafagyit vadászok